186/D/2004. AB határozat
186/D/2004. AB határozat*
2006.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 111. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó által 2002-ben több alperes ellen megindított perben az eljárás a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) akkor hatályos 111. § (1) bekezdésében meghatározott azon okból szakadt félbe, hogy az alperesi pertársaság egyik jogi személy tagja a cégjegyzékből való törlés folytán jogutód nélkül megszűnt. A félbeszakadás tényét az elsőfokon eljárt Pécsi Városi Bíróság 16.P.22.987/2002/11. számú végzésével megállapította. A felperes (az indítványozó) fellebbezése nyomán a félbeszakadás tényét megállapító végzést a másodfokon eljárt Baranya Megyei Bíróság 6.Gf.40.123/2003/2. számú végzésével helybenhagyta. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában azt sérelmezi, hogy az eljárás félbeszakadásának jogerős megállapítása idején hatályban volt és a jelen alkotmányjogi panasszal támadott és megsemmisíteni kért Pp. 111. § (1) bekezdése anélkül rendelte az eljárás félbeszakadásának jogkövetkezményeit alkalmazni, hogy különbséget tett volna a természetes személyeken kívüli lehetséges peres felek jogutóddal és jogutód nélküli megszűnése, mint félbeszakadási okok között. Azzal ugyanis, hogy a Pp. a támadott rendelkezésében a fél halála vagy megszűnése esetére az eljárás félbeszakadását „a jogutód perbelépéséig, illetve perbevonásáig” rendeli el, nincs tekintettel azokra a nem ritkán előforduló esetekre, amelyekben a fél anélkül veszíti el jogalanyiságát a perfüggőség alatt, hogy a helyébe jogutód lépne. Ilyen eset például a felszámolás, mint a fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek jogutód nélküli megszűnésének egyik válfaja, a végelszámolás, vagy a gazdálkodó szervezet cégbíróság általi törlése megszüntetési vagy törvényességi felügyeleti eljárás eredményeképp. A Pp. e félbeszakadási szabályának differenciálatlansága oda vezet, hogy a leírt esetkörökben egyes polgári eljárások lényegében örökre félbeszakadnak, ami több szempontból nemkívánatos bizonytalan jogi helyzet kialakulására vezet. Az indítványozó megítélése szerint ezért a Pp. támadott szabálya sérti az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében meghatározott alapjogi garanciát, amely szerint az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az alkotmányjogi panasz semmilyen további utalást nem tartalmaz arra nézve, hogy a támadott rendelkezés konkrétan mely alapvető jog sérelmét eredményezi. Az indítványozó álláspontja szerint az adott szituációra a félbeszakadás helyett a permegszüntetés jogintézményét kellene alkalmazni. Végül az indítványozó szerint a Pp. támadott szabálya ellentétes az indítvány benyújtásakor hatályos gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) gazdasági társaságok megszűnésének eseteit felsoroló 53. §-ával. Az indítványozó a Baranya Megyei Bíróság 6.Gf.40.123/2003/2. számú, az eljárás félbeszakadását jogerősen megállapító végzését 2004. január 2-án vette át. Alkotmányjogi panasza 2004. február 25-én, és ennek megfelelően az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (2) bekezdésében meghatározott 60 napos határidő megtartásával érkezett az Alkotmánybírósághoz.
2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz elbírálásakor észlelte, hogy a támadott jogszabályt a Polgári perrendtartás módosításáról szóló 2005. évi CXXX. törvény 8. § (1) bekezdése módosította. Alkotmányossági vizsgálat főszabályként csak hatályos jogszabállyal kapcsolatban folytatható le. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányosságát csak az Abtv. 38. §-ának (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetében vizsgálhatja. A jelen ügyben az indítványozó kérelmét alkotmányjogi panaszként terjesztette elő, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot a támadott jogszabálynak az alkotmányjogi panaszra okot adó eljárás idején hatályban volt szövegével kapcsolatban folytatta le.
3. Az Alkotmánybíróság jelen eljárásában vizsgált jogszabályok a következők:
Az Alkotmány rendelkezése:
8. § (2) bekezdés: „A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
A Pp. támadott rendelkezése:
111. § (1) bekezdés: „Ha valamelyik fél meghal, vagy megszűnik, az eljárás a jogutód perbelépéséig, illetve perbevonásáig (61–62. §) félbeszakad.”
II.
Az alkotmányjogi panasz megalapozatlan.
1. Az Alkotmánynak az indítványozó által hivatkozott 8. § (2) bekezdése önmagában, tehát az Alkotmány egyéb rendelkezéseiben nevesített alapjogokra vagy egyéb alkotmányos értékekre való vonatkoztatás nélkül csak azt az általános követelményt állítja föl, hogy az alapvető jogokra vonatkozó szabályozásnak törvényi szinten kell megtörténnie azzal, hogy még a megfelelő jogforrási szintű szabályozás sem korlátozhatja a szabályozás tárgyát képező alapvető jog lényeges tartalmát. Ennek megfelelően a 8. § (2) bekezdésének önmagában vett sérelme csak akkor valósulhat meg, ha a jogalkotó nem törvényi, hanem a jogforrási hierarchiában a törvény alatt álló jogforrást alkalmaz alapvető jog tartalmi szabályozására. Ahhoz, hogy a 8. § (2) bekezdésének második fordulatában írt tilalom sérelmét egy adott jogszabály alkotmányossági felülvizsgálata keretében vizsgálni lehessen, a szabályt valamely konkrét alapvető jogra vagy egyéb, az Alkotmány által védett értékre kell vonatkoztatni. Az Alkotmánybíróság ezért az Alkotmány 8. § (2) bekezdéséhez kapcsolódó gyakorlatában a különböző alapjogi teszteket a rendelkezés logikájából következően mindig valamely konkrét, az indítványozó által hivatkozott alapjogra, alkotmányos értékre, illetőleg az ezeket tartalmazó alkotmányi rendelkezésekre vonatkoztatva végezhette csak el [vö. például 20/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 69, 71–72.; 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 374, 379–382.] Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése és a Pp. eljárás félbeszakadásáról rendelkező támadott rendelkezése között ezért nincs alkotmányjogilag értékelhető kapcsolat. Ilyen kapcsolatot csak valamely egyéb alkotmányi rendelkezésre történő hivatkozás keletkeztethetne, amit azonban az indítványozó – utóbb kiegészített – indítványában sem tett meg. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt ebben a részében elutasította. Az alkotmányjogi panasz megalapozatlansága miatt az Alkotmánybíróság a támadott szabály konkrét ügyben való alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítványt is elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság nem bocsátkozott a Pp. 111. § (1) bekezdése és a régi Gt.-nek az indítványozó által hivatkozott 53. §-a ellentétes voltának vizsgálatába. Önmagában az a tény ugyanis, hogy egyes tényállások ellentétes törvényi rendezést nyernek, még nem jelent szükségképpen alkotmányellenességet. „Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis, ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet, tehát például ha a rendelkezések valamelyike meg nem engedett diszkriminációt, egyéb alkotmányellenes helyzet megteremtését, vagy Alkotmányos alapjog korlátozását eredményezi.” [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991, 175, 176.] Az Alkotmánybíróság által fentebb a II/1. pontban lefolytatott vizsgálat arra az eredményre vezetett, hogy a Pp. támadott rendelkezése nem áll alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az indítványozó által felhívott alkotmányi rendelkezéssel, így az az Alkotmány vizsgált szabályának sérelmét nem eredményezheti. Ezért a puszta törvényi kollízió – ha lenne is ilyen – az alkotmányossági vizsgálat során nem jut jelentőséghez.
Budapest, 2006. december 4.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás