BÜ BH 2004/264
BÜ BH 2004/264
2004.07.01.
I. Emberölés bűntettének kísérlete helyett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősül annak a terheltnek cselekménye, aki a sértett előzetes kihívását elfogadva, a kocsma előtt verekedni kezd vele, nagy erejű ütéssel nyílt koponyatörést és közvetett életveszéllyel járó agyállományi bevérzést okoz [Btk. 17. §, 166. § (1) bek., 170. § (5) bek. első ford.].
II. A bűncselekmény törvénysértő minősítését megváltoztató felülvizsgálati határozatban a jogerős ítéletnek a büntetés kiszabására vonatkozó, a törvényes minősítés folytán törvénysértővé vált rendelkezését akkor is meg kell változtatni, ha a büntetés mértéke nem lépi túl a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel kereteit [Be. 405. § (1) bek. b) pont].
A megyei bíróság a 2001. április 10. napján kelt ítéletével T. F. terheltet emberölés bűntettének kísérlete miatt 7 évi börtönre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő:
A terhelt 2000. március 18-án délután 6 óra körül lakóhelyén bement a kocsmába. Mielőtt a számára megrendelt sört elfogyasztotta volna, L. A. sértett élettársának, B. R.-nek a kérésére elvállalta, hogy őt, valamint a 8 éves kisfiát elszállítja, tekintettel arra, hogy a gépkocsijuk meghibásodott.
Amikor B. R. kiszállt a terhelt gépkocsijából, összetalálkozott élettársával, L. A.-val, akivel nyomban összeveszett. Ez okból B. R. visszaszállt a terhelt autójába, és együttesen visszatértek a kocsmába. A sértett azonban – a saját gépkocsijával – megelőzte őket, így már a kocsmában várta az élettársát. A kocsmában a sértett és élettársa között ismét veszekedés bontakozott ki, ezért B. R. újólag a terhelthez fordult segítségért, kérte, hogy szállítsa őt haza.
A terhelt – az ekkor már ittas állapotban levő sértett tiltakozása ellenére – eleget tett ennek a kérésnek is.
A terhelt gépkocsijában egy 40 cm hosszúságú, 2 cm átmérőjű hajlékony, mindkét végén anyacsavarral ellátott fél kg súlyú hidraulika cső volt, amelyet B. R. is észlelt. A terhelt, miután B. R. a lakásán kiszállt a gépkocsiból, 20-30 perc elteltével visszament a kocsmába, ahol eredeti asztaltársaságánál foglalt helyet.
L. A. sértett, miután észlelte a terhelt visszaérkezését, odament hozzá, meggyanúsította azzal, hogy lefeküdt az élettársával, eközben folyamatosan fogta, s lökdöste a terhelt vállát, és legalább három ízben felhívta arra is, hogy menjen ki vele a kocsma elé, és ott beszéljék meg a dolgot.
A terhelt végül is elfogadta a sértett kihívását. A kocsma bejárati ajtaja előtt szembefordultak egymással, s L. A. megpróbálta megütni a terheltet. A terhelt ekkor elővette a nadrágja derekába csúsztatott hidraulika csövet, és azzal nagy erővel, nyújtott kézzel egy ütést mért a sértettre, amely őt a bal halántékán érte el. A sértett ekkor megfordult, igyekezett elmenekülni, de a terhelt a csővel hátulról, négy esetben a tarkó tájékra, egy esetben pedig a nyak hátsó részére kis erővel ráütött. Az ütések következtében L. A. a földre esett, a terhelt ekkor egy esetben az oldalába is belerúgott. Az időközben a kocsmából kijött személyek felszólítására a terhelt eltávozott a helyszínről. L. A. is el akarta hagyni a helyszínt, ám őt az asztaltársasága mentővel bevitette a kórházba.
A terhelt által történt bántalmazás következtében a sértett 6 rb. sérülést szenvedett el: 4 repesztett sebet a tarkótájékon, egy duzzanatot a nyak hátsó felszínén, ezek kis erejű, tompa erőbehatásra keletkeztek. A bal halántékot ért nagy erejű ütéstől a sértett fali halánték és nyakszirt csontján nyílt vonalas törés jött létre, amelyhez a bal dobüreg bevérzése és a bal halántéklebeny vérzéses zúzódása, valamint agyrázkódás társult. A koponyaűri sérülés tényleges gyógytartama 3 hónap volt, a bekövetkezett nyílt koponyatörés és agyállományi bevérzés miatt ez a sérülés közvetett életveszélyes állapotot eredményezett.
A sértettnél a bántalmazás következtében valamilyen fokban a beszéd és hallóközpont maradandóan károsodott, s szövődményként epilepszia is kialakult.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a rendkívül felindult állapotba került terhelt, bár kétségtelenül a sértett többszöri felhívására, de azzal a szándékkal ment ki a kocsma elé, hogy vele leszámoljon. Az ütései közül legalább egy ütés nagy erejű volt és ezzel okozati összefüggésben következett be az életveszélyes állapot. Kitartóan bántalmazta a sértettet, lényegében a már menekülő sértettet ütötte meg többször hátulról. A bántalmazásnál használt eszköz az emberi élet kioltására is alkalmas volt. Mindezekből az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a terhelt szándéka a bántalmazás során eshetőlegesen kiterjedt a sértett halálára is.
Védelmi fellebbezések folytán a Legfelsőbb Bíróság a 2001. december 5. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Rámutatott arra, hogy a terhelt által használt eszköz nem tipikus eszköze ugyan az emberölésnek, ám az emberi élet kioltására megfelelően alkalmas volt. A megtámadott testtájékból, az ütések erejéből, a fejet ért bántalmazás folyamatosságából, és az okozott sérülésekből, arra következtetett, hogy a terhelt tudata átfogta a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetőségét és ebbe az eredménybe bele is nyugodott.
A jogerős határozat ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amely 2003. július 14-én érkezett a Legfelsőbb Bírósághoz.
A felülvizsgálati indítvány az ítélet egyes ténymegállapításait tévesnek tartotta: abban a terhelt – az eljárásbeli védekezésének megfelelően – azt állította, hogy a sértettet egy, a helyszínen talált léc-darabbal bántalmazta, tagadta továbbá, hogy életveszélyes sérülést okozott volna a sértettnek. Másfelől a terhelt az irányadó tényállás alapján is vitássá tette a cselekmény jogi minősítésének a helyességét, álláspontja szerint a cselekménye legfeljebb súlyos testi sértés bűntettének minősülhet.
A legfőbb ügyész átiratában a felülvizsgálati indítványban támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a terhelt cselekményét a megtámadott testtájékra, az ütések erejére, a fejet ért bántalmazás folyamatos voltára, és a sérülésekre figyelemmel törvényesen minősítették emberölés bűntette kísérletének.
A Legfelsőbb Bíróság a cselekmény jogi minősítését illetően folytatott le érdemi felülvizsgálatot. Annyiban, amennyiben a terhelt a tényállás egyes megállapításait tette vitássá, felülvizsgálatnak ugyanis nincs helye. A Be. 405. §-a a felülvizsgálat okait tételesen sorolja fel, s ebben a felsorolásban a tényállás esetleges megalapozatlansága, mint felülvizsgálati ok nem szerepel. A Be. 420. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó.
A Legfelsőbb Bíróság az érdemi felülvizsgálat eredményeként a terhelt cselekményének a támadott határozatokban történt jogi minősítését tévesnek tartotta.
Az eljárt bíróságok – különösképpen az elsőfokú bíróság – egymástól elszakítottan és meglehetősen szűkszavú jogi indokolással értékelték azokat az egyébként helyesen feltárt tárgyi és alanyi tényezőket, amelyek annak az eldöntéséhez nyújtanak következtetési alapot, hogy a terhelt részéről a tényállásban rögzített cselekményre ölési szándékkal, vagy pusztán testi épséget sértő szándékkal került sor. Emiatt a terhelt eshetőleges ölési szándékának a kétségtelen megállapítása téves jogi értékelés eredménye volt.
A tényállás szerint a sértett kötözködő magatartása váltotta ki a terhelt sértő indulatát, a sértett kihívásának az elfogadását, ez azt jelenti, hogy megelőzően a terheltnek a sértettel szemben még testi épséget sértő szándéka sem volt. A kocsmai kihívás elfogadása önmagában testi épséget sértő szándék kialakulására utal; nincs olyan tény, amely a kihívás elfogadásakor terheltnek a sértett élete kioltásával kapcsolatos közönyösségét tükrözné.
Az elkövetés eszközének jellegzetességei és az eszközhasználat módja sem az emberi élet kioltására jellemzőek. A használt eszköz – a hidraulika cső – tipikusan súlyosabb testi sérülés okozását elősegítő eszköz. A terhelt kétségtelenül több ütést mért ezzel a sértett fejére, ám csak az első ütés érte a sértett fejét oly nagy erővel, amelynek a hatásaként közvetett formában életveszélyes sérülés jött létre; ezt az ütést a fejre mért olyan kis erejű ütések követték, amelyek csupán könnyű testi sérüléseket okoztak. Bár a bántalmazás a sértett fejére irányult, ennek durvasága összességében nem érte el az élet kioltásához szokásosan szükséges mértéket.
Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az eszközként használt hidraulika csőnek a fizikai jellemzői – elsősorban a cső hajlékonysága, rugózása – a terhelt erőkifejtésétől függetlenül fokozhatták a sértett fején érvényesült erőhatás nagyságát. Nem állítható bizonyossággal, hogy a kinyújtott kézzel leadott első ütés a terhelt részéről nagy erő kifejtésével történt volna. Az eszköz jellegzetességeiből (a flexibilis cső előre kiszámíthatatlan elhajlásából) eredő sajátosság egyebek mellett az is, hogy a feji testtájékon belül köztudottan sérülékeny halántéki terület sértése nem célzott mozdulat eredménye.
Mindezeket tekintetbe véve nem állapítható meg egyértelműen, hogy a terhelt tudatában akár az első ütés leadásakor is felmerült volna a sértett halálának a képzete, és az ebbe való belenyugvással hajtotta végre a cselekményt. Nem vitásan megtorló indulat vezette a terheltet a sértett bántalmazásakor, amelyet az első ütést követő kis erejű ütlegelés és a földre került sértett kis erejű megrúgása is jól tükröz. Ez a bántalmazás azonban nem az élet kioltásának szándékára, hanem a testi épséget sértő szándékra utal. Ebben a vonatkozásában kell jelentőséget tulajdonítani annak a körülménynek is, hogy a terhelt a bántalmazással csak a kocsmából kilépő személyek felszólítására hagyott fel. Nincs ténybeli alap annak feltevésére, hogy amennyiben ez a közbeavatkozás a külső személyek részéről nem történik meg, a testi bántalmazás a terhelt részéről a sértett életének kioltására alkalmas módon (pl. nagy erővel, további életveszélyes sérüléseket okozva) folytatódott volna.
A cselekmény előzőekben ismertetett alanyi-tárgyi tényezői azt nem teszik kétségessé, hogy a terhelt, amikor az első ütést a sértett fejére mérte a hidraulika csővel, a sértett életveszélyes sérülésével is számolhatott, és ebbe való belenyugvással cselekedett; szándéka tehát eshetőleges formában az életveszélyes sérülés okozása volt. Miután közvetett életveszély formájában ez az eredmény ténylegesen bekövetkezett, a cselekménye helyesen a Btk. 170. § (5) bekezdés I. fordulata szerint életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősül. Nincs alap viszont arra, hogy pusztán súlyos testi sértésként minősítse a Legfelsőbb Bíróság a terhelt cselekményét. Ezt a bekövetkezett súlyosabb eredmény és az erre vonatkozó eshetőleges szándék kizárja.
A cselekmény téves jogi minősítése folytán a terhelttel szemben a megtámadott határozatokban – az emberölés bűntettéhez tartozó büntetési tétel keretei között – kiszabott büntetés a Btk. 83. §-ában írt szempontok alapján aránytalanul súlyos. Ez indok arra, hogy – a Be. 405. §-ának (1) bekezdés b) pontjára is figyelemmel – a Be. 426. §-ának (1) bekezdése alapján a minősítés megváltoztatása mellett a Legfelsőbb Bíróság maga hozzon a törvénynek megfelelő enyhébb büntetés kiszabásáról rendelkező érdemi határozatot.
Miután az eljárt bíróságok által helyesen feltárt és értékelt büntetés-kiszabási tényezők a cselekmény enyhébb jogi minősítése mellett érvényesülnek, ezeket a tényezőket a Legfelsőbb Bíróság a büntetés helyes mértékének a megállapításánál tekintetbe vette. Figyelemmel volt viszont arra, hogy a törvényes minősítés mellett a terhelt cselekménye befejezett bűncselekmény, továbbá a cselekmény az elkövetés körülményeinél fogva az átlagosnál súlyosabb megítélést igényel. Ezért a Legfelsőbb Bíróság enyhébb büntetést szabott ki, és a főbüntetés tartamát az életveszélyt okozó testi sértés büntetési tételének keretein belül öt évi szabadságvesztésben állapította meg.
A közügyektől eltiltás tartama helyes volt, az igazodik a kiszabott főbüntetés mértékéhez, ezért ebben a vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság nem változtatott a büntetés- kiszabási rendelkezéseken. (Legf. Bír. Bfv. X. 1981/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás