234/B/2004. AB határozat
234/B/2004. AB határozat*
2007.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet 11. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet 11. § (4) bekezdésének – az Alkotmány 70/B. § (1)–(2) bekezdésével és 70/D. § (1) bekezdésével összefüggésben előterjesztett – alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó módosított indítványában az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 11. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. A degresszív finanszírozás alkalmazása alóli mentesítésre vonatkozó szabályozást azért tartotta diszkriminatívnak, mert álláspontja szerint hátrányosan különbözteti meg az olyan településen működő – területi ellátási kötelezettséggel rendelkező – háziorvost, ahol kettőnél több háziorvosi szolgálat működik, szemben azzal – az esetleg azonos számú beteget ellátó – háziorvossal, aki olyan körzetben tevékenykedik, amelynek székhelyén egy, legfeljebb két azonos típusú háziorvosi szolgálat van. Egyben e rendelkezés – véleménye szerint – a betegek között is diszkriminációt eredményez, mert a degressziómentességet élvező körzetekben lakó beteg ellátására több pénz jut. Ezzel sérül az Alkotmány 70/A. § (1)–(2) bekezdése, 70/B. § (2)–(3) bekezdése, valamint 70/D. § (1) bekezdése.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályokat vette figyelembe:
1. Az Alkotmány rendelkezései:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.”
„70/B. § (2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.
(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének.”
„70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.”
2. A Kr. támadott rendelkezése:
„11. § (4) A (3) bekezdés szerinti degresszió alkalmazása alól mentesítést kap az a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező háziorvosi szolgálat, amelyhez bejelentkezett biztosítottak száma nem haladja meg a területi ellátásra kijelölt körzet lakosságszámát, és
a) ahol a körzet egy vagy több önálló település teljes közigazgatási területére is kiterjed, és a körzet székhelyén összesen legfeljebb két azonos típusú területi ellátási kötelezettséggel rendelkező háziorvosi szolgálat működik, vagy
b) a településen más azonos típusú területi ellátási kötelezettséggel rendelkező háziorvosi szolgálat nem működik.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság a 261/B/1997. AB határozatában vizsgálta – többek között – a Kr. 52. § (3) bekezdése által hatályon kívül helyezett, az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 7. § (2) bekezdésének és 2. számú mellékletének alkotmányosságát. A 7. § (2) bekezdése a háziorvosi szolgálat működtetőjét az R. 7. § (1) bekezdés alapján megillető díjazás alapjául szolgáló pontszám számítási módját tartalmazta, míg a 2. számú melléklet a degresszió mértékét határozta meg.
Az Alkotmánybíróság e határozat indokolásában kifejtette, hogy a rendelkezéseknek a degresszió számítására vonatkozó szabályai megkülönböztetés nélkül minden háziorvosi szolgálatra kiterjednek, és az R. 7. § (3)–(4) bekezdése csak a jogszabály által pontosan meghatározott szűk körben ad lehetőséget arra, hogy a háziorvosi szolgálat a degresszió alkalmazása alól mentesítést kapjon. „E rendelkezés következtében a területi ellátási kötelezettséggel működő praxisok között kialakuló különbségtétel sem tekinthető ésszerű indok nélküli, önkényes megkülönböztetésnek. Azokon az aprófalvas vidéken működő háziorvosi körzetekben ad módot a mentesítésre, illetőleg meghatározott lakosságszám felett a degresszió eltérő számítására, ahol személyi, tárgyi vagy földrajzi adottságok miatt az optimálisnál nagyobb körzetek megosztása nem lehetséges, így a degresszió alkalmazása az elérni kívánt célt nem szolgálná.” A határozatban azt is kimondta, hogy a háziorvosi szolgálat működtetője és az egészségbiztosítás szerve által kötött szerződés alapján az egészségbiztosítás szerveitől a háziorvosi ellátásért kapott pénzösszeg nem munkabér, hanem a háziorvosi praxis egészségbiztosítótól származó bevétele, ami az orvos jövedelmén kívül magában foglalja a praxis működésének egyéb költségeit is (a rendelő fenntartási költségei, az orvosírnok, az asszisztens munkabére, a fogyóeszközök költségei stb.). A bevétel a háziorvosi szolgálat működtetőjét illeti meg, amely lehet az önkormányzat, vagy az általa fenntartott költségvetési szerv. Ezért a vizsgált rendelkezések nem állnak összefüggésben az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésével, és nem sértik az Alkotmány 70/A. §-át. (ABH 1998, 689, 693, 695.)
A Kr. 11. §-ának a jelen ügyben támadott (4) bekezdése és az (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek a degressziómentességre vonatkozó szövege lényeges tartalmában megegyezik az R. 7. § (3) bekezdésében foglaltakkal. Eltérés csak abban mutatkozik, hogy a korábbi szabályozás a mentességet abban az esetben biztosította, ha a körzetben más háziorvosi szolgálat egyáltalán nem volt, a támadott rendelkezés pedig ezen enyhített, és lehetővé tette a mentesség alkalmazását akkor is, ha a körzetben összesen két azonos típusú háziorvosi szolgálat működik.
A fenti határozatra figyelemmel az Alkotmánybíróságnak elsőként arról kellett döntenie, hogy az indítvány „ítélt dolognak” minősül-e.
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABH 2003, 2065.) 31. §-ának c) pontja szerint az eljárás megszüntetetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani (,,ítélt dolog”). Az Alkotmánybíróság arra tekintettel, hogy a korábbi ügyben támadott rendelkezéseket a Kr. hatályon kívül helyezte, megállapította, hogy az indítvány nem tekinthető „ítélt dolognak”. Így az indítványt érdemben bírálta el, azonban az elbírálásnál felhasználta azokat az érveket és megállapításokat, amelyek a jelenlegivel tartalmi összefüggésbe hozható korábbi döntésénél irányadók voltak.
2. Az indítványozó azt sérelmezte, hogy a kifogásolt rendelkezés hátrányosan megkülönbözteti a háziorvosi szolgáltatók közül azt, aki olyan településen tevékenykedik, ahol – kettőnél – több háziorvos működik, így nem jogosult a degressziómentességre.
Az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlata szerint – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Kifejtette, hogy bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az alapvető jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a tilalom, ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot, kiterjed az egész jogrendszerre. Rámutatott arra, hogy ha a megkülönböztetés nem az emberi, vagy az alapvető állampolgári jog tekintetében történt, a szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltósághoz való jogot sérti. Ha nem alapvető jogról van szó, akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138–140. stb.] Az Alkotmánybíróság a személyek közötti diszkriminációt akkor állapította meg, ha a jogalkotó valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel, vagy embercsoporttal történt összehasonlításban kezel hátrányosabb módon. [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 161–162.; 43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.; 397/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 786, 787.; 432/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 789, 792.]
3. Az Alkotmánybíróság áttekintette a háziorvosi ellátás finanszírozásával kapcsolatos szabályokat.
A Kr. 7. § (1) bekezdése, illetőleg a 8. § (1) bekezdése értelmében a háziorvosi tevékenységet nyújtó szolgáltató [a Kr. 2. § b) pontja alapján ennek minősül az egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedéllyel rendelkező természetes, vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy ami a finanszírozóval kötött szerződés alapján az Egészségbiztosítási Alapból (a továbbiakban: E. Alap) finanszírozott egészségügyi szolgáltatást nyújt] az általa nyújtott ellátásra a finanszírozóval (a megyei egészségbiztosítási pénztárral) köt finanszírozási szerződést. A szolgáltató a háziorvoshoz bejelentkezett biztosítottak után a Kr. 11. § (1) bekezdése szerint díjazásra jogosult, amelynek alapjául szolgáló pontszámot a 2. számú mellékletben meghatározott módon (létszám alapján meghatározott korcsoportonkénti pontszám összegének degressziós tényezővel korrigált értéke, valamint a szakképzettségi szorzó szorzataként) kell megállapítani. A degressziós finanszírozási technika szerint a díj egy előre meghatározott ellátási volumen felett (a biztosítottak számától függően) sávosan csökken, amelynek mértékét a Kr. 3. számú melléklete tartalmazza. A 11. § (4) és (5) bekezdése szerint mentesség akkor adható, ha a körzet székhelyén egy vagy két háziorvosi szolgálat működik, de legfeljebb 2400 (gyermekkörzetben 1200) főig terjedő lakosságszámra szól, ezt meghaladó lakosságszámnál a degressziót csak az efeletti biztosítottak tekintetében lehet alkalmazni.
4. Az E. Alapból folyósított díj tehát a háziorvosi szolgáltatás működtetője kiadásainak, a működés közvetlen költségeinek a fedezésére szolgál, amelyet több tényező befolyásol: a praxis ellátási területe, az ahhoz tartozó lakosság és települések száma, az ügyeleti kötelezettség. A degresszív finanszírozás szabályai valamennyi háziorvosi szolgálatra azonos módon vonatkoznak. Ha azonban egy nagyobb ellátási területen csak egy vagy két háziorvosi szolgáltató működik, a bejelentkezett lakosságszámtól függetlenül egy-egy háziorvosra relatíve több kötelezettség hárul, és a tevékenység ellátásának költségvonzata is magasabb, mint ahol ugyanezen feladatok több háziorvosi szolgáltatót terhelnek. Előbbi esetben nagyobb az egy orvosra eső ügyeleti szolgálat és helyettesítés volumene, több időt vesz igénybe a betegek felkeresése, nagyobb költséggel jár a székhelyhez távolabb eső települések megközelítése. Érvényes ez különösen a nem sűrűn lakott körzetekre, ahol alacsony lakosság számnál is viszonylag magasak lehetnek a háziorvosi szolgálat működési költségei. Így akkor is indokolt ezen háziorvosi szolgálatok számára a kedvezmény biztosítása, ha ugyanannyi beteget lát el, mint a több háziorvost foglalkoztató körzet orvosa.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megítélése szerint a degresszió alóli mentesség tekintetében az azonos szabályozási kör alá vont háziorvosi praxisok között a jogalkotó nem önkényesen és nem ésszerű indok nélkül tett különbséget.
Ezért a támadott rendelkezésnek az Alkotmány 70/A. § (1)–(2) bekezdésébe ütköző alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt – az AB határozatban már kifejtett érvekre is utalva – elutasította.
5. A betegek tekintetében ugyancsak diszkriminatívnak tartotta az indítványozó a támadott rendelkezést azzal, hogy a háziorvosi szolgáltatót megillető díj egy betegre vetített összege különbözhet attól függően, hogy a háziorvosi szolgáltató degresszió mentes vagy sem.
Az Alkotmánybíróság a fentiekben kifejtette, hogy az E. Alap a háziorvosi szolgáltató működési költségeit finanszírozza, vagyis nem szorosan kapcsolódik egy-egy beteg ellátásához, a bejelentkezett biztosítottak száma – akik értelemszerűen nem azonos mértékben, és nem folyamatosan szorulnak ellátásra – csak a díjszámítás egyik tényezője. Ezért a támadott rendelkezés és az Alkotmány 70/A. §-a között ebben a vonatkozásban alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653–654.; 32/2000. (X. 20.) AB határozat, ABH 2002, 215, 220.; 19/2004. AB határozat, ABH 2004, 312, 343.] Az Alkotmánybíróság erre tekintettel az indítványt ebben a részében is elutasította.
IV.
Az indítványozó szerint a kifogásolt rendelkezés az Alkotmány 70/B. § (2)–(3) bekezdésével és 70/D. §-ával is ellentétben áll, azonban ennek indokát nem adta.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti. (472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783, 1784.) Az indítványozó semmilyen érvvel nem támasztotta alá a megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezés és az Alkotmány megjelölt rendelkezése között fennálló, alkotmányjogilag értékelhető összefüggést.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy e tartalmi követelmény hiányában az indítvány ebben a vonatkozásban sem bírálható el érdemben, ezért azt az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2007. június 12.
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás