25/2004. (VII. 7.) AB határozat
25/2004. (VII. 7.) AB határozat1
2004.07.07.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában hozott határozata ellen benyújtott kifogások alapján – dr. Erdei Árpád és dr. Harmathy Attila alkotmánybírók párhuzamos indokolásával, továbbá dr. Bihari Mihály, dr. Holló András, dr. Kiss László és dr. Kukorelli István alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 11/2004. (IV. 1.) OVB határozatát megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Murányi József 2004. március 5-én véleménynyilvánító országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát nyújtotta be hitelesítés céljából az Országos Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OVB). Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepel:
„Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése a jelenleginél kisebb létszámmal működjön?”
Az OVB eljárása során megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív a hatályos törvényi rendelkezéseknek megfelel.
A népszavazás tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, a kérdés megfogalmazása megfelel az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvényben (a továbbiakban: Nsztv.) foglalt feltételeknek, és az aláírásgyűjtő ív megfelel a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) alaki követelményeinek. Erre tekintettel az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát és az azon szereplő kérdést a 11/2004. (IV. 1.) OVB határozatával hitelesítette.
E határozat ellen a törvényes határidőn belül két kifogás érkezett. Az Alkotmánybíróság azokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
2. Az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezői a 11/2004. (IV. 1.) OVB határozattal hitelesített, népszavazásra bocsátandó kérdést több szempontból kifogásolták.
a) Az egyik kifogás szerint a kérdés nem válaszolható meg egyértelműen, ezért arról – tekintettel az Nsztv. 13. § (1) bekezdésére – nem lehet népszavazást tartani. A kifogás előterjesztője úgy véli, a kérdésből nem derül ki egyértelműen, hogy az Országgyűlés vagy az Országgyűlés Hivatala létszámának csökkentésére irányul-e a kezdeményezés, továbbá bizonytalan, hogy a „kisebb létszám” a parlament létszámának mekkora csökkentésére vonatkozik.
b) Mindkét kifogás előterjesztője hivatkozott arra, hogy a kérdés népszavazásra bocsátását kizárja az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének d) pontja. Az előterjesztők úgy vélik, a tervezett népszavazás a választási rendszer megváltoztatására, valamint az Országgyűlés szervezetének átalakítására irányul, ezért népszavazásból kizárt tárgykörnek minősül.
A fenti érvek alapján a kifogások előterjesztői azt kérték az Alkotmánybíróságtól, hogy semmisítse meg az OVB aláírásgyűjtő ívet hitelesítő határozatát, és kötelezze a testületet új eljárás lefolytatására.
3. A kifogások az Alkotmány következő rendelkezéseit érintették:
„2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.”
„28/B. § (1) Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet.”
„28/C. § (5) Nem lehet országos népszavazást tartani:
(...)
d) az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási (-átalakítási, -megszüntetési) kérdésekről
(...).”
Az Nsztv. – a kifogásokkal összefüggésben – az alábbiakat tartalmazza:
„10. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
a) a kérdés nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe,
b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani,
c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek,
d) az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a választási eljárásról szóló törvényben foglalt követelményeknek.”
„13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.”
A Ve. 118. § (3)–(5) bekezdései a következőképpen szólnak:
„(3) Valamennyi aláírásgyűjtő ívet a népszavazásra javasolt kérdéssel kell kezdeni. Az aláírásoknak a kérdéssel azonos oldalon kell szerepelniük.
(4) Az aláírásgyűjtő íveken a saját kezű aláírás mellett – az aláírás hitelességének ellenőrzése céljából – fel kell tüntetni a kezdeményező olvasható családi és utónevét, lakcímét, valamint személyi azonosítóját.
(5) Az aláírásgyűjtő ívet az aláírást gyűjtő polgár az aláírásával látja el.”
4. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve. 130. §-a határozza meg, amely – egyebek mellett – kimondja:
„(1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.
(...)
(3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja.”
Az Alkotmánybíróság az OVB határozatai ellen benyújtott kifogások elbírálása során kialakította következetes gyakorlatát. Az Alkotmánybíróságnak a kifogások alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás. Az Alkotmánybíróság a jogorvoslati eljárásban azt vizsgálja, hogy a beérkezett kifogások megfelelnek-e a Ve.-ben foglalt feltételeknek és az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el. Eljárása során az Alkotmánybíróság e feladatát alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban látja el. [1220/H/1992. AB határozat, ABH 1992, 630, 631.; 25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251, 256.; 32/2001. (VII. 11.) AB határozat, ABH 2001, 287, 292.]
II.
1. Az Alkotmánybíróságnak a kifogások alapján először arra kellett választ adnia, hogy az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének d) pontja kizárja-e a népszavazás tartását a kezdeményező által megfogalmazott kérdésben. Az Alkotmány említett rendelkezése alapján nem lehet népszavazást tartani az Országgyűlés hatáskörébe tartozó „személyi és szervezetalakítási (-átalakítási, -megszüntetési) kérdésekről.”
Az Alkotmány említett rendelkezését a Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló 1997. évi LIX. törvény 3. §-a állapította meg, 1997. július 30-tól. A népszavazással és népi kezdeményezéssel kapcsolatos több alapvető jelentőségű, alkotmányos szabályt a törvényhozó ezzel a módosítással az Alkotmányban jelenített meg. Ettől az időponttól kezdve, több európai ország alkotmányához hasonlóan, az Alkotmány tartalmazza a népszavazás fajtáira, a népszavazás kezdeményezésére jogosultakra, a tiltott tárgyakra, a népszavazás eredményességére vonatkozó legfontosabb szabályokat.
Ezt megelőzően a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény 1989. június 15-től 1998. február 26-ig azt a rendelkezést tartalmazta a 6. § (1) bekezdés b) pontjában, hogy „nem bocsáthatók népszavazásra az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben való döntések (kinevezések).”
Megállapítható, hogy az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének d) pontja a tiltott tárgyak körét bővítette.
Az Alkotmány szabálya szerint már nem csak személyi kérdésekben való döntésekről nem lehet országos népszavazást tartani, hanem az Országgyűlés hatáskörébe tartozó szervezetalakítási (szervezetátalakítási, szervezetmegszüntetési) kérdésekről sem. Olyan következtetésre nem lehet jutni az Alkotmány szövege alapján, hogy a tilalom csupán valamely szerv belső szervezetének átalakítását érintő kérdésre vonatkozik. Az Alkotmány szervezetalakítás alatt nem csupán valamely szerv belső szervezetének megállapítását érti, hanem a szerv létrehozását vagy átalakítását is.
Az OVB-nek, illetve az Alkotmánybíróságnak ezért esetről estre kell eldöntenie, hogy a népszavazást kezdeményező által megfogalmazott kérdés az Országgyűlés hatáskörébe tartozó szervezetalakítási kérdés-e.
A jelen ügyben vizsgált kérdés „a Magyar Köztársaság Országgyűlése” létszámára vonatkozik. Az Országgyűlés létszámát törvény határozza meg, ezért a kérdés az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
Az Alkotmánybíróságnak ezért azt kellett vizsgálnia, hogy az Országgyűlés létszámára vonatkozó kérdés szervezetalakítási kérdés-e.
Az Alkotmány 19. § (1) bekezdés kimondja, hogy a Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés. E szervre mint szervezetre az Alkotmány viszonylag kevés szabályt tartalmaz. Az Alkotmány 21. § (1) bekezdése szól arról, hogy az Országgyűlés elnököt, alelnököket és jegyzőket választ tagjai sorából. A (2) bekezdés előírja, hogy az Országgyűlés állandó bizottságokat alakítson tagjaiból, és lehetővé teszi, hogy bármely kérdés megvizsgálására bizottságot küldjön ki. A 19/C. § (3) bekezdése az Országgyűlés egyik bizottságaként nevesíti a Honvédelmi Bizottságot. Az Alkotmány rendelkezései értelmében az Országgyűlés tagjai az országgyűlési képviselők. Az Országgyűlés olyan szerv, amely döntéseit a hatáskörébe tartozó kérdésekben az országgyűlési képviselők meghatározott többségének szavazatával hozza.
Az Országgyűlés mint szerv megbízatása az alakuló ülésével kezdődik és működése az új Országgyűlés alakuló üléséig tart. Az országgyűlési képviselők általános választásán megválasztott képviselők a megbízólevelüket az Országgyűlés alakuló ülését megelőzően a köztársasági elnöknél nyújtják be.
Az említett rendelkezésekből azt lehet megállapítani, hogy Országgyűlésen a Magyar Köztársaságnak azt a – legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti – szervét kell érteni, amelyet mint szervet egyebek között az jellemez, hogy az országgyűlési képviselők általános választásán megválasztott országgyűlési képviselőkből áll. Olyan testület, amely az így megválasztott létszámú képviselőkkel alakul meg.
Az Országgyűlés döntési jogkörébe tartozó szervezetalakító kérdésekről az Országgyűlés számos formában és minőségében dönthet. Alkotmányozó hatalomként az Alkotmányban szereplő állami szervtípusokat is alakíthatja, törvényhozóként az alkotmányban nem szereplő kérdésekben szabályozhat az Alkotmány keretei között. Szerveket hozhat létre, szüntethet meg, alakíthat át, de határozati formában is hozhat egyes – pl. a saját belső szervezetére vonatkozó – szervezetalakító döntéseket. Az Országgyűlés alkotmányozóként és törvényhozóként is szabályozhatja a saját létrejötte, működése szabályait. Ugyanúgy, ahogyan bármely más szerv létrejöttére, alakulására, összetételére vonatkozó országgyűlési szabályozás szervezetalakításnak minősül, ennek minősül az is, ha az Országgyűlés a saját összetételét, a képviselők számát illetően hoz döntést.
Az Alkotmány nem tartalmaz szabályt az Országgyűlés tagjainak létszámára. Ennek meghatározása mégis az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
Az országgyűlési képviselők számát az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Ovtv.) 4. § (1) bekezdése tartalmazza. Eszerint az országgyűlési képviselők száma összesen háromszáznyolcvanhat. Az országgyűlési képviselők száma – minthogy az Országgyűlés a képviselőkből áll – az Országgyűlés mint szerv alakításának a kérdései közé tartozik. Az Országgyűlésnek a képviselők számára vonatkozó döntése az Országgyűlés létrehozásával közvetlenül összefüggő, az Országgyűlést mint népképviseleti szervet alakító kérdés. Az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének d) pontja valamennyi szervezetalakítási kérdésben kizárja a népszavazást, az Országgyűlés tekintetében ezért nemcsak a parlamenti bizottsági struktúra és a frakciók tevékenységének kérdése nem lehet népszavazás tárgya, hanem az országgyűlési képviselők száma sem.
A véleménynyilvánító népszavazás kezdeményezői által megfogalmazott kérdés az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének d) pontja tiltó rendelkezésébe ütközik.
2. Jóllehet az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés d) pontja kizárja mind a véleménynyilvánító, mind az ügydöntő népszavazást szervezetalakítási kérdésekben, a kifogásokban foglaltak alapján az Alkotmánybíróság a jelen esetben mégis vizsgálta, hogy a kérdés megfelel-e az egyértelműségi követelményeknek.
Az Alkotmánybíróság a 25/1999. (VII. 7.) AB határozatban hangsúlyozta: „A népszavazásra bocsátandó kérdés megfogalmazásakor, a kérdés hitelesítésekor, az aláírásgyűjtés megkezdésekor nem ítélhető meg, hogy az aláírásgyűjtés fakultatív vagy kötelező és ügydöntő népszavazáshoz vezet-e.” (ABH 1999, 251, 262.)
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a népszavazáshoz való jog alanyi jogi jellegéből következően a népszavazásra szánt kérdés egyértelműségének megítélésekor az Alkotmánybíróságnak e jogorvoslati eljárás során megszorítóan kell értelmeznie a hatáskörét. Az egyértelműség követelményének vizsgálata ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdés egyértelműen megválaszolható-e, azaz a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel egyértelműen lehet-e felelni, és a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés meg tudja állapítani, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség. [Először: 52/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 399, 402–404.]
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a népszavazásra szánt kérdés egyértelműen az országgyűlési képviselők számának és nem az Országgyűlés Hivatalában dolgozók létszámának csökkentésére irányul.
Az Ovtv. 4. § (1) bekezdése így rendelkezik: „Az országgyűlési képviselők száma összesen háromszáznyolcvanhat.” Az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdésre a választópolgár szempontjából nézve egyértelműen lehet „igen”-nel vagy „nem”-mel felelni, és az esetleges népszavazás során a választópolgárok egyértelműen kifejezhetik az országgyűlési képviselők száma csökkentésére irányuló akaratukat.
Az egyértelműség követelményének vizsgálatába azonban nemcsak az tartozik bele, hogy az Országgyűlés el tudja dönteni, terheli-e jogalkotási kötelezettség, hanem beletartozik az is az 52/2001. (XI. 29.) AB határozatban kifejtettek szerint, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, milyen jogalkotási feladatot tartalmaz a kérdés (ABH 2001, 399, 402–404.).
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán lévő kérdés alapján nem lehet egyértelműen megítélni, hogy a választópolgároknak a képviselők száma csökkentésére irányuló állásfoglalása milyen létszámmal működő Országgyűlés kialakítására készteti a jogalkotót. Annak, hogy a kérdés szerint „a jelenleginél kisebb létszámmal működjön” az Országgyűlés, eleget lehet tenni a képviselők számának jelentékeny, de elhanyagolható mérvű csökkentésével is. Ez egyrészt az Országgyűlés működésképtelenségének veszélyét idézheti fel, másrészt az Országgyűlés döntése a képviselők számának csökkentéséről formális, nem érdemi, a választói akaratnak nem megfelelő döntéssé válhat.
Ezért nem állapítható meg a kérdés alapján, hogy a választópolgári akarat érvényre juttatása érdekében, ügydöntő népszavazás esetén, az Ovtv.-t a létszámot illetően milyen keretek között lenne köteles az Országgyűlés módosítani. A kérdés ennek meghatározásához semmilyen támpontot nem ad, hanem egyedül a képviselők száma változásának irányát határozza csak meg. (A jelen határozat II. 1. pontjában kifejtettekre figyelemmel ugyanakkor a kérdés megfelelően határozott tartalommal sem tehető fel.)
3. Az egyértelműség körében az Alkotmánybíróság vizsgálta azt is, hogy az aláírásgyűjtő ív megfelel-e azoknak a formai követelményeknek, amelyek a kérdés egyértelműségére hatást gyakorolhatnak.
Az Alkotmánybíróság 25/1999. (VII. 7.) AB határozata megállapította, hogy „az Alkotmány 28/C. § (2)–(3) bekezdése alapján a választópolgárok által kezdeményezett népszavazás esetén a kezdeményezők, illetve a tőlük összegyűjtött és hitelesített aláírások számától függ az, hogy az érvényes és eredményes népszavazás eredménye kötelező-e az Országgyűlésre vagy sem. Az Alkotmány megfelelő szabályai úgy rendelkeznek, hogy ha az összegyűjtött aláírások száma a 200 000-t meghaladja, a népszavazást kötelező elrendelni, és ebben az esetben a népszavazás eredménye köti az Országgyűlést. ... A népszavazásra bocsátandó kérdés megfogalmazásakor, a kérdés hitelesítésekor, az aláírásgyűjtés megkezdésekor nem ítélhető meg, hogy az aláírásgyűjtés fakultatív vagy kötelező és ügydöntő népszavazáshoz vezet-e. Sem az aláírásgyűjtés szervezői, sem a népszavazást elrendelő Országgyűlés nem rendelkezik befolyással a választópolgárok által kezdeményezett népszavazás jellegére. A népszavazás kötelező és ügydöntő jellege – az Alkotmány hivatkozott rendelkezéseiből következően – az aláírások számától függ, ezért a népszavazásra bocsátandó kérdés hitelesítésekor számolni kell azzal, hogy a választópolgári kezdeményezés eredménye kötelező és ügydöntő népszavazás lesz.”
A jelen esetben az aláírásgyűjtő ív mintapéldánya a következőket tartalmazza: „ALÁÍRÁSGYŰJTŐ ÍV Alulírottak véleménynyilvánító országos népszavazás kitűzését kezdeményezzük az alábbi kérdésben: „Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése a jelenleginél kisebb létszámmal működjön?” ” Az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán külön rovat szerepel az olvasható családi és utónév, a személyi azonosító, a lakcím és a saját kezű aláírás feltüntetésére. Az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát „az aláírást gyűjtő polgár aláírása” szövegrész zárja.
A Ve. 118. §-a, amikor meghatározza az aláírásgyűjtő ív kötelező adattartalmát, egyúttal kizárja azt, hogy az aláírásgyűjtő íven más adat is szerepeljen. A Ve. nem teszi sem kötelezővé, sem lehetővé annak feltüntetését, hogy a kezdeményezés véleménynyilvánító vagy ügydöntő népszavazásra irányul-e a népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát hitelesítés céljából benyújtó személy szándéka szerint. Nem korlátozható a választópolgárok által kezdeményezett népszavazás jellege. Népszavazás kitűzésére irányuló állampolgári kezdeményezés támogatására a hitelesített mintapéldánnyal megegyező aláírásgyűjtő íveken bárki gyűjthet aláírást.
Az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát a Ve. felhatalmazása alapján kiadott, „A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény végrehajtásáról az országos népszavazáson” című, 34/2002. (XII. 23.) BM rendelet 5. számú mellékletének 6. számú mintája határozza meg. Ez a rendelet szintén nem teszi lehetővé annak feltüntetését az aláírásgyűjtő íven, hogy a kezdeményezés milyen népszavazásra irányul.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a népszavazás kezdeményezői által megfogalmazott, véleménynyilvánító népszavazásra feltett kérdés nem tesz eleget az – Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt – egyértelműség követelményének, és az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a Ve. 118. §-ában foglaltaknak, ezért az Alkotmánybíróság az OVB határozatát ezen okok miatt megsemmisítette, és az OVB-t új eljárásra utasította.
Az Alkotmánybíróság – figyelemmel a vizsgált OVB határozat Magyar Közlönyben való megjelenésére – elrendelte e határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró
dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 405/H/2004/7.
Dr. Erdei Árpád alkotmánybíró párhuzamos indokolása
Egyetértek a határozat rendelkező részével, nem értek egyet viszont az indokolás II. részének 1. pontjába foglalt azon megállapításokkal, amelyek szerint a népszavazás kezdeményezői által megfogalmazott kérdés az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének d) pontja szerinti tilalomba ütközik.
Ugyanakkor a rendelkező részt álláspontom szerint az indokolás II. részének 2. és 3. pontjába foglaltak kellően indokolják, a rendelkező részt tehát ezekkel az indokokkal tartom elfogadhatónak.
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila alkotmánybíró párhuzamos indokolása
Egyetértek a határozat rendelkező részével, az indokolás tekintetében azonban álláspontom a következő:
I.
1. Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott a népszuverenitásnak a népszavazás útján közvetlenül, illetve választott képviselőkön keresztül történő gyakorlásával.
A jelen ügy elbírálásánál a következő, elvi tételeket megfogalmazó határozatokat kell alapul venni:
– A 2/1993. (I. 22.) AB határozat rendelkező részében az Alkotmányt értelmezve kimondta azt az elvi tételt, hogy a magyar alkotmányos rendben a népszuverenitás gyakorlásának elsődleges formája a képviselet; népszavazás csak az Alkotmány és az alkotmányosan hozott törvények keretei között dönthet az Országgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben. Annak a kérdésnek az értelmezésével, hogy népszavazással kikényszeríthető-e az Országgyűlés feloszlatása a mandátum lejárta előtt, az Alkotmánybíróság a burkoltan alkotmánymódosításra irányuló népszavazást elutasította (ABH 1993, 33, 37.).
– Az Alkotmánybíróság a 25/1999. (VII. 7.) AB határozatban fenntartotta azt az említett, korábbi határozatban kifejtett álláspontját, hogy a képviseleti szervek hatásköre elvileg teljes és általános, ezzel szemben a közvetlen demokrácia intézményei kivételesek. Az Alkotmánybíróság azt a népszavazásra bocsátani kívánt kérdést vizsgálta ebben az ügyben, hogy „kívánja-e Ön, hogy a köztársasági elnököt közvetlen módon a választópolgárok válasszák?”. Az Alkotmánybíróság határozata szerint a kérdésről nem lehet népszavazást tartani, mert a kérdés burkoltan az Alkotmány módosítására irányul, a népszavazás nem veheti át az Országgyűlés hatáskörét (ABH 1999, 251, 263.).
– Szintén az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése alapján nem látta megengedhetőnek az Alkotmánybíróság az Alkotmánynak a honvédelmi kötelezettséget kimondó 70/H. §-ával formálisan ellentétben nem álló, de a 70/H. § (2) bekezdésének kiüresítési veszélyével járó népszavazást [50/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 359, 369.].
A fenti határozatok alapján megállapítható, hogy az Alkotmánybíróság a népszavazás szerepét tartotta szem előtt határozatainak meghozatalánál és ennek megfelelően vizsgálta az alkotmányos összefüggéseket, figyelmet szentelve a népszavazás lehetséges burkolt, közvetetten jelentkező következményeinek.
2. A vizsgálat tárgyát képező kérdésnél nem alkotmánymódosításról van szó, hanem az Országgyűlés kisebb létszámáról. Ebben az esetben a kérdésnek az Alkotmány 28/C. §-a (5) bekezdésének d) pontjához való viszonyát kell tisztázni. Az Alkotmánynak e szerint a szabálya szerint nem lehet országos népszavazást tartani az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási (-átalakítási, -megszüntetési) kérdésekről. A kérdés az, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozó szervezeti átalakítást jelent-e az Országgyűlés olyan megváltoztatása, amelynek következtében a jelenlegihez viszonyítva csökkenne a képviselők létszáma.
A képviselők létszámának csökkentése a választási rendszer megváltoztatásával jár együtt. Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény az Ellenzéki Kerekasztal követeléseinek megfelelően jött létre. A törvény javaslatának miniszteri indokolása kifejtette, hogy a választójog és a képviselet tartalma a legérzékenyebb közjogi kérdés. „A képviseleti szervek megalakításának módját meghatározó választójogi törvény szabályai nem alakíthatók tetszőlegesen. Ezeknek a normáknak szervesen kell kapcsolódni az adott társadalmi viszonyokhoz, és garanciát kell nyújtani a politikai erők reális képviseletének megteremtésére.” A törvény kombinált rendszert vezetett be: 176 képviselő egyéni választókerületből, 152 képviselő területi választókerületből, 58 képviselő országos listáról kerül be az Országgyűlésbe. Ezt a rendszert kell átalakítani ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők száma csökkenjen.
Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényben meghatározott erről a rendszerről a 3/1991. (II. 7.) AB határozat megállapította, hogy a szavazatok számarányához fűz következményeket, hatást gyakorol a pártok képviseletére és erőviszonyaira (ABH 1991, 15, 17.). A kisebb létszám kialakítása az Országgyűlés összetételének átalakítását jelenti, amelyben a számarányok változásának jelentős következményei lehetnek.
A 27/1998. (VI. 16.) AB határozat kifejtette, hogy a választási rendszerből következő arányok szerint alakul a pártoknak a parlamentbe való bejutása, ebből következik a képviselőcsoportok alakulása, a bizottságok tagságának kialakítása, a bizottsági munka pedig nem választható el az Országgyűlés lényegi feladatellátásától (ABH 1998, 197, 202–206.).
A fentiek alapján az állapítható meg, hogy a képviselők létszámának csökkentésére vonatkozó népszavazás nem szemlélhető elszigetelten, hanem a választási rendszerrel összefüggésben, az Országgyűlés szervezetének és működésének lényeges változási lehetőségével. Ez pedig azt jelenti, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozó szervezetátalakításról van szó, ami az Alkotmány 28/C. §-a (5) bekezdésének d) pontja szerint nem lehet népszavazás tárgya.
II.
Az aláírásgyűjtő ív a kérdés fölött feltüntette, hogy véleménynyilvánító országos népszavazást kezdeményeznek.
Az Alkotmány 28/C. §-ának (1) bekezdése azt mondja ki, hogy országos népszavazást véleménynyilvánítás vagy döntéshozatal céljából lehet tartani, a (2) bekezdése szerint országos népszavazást kell tartani legalább 200 000 választópolgár kezdeményezésére, a (3) bekezdése pedig az ilyen esetben lefolytatott eredményes népszavazás alapján hozott döntést az Országgyűlésre kötelezőnek minősíti.
A 25/1999. (VII. 7.) AB határozat az Alkotmány módosítására irányuló kérdést tartalmazó aláírásgyűjtést vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az aláírásgyűjtés kezdeményezésekor nem lehet megállapítani, véleménynyilvánító vagy ügydöntő népszavazásra kerül-e sor, mert ezt csak az összegyűjtött aláírások száma határozza majd meg (ABH 1999, 251, 262–263.).
Mind az Alkotmány hivatkozott szabálya, mind az Alkotmánybíróság említett határozata azt a feltételezést juttatja kifejezésre, hogy az aláírásgyűjtés kezdeményezésekor még nem lehet tudni, hány választópolgár írja alá majd az ívet, fejezi ki csatlakozási szándékát. Ezek a szabályok nem tiltják meg azonban azt, hogy az aláírásgyűjtés eleve véleménynyilvánító népszavazásra irányuljon. Indokolatlan korlátozása volna a népszuverenitás közvetlen gyakorlásának, ha a csak véleménynyilvánításra irányuló népszavazást kizárnák.
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István alkotmánybíró különvéleménye
Az Alkotmánybíróság határozatának indokolása három érvvel támasztja alá a rendelkező részben foglalt döntést. Álláspontom szerint egyik érv sem szolgáltat alapot az Országos Választási Bizottság 11/2004. (IV. 1.) OVB határozatának megsemmisítésére. Az Alkotmánybíróságnak az OVB határozatát helyben kellett volna hagynia.
1. Az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének d) pontja szerint nem tartható országos népszavazás „az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási (-átalakítási, megszüntetési) kérdésekről”. Az Alkotmánybíróság többségi döntése szerint a kérdés ellentétes az Alkotmány idézett rendelkezésével, mert az „országgyűlési képviselők száma – minthogy az Országgyűlés a képviselőkből áll – az Országgyűlés mint szerv alakításának a kérdései közé tartozik.” Ez a megállapítás abból a – határozat indokolásában is megfogalmazott – felfogásból következik, hogy az Alkotmánybíróságnak „esetről esetre kell eldöntenie”, hogy az Alkotmányban tiltott szervezetalakítási kérdésről van-e szó. Úgy vélem, hogy ha az eseti mérlegelés elszakad az Alkotmány szövegétől és struktúrájától, valamint az Alkotmánybíróság gyakorlatától, akkor a testület ítélkezése parttalanná és kiszámíthatatlanná válik. (Az ítélkezési gyakorlat bizonytalanságaira nem lehet magyarázat, hogy az Alkotmánynak a népszavazásra vonatkozó hatályos rendelkezései nem könnyítik meg az alkotmány értelmezőjének helyzetét.)
A népszavazás kezdeményezői által megfogalmazott kérdés álláspontom szerint nem ütközik az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének d) pontjába.
Az Országgyűlés szervezetalakító hatalma egyrészt kiterjed saját belső szervezetének meghatározására. Az Alkotmány 21. § (2) bekezdése alapján az Országgyűlés állandó és ideiglenes bizottságokat hozhat létre, valamint a 24. § (4) bekezdése alapján a Házszabályban állapítja meg saját működésének és szervezetének szabályait.
Az Országgyűlés szervezetalakító hatalma másrészt kiterjed a szervezetén kívüli egyes intézmények szabályozására. Az Alkotmány 19. § (2) bekezdése és (3) bekezdés a) pontja alapján az Országgyűlés törvényben határozza meg a kormányzás szervezetét. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 2. § a) pontja szerint az Országgyűlés törvényben állapítja meg – egyebek mellett – a társadalom meghatározó jelentőségű intézményeire, az állam szervezetére, működésére vonatkozó alapvető rendelkezéseket. Az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének d) pontja a belső és a külső szervezetalakítás (-átalakítás, megszüntetés) tekintetében is kizárja az országos népszavazást.
Ezen túlmenően, az Alkotmányban szabályozott állami intézmények szervezetének az Alkotmány kereteit meghaladó átalakítása az Országgyűlés mint az Alkotmány módosítására egyedül jogosult intézmény hatáskörébe tartozik. Az ilyen jellegű szervezetalakítási kérdésekben történő népszavazást az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének d) pontján túl az Alkotmány 19. § (3) bekezdés a) pontja és a 24. § (3) bekezdése is kizárja, mivel az Alkotmány módosításáról választópolgárok által kezdeményezett népszavazás nem tartható. [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251.]
Mindazonáltal az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének d) pontja nem képezheti akadályát minden olyan népszavazási kezdeményezésnek, amelynek eredményessége esetén az Országgyűlés törvényben – a népszavazás során megnyilvánult választópolgári akarat végrehajtásával összefüggésben, de szabad mérlegelés alapján – egyes állami intézményeken, illetve saját szervezetén belüli szervezeti átalakításról rendelkezhet. Az Alkotmánybíróság az 51/2001. (XI. 29.) AB határozatban megállapította: „Az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdések közül alig van olyan, amelynek nincs költségvetési kapcsolódása. (...) Önmagában az, hogy a népszavazás eredménye esetlegesen érinti az Országgyűlés mozgásterét a következő költségvetési törvény megalkotásakor, nem teszi tiltottá a népszavazást.” (ABH 2001, 392, 395.) Az Országgyűlés hatáskörébe tartozó normatív döntések – a költségvetési kihatásokhoz hasonlóan – szinte kivétel nélkül járhatnak együtt szervezeti átalakításokkal. Az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdése d) pontjának kiterjesztő értelmezése ezért ellehetetlenítené az országos népszavazás intézményét.
Az országgyűlési képviselők számának meghatározása és ezzel összhangban a választási rendszer kialakítása az Országgyűlés mint törvényhozó hatalom hatáskörébe tartozik. Az Alkotmánybíróságnak azonban jelen ügyben nem kellett állást foglalnia arról, hogy a választási rendszer megváltoztatása az Országgyűlés mint állami intézmény szervezetének megalakítására vonatkozó szabályozásnak tekintendő-e, mivel a népszavazási kezdeményezés nem a választási rendszer átalakítására irányul. A képviselők létszámának csökkenése ugyanis nem jár együtt szükségképpen a választási rendszer megváltoztatásával.
Az Országgyűlést a választások útján az Alkotmány 2. § (2) bekezdése alapján a választópolgárok akarata konstituálja és nem önmagát hozza létre. A mandátumigazolás az Országgyűlés deklaratív aktusa. Az Országgyűlés megalakítását értelmetlen az Országgyűlés hatásköreként felfogni: a d) pont ugyanis az Országgyűlés hatáskörébe tartozó szervezetalakítási (-átalakítási, -megszüntetési) kérdésekben zárja ki a népszavazást.
Az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének d) pontja alapján az állami intézmények, és azon belül az Országgyűlés szervezetének átalakításáról nem tartható népszavazás. A parlamenti bizottsági struktúra és a frakciók tevékenysége elsősorban a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozaton alapul, a frakciók száma pedig legfőképp az országgyűlési választások eredményétől függ. A „kisebb parlament” – a törvényhozó mérlegelésétől függően – nem feltétlenül eredményezi az Országgyűlés parlamenti jogban szabályozott belső szervezetének a módosulását. A kezdeményezett népszavazás egyébként nem erre, hanem csupán általában a létszám csökkentésére vonatkozik, amit az Alkotmány alapján nem tudok szervezet létrehozására irányuló kezdeményezésként értékelni.
2. Az Alkotmánybíróság jelen határozatában úgy ítélte meg, hogy a népszavazásra szánt kérdés nem felel meg az úgynevezett jogalkotói egyértelműség követelményének, mivel a kérdésből nem derül ki, hogy a kezdeményezők milyen létszámú parlament kialakítását kívánják elérni. A kérdés hiányossága – a határozat indokolása szerint –, hogy nem foglal magában olyan kereteket, amelyek kizárnák egyfelől az Országgyűlés működését ellehetetlenítő mértékű, másfelől a jelentéktelen, elhanyagolható mértékű csökkentést. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata nem követelt meg ilyen pontosságot a népszavazás kezdeményezőitől. A testület ezzel a döntésével eltért a népszavazásra szánt kérdések egyértelműségére vonatkozóan kialakított alkotmánybírósági gyakorlattól, és a kiszámíthatatlan „eseti mérlegelést” ezen a téren is elfogadhatatlannak tartom.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a népszavazáshoz való jog alanyi jogi jellegéből következően a népszavazásra szánt kérdés egyértelműségének megítélésekor az Alkotmánybíróságnak e jogorvoslati eljárás során megszorítóan kell értelmeznie a hatáskörét. Az egyértelműség követelményének vizsgálata ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdés egyértelműen megválaszolható-e, azaz a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel egyértelműen lehet-e felelni [választópolgári egyértelműség], és a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés meg tudja állapítani, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség [jogalkotói egyértelműség]. [Először: 52/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 399, 402–404.]
A jogszabályok értelemszerűen nem támasztanak olyan követelményt a népszavazás kezdeményezőivel szemben, hogy pontos normaszöveget fogalmazzanak meg az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán. Ezért magától értetődik, hogy a népszavazáson eldöntött kérdésekben a jogalkotó többféle tartalmú normaszöveggel is eleget tehet a népszavazási akaratnak. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata szerint a jogalkotónak az Alkotmány által meghatározott kereteket és a népszavazáson megnyilvánult választópolgári akaratot egyaránt figyelembe véve kell döntenie jogalkotási kötelezettségéről. A jogalkotó feladata a népszavazási kérdés és a hatályos jogrend fogalmi készletének összehangolása is. Ha egy népszavazási kérdés alapján alkotmányos és alkotmányellenes tartalmú jogszabály is alkotható, a jogalkotó köteles tartózkodni alkotmányellenes jogszabály megalkotásától. [15/2003. (IV. 18.) AB határozat, ABH 2003 I., 208, 213.] Ezeket a megfontolásokat tartotta szem előtt az Alkotmánybíróság a közelmúltban a kórház-privatizációval, valamint a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazási kezdeményezés esetén is, amelyekben a testület körvonalazta a jogalkotói egyértelműség határait. [52/2003. (XI. 11.) AB határozat, ABH 2003 I., 596, 600–603.; 5/2004. (III. 2.) AB határozat, ABK 2004. március, 162, 167–168.]
Mindezeket alapul véve úgy ítélem meg, hogy a kérdés megfelel a jogalkotói egyértelműség követelményének. Véleménynyilvánító népszavazás esetén a jogalkotó az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán lévő kérdés alapján egyértelműen meg tudta volna ítélni a választópolgárok nem kötelező erejű állásfoglalását. Amennyiben ügydöntő népszavazásra került volna sor, a jogalkotó – a hatályos törvények, különösen az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény figyelembevételével – egyértelműen meg tudta volna ítélni a választópolgárok jogalkotási akaratát, és el tudta volna dönteni, hogy a választópolgári akarat érvényre juttatása érdekében melyik törvényt és milyen keretek között szükséges módosítani.
Véleménynyilvánító népszavazás esetén a jogalkotó politikai és célszerűségi mérlegelésén múlik a törvénymódosítás, ezzel szemben eredményes ügydöntő népszavazás esetén a jogalkotó alkotmányos kötelezettsége a képviselők számának csökkenését eredményező törvény elfogadása. A csökkentés pontos mértékének meghatározásakor érvényre kell juttatni a választópolgárok kifejezett akaratát, és tiszteletben kell tartani a választási alapelveket. Emellett a jogalkotónak figyelembe kell vennie, hogy az Alkotmánynak megfelelő, működőképes és az Országgyűlés demokratikus megalakítására alkalmas választási rendszer maradjon fenn, amely megfelel a választási rendszerekkel szemben támasztott nemzetközi elvárásoknak is. A választási rendszer ugyanis a törvényalkotó által sem alakítható tetszőlegesen. A népszavazással nem érintett és az Alkotmányból nem következő kérdésekben a jogalkotó szabadon mérlegelhet.
Megjegyzem, hogy a kérdés Magyarországon 15 éve közismert a közbeszédben és számos közjogi publikáció jelezte de lege ferenda többek között a létszámcsökkenésnek a választási rendszer lényegét megőrző kereteit. Köztudott dolog az is, hogy 1989-ben a Nemzeti Kerekasztal egy alkalomra (az első szabad választásra) szánta a választójogi törvényt. Ez az akarat jelenik meg a törvény általános indokolásában, miszerint „az új választójogi törvény nem egyszerű, hiszen az átmeneti és formálódó társadalmi-politikai viszonyainkhoz igazodik.”
3. Az Alkotmánybíróság jelen határozatában úgy ítélte meg, hogy a hitelesítésre benyújtott aláírásgyűjtő ív nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, mert tartalmazza, hogy a kezdeményezők „véleménynyilvánító országos népszavazást” kezdeményeznek. Az aláírásgyűjtő ív ezen szövegrészletének vizsgálatát azonban az OVB határozata ellen benyújtott két kifogás nem kezdeményezte, és a szövegrészlet törvényességének vizsgálata a kifogásokban felvetett kérdések megválaszolásához sem volt szükséges.
Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatát tekintve nincs példa arra, hogy az OVB határozata elleni kifogások alapján lefolytatott jogorvoslati eljárásban a testület elszakad a kifogásokban foglalt kérelmektől, és a népszavazási kezdeményezésekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések között szabadon válogatva vizsgál meg egyes kérdéseket. Ez az eljárás idegen a jogorvoslati eljárás jellegétől, az Alkotmánybíróság jogállásától és rendeltetésétől. [1220/H/1992. AB határozat, ABH 1992, 630, 631.; 25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251, 256.; 32/2001. (VII. 11.) AB határozat, ABH 2001, 287, 292.]
Mivel azonban az Alkotmánybíróság mostani döntése érinti a véleménynyilvánító és az ügydöntő országos népszavazások egymáshoz való viszonyát, szükségesnek tartom az alábbiak rögzítését:
Az Alkotmány 28/C. § (1)–(4) bekezdése így rendelkezik:
„(1) Országos népszavazást döntéshozatal vagy véleménynyilvánítás céljából lehet tartani, a népszavazás elrendelésére kötelezően vagy mérlegelés alapján kerül sor.
(2) Országos népszavazást kell tartani legalább 200 000 választópolgár kezdeményezésére.
(3) Ha az országos népszavazást el kell rendelni, az eredményes népszavazás alapján hozott döntés az Országgyűlésre kötelező.
(4) Mérlegelés alapján országos népszavazást a köztársasági elnök, a Kormány, az országgyűlési képviselők egyharmada vagy 100 000 választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés rendelhet el.”
Mindebből következően, 200 000 aláírás esetén a népszavazást kötelező elrendelni, és kizárólag ügydöntő népszavazásra kerülhet sor. A 28/C. § (2) és (3) bekezdésének együttes értelmezése alapján ugyanis az állapítható meg, hogy ha legalább 200 000 választópolgár kezdeményezi a népszavazást (aláírja a hitelesített aláírásgyűjtő ívet), akkor az eredményes népszavazás ügydöntőnek minősül. Ezzel szemben a 100 000-t elérő, de 200 000-nél kevesebb aláírás esetén az Országgyűlés mérlegelheti a népszavazás elrendelését, és ez esetben lehetséges véleménynyilvánító népszavazást tartani. Tehát jelen esetben a népszavazás véleménynyilvánító jellege elsősorban az érvényes aláírások számától és nem az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának szövegezésétől függ. Az Alkotmánybíróság a 25/1999. (VII. 7.) AB határozatban hangsúlyozta: „A népszavazásra bocsátandó kérdés megfogalmazásakor, a kérdés hitelesítésekor, az aláírásgyűjtés megkezdésekor nem ítélhető meg, hogy az aláírásgyűjtés fakultatív vagy kötelező és ügydöntő népszavazáshoz vezet-e.” (ABH 1999, 251, 262.) Álláspontom szerint a népszavazás kezdeményezői rendelkezhetnek arról, hogy az aláírásgyűjtést – a törvényi határidőn belül – meddig folytatják, és lehetőségük van arra, hogy azt 200 000 aláírás összegyűjtése előtt abbahagyják. Így – az Országgyűlés mérlegelésétől függően – megvalósulhat a választópolgárok által kezdeményezett véleménynyilvánító népszavazás. Mindazonáltal a hitelesítési eljárás és az aláírásgyűjtés idején még nem állapítható meg, hogy – a kezdeményezésnek megfelelően – véleménynyilvánító, vagy – az aláírások számának alakulása miatt – ügydöntő népszavazásra kerül-e sor. „A népszavazás kötelező és ügydöntő jellege – az Alkotmány hivatkozott rendelkezéseiből következően – az aláírások számától függ, ezért a népszavazásra bocsátandó kérdés hitelesítésekor számolni kell azzal, hogy a választópolgári kezdeményezés eredménye kötelező és ügydöntő népszavazás lesz.” [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251, 262–263.]
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás