PÜ BH 2004/190
PÜ BH 2004/190
2004.05.01.
A közvetítői eljárásra való utalás hiánya a jogi képviselővel eljáró fél által benyújtott fizetési meghagyás hiánypótlás nélküli elutasítására ad alapot [Pp. 121. § (1) bek. f) pont, 130. § (1) bek. i) pont, 315. § (1)–(4) bek., 316. § (1) bek., 317. §; 2002. évi LV. tv. 1. § (1)–(3) bek.].
A jogosult 2003. június 12. napján az elsőfokú bíróságnál fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő a kötelezettel szemben 9360 forint lakásbérleti díj és ezen összeg után 2003. április 30. napjától a kifizetés napjáig járó, az éves költségvetési törvényben meghatározott mértékű, késedelmi kamata megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel érintett végzésével a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet elutasította. A végzése indokolásában kifejtette, hogy a jogi képviselővel eljáró jogosult a fizetési meghagyás iránti kérelemben nem nyilatkozott arra nézve, hogy a felek között volt-e közvetítői eljárás folyamatban, ezért a Pp. 316. § (1) bekezdése szerint irányadó Pp. 130. § (1) bekezdés i) pontja alapján a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet el kellett utasítani.
A végzés ellen a jogosult fellebbezett, kérve a végzés hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására utasítani. A fellebbezésében hivatkozott arra, hogy amennyiben a jogalkotó a fizetési meghagyás részének tekintette volna a Pp. 130. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott követelményeket, úgy arról, mint törvényi kellékről rendelkezett volna a Pp. 317. §-ban is. A Pp. 316. § (1) bekezdését pedig nem lehet úgy értelmezni, hogy szemben a Pp. 317. § rendelkezésével a keresetlevélnek a Pp. 121. §-ában meghatározott tartalmi elemeit kellene a fizetési meghagyás iránti kérelem tartalmi kellékeire is alkalmazni.
A fellebbezés alaptalan.
A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény (a továbbiakban Ktv.) 1. § (1) bekezdése szerint e törvény célja, hogy elősegítse a természetes személyek és más személyek személyi és vagyoni jogaival kapcsolatban felmerült azon polgári jogviták rendezését, amelyekben a felek rendelkezési jogát törvény nem korlátozza. A (2) bekezdés szerint, e törvény hatálya nem terjed ki a külön törvényben szabályozott más közvetítői vagy békéltetői eljárásra, továbbá a választottbírósági eljárás során lefolytatandó közvetítésre. A (3) bekezdés pedig kimondja, hogy nincs helye e törvény szerinti közvetítői eljárásnak a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban Pp.) XVI-XVIII., XX-XXI. és XXIV-XXV. fejezetei alá tartozó ügyekben.
A Ktv. 1. § (1)–(3) bekezdéseinek egybevetéséből következően közvetítői eljárásnak a törvény 1. § (3) bekezdésében meghatározott kivételekkel – apasági és a származás megállapítása iránti egyéb perek, szülői felügyelet megszüntetése, gondnokság alá helyezés, közigazgatási perek, sajtó-helyreigazítási eljárás, alkotmányjogi panasz alapján alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály konkrét esetben történő alkalmazhatóságának visszamenőleges kizárására irányuló eljárás, végrehajtási perek – a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény által szabályozott eljárások alapját képező anyagi jogi jogszabályokon alapuló jogviszonyokból származó természetes személyek és más személyek személyi és vagyoni jogaival kapcsolatban felmerült jogviták körében van helye.
A fizetési meghagyásos eljárást a Pp. XIX. fejezete szabályozza, kővetkezésképp a Ktv. 1. § (3) bekezdése ebben a különleges eljárásban nem zárja ki a közvetítői eljárás alkalmazásának a lehetőségét. Ezt a jogértelmezést támasztja alá a Ktv. 1-3. §-hoz fűzött indokolás is (közzétéve az Igazságügyi Közlöny CXI. évfolyam 2003/1. szám), miszerint a törvény lehetőséget biztosít a Pp. XV., XIX. és a XXIII. fejezetei alá tartozó ügyekben (házassági, fizetési meghagyásos eljárással érintett és munkaügyi perek) a közvetítői eljárás lefolytatására, tekintettel arra, hogy ezen ügycsoportoknál számos olyan kérdés merülhet fel, amelyekben a konfliktushelyzet további éleződése helyett egy semleges és a konfliktussal nem érintett személy, a közvetítő segítségével létrejöhet a felek számára elfogadható megegyezés.
A jogosult a fellebbezésében megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a Pp. 316. § (1) bekezdése és a Pp. 317. §-a kizárja a Pp. 121. § (1) bekezdés f) pontjára utalva a Pp. 130. § (1) bekezdés i) pontja alapján a fizetési meghagyás iránti kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását.
A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem alaki és tartalmi kellékeiről a Pp. 315. § (1)–(4) bekezdése rendelkezik, a Pp. 317. §-a a kibocsátott fizetési meghagyás alaki és tartalmi követelményeit határozza meg. Az adott esetben tehát az eljárt elsőfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a jogosult kérelme megfelelt-e a Pp. 315. §-a rendelkezésének.
A Pp. 315. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a fizetési meghagyás iránti kérelmet az erre rendszeresített űrlapon kell előterjeszteni, egyebekben a kérelemre a 93., 94. és a 121. §-ok rendelkezései megfelelően irányadók. A (3) bekezdés szerint pedig a jogosult köteles az űrlapnak mind a kérelem előterjesztésére, mind a meghagyás kibocsátására szolgáló részét a 121., illetve a 317. §-nak megfelelően kiállítani, azaz fel kell tüntetni azt is, hogy a felek közötti jogvitában közvetítői eljárás volt-e folyamatban. Minthogy a jogosult erre nézve nem nyilatkozott, az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül utasította el hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve a Pp. 316. § (1) bekezdése szerint irányadó, Pp. 130. § (1) bekezdés i) pontja alapján, érdemi vizsgálat nélkül a jogosult kérelmét. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3. Pkf. 21.535/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás