BÜ BH 2004/217
BÜ BH 2004/217
2004.06.01.
Emberkereskedelem bűncselekménye esetén társtettesség csak az azonos oldalon – a sértett eladásában, illetve megvásárlásában – közreműködő elkövetőknél állapítható meg [Btk. 175/B. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság P. S. I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rb., társtettesként, fiatalkorú sérelmére fajtalanság, illetve közösülés végett történő emberkereskedelem bűntettében és súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettében, ezért halmazati büntetésül 4 év 6 hónap fegyházra, 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.
L. E. III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rb., bűnsegédként, fiatalkorú sérelmére fajtalanság, illetve közösülés végett történő emberkereskedelem bűntettében és 2 rb., társtettesként, rábírással elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntettében, amiért halmazati büntetésül 2 év börtönre ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette.
Az ítélet F. Zs. II. r. vádlott tekintetében első fokon jogerőre emelkedett.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:
F. Zs. II. r. vádlott 1999. augusztus 30-án az esti órákban E.-ben találkozott az 1982-ben született B. A. és az 1984-ben született B. B. sértettekkel, akik szórakozóhelyen végezhető munkát kerestek. A II. r. vádlott ekkor felvette a kapcsolatot L. E. III. r. vádlottal, aki egy bárban bordélyházat tartott fenn, s aki prostitúciós szolgáltatások nyújtására alkalmazta a sértetteket, tudván azt is, hogy még nem töltötték be a 18. életévüket. Később a III. r. vádlott megkérdezte a II. r. vádlottat, hogy felajánlhatja-e a lányokat P. S. I. r. vádlottnak pénzért való fajtalanság, illetve közösülés céljából való megvásárlásra. Ebbe a II. r. vádlott beleegyezett, és 50 000 forintot kért értük. Ezután a III. r. vádlott létrehozta a találkozót az I. r. vádlottal, ahol az I. r. vádlott a II. r. vádlottól 50 000 forintért megvásárolta a sértetteket. Az I. r. vádlott ezután T.-re szállította őket, ahol másnap a sértettek bevallották a tényleges életkorukat. Az I. r. vádlott túl hosszúnak találta azt az időt, amíg betöltik a 18. életévüket, ezért felhívta a II. r. vádlottat, hogy visszaviszi a sértetteket neki, és a vételárat visszakéri.
A következő nap találkozott is a két vádlott. Az I. r. vádlott ekkor a sértetteket elengedte, de a II. r. vádlott nem tudta visszaadni a vételárukat. A későbbiek során az I. r. vádlott az 50 000 forinton felül még további 100 000 forintot is követelt, s azzal fenyegette a II. r. vádlottat, hogy nem fizetés esetén a húgát fogja üzletszerű kéjelgésre kényszeríteni, illetve megöli a családtagjait. Az I. r. vádlott fenyegetésének nyomatékosításául egy alkalommal egy törülközőt a II. r. vádlott nyakára tekert, s azt megcsavarva 2-3 percig szorította úgy, hogy a II. r. vádlott levegővétele emiatt korlátozott volt.
Az ítélet ellen egyrészt az ügyész jelentett be fellebbezést P. S. I. r. és L. E. II. r. vádlott terhére a szabadságvesztés súlyosítása, a III. r. vádlott vonatkozásában pedig a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztésének mellőzése végett is, másrészt a III. r. vádlott védője, felmentésért.
A Sz.-i Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta, L. E. III. r. vádlottal szemben 2 rb., társtettesként, rábírással elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntette miatti eljárás megszüntetését, a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamának súlyosítását, a III. r. vádlott tekintetében a végrehajtás felfüggesztésének mellőzését, közügyektől eltiltás alkalmazását, egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A másodfokú bíróság a Be. 348. § (1) bekezdése és a 349. § (1) bekezdése alapján eljárva az ítéletnek a fellebbezéssel érintett vádlottakra vonatkozó részét, az azt megelőző eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok megtartásával folytatta le a tárgyalást. A vád tárgyává tett cselekmények vonatkozásában a bizonyítást teljeskörűen felvette. A beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelte és mérlegelte.
Okszerűen, a logika szabályait is betartva indokolta meg, hogy mely bizonyítékot mennyiben és miért fogadott el, vagy utasított el a tényállás megállapításakor.
A megalapozott tényállás irányadó volt a másodfokú bíróság számára is a felülbírálat során.
A tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, de tévedett, amikor L. E. bűnösségét a 2 rb., társtettesként, rábírással elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítése bűntettében megállapította.
Az E.-i Városi Bíróság ugyanis egy korábban jogerőre emelkedett ítéletében bűnösnek mondta ki L. E.-t kiskorút foglalkoztató bordélyház fenntartásával elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntettében. Az ott megállapított tényállás lényege szerint a vádlott 1999. február és 2000. április között E.-ben bordélyházat tartott fenn, ahol több, köztük 18. életévüket be nem töltött személyt is prostituáltként foglalkoztatott. Az ítélet nem tartalmazza ugyan sem B. A., sem B. B. – a jelen ügy sértettjei – nevét, azonban a vonatkozásukban meg valósított, a jelen ügyben elbírált rábírással elkövetetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének tényállása lényegében megegyezik a hivatkozott ítéletben megállapított történeti tényállással (tettazonosság), annak részcselekménye. Ezért – minthogy perújítási eljárásnak sem volt helye – már az elsőfokú bíróságnak meg kellett volna szüntetnie a Be. 332. § (1) bekezdés c) pontja alapján e vonatkozásban az eljárást. Minthogy erre nem került sor, a másodfokú bíróság a Be. 373. § (1) bekezdés I. fordulat c) pontja alapján a 2 rb., társtettesként, rábírással elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntettére vonatkozó ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte, és az emiatti büntetőeljárást megszüntette.
Az elsőfokú bíróság a bűncselekményeket a továbbiakban alapvetően helyesen minősítette, tévedett azonban az elkövetői formák meghatározásakor az emberkereskedelem bűncselekménye tekintetében.
Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlott azon cselekvőségét, hogy fajtalanság, illetve közösülés céljára megvásárolta a II. r. vádlottól a két sértettet, társtettesként elkövetett emberkereskedelemnek minősítette.
A Btk. 175/B. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az követi el az emberkereskedelem bűncselekményét, aki mást elad, megvásárol, ellenszolgáltatásként átad vagy átvesz, más személyért elcserél, úgyszintén, aki ennek érdekében toboroz, mást szállít, elszállásol, elrejt, másnak megszerez.
A törvény a különböző, még ha olykor egymáshoz is kapcsolódó elkövetési magatartásokat külön-külön rendeli büntetni, így másnak az eladását és a megvásárlását is. Az eladók és a vevők csak a saját, egyedi tevékenységükért, nem pedig a teljes jogügyletért viselnek büntetőjogi felelősséget, s így társtettesség csak az azonos oldalon fellépő személyek esetében állapítható meg (BH 1983/53.). A másodfokú bíróság ezért mellőzte P. S. I. r. vádlott esetében a társtettesi – Btk. 20. § (2) bekezdés – elkövetői forma megállapítását.
Az elsőfokú bíróság tévesen minősítette bűnsegédinek L. E. III. r. vádlott részesi magatartását is az emberkereskedelem bűncselekményét illetően. A tényállásból ugyanis egyértelműen megállapítható, hogy az ő rábírása volt az, amely döntő motívuma volt az emberkereskedelemre irányuló tettesi elhatározás kialakulásának, amely rábírás nélkül a cselekmény nem valósult volna meg, s amely nem már csak egy eleve kialakult szándékot erősített meg, hanem azt létrehozta. Cselekménye ezért nem bűnsegédi magatartásnak, hanem felbujtásnak – Btk. 21. § (1) bekezdés – minősül. A másodfokú bíróság ezért L. E. III. r. vádlott személy elleni bűncselekményeinek az elkövetői alakzatát felbujtásra változtatta. Ezenkívül megállapította, hogy a Btk. szövegezésének megfelelően a bűncselekmény helyes megnevezése nem fiatalkorú sérelmére, hanem tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett fajtalanság, illetve közösülés végett történő emberkereskedelem bűntette.
Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetéseket illetően a másodfokú bíróság nem osztotta az ügyészi fellebbezésben foglaltakat. A büntetések nem tekinthetők törvénysértően enyhének, s mintegy négy és fél évvel a bűncselekmények elkövetését követően nem indokolt a súlyosításuk, illetve a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés mellőzése sem, ezért a fenti megváltoztató rendelkezéseken túlmenően az ítéletet egyebekben a Be. 371. § (1) bekezdés I. fordulata alapján helybenhagyta. (Szegedi Ítélőtábla Bf. II. 450/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás