BÜ BH 2004/229
BÜ BH 2004/229
2004.06.01.
I. A perújítás megengedhetőségének, eldöntésekor a bíróság az indítványban felhozott bizonyítékok bizonyító erejét nem értékelheti, csupán azt vizsgálhatja, hogy azok valóságuk esetén alkalmasak-e a perújítási cél elérésére [Be. 399. §].
II. Téves (megalapozatlan) az olyan perújítási indítvány elutasítása, amelyben a felhozott bizonyítékok elfogadása a terheltre kedvezőbb jogi minősítést tartalmazó döntés megállapítását eredményezheti [Be. 392. §, 397. §].
Az ítélőtábla 2004. január 8. napján meghozott – perújítási indítványt elutasító – végzése ellen a terhelt jelentett be fellebbezést.
A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a sérelmezett határozat helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezés alapos.
Az ítélőtábla a terhelt perújítási indítványának téves tartalmat tulajdonított és az ehhez igazodó indokolása is tévesnek bizonyult.
Az indítvánnyal támadott jogerős ítéleti tényállás lényege szerint az alkoholista sértettet többnapos ismeretlen helyen történő tartózkodása után 1999. június 9-én este erősen ittas állapotban F. S. vitte haza élettársához, a terhelthez, akinek zavarosan válaszolgatott. Így azt is mondta, hogy a terhelttel együtt ő is otthon tartózkodott.
A terhelt este 22 óra tájban – a tényállásban írt sértetti kijelentés után – az ágyon ülő sértettnek 5-6 pofont adott, majd 5-6 esetben ököllel ütötte a fejét. Az ütések következtében földre került sértettet ezután edzőcipős lábával testszerte rugdosta, fojtogatta is.
A bántalmazás után mentőt akart hívni, de azt a sértett elhárította. Éjszaka – mert álmában bevizelt – a terhelt tiszta nadrágot adott a sértettre. Másnap délelőtt 10 órától ébresztgette, vízzel locsolta, kétszer is hívta a mentőket, de 13 óra körül a sértett meghalt.
A sértett az elsőfokú ítélet 5. oldalán felsorolt 36 külső és ott leírt belső sérüléseket szenvedte el.
A sérülések legkevesebb 36 közepesnél nagyobb erőbehatásra jöttek létre.
A sértett halálát a törések, szervkárosodások nyomán kialakult sokk, keringési elégtelenség idézte el.
A sokk kialakulásában három egymással konkuráló helyzetben lévő haláloki tényező játszott szerepet. Így a nyak megragadása és az azzal járó belső sérülések; az agysérülés; a bordatörések nyomán kialakult tüdőszakadás.
A terhelt a perújítási indítványában – szemben az ítélőtábla végzésében írtakkal – nem arra hivatkozott, hogy a sértett halálának ,,kizárólagos oka'' az idegen nő által elkövetett fojtogatás volt, hanem a tényállás felderítetlen voltát, a felderítetlen tényálláson alapuló törvénysértő minősítést és a minősítésből eredő eltúlzottan súlyos büntetéskiszabást sérelmezte.
A terhelt a sértett bántalmazását az alapeljárásban végig beismerte. A bíróság a tényállást jórészt a beismerő vallomására alapozta. A fojtogatást és az ölési szándékot azonban – hivatkozva arra, hogy szerette a sértettet és utóbb is mindent megtett, hogy megmentse – következetesen tagadta.
Perújítási indítványának lényegesnek tekinthető részei szerint a boncolást végző dr. Sz. L. és dr. B. I., valamint az elsőfokú eljárásban kirendelt dr. H. J. orvos-szakértők (de a sértettet elsőként vizsgáló rendőrorvos is) egyezően állapították meg, hogy a sértetten régebbi sérülések is voltak. A szakértők kitértek arra is, hogy ezeknek a differenciálása csak kórszövettani vizsgálattal lehetséges.
A boncolást végző szakértők ilyen vizsgálatot kezdeményeztek is, véleményük kiegészítését is felajánlották, de a régebbi sérüléseknek és az általa okozott sérüléseknek az elhatárolása az alapeljárásban nem történt meg.
Ugyanekkor a szakértők az erőbehatások számára nézve nem nyilvánítottak véleményt, csak általánosságban utaltak arra, miszerint a fejen, arcon lévő 16 külső sérülést 4-5 ökölcsapás okozhatta, míg más sérülések eséstől – pl. a felső végtagokon, térden – is keletkezhettek, de az esési sérülések elkülönítésére sem került sor.
A bíróság ítéletében a 36 külsérelmi nyomot tévesen azonosította 36 erőbehatással.
Az ügyben bizonyítást nyert, hogy a sértett vérében, vizeletében nulla ezrelék alkohol volt, mely ténnyel az ítélet nem foglalkozott, a sértett erősen ittas állapotát a bíróság a tanúk vallomása alapján állapította meg. Dr. H. J. szakértő tárgyalási nyilatkozata szerint az elhúzódó sokkos állapot csökkentette az alkohol lebontását, így a sértett szervezetében még 16 óra elteltével is maradnia kellett volna alkoholnak. Ekként pedig – az indítványozó szerint – nem zárható ki az sem, hogy a sértettnek a F. házaspár, majd általa is észlelt zavartsága, összefüggéstelen beszéde már egy korábbi, megérkezése előtti bántalmazás következménye volt, amit mindannyian tévesen véltek erősen ittas állapotnak.
Új tényként tehát arra hivatkozott, hogy a sértettet előkerülését megelőzően már más is bántalmazhatta, s ebben a körben jelölte meg új bizonyítékként a R. L.-tól várható tanúvallomást. Nevezett írásos nyilatkozatát felülvizsgálati indítványához korábban már becsatolta. Ennek lényege szerint R. L. a F. házaspár lakásán találkozott az erősen ittas sértettel, aki neki elpanaszolta, hogy odaérkezése előtt egy nő megtámadta, összeverekedtek, és a támadója fojtogatta is. Kérte továbbá B. E., a sértett lányának a tanúkénti kihallgatását is, akit a sértett – az indítvány szerint – F.-ék lakására történő érkezése előtt telefonon felhívott. Tőle azonnali találkozót kért, s olyan közlést tett, hogy meg fog halni.
Az alapeljárásban felmerült, de abban nem vizsgált tények vonatkozásában a beszerezhető kiegészítő orvosszakértői véleményt jelölte meg új bizonyítékként.
Tévedett az ítélőtábla, amikor a terhelt indítványát az abban megjelölt bizonyítékok tartalmának az ismerete nélkül utasította el. Ez a mulasztás a határozatát megalapozatlanná tette.
A Be. 392. § (1) bekezdés a/1. pontja értelmében perújításnak helye van akkor is, ha az alapügyben akár felmerült, a kár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terhelttel szemben lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni.
A perújítás megengedhetőségének eldöntésekor a bíróság az indítványban felhozott bizonyítékok bizonyító erejét nem értékelheti. Csupán azt vizsgálhatja, hogy azok valóságuk esetén alkalmasak-e a perújítási cél elérésére.
A terhelt terhére az eshetőleges szándékkal véghezvitt különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés megállapítására a nagyszámú, a legalább 36 erőbehatás nyújtott ténybeli alapot.
Ekként pedig, amennyiben valós az indítványnak az a hivatkozása, hogy a sértettet F.-ékhez történő megérkezése előtt valaki megtámadta, fojtogatta, emellett még testszerte régebbi sérülései is voltak, továbbá a terhelt által okozott sérülései közül több az esése következtében is létrejöhetett, s az így fennmaradó sérüléseit pedig azok számánál kevesebb erőbehatás idézte elő, a direkten okozott sérülések száma jelentősen lecsökkenhet. Ebből következően a terhelt cselekményének minősítése is alapesetre, vagy halált okozó testi sértésre változhat, ami egyben valószínűsíti a lényegesen enyhébb büntetés alkalmazását is.
A fenti kérdésben való állásfoglalás azonban az indítványban felhozott bizonyítékok beszerzését igényli, mert azok ismerete nélkül nem lehet eldönteni, hogy a perújítást kell elrendelni, vagy az indítványt el kell utasítani.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság – a Be. 376. § (1) bekezdésének értelemszerű alkalmazásával – a végzést hatályon kívül helyezte, és az ítélőtáblát új eljárásra utasította.
Ennek során a Be. 398. § (1) bekezdésének alkalmazásával – a periratok egyidejű megküldésével – meg kell keresni az ügyészt a perújítási indítványban megjelölt tanúk és szükség esetén F. S. és F. S.-né ismételt kihallgatása, valamint a boncolást végző orvos-szakértőktől a kórszövettani vizsgálat eredményének felhasználásával történő kiegészítő vélemény beszerzése végett. (Legf. Bír. Bpi. I. 142/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás