BÜ BH 2004/221
BÜ BH 2004/221
2004.06.01.
A lőszerrel való visszaélés bűntettében – ténybeli tévedés folytán – az elkövető bűnössége nem állapítható meg, ha a szeméttelepen, a második világháború idején gyártott, elrozsdásodott állapotban talált lőszereket abban a tudatban tartja a birtokában, hogy azok már működésképtelenek [Btk. 27. § (1) bek., 263/A. § (1) bek.].
A megyei bíróság a 2002. május 3. napján kelt ítéletével a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette és lőszerrel visszaélés bűntette miatt halmazati büntetésül 2 évi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, valamint elrendelte a vádlott kényszergyógyítását.
Az ítélet ellen kizárólag a vádlott és a védője fellebbezett, elsősorban felmentésért, ezen túl a védő másodlagosan enyhítésért is.
A legfőbb ügyész az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.
A védelmi fellebbezések részben alaposak.
A megyei bíróság a büntetőeljárás lényeges szabályait megtartva folytatta le a tárgyalást. Eleget tett az ügyfelderítési kötelezettségének, és a feltárt bizonyítékokat kifogástalanul értékelte, az értékelő tevékenységéről ítéletében részletesen számot adott. A vádlott az eljárás során eltérő tényállításokat tett: arra hivatkozott, hogy nem szúrt, hanem a testvére rohant bele a késébe, majd – a nyomozás későbbi szakaszában és a tárgyaláson – a sérelemokozás véletlenszerűségét hangoztatva arra célzott, hogy a testvére a közöttük zajló veszekedés hevében őt fojtogatni készült. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottnak e következetlen vallomásával szemben a sértett következetes, más bizonyítékokkal is megerősített előadásaira alapozta a testi épséget sértő cselekmény tényállását. A vádlott más bizonyítékokkal nem cáfolt védekezésének megfelelően és a fegyverszakértői véleménnyel összhangban megállapított lőszerek tartására vonatkozó tények is helyesek.
A tényállás ekként mentes a megalapozatlanságot eredményező hibáktól, ezért a fellebbezési eljárásban irányadó.
Téves következtetéssel állapította meg az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét a lőszerrel visszaélés bűntettében. Kétségtelen a tényállásban írt haditöltények az űrmértéküknek megfelelő fegyver – az első világháborúban rendszeresített Mannlicher puska – csőfuratában működtethetőek lettek volna, tehát lőszerek.
Nem cáfolható azonban a vádlottnak az az előadása, hogy a szeméttelepen találta a második világháború idején gyártott töltényeket, amelyekről azt hitte, hogy működésképtelenek. Ennek a védekezésnek a valóságát alátámasztani látszanak az eset körülményei: a feltalálás helye, a lőszer-köpeny és hüvely korrodeált állapota, nem utolsósorban az, hogy a vádlott a töltények birtoklását nem titkolta, sőt lakrészének falán azokat mintegy dísztárgyként kiállította.
A Btk. 263/A. § (1) bekezdésében megállapított lőszerrel visszaélés szándékos bűncselekmény. A szándékosság fogalmi ismérve, hogy az elkövető tudata átfogja a törvényi tényállás valamennyi elemét. Ez az adott bűncselekmény vonatkozásában azt jelenti, hogy a vádlottnak tudatában kell lennie annak, hogy az általa tartott töltények működőképes lőszerek. Miután e tényt illetően a vádlott tévedésben volt, a Btk. 27. § (1) bekezdése a szándékos bűncselekmény miatti büntethetőséget kizárja.
Nem vitatható, az adott esetben gondatlanság okozta a ténybeli tévedést, kellő körültekintés mellett a szükséges tájékozódás után a vádlottnak tisztában kellett volna lennie azzal, hogy a talált töltények lőszerek. A lőszerrel visszaélés bűncselekménynek azonban gondatlan bűnösséggel megvalósítható alakzata nincs, következésképpen a ténybeli tévedés az adott esetben a büntethetőséget teljes egészében kizárja [Btk. 27. § (3) bek.].
Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva, a vádlottat a Be. 214. § (3) bekezdés c) pontja alapján felmentette a lőszerrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól.
Egyebekben a bűnösség tényállást tekintve helyes.
A vádlott felmentése megállapítása az irányadó a testi épséget sértő bűncselekmény vádja alól a megállapított tényálláshoz képest kizárt. Az erre irányuló védelmi fellebbezési indítvány tulajdonképpen a bizonyítékok értékelésének a meg nem engedett támadását jelenti, amely támadás felmentésre okot adó tények megállapítását nem eredményezheti.
A testi épséget sértő cselekmény életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként történt jogi minősítése helyes. Egyetértett azonban a Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyésznek azzal az álláspontjával, hogy téves a minősítést megalapozó eredmény tekintetében a gondatlan bűnösség megállapítása. A cselekmény tárgyi tényezői: a használt eszköz jellegzetességei, a szúrás iránya és ereje, a sérülés helye és jellege, egyértelműen arra utalnak, hogy a vádlottban felmerült a cselekményével okozható életveszélyes sérülés képzete. Ennek a lehetséges következménynek a felismerését legfeljebb a vádlott aktuális súlyos fokú típusos részegsége gátolta, amely viszont büntetőjogilag közömbös (Btk. 25. §).
Miután a vádlott az életveszélyes sérülés okozásába belenyugodott, az életveszélyt okozó testi sértés bűntette eshetőleges szándékkal elkövetett.
Az elsőfokú bíróság lényegében helyesen állapította meg a büntetés mértékét befolyásoló tényezőket és azok nyomatékának megítélése is megfelelő. Az ítélet – az előzőekben kifejtettekkel összhangban – mindössze annyiban szorul korrekcióra, hogy a töltények régi gyártására utalás mellőzendő az enyhítő körülmények sorából.
Mindezek következtében a büntetési tétel alsó határának megfelelő tartamban kiszabott szabadságvesztés nem tekinthető eltúlzottnak. Annak enyhítésére nem kerülhet sor. Ugyanakkor figyelembe véve azt is, hogy a bűnösség köre szűkebbé vált, a büntetlen előélet, az eddigi kifogástalan életvezetés, a sértett megbocsátása, a vádlott és a sértett közötti kapcsolat normalizálódása, valamint az a körülmény, hogy a sérülés csupán közvetett formában volt életveszélyes, alátámasztja azt a feltevést, hogy a vádlott esetében a büntetés célja, a szabadságvesztés végrehajtása nélkül is elérhető. Ezek a körülmények olyan különösen méltányolható esetet jelentenek, amelyek a Btk. 89. § (2) bekezdése alapján lehetővé teszik az 1 évet meghaladó, de 2 évnél nem hosszabb tartamú szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztését.
Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását és a kényszergyógyítás intézkedés alkalmazását mellőzte. (Legf. Bír. Bf. III. 2147/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás