BK BH 2004/2
BK BH 2004/2
2004.01.01.
Ha a vádlott annak tudatában adta el a személyi igazolványát és a járművezetői engedélyét, hogy a külföldről illegálisan Magyarországra jött vevő azokban a fényképeket a sajátjára cseréli ki, majd az így meghamisított személyi igazolvány felhasználásával a vádlott nevére szóló útlevelet igényel: mint bűnsegéd nemcsak a két rendbeli közokirat hamisítás, hanem további (intellektuális) közokirat-hamisítás bűntettét is megvalósítja [Btk. 21. § (2) bek., 274. § (1) bek. a) és c) pont].
A városi bíróság a 2000. május 10. napján kelt ítéletével a II. r. vádlott bűnösségét egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében, 3 rb., társtettesként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében, folytatólagosan, részben tettesként, részben társtettesként nagyobb értékre elkövetett orgazdaság bűntettében, valamint 2 rb., bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében állapította meg, és ezért a vádlottat halmazati büntetésül főbüntetésként 1 év 2 hónapi börtönbüntetésre, mellékbüntetésként 2 évre a közügyektől eltiltásra, és 30 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A II. r. vádlott nős, havi jövedelme nettó 25 000 forint. Házasságukból két gyermek született, akiket közösen nevelnek.
A II. r. vádlott szakmunkásképzőt végzett, szakképzettsége esztergályos. Büntetve volt lopás miatt három esetben, közokirat-hamisítás bűntette miatt pedig egy esetben pénzbüntetésre.
Az I. r. vádlott különböző társasházak lépcsőházaiból mintegy kilenc esetben tulajdonított el egyenként 200 000 forintot meg nem haladó értékű segédmotoros kerékpárokat, amelyeket a II. r. vádlott tőle megvásárolt tudva, hogy azok lopás útján jutottak az I. r. vádlott birtokába.
Egy esetben egyedül, három esetben pedig a III. r. vádlottal együtt a járműben levő alvázszámot átütötték, majd a járművet értékesítették.
A II. r. vádlott ekként összesen 458 000 forint értékben vett át az I. r. vádlottól lopott segédmotoros kerékpárokat.
A IV. r. vádlott 1999 januárjában útiokmányok nélkül, illegálisan jött át Jugoszláviából Magyarországra azzal a céllal, hogy Ausztriába vagy Németországba távozik. Azért, hogy a kiutazáshoz vízumot szerezzen, megvásárolta 1000 márkáért a II. r. vádlottól az annak nevére kiállított személyi igazolványát, gépjárművezetői engedélyét és az adókártyáját. Az 1000 márkából azonban csak 700 márkát fizetett ki a II. r. vádlottnak. A IV. r. vádlott elmondta a II. r. vádlottnak, hogy az iratokat mire akarja felhasználni.
1999 januárban a IV. r. vádlott Budapesten ismeretlen személlyel az iratokban levő fényképeket a sajátjára cseréltette, majd másnap az ilyen módon meghamisított személyi igazolvány felhasználásával a polgármesteri hivatalnál a II. r. vádlott nevére útlevélkérelmet terjesztett elő.
A IV. r. vádlott 1999 februárjában megkapta a valótlan tartalmú, a II. r. vádlott nevére kiállított magyar magánútlevelet, melyet több alkalommal felhasznált.
1999. október 29. napján a zöldhatáron ismét Magyarországra jött, ekkor a határjárőrök igazoltatták. A vádlott a járőröknek a valótlan tartalmú útlevelet és a hamisított személyi igazolványt és jogosítványt felmutatta, majd felfedte valódi személyi adatait.
A vádlottól az útlevelet, a személyi igazolványt és a vezetői engedélyt lefoglalták.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. r. vádlott és a védője jelentett be fellebbezést enyhítésért, és a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése érdekében.
A megyei főügyész az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
Az elsőfokú ítélet az I. r., a III. r. és a IV. r. vádlottak vonatkozásában az elsőfokú eljárás során jogerőre emelkedett, így a megyei bíróság az ítéletet a Be. 237. § (1) bekezdés alapján csak a II. r. vádlott vonatkozásában bírálta felül – a terhére bejelentett ügyészi fellebbezés hiányában – a Be. 241. § (1) bekezdés szerinti korlátozással.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítást teljes körben felvette, a bizonyítékokat helyesen mérlegelte, és az indokolási kötelezettségének eleget tett.
A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a II. r. vádlott bűnösségére, a jogi minősítés nagyobb részében törvényes.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a II. r. vádlottat a tényállás 11. pontjában írt cselekménnyel kapcsolatban csupán 2 rb. közokirat-hamisítás bűntettében mondta ki bűnösnek.
A II. r. vádlott azzal a magatartásával, hogy a személyi igazolványát és gépjárművezetői engedélyét átadta a IV. r. vádlottnak, miközben tudta, hogy azokat társa a fényképek kicserélésével meg fogja hamisítani, valóban megvalósította a 2 rb., a Btk. 274. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott közokirat-hamisítás bűntettét, melyet mint bűnsegéd követett el.
Megállapította azt is az elsőfokú bíróság, hogy a II. r. vádlott az iratai átadásakor tisztában volt azzal: társának a szándéka arra is kiterjed, hogy a meghamisított közokiratok felhasználásával útlevelet igényeljen; és hogy a IV. r. vádlott a meghamisított személyi igazolvány felhasználásával útlevelet igényelt, illetve kapott.
A II. r. vádlottnak ez a magatartása ugyancsak bűncselekményt valósít meg: további 1 rb., a Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott közokirat-hamisítás (ún. intellektuális közokirat-hamísítás) bűntetteként minősül.
Mivel ennél a bűncselekménynél a cselekmények rendbelisége a hamis, meghamisított stb. közokiratok számához igazodik, így az előbbi cselekménnyel valóságos anyagi halmazatban áll.
Ennek megfelelően a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva, a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki további 1 rb. közokirat-hamisítás bűntettében – mint a Btk. 21. § (2) bekezdés szerinti bűnsegédet.
A büntetés kiszabása során a II. r. vádlott vonatkozásában figyelembe vehető körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen tárta fel.
A II. r. vádlottal szemben kiszabott főbüntetés, illetve közügyektől eltiltás mellékbüntetés arányban áll a bűncselekmények tárgyi súlyával, az elkövető társadalomra veszélyességével, a bűnösségi körülményekkel és a bűnösség fokával, ezért a megyei bíróság ezek vonatkozásában enyhítésre nem talált alapot.
Tévesen alkalmazott azonban az elsőfokú bíróság pénzmellékbüntetést a II. r. vádlottal szemben. A Btk. 64. § (1) bekezdés alapján a pénzmellékbüntetés alkalmazhatóságának előfeltétele az, hogy a vádlott megfelelő keresettel (jövedelemmel) vagy vagyonnal rendelkezzék, a rendelkezésre álló adatok alapján azonban az állapítható meg, hogy a II. r. vádlott csupán csekély jövedelemmel rendelkezik.
Mindezek alapján a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét e vonatkozásában is megváltoztatta, és a II. r. vádlott pénzmellékbüntetésre ítélését mellőzte, egyebekben az ítéletet helybenhagyta. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3. Bf. 776/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás