BÜ BH 2004/225
BÜ BH 2004/225
2004.06.01.
A vádirat benyújtása előtti eljárásból is kizárt a városi ügyészség, és a gyanúsítottal szemben a kényszerintézkedés elrendelése tárgyában sem jogosult indítvány előterjesztésére, ha az ügyben kirendelt védő a városi ügyészség vezetőhelyettesének a házastársa [Be. 31. § (1) bek. b) pont és (4) bek.].
A rendőrkapitányság bűnügyi osztálya többrendbeli lopás vétsége kísérlete miatt folytat nyomozást a gyanúsított és a társa ellen.
A városi ügyészség indítványozta, hogy a nyomozási bíró a Be. 130. § (1) és a 131. § (1) bekezdésének I. fordulata alapján – a Be. 129. § (2) bekezdés d) pontjában írt okból – az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb egy hónapig rendelje el a gyanúsított előzetes letartóztatását.
Az ügyészség csatolta a nyomozás iratait.
A bíróság a nyomozati iratok áttanulmányozása és az elrendelése tárgyában a Be. 210. § (1) bekezdés a) pontja alapján megtartott ülésen elhangzottak alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kényszerintézkedés elrendelésére irányuló ügyészi indítvány eljárásjogi szempontból érdemi vizsgálatra nem alkalmas.
A kényszerintézkedés tárgyában tartott ülésen az ügyész tájékoztatta a bíróságot arról, hogy az ügyben kirendelt ügyvéd házastársa a városi ügyészség vezetőhelyettese.
A Be. 31. § (4) bekezdése alapján – figyelemmel a Be. 31. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra – nem járhat el az ügyben az az ügyészség, amelynek a vezetőjével vagy vezetőhelyettesével szemben a Be. 31. § (1) bekezdés a) vagy b) pontjában szabályozott kizárási ok merül fel. Fentiek alapján tehát megállapítható, hogy az ügyész által a kényszerintézkedés tárgyában tartott ülésen fenntartott, a kényszerintézkedés elrendelésére irányuló indítványt a városi ügyészség nem terjeszthette volna elő, mivel a közreműködése a gyanúsítottal szemben folyamatban levő büntetőeljárásban törvényileg kizárt.
A nyomozati iratok között rendelkezésre áll az ügyvéd kirendeléséről szóló határozat, mely 2003. szeptember 19. napján kelt.
Megállapítható, hogy az őrizetben levő gyanúsított első gyanúsítotti kihallgatására 2003. szeptember 19. napján 03 óra 35 perckor került sor.
A kirendelt védő saját kezűleg írt és általa aláírt, a védő- kirendelő eredeti határozaton szereplő feljegyzés szerint az állapítható meg, hogy a kirendelt védő a kirendeléséről szóló határozatot 2003. szeptember 19. napján vette át. Egyéb adat hiányában tehát nem állapítható meg az, hogy az ügyvéd a védőkirendelő határozatot pontosan mikor vette át, vagyis az átvételre a gyanúsított első gyanúsítotti kihallgatását megelőzően került-e sor. (E körben a bíróság figyelemmel volt a Be. 48. § (1) bekezdés utolsó mondatában foglaltakra, mely szerint a terhelt fogva tartása esetén a védőt legkésőbb a terhelt első kihallgatásáig kell kirendelni.)
A bíróság felhívja a nyomozást felügyelő ügyészt annak fokozott vizsgálatára, hogy a gyanúsított első gyanúsítotti kihallgatására – figyelemmel a Be. 46. § a) pontjában és 48. § (1) bekezdés utolsó mondatában foglaltakra – törvényesen került-e sor.
A bíróság álláspontja szerint a fentieken túlmenően kétséget kizáróan nem állapítható meg az sem, hogy a kényszerintézkedés tárgyában tartott ülésre a fogva tartásban levő gyanúsított vonatkozásában a Be. 211. § (1) bekezdés 2. mondatában foglaltak szerinti védői értesítésre szabályszerűen sor került volna.
E körben rendelkezésre áll a 2003. szeptember 19. napján kelt, az ügyvéd részére szóló védőkirendelő határozat eredeti példányán az ügyvéd által kézzel írt feljegyzés, mely szerint a 2003. szeptember 20-i tárgyalásra kéri helybeli ügyvéd kirendelését.
Ezen védő általi feljegyzésben foglaltak tartalmi szempontból megcáfolják a 2003. szeptember 20-án kelt, az ügyben eljáró rendőrfőhadnagy által készített feljegyzésben foglaltakat, mely szerint a kirendelt védő a gyanúsítottak számára védőül kirendelő határozatot átvette és a 2003. szeptember 20-án tartandó előzetes meghallgatás tényét, idejét és helyét tudomásul vette, viszont közölte, hogy a 2003. szeptember 20-án tartandó meghallgatáson nem vesz részt.
Bár a rendőrfőhadnagy feljegyzése 2003. szeptember 20-án kelt, annak dátuma alapján ugyanakkor megállapítható, hogy az ügyvéd 2003. szeptember 19. napján már közölte a nyomozó hatósággal, hogy a 2003. szeptember 20-i, a városi bíróságon történő, a kényszerintézkedés tárgyában tartott meghallgatásra kéri helybeli ügyvéd kirendelését.
Ebből következően tehát a kirendelt védő vonatkozásában 2003. szeptember 20-án kelt rendőri feljegyzés jelentőséggel nem bírhat, és az állapítható meg, hogy a kirendelt védő a kényszerintézkedés tárgyában tartott ülésre szabályszerűen nem volt értesítve.
Fentiek alapján a bíróság tehát a törvénysértő ügyészi indítványt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította, az indítványban foglaltakat érdemben már nem vizsgálhatta, és elrendelte a gyanúsított szabadlábra helyezését.
A végzés ellen az ügyész jelentett be fellebbezést, a fellebbezését azonban nem indokolta meg.
Az ügyészi fellebbezés alaptalan.
Helyesen állapította meg ugyanis a nyomozási bíró, hogy a büntetőügyben a városi ügyészség a Be. 31. § (4) bekezdése értelmében nem járhat el, mivel annak vezető- helyettesével szemben a Be. 31. § (1) bekezdés b) pontjában írt kizárási ok forog fenn.
Minthogy a vádirat benyújtása előtti eljárásban az előzetes letartóztatás elrendelése kizárólag ügyészi indítványra történhet, és a büntetőeljárásban kizárt ügyész nyilvánvalóan nem járhat el, törvényesen járt el a nyomozási bíró, amikor a gyanúsított előzetes letartóztatásának elrendelésére irányuló ügyészi indítványt – a fentiekben írt, lényegében alaki semmisségi ok folytán – elutasítva elrendelte a gyanúsított azonnali szabadlábra helyezését.
Mindezekre tekintettel a megyei bíróság az ügyészi fellebbezéssel támadott végzést – utalással a Be. 347. § (1) bekezdésének 2. mondatában írt rendelkezésre – a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta. (Nógrád Megyei Bíróság Bnyf. 20/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás