PÜ BH 2004/180
PÜ BH 2004/180
2004.05.01.
Nem zárja ki a személyiségvédelmi ügy polgári bíróság előtti érvényesítését, és így nem eredményezheti a per megszüntetését, ha az állított jogsértést egyházi szervezet tagjai egyházi tevékenységükkel kapcsolatos eljárásuk során követték el [Ptk. 7. § (1) bek., 75. §, 204. §; 1990. évi IV. tv. 15. § (2) bek.; Pp. 130. § (1) bek. f) pont, 157. § a) pont].
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek személyhez fűződő jogát megsértették, mert egyházi bíróság tagjaiként vele szemben – jogellenes magatartással – hátrányos megítélést kiváltó intézkedéseket hoztak. A törvénytelenül – fegyelmi eljárás megindítása nélkül – lefolytatott egyházi bírósági eljárással a jó-hírnévhez való jogát, a munkához való jogát, továbbá a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogát sértették meg.
Az alperesek a per megszüntetését kérték. Álláspontjuk szerint az Alkotmány 60. §-ának (3) bekezdésén alapuló és a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. tv. 15. §-ának (2) bekezdése kizárja, hogy a felperes a kereseti kérelmében megfogalmazott követelését állami kényszer igénybevételével érvényesítse. Az Alkotmány és az azon alapuló törvény ugyanis kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik.
Az elsőfokú bíróság a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja és a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján azért szüntette meg, mert álláspontja szerint a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. tv. 15. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezés a polgári bíróság joghatóságát kizárja. Joghatóság és hatáskör hiányában a bíróság az egyházi törvénykezést érintő döntést ugyanis nem hozhat.
A felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A jogerős végzés indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévedett akkor, amikor a pert a magyar bíróság joghatóságának hiányában szüntette meg. Nemzetközi egyezmény, vagy törvény kifejezett rendelkezésének hiányában a joghatóság hiánya nem állapítható meg. Miután azonban a felperes valamennyi kereseti kérelme olyan jogvita elbírálására irányult, amelyre az egyházi bíráskodásról szóló jogszabály rendelkezései irányadók, a felperes követelése bírói úton nem érvényesíthető, az polgári peres eljárás keretében nem bírálható el. Ezért a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontjában, illetve a Pp. 157. §-ának a) pontjában írt rendelkezés alapján volt indokolt a per megszüntetése.
A jogerős végzés hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak a per érdemi tárgyalására utasítása érdekében a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős végzés sérti az alkotmányos alapjogokat, valamint a Ptk. 1. §-ának (1) és (2) bekezdésében, 2. §-ának (1) és (2) bekezdésében, a 7. §-ának (1) bekezdésében, továbbá a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontjában foglaltakat. A jogerős végzés ugyanakkor olyan elvi jelentőségű jogkérdésben foglalt állást, amelyről a Legfelsőbb Bíróság – közzétett módon – még nem határozott, ezért a jogerős végzés felülvizsgálata ez okból is indokolt. A jogértelmezést igénylő elvi kérdést abban jelölte meg, hogy valamely egyházi szervezet tagja (alkalmazottja) személyiségi jogai megsértését állítva érvényesítheti-e igényét a Magyar Köztársaság polgári bírósága előtt, ha a sérelem az egyházi szervezet másik tagja, vagy az egyházi bíróság részéről éri. Rámutatott arra, hogy a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. tv. 15. §-ának (2) bekezdése az egyház belső törvényeinek, szabályainak érvényre juttatása érdekében zárja ki állami kényszer alkalmazását. Kereseti kérelme azonban nem irányult az egyház belső törvényeinek, egyéb szabályainak érvényesítésére vagy megváltoztatására. Kereseti követelése a Polgári törvénykönyv rendelkezésein, a személyiségvédelem szabályain alapul, amely igény a Ptk. 7. §-ának (1) bekezdése értelmében bírósági útra tartozik, ezért azt érdemben kellett volna elbírálni.
Az I. r., II. r., III. r. és IX. r. alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős végzés hatályban való fenntartását kérték.
A jogerős végzés az alábbiak szerint jogszabálysértő. A perben jogértelmezést igénylő kérdés az volt, hogy polgári bíróság előtt a személyiségvédelmi igény érvényesítését kizárja-e és a per megszüntetését eredményezi-e, ha az állított jogsértést egyházi szervezet tagjai egyházi tevékenységükkel kapcsolatos eljárásuk során követték el.
A Pp. 130. §-a (1) bekezdése értelmében a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy a perre a magyar bíróság joghatósága a törvény vagy nemzetközi egyezmény rendelkezése alapján kizárt [a) pont]; továbbá akkor is, ha megállapítható, hogy a felperes követelése – az elévülés esetét ide nem értve -bírói úton nem érvényesíthető [f) pont]. A Pp. 157. §-a a) pontja értelmében a bíróság a pert megszünteti, ha a keresetlevelet már a 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani.
A fenti rendelkezések alapján a bíróságnak a keresetlevelet akkor kell idézés kibocsátása nélkül elutasítania, illetve a pert megszüntetnie, ha a per tárgyává tett követelés elbírálására – törvényi rendelkezés, illetve nemzetközi egyezmény értelmében – nincs a magyar bíróságnak joghatósága, illetve akkor ís, ha a per tárgyává tett követelés bírói úton nem érvényesíthető.
A jogerős végzés a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írtak helyes értelmezésével foglalt állást abban a kérdésben, hogy a joghatóság hiánya a nemzetközi jog rendelkezésein alapuló perlési akadály, amely a jelen esetben nem áll fenn. A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 10. §-ának (2) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogok megsértéséből származó igényekre a jogsértés helyén és idején irányadó jogot kell alkalmazni. A tvr. 11. §-ának (1) bekezdése pedig kimondja: az ember személyes joga annak az államnak a joga, amelynek állampolgára. A felperes kereseti tényállítása szerint a jogsértés Magyarországon következett be, ezért magyar bíróságok joghatóságának hiánya szóba sem jöhetett.
Tévedett azonban a jogerős végzés akkor, amikor a felperes kereseti követelése tárgyában a pert a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott okból szüntette meg.
A Ptk. 7. §-ának (1) bekezdése szerint a törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelessége. Érvényesítésük – ha törvény másképpen nem rendelkezik – bírósági útra tartozik.
A Ptk. 204. §-a határozza meg azokat a követeléseket, amelyeknek bírósági úton való érvényesítése kizárt.
A felperes kereseti kérelmében meghatározott és a Ptk. 75. §-án – és nem az egyház belső törvényein – alapuló személyiségvédelmi igény azonban a felsorolásban nem szerepel, és nincs más olyan jogszabály sem, amely a személyiségvédelmi igény bírósági úton való érvényesíthetőségét valamely speciális okból kizárná.
A jogerős végzés által megjelölt, a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. tv. 15. §-ának (2) bekezdése azt zárja ki, hogy az egyház belső törvényeinek, szabályainak érvényre juttatására állami kényszert vegyen bárki is igénybe. A felperes keresetében személyiségvédelmet igényelt, és nem az egyház törvényeinek, egyéb szabályainak érvényre juttatását, ezért tévedett a másodfokú bíróság akkor, amikor a pert – bírósági út hiányára hivatkozással – megszüntette.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak a felperes keresetét érdemben kell elbírálnia. (Legf. Bír. Pfv. IV. 21.686/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás