BÜ BH 2004/233
BÜ BH 2004/233
2004.06.01.
A két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére adott halasztás elbírálásánál a jogerős ítéletben kiszabott szabadságvesztés teljes tartamát kell figyelembe venni és figyelmen kívül kell hagyni, hogy az elítélt különböző jogcímeken már fogva volt [Be. 591. § (1) bek.]
A megyei bíróság a 2003. január hó 13. napján kelt ítéletével, amely – életveszélyt okozó testi sértés bűntette, súlyos testi sértés bűntette és társtettesként elkövetett jogtalan elsajátítás vétsége miatt – az ítélőtábla határozata folytán 2003. december hó 4. napján jogerőre emelkedett R. R. terheltet 2 évi és 6 hónapi börtönbüntetésre, és mellékbüntetésül 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható.
A vádlott védője útján kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztása iránt kérelmet terjesztett elő. A kérelemben a büntetés-végrehajtásának megkezdésére azért kért 3 hónapi halasztást, mert a négy kiskorú gyermek eltartásáról való gondoskodás a téli hónapokban nehezebb és a lakáskörülményeiket is meg kell oldania.
A kérelmet a vádlott 2004. január hó 13. napján terjesztette elő – védője útján – és a megyei bíróság büntetés-végrehajtási csoportja 2004. január hó 15. napjára hívta be a büntetés-végrehajtásának megkezdésére.
A megyei bíróság a büntetés-végrehajtás megkezdésének elhalasztására irányuló kérelmét elutasította a Be. 591. §-ának (1) bekezdésére való hivatkozással.
Az elsőfokú bíróság végzése nem tartalmazza a fellebbezésre nyitva álló határidő megjelölését, a fellebbezésre jogosultak tértivevényei alapján azonban egyértelműen megállapítható, hogy a végzés kézbesítésétől számított 8 napon belül nyújtották be a fellebbezést.
A törvényes határidőn belül a vádlott védője útján fellebbezést jelentett be. A fellebbezésben arra hivatkozott, hogy jóllehet a kiszabott szabadságvesztés a két évet meghaladja, azonban a jogerős ítélet szerint R. R. az előzetes letartóztatásban a kiszabott szabadságvesztés egy részét már kitöltötte, ezen túlmenően az elítélt a kiszabott büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható.
A fellebbviteli főügyészség indítványozta az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását és az elítélt védője által előterjesztett fellebbezés elutasítását.
A védői fellebbezés alaptalan, a védői jogi okfejtés téves.
A Be. 591. §-ának (1) bekezdése szerint a tanács elnöke a két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére az elítélt kérelmére fontos okból, különösen az elítélt személyi vagy családi körülményeire való tekintettel, legfeljebb három hónapra halasztást engedélyezhet.
Töretlen az a bírói gyakorlat és a jogértelmezés abban a kérdésben, hogy a két éves időtartamot milyen időponttól kell számítani.
A jogerős ítéletben kiszabott szabadságvesztés teljes tartamát kell figyelembe venni és figyelmen kívül kell hagyni, hogy az elítélt különböző jogcímeken már fogva volt.
Nem lehet figyelembe venni az előzetes fogva tartásban töltött időt a Be. 591. §-a (1) bekezdésének alkalmazásában, nem az előzetes fogva tartás beszámítását követően fennmaradó és még letöltetlen szabadságvesztés büntetésnek kell 2 év alatti időtartamának lennie, hanem a bíróság által a jogerős ítéletben megállapított szabadságvesztés tartamának.
Helytelen az a védői okfejtés, hogy a feltételes szabadság időpontjának jelentősége van a két éves időtartam meghatározásánál annál is kevésbé, mert a feltételes szabadság csupán lehetőség, annak engedélyezéséről a büntetés-végrehajtási bíró a Bv. tvr. 8. §-ának (1) bekezdése alapján a büntetés-végrehajtási intézet előterjesztése alapján dönt.
Téves a védőnek a fentiek vonatkozásában kifejtett álláspontja. Amennyiben a szabadságvesztés tartama a két évet meghaladja, csak akkor engedélyezhet a tanács elnöke halasztást, ha az elítélt betegsége az elítélt életét közvetlenül veszélyezteti.
A fenti okokra tekintettel az elsőfokú bíróság végzését helyes indokainál fogva a Be. 347. § (1) bekezdése és a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta. A Be. 555. § (2) bekezdés h) pontja alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését tanácsülésen bírálta el. (Fővárosi Ítélőtábla 4. Bf. 177/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás