BÜ BH 2004/227
BÜ BH 2004/227
2004.06.01.
Az előzetes letartóztatás intézménye az ártatlanság vélelmének alapelvével nem ellenkezik, és előrehozott büntetésnek sem tekinthető. Emiatt az előzetes letartóztatással kapcsolatos döntésekre az addig feltárt bizonyítékok bizonyító erejének mérlegelése nem tartozhat [Be. 132. §, 129. § (2) bek. b) pont].
Az emberölés bűntette és kifosztás bűntette miatt indult bűnügyben az előzetes fogva tartásban lévő S. J. vádlott ellen a megyei bíróság előtt folyik büntetőeljárás.
Az ítélőtábla a 2004. január 29-én meghozott végzésével a Be. 132. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti felülvizsgálat során a vádlott előzetes letartóztatását a Be. 129. § (2) bekezdésének b) pontjában írt okból továbbra is fenntartotta.
A végzés ellen a vádlott és védője fellebbezett, az előzetes letartóztatás megszüntetése, esetlegesen – a megszüntetés mellett – lakhelyelhagyási tilalom, vagy házi őrizet alkalmazása érdekében. A védő a fellebbezés indokolásában lényegében arra hivatkozott, hogy a vádlott az egész eljárás során következetesen tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. A megtartott tárgyalások alapján a bizonyítási eljárás a befejezéséhez közeledik. Az eddig lefolytatott bizonyítási eljárás olyan egyértelmű, közvetlen bizonyítékot, amely büntetőjogi felelősséget megalapozó bizonyossággal, az önmagát mindvégig ártatlannak valló vádlott bűnösségét egyértelműen igazolná és bizonyítaná – a védői álláspont szerint, nem tárt fel.
Erre, valamint az előzetes letartóztatás eddig eltelt hosszas tartamára, a terheltnek a vád tárgyává tett cselekmény időpontját követő mintegy háromnegyed év utáni – amely idő alatt szökést, elrejtőzést nem kísérelt meg – letartóztatására, és az ügyben feltárt személyi körülményeire figyelemmel az előzetes letartóztatás további fenntartása nem lehet indokolt. Esetleg felmerülhet, hogy az előzetes letartóztatás megszüntetése mellett lakhelyelhagyási tilalom, avagy házi őrizet szükséges lehet. Ezt a fellebbezés sem vitatja.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a végzés helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezéseket nem találta alaposnak.
A Be. 132. §-a (3) bekezdésében írt határidő figyelemmel kísérése érdekében történő azon kiegészítés mellett, miszerint a vádlott az ügyben 2002. február 18-ától van előzetes fogva tartásban, az elsőfokú bíróság a végzés alapjául szolgáló adatokat megfelelően rögzítette.
Ezek alapján pedig okszerűen állapította meg, hogy az előzetes letartóztatás megszüntetése esetén megalapozottan kellene tartani attól, hogy a vádlott megszökne vagy elrejtőzne, így a továbbiakban az eljárási cselekményeknél nem jelenne meg. Ennek a vád tárgyává tett élet elleni bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlyára és büntetési tételének súlyosságára figyelemmel sem a vádlott ügyben feltárt személyi körülményei, sem az nem szólhat ellene, hogy előzetes letartóztatására a vádbeli cselekmény időpontja után háromnegyed évvel került sor.
A tárgyalásokon feltárt eltérő bizonyítékok mérlegelése pedig az elsőfokú bíróság az ítélet meghozatala során fennálló jogosultsága, egyben kötelezettsége.
Az előzetes letartóztatás intézménye az ártatlanság vélelmének alapelvével nem ellenkezik, és ez előrehozott büntetésnek sem tekinthető. Mindebből következően viszont az előzetes letartóztatással kapcsolatos döntésekre az addig feltárt bizonyítékok bizonyító erejének mérlegelése – amint erre a Legfelsőbb Bíróság már számos határozatában rámutatott – nem tartozhat.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság – a keltezési dátumban észlelt elírás helyesbítése mellett – az ítélőtábla végzését indokai alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Bkf. I. 167/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás