PÜ BH 2004/238
PÜ BH 2004/238
2004.06.01.
I. Lopáskár, mint biztosítási esemény megállapítása abban az esetben, ha az elkövetők a gépjárművet koccanásos balesetet imitálva tulajdonítják el.
II. Casco biztosítási szerződés általános szerződési feltételei közül a megfelelő lezárás követelményének alakulása a jármű elrablása esetén [Ptk. 207. § (1) bek., 536. § (1) bek., 548. §].
A felperes tulajdonában álló Mercedes C 200 Kompressor típusú személygépkocsit 2001. február 22. napján ismeretlen elkövetők elrabolták. A cselekményt úgy hajtották végre, hogy az útkereszteződésben, piros lámpánál várakozó jármű hátuljába belehajtottak, majd amikor a felperes a sérülés megtekintése céljából kiszállt, az egyik elkövető a lezáratlan autóba beült, s a gyújtáskapcsolóban hagyott kulcsot használva a gépjárművel elhajtott.
A felperes keresetében 10 472 699 Ft biztosítási összegnek és kamatának a megfizetése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. Követelését a vele kötött casco biztosítási szerződésre alapította.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Úgy foglalt állást, hogy a gépkocsi megfelelő lezárásának hiányában nem következett be az általános szerződési feltételek 4.b) pontjában meghatározott biztosítási esemény. Ezen ügyleti feltétel nyelvtani és logikai értelmezésének eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a rablás, mint biztosítási esemény bekövetkezéséhez a gépkocsi megfelelő lezárása elengedhetetlen.
Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az általános szerződési feltételek 4.b) pontját, mert helyesen lopáskárnak minősül az is, ha az elkövető a gépjárművet úgy rabolja el, hogy az nincs lezárva.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés részben alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetéseivel azonban a Fővárosi Ítélőtábla nem értett egyet.
A perben nem vitás tényállás szerint a felek között a Ptk. 536. § (1) bekezdése és a Ptk. 548. § által szabályozott, 252 módozatú casco biztosítási szerződés jött létre.
Az alperes 252. módozatú casco biztosítás feltételei – mint általános szerződési feltételek – 4.b) pontja az alábbiakat tartalmazza:
,,Biztosítási eseménynek minősül: a biztosított (gép)jármű, alkatrész, vagy tartozék ellopása, elrablása; a (gép)jármű önkényes elvétele (az alább említett kivételekkel); valamint e cselekményekkel, vagy kísérletükkel összefüggésben keletkezett sérülése, (a továbbiakban lopáskár).
A biztosítási szolgáltatásokat illetően lopáskárnak minősül, ha az elkövető a megfelelően lezárt, az ajánlaton illetve annak mellékletét képező extratartozék-jegyzéken feltüntetett, a lopás időpontjában is működő riasztó, vagy lopásgátló berendezéssel ellátott (gép)járműbe, illetve a tárolására szolgáló, megfelelően – de legalább biztonsági zárral – lezárt helyiségbe jogtalanul behatolva a (gép)járművet ellopta, vagy jogtalan használat céljából – a rábízott (gép)jármű jogtalan használatát, elsikkasztását kivéve önkényesen elvette; illetve elrabolta és az nem, vagy olyan állapotban került meg, hogy helyreállítása nem gazdaságos (teljes lopáskár).''
A peres felek között az első- és másodfokú eljárásban egyaránt ennek az ügyleti feltételnek az értelmezése tárgyában bontakozott ki jogvita. Az alperes állította, hogy a személygépkocsi megfelelő lezárása a rablás biztosítási eseménynek is elengedhetetlen feltétele. Ezzel szemben a felperes fogalmilag kizártnak találta, hogy a rablási cselekmény végrehajtása során a gépjármű megfelelő lezárásáról gondoskodhasson.
A Ptk. 207. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett.
A törvény idézett rendelkezésére figyelemmel a casco biztosítási szerződés lopáskár meghatározására vonatkozó 4.b) pontját először a magyar nyelv helyesírási és mondatszerkesztési szabályainak alapulvételével kellett megvizsgálni. Ehhez az alá- és fölérendelt illetve többszörösen mellérendelt tagmondatok egymáshoz való viszonyát kellett elemezni. Eszerint a ,,lopás kárnak minősül'' megfogalmazást főmondatnak, míg a további mondatrészeket ehhez képest alárendeltnek kellett tekinteni. Az alárendelt tagmondat két olyan mellérendelt tagmondatból áll, amelyek közül az első tagmondat három további mellérendelt tagmondatból áll, amelyek az egyes biztosítási eseményeket jelölik meg. E három tagmondat közül az első és a második egymástól vesszővel, míg a harmadik ezektől pontosvesszővel és az illetve kötőszóval van elválasztva.
,,...lopás kárnak minősül,
ha az elkövető
- a megfelelően lezárt, az ajánlaton, illetve annak mellékletét képező extratartozék-jegyzéken feltüntetett, a lopás időpontjában is működő riasztó, vagy lopásgátló berendezéssel ellátott (gép)járműbe, illetve a tárolására szolgáló, megfelelően – de legalább biztonsági zárral – lezárt helyiségbe jogtalanul behatolva (gép)járművet ellopta,
- jogtalan használat céljából – a rábízott (gép)jármű jogtalan használatát elsikkasztását kivéve – önkényesen elvette;
- illetve azt elrabolta,
és az nem került meg.
E mondat nyelvtani értelmezésével azt kellett eldönteni, hogy az első tagmondatban szereplő ,,lezárt'' jelző mindhárom tagmondat tárgyára (gépjárművet; azt) vonatkozik-e vagy pedig a harmadik tagmondatéra nem. Ennek meghatározása során a Fővárosi Ítélőtábla abból indult ki, hogy az első két tagmondatot csupán vessző, míg a második és harmadik tagmondatot pontosvessző választja el egymástól és a pontosvessző a vesszőhöz képest a mondatrészek nagyobb mértékű elkülönülésére utal. Emellett a második tagmondat azért is szorosabban kapcsolódik az első tagmondathoz, mint a harmadik, mert a másodiknak nincs önálló tárgya, a második tagmondat állítmányához (elvette,) az első tagmondat tárgya [(gép)járművet] tartozik. A harmadik, pontosvesszővel és az illetőleg kötőszóval elválasztott tagmondatnak pedig önálló tárgya és állítmánya van (azt elrabolta). Ebből a Fővárosi Ítélőtábla arra a következtetésre jutott, hogy a ,,megfelelően lezárt'' jelző csak a gépjármű ellopásáról, valamint önkényes elvételéről szóló mondatrészekre vonatkozik, a gépjármű elrablására azonban nem. Ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy teljesen életszerűtlen a tulajdonostól megkövetelni, hogy miközben gépjárművét elrabolják, azaz erőszakkal elveszik tőle, ezalatt gondoskodjon annak megfelelő lezárásáról, sőt esetleg még a riasztó üzembe helyezéséről is.
Mindebből az következik, hogy a perbeli esetben a biztosítási feltételek 4.b) pontja szerinti lopáskár, mint biztosítási esemény bekövetkezett, amely a Ptk. 536. § (1) bekezdése alapján kiváltotta az alperes szolgáltatási kötelezettségét.
A fellebbezési ellenkérelemben foglaltakra figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla kiemeli, hogy a perbeli rablást kizárólag egységes eseménysorként lehet értékelni, amely azzal kezdődött, hogy az elkövetők közúti balesetet imitálva nekiütköztek a felperes által vezetett járműnek, s azzal ért véget, hogy az elkövető elhajtott a gépkocsival.
Ez az egész eseménysor a nyomozást megszüntető jogerős határozat minősítésével egyezően a biztosítási esemény szempontjából is rablásnak minősül.
Ugyancsak alaptalannak találta a másodfokú bíróság az alperes azon álláspontját, hogy a biztosítási esemény azért nem következett be, mert a gépjármű Oroszországban megkerült. A gépkocsi jelenleg nincs a felperes birtokában és a felperes számára a külföldön esetleg lefoglalt jármű birtokbavételének a reális lehetősége sem adott. Emellett hitelt érdemlően az sem bizonyított, hogy a megkerült gépkocsi megegyezne a perbelivel.
Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt nem vizsgálta a káridőponti értéket, amelynek megállapításához nem áll rendelkezésre elegendő adat. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. § (2) bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a jogalap kérdésében a Pp. 213. § (3) bekezdése alapján közbenső ítéletet hozott, és az összegszerűség körében az elsőfokú bíróságot a Pp. 253. § (4) bekezdése szerint további eljárásra és újabb határozat meghozatalára utasította. (Fővárosi Ítélőtábla 6. Pf. 20.771/2003/4. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás