PÜ BH 2004/186
PÜ BH 2004/186
2004.05.01.
A felmondásra alapított lakáskiürítési ígény elbírálása során nem a bérhátralék keletkezésének okait kell vizsgálni, hanem a felmondás szabályszerűségét. Méltányosságot e körben a bérbeadó gyakorolhat azzal, hogy a felmondási jogát nem gyakorolja [1993. évi LXXVIII. tv. 23. §].
A jogerős ítéletben a bíróság a felperes keresetének helyt adva kötelezte az alpereseket a perbeli lakás kiürítésére azzal, hogy elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni. A megállapított tényállás szerint az alperesek a lakbér és közüzemi díjfizetési kötelezettségüknek rendszertelenül tettek eleget, összesen 259 091 forint tartozásuk keletkezett. A bérbeadó a lakásbérleti szerződést 1998. november 26. napján 1998. december 31. napjára felmondta, az alperesek azonban a lakást nem ürítették ki. A jogerős ítélet indokolása szerint a kereset alapos volt, mert a felmondás a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lt.) felmondásra vonatkozó rendelkezéseinek megfelelt és ennélfogva a lakásbérleti szerződés megszűnt.
Az alperesek felülvizsgálati kérelme a keresetet elutasító ítélet meghozatalára irányult. Jogi álláspontjuk szerint a bíróság a jogerős ítéletben a Ptk. 5. §-ában foglaltakat figyelmen kívül hagyta. Az alperesek ugyan a tartozás tényét nem vitatták, azonban hivatkoztak arra, hogy késedelmük önhibájukon kívül következett be. Az alperesek személyi és vagyoni körülményeit mérlegelve a bíróságnak azt is figyelembe kellett volna vennie, hogy a felmondási jog a társadalmi rendeltetésével összhangban gyakorolható. Az ezzel kapcsolatos tényállás megállapítása, illetőleg az indokolás elmaradása folytán a jogerős ítélet a Pp. 221. §-ának (1) bekezdését megsértette. Az alperesek utaltak arra is, hogy eredménytelenül kérték a jövedelmükhöz igazodó másik lakás biztosítását a felperestől.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Hivatkozott arra, hogy az alperesek követtek el joggal való visszaélést, mert hosszú időn keresztül sem rendezték tartozásukat. A felperes utalt továbbá arra, hogy az alperesek által igényelt másik lakást biztosítani nem állt módjában, de elhelyezési kötelezettség nem is terhelte.
Az alperesek felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Az ítéletben foglalt döntésnek a lakás kiürítésére irányuló kereseti kérelemre kellett kiterjednie [Pp. 213. § (1) bek.] és a bíróságnak a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében szabályozott indokolási kötelezettsége is ehhez igazodik. A jogvita eldöntése érdekében azt kellett vizsgálni, hogy a felperes felmondása alapján az alperesek a lakás kiürítésére kötelezhetők-e. E körben a jogerős ítélet a tényállást helyesen állapította meg, és a bíróság az indokolási kötelezettségének is megfelelően eleget tett.
A jogszabály rendelkezésén alapuló felmondási jog gyakorlása önmagában nem tekinthető joggal való visszaélésnek. Arra a felülvizsgálati kérelemben az alperesek helyesen utaltak, hogy a bérfizetés hiánya miatt az Lt. rendelkezésein alapuló felmondási jog gyakorlása nem kötelezettség. A bérlők önhibáján kívül keletkezett körülményeinek értékelése, a kivételes méltányosság alkalmazása nem kizárt, azonban a méltányosság gyakorlására csak a bérbeadó jogosult. Az Lt. 25. §-ának (1) bekezdése értelmében neki van joga arra, hogy kötelezettség hiányában nem él a felmondás jogával. Amennyiben a bérbeadó úgy dönt, hogy a lakásbérleti szerződést felmondja, és a lakás kiürítése iránti igényét erre alapítja, a bíróság csak azt vizsgálja, hogy a bérbeadó felmondása szabályszerű volt-e. Nincs mód utólag a felmondásra alapot adó lakbérfizetési késedelem kimentésére, illetőleg a méltányosság mellőzésének vizsgálatára. A rendelkezésre álló bizonyítékokra, a késedelem tartamára és az alperesek teljesítésére tekintettel a felülvizsgálati kérelem tévesen hivatkozik a Ptk. 5. §-a (2) bekezdésében foglaltak megsértésére. A felmondás jogának gyakorlása szabályszerű volt, és ezáltal az Lt. 23. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján a lakásbérleti szerződés megszűnt. Az alperesek lakáshasználata jogalap nélkülivé vált [Ptk. 193. § (1) bek.], ezért a lakás kiürítésére irányuló igény alapos volt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. III. 22.816/2001.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás