PÜ BH 2004/184
PÜ BH 2004/184
2004.05.01.
I. A keresztény hagyományokhoz kapcsolódó két- vagy többnapos ünnepek esetén az időszakos kapcsolattartás biztosításának elsődleges célja az, hogy a szülők a munkaszüneti napokon megközelítően azonos időt tölthessenek a gyermekükkel, ami független a vallási hovatartozásuktól.
II. A külföldi állampolgárságú, de Magyarországon élő szülő külföldön történő kapcsolattartásának kérdése [Csjt 92. §; 1997. évi XXXI. tv. 7. §; 149/1997. Korm. r. 27. §].
Az elsőfokú bíróság a részítéletével a peres felek 1995. május 20-án kötött házasságát felbontotta és a házasságukból az 1998. szeptember 1. napján született S. utónevű közös kiskorú gyermeket a felperes anyánál helyezte el. Az alperes apa és a kiskorú gyermeke közötti kapcsolattartás jogát akként szabályozta, hogy a gyermek hároméves koráig az alperes apa a rendes kapcsolattartás körében minden páros hét szombat reggel 9 órájától szombat este 18 órájáig, továbbá ugyanezen hét vasárnapjának reggel 9 órájától este 18 órájáig, míg a páratlan heteken csütörtök 16 órától este 19 óráig, a rendkívüli kapcsolattartás körében pedig karácsony-, pünkösd- és húsvét másnapján reggel 9 órától este 18 óráig, nyáron pedig július 1. napjának 9 órájától július 15. napjának 18 órájáig jogosult gyermekével kapcsolatot tartani. A gyermek harmadik életévének betöltését követően az alperes apa a rendes kapcsolattartás körében minden páros hét szombat reggel 9 órától vasárnap 18 óráig, minden páratlan hét csütörtökének 16 órájától 19 óráig, továbbá a rendkívüli kapcsolattartás körében pedig pünkösd- és húsvét másnapján 9 órától 18 óráig, továbbá december 25-nek 16 órájától december 28. napjának 16 órájáig, valamint a nyári időszakban július 1. napjának 9 órájától július 15. napjának 18 órájáig, valamint augusztus 15. napjának 9 órájától augusztus 22. napjának 18 órájáig jogosult gyermekével kapcsolatot tartani.
A kapcsolattartás megkezdésekor az alperes jogosult a gyermeket a gyermek állandó lakóhelyéről magával vinni, és a kapcsolattartás lejártával köteles a gyermeket visszavinni. Júliusban az alperes sem páratlan heti, sem a páros heti rendszeres kapcsolattartás körébe tartozó jogát nem gyakorolhatja. Az alperes kapcsolattartási jogát a Magyar Köztársaság területén jogosult gyakorolni.
A peres felek kötelesek egymást a kapcsolattartást akadályozó körülményekről lehetőleg írásban értesíteni.
A rendes heti kapcsolattartások körében a jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartást a következő héten azonos időpontban kell pótolni, míg a rendkívüli kapcsolattartás pótlásának kezdő időpontja a jogosultnak fel nem róható ok elhárulását követő 4. nap.
A másodfokú bíróság a részítéletével – egyéb rendelkezések mellett – az elsőfokú bíróság részítéletének fenti rendelkezéseit helybenhagyta.
A jogerős részítélet által megállapított tényállás szerint a peres felek az 1990-es évek elején N. országban ismerkedtek meg, ahol mindketten felsőfokú tanulmányaikat folytatták. 1995-ben együtt jöttek Magyarországra és Gy.-ben házasságot kötöttek, néhány hónap múlva azonban az alperes visszament N. országba, ezért ezt követően a felek előbb hathetenként felváltva utaztak egymáshoz, majd az alperes 1997-ben Magyarországra költözött.
A felek között az eltérő hagyományokban, kultúrákban és életfelfogásbeli eltérésekben gyökerező különbözőségek folytán egyre több feszültség alakult ki, amely a kapcsolatuk megromlásához vezetett. 1999 májusában a felek életközössége végleg megszakadt, mert a felperes attól való félelmében, hogy az alperes elviszi tőle a gyermeket, elköltőzött otthonról és néhány hét után a szüleinek a lakásába költözött vissza.
A gyermek nevelésére mindkét fél egyaránt alkalmas, a szülők mindketten pozitív érzelmekkel, jó szándékkal viszonyulnak, kötődnek gyermekükhöz, és a gyermek is mindkettőjükhöz ragaszkodik. Biztonságát a szoros anyai kötődésből eredően is az anyánál keresi leginkább, az apával kapcsolatos feszültségei pedig a szülők közti intenzív feszültségekből adódnak. A felperes S.-val kapcsolatban erősen szorong, szinte pánikszerűen fél attól, hogy tőle a gyermeket elvehetik. A gyermek észleli anyja szorongását, elbizonytalanodását és ebből eredően bizonytalanodik el ő maga is apja iránt. Az anya oldalán nem intellektuálisan megfontolt, szándékos apa elleni befolyásolás tapasztalható, hanem a gyermeke elvesztésétől való félelem motiválja viszonyulását. Az apa részéről az előbbiek felmérésének hiányos képessége, egyfajta egyértelműen pozitív, de rigid viszonyulás tapasztalható, amely szintén akadályozza a gyermek megnyugvását. A gyermek viszonyulása az apánál eltöltött kapcsolattartásokhoz kedvező, nem az apánál eltöltött időtől, hanem a szülei reakcióitól fél, és ezt viselkedésében demonstratíve meg is jeleníti.
A jogerős részítélet indokolása szerint az alperes és a gyermek közötti kapcsolattartás szabályozása során a perben eljárt bíróságok – egyebek mellett – arra voltak figyelemmel, hogy a pszichológus szakértői véleményből kitűnően a gyermeknek az apával eltöltött idővel kapcsolatban kellemes emlékei vannak, a kapcsolattartás gyakoriságának és időtartamának megállapításakor pedig a fokozatosság elvére építve differenciáltak, tehát a gyermek harmadik életévének a betöltését követő időszakra bővebb kereteket határoztak meg. Szükségét látták annak, hogy a gyermek mindenképpen hetente találkozzék az apával, úgy rendelkeztek azonban, hogy a rendes kapcsolattartás minden év júliusában szünetel, ekként az anyának is módja lesz többhetes, folyamatos nyári programról és együttlétről gondoskodnia. Úgy ítélték meg, hogy a kapcsolattartás gyakorlásának a Magyar Köztársaság területére való korlátozása a felperes anya félelmeinek eloszlatására, ekként az anya kapcsolattartásra vonatkozó ambivalens érzésének tompítására is alkalmas. Az anya ezzel kapcsolatos megnyugvása kihat a gyermekre is, így nem indukál feszültséget benne, ezáltal hozzájárul a gyermek lelki stabilitásához, a teljesen problémamentes apa- gyermek viszony kialakításához. A gyermek kora miatt jelenleg a külföldi utazás a gyermek számára nem nyújt olyan mértékű előnyöket, mint a kapcsolattartás korlátozásában rejlő pozitív lehetőségek.
A jogerős részítélet ellen a felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelemmel élt.
A felperes felülvizsgálati kérelme – egyebek közt – a másodfokú bíróság részítéletének a részbeni hatályon kívül helyezésére, valamint az elsőfokú bíróság részítéletének a részbeni megváltoztatására, a hétvégét is érintő kétnapos ünnepek, továbbá szilveszter és újév alkalmával a rendszeres kapcsolattartás szüneteltetésére irányult azzal, hogy az említett időpontok helyett az ünnep másnapja, illetve a téli szünidő legyen a kapcsolattartás ideje, és kérte annak megállapítását is, hogy augusztusban a rendes kapcsolattartás jogát az alperes páros hétvégén ne gyakorolhassa.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság részítéletének a részbeni hatályon kívül helyezését, valamint az elsőfokú bíróság részítéletének a részbeni megváltoztatását, és a kapcsolattartási jogának az akként történő szabályozását kérte, hogy a kapcsolattartások során legalább évente 2-3 alkalommal külföldre mehessen, kirándulhasson, nyaralhasson a gyermekkel.
A jogerős részítélet felülvizsgálati kérelmekkel támadott rendelkezései nem jogszabálysértők.
I. A Csjt. 92. §-ának (1) bekezdése a személyes és közvetlen kapcsolattartás lehetőségét egyrészt a szülőjétől külön élő gyermek jogaként, másrészt a gyermekétől külön élő szülő jogaként és kötelességeként határozza meg, a zavartalan kapcsolattartás biztosítását pedig a gyermeket nevelő szülő vagy más személy törvényes kötelezettségeként fogalmazza meg. A kapcsolattartás formájának, mértékének és módjának a meghatározásáról a Csjt.-nek a kapcsolattartásról szóló szabályai nem rendelkeznek, és e tekintetben a kapcsolattartás részletes szabályait tartalmazó, a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) is mindössze annyi ún. keretszabályozást tartalmaz, hogy a 30. §-ának (5) bekezdése szerint egyezség hiányában a gyámhivatal, illetőleg a bíróság – a kapcsolattartás céljának megfelelően – a szülő és más kapcsolattartásra jogosult méltányos érdekére, körülményeire és a gyermek korára, egészségi állapotára, előmenetelére tekintettel a gyermek érdekében dönt.
A fentebb részletezett szempontoknak az apa és a gyermek közötti kapcsolattartás jogerős ítélet által meghatározott módja maradéktalanul megfelel, alaptalan tehát a feleknek az a kölcsönös felülvizsgálati érvelése, hogy a jogerős részítélet említett rendelkezése a jogszabályokat sértené.
1. Alaptalanul hivatkozik a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a folyamatos és az időszakos kapcsolattartás jogerős részítélet által szabályozott módja nem állna egymással összhangban, az pedig a méltányos érdekelt sértené, hogy hívő keresztény családjából a gyermeket karácsony első napján az iszlám hitű és ezért a karácsonyt nem ünneplő édesapjának legyen kénytelen kiadni.
A Gyer. 27. §-ának (1) bekezdése szerint a kapcsolattartás célja, hogy a gyermek és a szülő, valamint a más kapcsolattartásra jogosult közeli hozzátartozó közötti családi kapcsolatot fenntartsa, továbbá az arra jogosult szülő a gyermek nevelését, fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérje, tőle telhetően elősegítse, a hivatkozott § (2) bekezdése pedig a gyermek elvitelének jogával és visszaadásának kötelezettségével párosuló kapcsolattartási jognak két formáját ismeri: a folyamatos és az időszakos kapcsolattartást.
A kapcsolattartás e két formájának tartalmát jogszabály nem határozza ugyan meg, az általános ítélkezési és gyámhatósági gyakorlat azonban a folyamatos kapcsolattartás körében a heti pihenőnapoknak, az időszakos kapcsolattartás keretében pedig a kétnapos ünnepeknek, valamint az iskolai szüneteknek a megközelítőleg azonos arányú felosztását biztosítja a szülők között.
Kifejezett ilyen tartalmú ítéleti rendelkezés hiányában nincs jogi lehetősége tehát egyik szülőnek sem arra, hogy a minden második teljes hétvégére kiterjedő folyamatos és a kétnapos ünnepek egyik napjára kiterjedő időszakos kapcsolattartás egymással való egybeesése esetén a gyermek kiadását vagy visszavitelét a folyamatos kapcsolattartásra vagy annak hiányára való hivatkozással megtagadja.
A nyári iskolai szünetekben az alperest júliusban két hetes, augusztusban viszont csupán további egy hetes időszakos kapcsolattartás illeti meg. Az anyával való nyaralás lehetőségének a biztosítása tehát az apa folyamatos kapcsolattartási jogának az augusztus hónapban történő megvonását nem teszi szükségessé.
Az időszakos kapcsolattartási forma keretében az ún. kétnapos, tehát a karácsonyi, húsvéti és pünkösdi ünnepek kivétel nélkül a keresztény hagyományokhoz kapcsolódnak. A kapcsolattartás jogszabályi célja azonban a kétnapos ünnepek esetében nem elsősorban a közös vallás-gyakorlás lehetőségének, hanem kizárólag a gyermek és a szülő közötti családi kapcsolat fenntartásának a biztosítása, valamint az iskolai és munkaszüneti napoknak a szülők közötti megközelítőleg azonos arányú felosztása. Erre tekintettel a keresztény vallási hagyományokat követő munkaszüneti napokon történő időszakos kapcsolattartás lehetősége a gyermeket és a szülőt arra való tekintet nélkül illeti meg, hogy a vallását külsőségekben is megnyilvánuló módon gyakorolja-e vagy sem.
2. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 7. §-ának (4) és (5) bekezdése – a Gyermekek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett Egyezmény 9. cikkének 3. pontjában foglaltakkal összhangban – úgy rendelkezik, hogy a gyermeknek joga van származása, vér szerinti családja megismeréséhez és a kapcsolattartáshoz, valamint ahhoz is, hogy mindkét szülőjével kapcsolatot tartson abban az esetben is, ha a szülők különböző államokban élnek.
A perbeli esetben a felperes magyar, az alperes E. országbeli, a közös kiskorú gyermek pedig magyar és E. országbeli – kettős – állampolgár ugyan, a különböző származású, vallású és állampolgárságú szülők azonban mindketten Magyarországon élnek, az apa és a gyermek közötti zavartalan kapcsolattartás tehát a gyermeknek az apa általi külföldre vitele nélkül is megvalósítható.
Helyesen hivatkozik ugyan az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a gyermeknek ilyen körülmények mellett is fontos érdeke fűződik édesapja szülőföldjének és az európai kultúrától eltérő, évezredes hagyományokkal rendelkező kultúrának a megismeréséhez. A jogerős részítélet meghozatalakor még csupán hároméves gyermeknek az apa szülőföldjére vagy egyébként az apával való külföldre utazáshoz fűződő érdeke azonban nyilvánvalóan nem megelőzi, hanem csupán követi a helyes irányú fejlődéséhez nélkülözhetetlen szorongásmentes, nyugodt családi légkör biztosításához fűződő érdekét. A jogerős részítélet által helyesen kiemelt körülmények mellett a gyermek apa általi külföldre vitelének a biztosítása ez idő szerint nem a hároméves gyermek valós, hanem az alperes vélt érdekeit szolgálná, a szülő érdekeinek a gyermek érdekeivel szemben történő érvényre juttatására viszont sem a kapcsolattartás fentebb hivatkozott szabályai, sem pedig a Csjt. 1. §-ának (2) bekezdése módot nem ad.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelmekkel támadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 20.094/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás