BÜ BH 2004/265
BÜ BH 2004/265
2004.07.01.
A kiemelkedő tárgyi súlyú, motiválatlan, az állampolgárok biztonságérzetének megingatására alkalmas bűncselekményt elkövető vádlott javára – a büntetés kiszabásánál irányadó összes körülményre tekintettel – az életfogytig tartó szabadságvesztésből a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének biztosítása nem indokolt [Btk. 47/A. § (1) bek., 166. § (2) bek.].
A megyei bíróság B. Zs. vádlott bűnösségét – a 2003. február hó 13. napján kihirdetett ítéletével – 1 rb. több emberen elkövetett emberölés bűntettében és 1 rb. lőfegyverrel visszaélés bűntettében állapította meg. Halmazati büntetésül életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés büntetésből legkorábban 35 év múlva bocsátható feltételes szabadságra. Beszámítani rendelte az előzetes fogva tartásban töltött időt. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.
Az ítéleti tényállás lényege a következő:
B. Zs. vádlott 2000. július hó 4. napján – miután a barátnőjével összeveszett – magához vette a birtokában lévő, ismeretlen körülmények között megszerzett Brownig típusú fegyverét és Budapest belvárosába ment azért, hogy öngyilkos legyen.
B. Zs. terhelt az A. úton haladt, amikor felfigyelt a hangoskodó, feltűnően viselkedő B. R., B. K. és K. L. általa nem ismert személyekre.
A vádlott bement a közelben lévő McDonald's étterem mosdójába. Távozáskor észrevette, hogy az imént látott 3 tagú társaság is az étteremben tartózkodik.
A terhelt kiment az étteremből és az utcai kirakatüvegen keresztül kb. 5 percig nézte az általa már megismert társaságot.
B. Zs. terhelt ismét visszament a gyorsétterembe és a sértettek asztalától kb. 1-1,5 méter távolságban megállt és a kezében tartott pisztollyal, kinyújtott karral fejbe lőtte a 24 éves K. L., a 23 éves B. R. sértetteket, valamint hátul a mellkas magasságában meglőtte a 22 éves B. K. sértettet.
Ezután a vádlott, az étteremből pánikszerűen menekülőkkel együtt, közéjük vegyülve szó nélkül távozott az A. utca irányába.
K. L. sértett a jobb halántéktájon lévő lőtt sérülést szenvedett, ami miatt közvetlen életveszélybe került és életben maradása csak a vádlott magatartásától független véletlennek köszönhető.
A sérülés gyógytartama 8 napon túli volt, amelynek eredményeképpen a jobb szemére megvakult és 30%-os munkaképesség-csökkenést szenvedett.
Az étterem ajtajában ráfogta a fegyvert az értékeikért visszatérő J. Z.-re és N. Zs.-re, miközben megkérdezte tőlük ,,valami probléma van?''. A nemleges választ követően elsétált mellettük az A. utca irányába. A T. krt. és az A. utca sarkán szembe jött vele a számára ismeretlen 17 éves K. Zs. és 15 éves K. Gy. sértett. Ekkor még mindig a kezében tartotta a fegyverét. Megkérdezte tőlük, hogy hová sietnek, ezt követően K. Zs. sértettet egy alkalommal 1-2 méter távolságból hasba lőtte. Ezután K. Gy. irányába a földre célozva egy lövést adott le. A lövöldözést követően B. Zs. terhelt az A. utca irányába indult, s ott feladta magát a kiérkező rendőröknek.
B. R. sértett (23 év) 21 cm lőcsatornával rendelkező, a bal halántékon lévő bemeneti nyílású és a jobb oldali külső hallójárat alá haladó lőcsatornájú egy rendbeli lőtt sérülést szenvedett. Halálát a fejlövés következtében kialakult kiterjedt agyállomány-roncsolódás és az agyvizenyő miatt létrejött vérkeringési és légzési elégtelenség okozta.
B. K. egy rendbeli, a test bal oldalán, a X. borda magasságában lévő bemeneti nyílással rendelkező lőtt sérülést szenvedett. Halála a belső szervek és a szívizom többszörös roncsolódásos sérülése következtében előállt vérvesztés és heves idegrázkódtatás miatt következett be.
B. K. és B. R. sértettek 2000. július hó 5. napján a kórházba szállítást követően meghaltak.
K. Zs. 17 éves sértett a gyomor, patkóbél, a hasnyálmirigy és a gyomor alsó fővéna lőtt sérülését szenvedte el, amely közvetlen életveszélyes állapotot eredményezett, a sértett életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. A tényleges gyógytartam 3 hónap.
K. Gy. 15 éves sértett a helyszínről futva elmenekült, sérülést nem szenvedett.
A megalapozott tényállásból okszerű a vádlott bűnösségének megállapítása, és törvényes a cselekmény jogi minősítése, valamint a minősítés indokolása is.
B. Zs. vádlott az élet kioltására alkalmas fegyverrel, minden indok nélkül, számára ismeretlen fiatalemberekre célzott lövéseket adott le közvetlen közelről. A négy sértett közül kettő életét vesztette, kettő pedig közvetlen életveszélyes állapotba került és életüket csak a gyors és szakszerű orvosi beavatkozás mentette meg. K. L. sértett jobb szemére elvesztette látását, amely maradandó fogyatékosságot jelent. A vádlott a cselekményei végrehajtása során a sértetteknek a védekezés esélyét sem biztosította, őket teljesen váratlanul érte az ámokfutó jellegű élet elleni támadás. Az elkövetés módjából, az eszközből, a sérülések jellegéből egyértelműen a vádlott egyenes ölési szándékára vonható következtetés, ahogyan azt a megyei bíróság is törvényesen állapította meg. Az anyagi jogszabályokkal egyezően helyes a minősített emberöléssel halmazatban a lőfegyverrel visszaélés bűntettének a megállapítása is.
Az ügyészi fellebbezés alapos.
A megyei bíróság részletesen felsorolta és indokolta a vádlott javára és terhére általa figyelembe vett bűnösségi körülményeket. Helyesen értékelte büntetésnövelő tényezőként a halmazatot, a motiválatlanságot és a köznyugalom súlyos megzavarását.
További súlyosító körülmény a fegyver, mint különösen veszélyes eszköz használata. A Legfelsőbb Bíróság BK 154. számú állásfoglalásának III/2. pontjában kifejtett iránymutatás szerint az eszköz akkor tekinthető különösen veszélyesnek, ha az adott módon használva, nagy biztonsággal, az elhárításra esélyt sem hagyva, alkalmas a halálos eredmény előidézésére. Az irányadó tényállás alapján megállapítható, hogy a vádlott kb. 1-1,5 méterre a sértettektől megállva, célzottan, kivégzésszerűen, a menekülésre lehetőséget sem hagyva lőtte meg a négy sértettet. Ezt meghaladóan megfenyegette, a lába elé lőtt K. Gy. sértettnek, illetve a fegyvert J. Z. és N. Zs. személyekre is ráfogta. Az ítélőtábla súlyosító hatást tulajdonít annak, hogy az élet elleni bűncselekmény jogi minősítésének – a több emberen elkövetett emberölés bűntette – megállapításához szükséges két ember halálán túl, további két sértettnek közvetlen életveszéllyel járó súlyos sérüléseket okozott, valamint K. L. sértettnek a súlyos sérülése maradandó fogyatékosságot is eredményezett. Kiegészül a súlyosító körülmények köre a hasonló jellegű élet elleni, fegyverrel elkövetett közrendet és közbiztonságot is súlyosan veszélyeztető bűncselekmények elszaporodottságával is.
Tévedett a megyei bíróság, amikor a vádlott javára nyomatékos büntetéscsökkentő tényezőként értékelte a büntetlen előéletét. Figyelmen kívül hagyta a Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelvének IV/8. és a BK 154. számú állásfoglalásának II/l. pontjában adott iránymutatást, amely szerint az élet elleni bűncselekmények esetében a büntetlen előélet súlya és nyomatéka – éppen a cselekmény jelentős tárgyi súlya folytán – általában kisebb, mint egyéb bűncselekményeknél.
Erre figyelemmel a másodfokú bíróság a vádlott javára a büntetlen előéletét enyhítő körülményként csak kisebb súllyal értékelte.
Téves továbbá a vádlott személyiségzavarának enyhítő körülményként történő értékelése is. Megalapozottan rögzítette a megyei bíróság az igazságügyi elmeorvos szakértői véleményre alapítottan, hogy a vádlott teljes beszámítási képességgel rendelkezik, pszichopátiás személyiségzavara azonban az elmebetegségi szintet meg sem közelíti. A Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelvének IV/4. pontjában foglaltak szerint a személyiségzavar – amennyiben nem alapozza meg a Btk. 24. §-ának alkalmazását – enyhítő körülményként nem értékelhető. A pszichopátia nem betegség, hanem a személyiség tartós rendellenes állapota, amely az értelmi képességet nem érinti, hanem érzelmi, akarati vagy cselekvőségi zavart idézhet elő. A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla – az ügyészi indítványban foglaltakkal egyetértve – mellőzte az enyhítő körülmények közül a vádlott személyiségzavarát.
Az ítélőtábla a fentiekben részletesen kifejtettek szerint módosított enyhítő és súlyosító körülményeket mérlegelve állapította meg a vádlott által elkövetett bűncselekmények konkrét tárgyi súlyával és a személyében rejlő fokozott személyi társadalomra veszélyességével arányos fő- és mellékbüntetést. Nem hagyta figyelmen kívül az igazságügyi pszichológus szakértő véleményében rögzítetteket, amely szerint az adott kevert személyiség szerkezetű vádlott esetében fennáll a bűnismétlés veszélye. A büntetés célja kettős: részben az egyéni és általános megelőzés, másrészt a társadalom védelme. E kettős cél szem előtt tartásával a büntetést a törvényi keretek között úgy kell megállapítani, hogy az igazodjék a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, az enyhítő és súlyosító körülményekhez. A Büntető Törvénykönyv büntetési rendszerében a szabadságvesztés a legsúlyosabb büntetési nem, amely határozott, vagy határozatlan ideig, életfogytig tart. A Btk. 47/A. § (1) bekezdése értelmében az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében határozza meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a vádlottat a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárja. E rendelkezések is a büntetéskiszabás részei.
A vádlott által elkövetett bűncselekmény jellege, motiválatlansága, az ország köznyugalmának súlyos megzavarása, mely alkalmas volt az állampolgárok biztonságérzetének megingatására, kiemelkedő tárgyi súlyú cselekmény.
A vádlott személye pedig olyan fokban veszélyes a társadalomra, – a konfliktus kezelésének másokkal szemben történő durva, erőszakos cselekmények elkövetésével való levezetése folytán – hogy a társadalom védelmét érintő büntetéskiszabási cél indokolja az elkövető végleges elszigetelését. E büntetés kellően kifejezésre juttatja a büntetéssel szembeni egyik legfontosabb követelményt, az arányosság elvét és megfelel a társadalom igazságérzetének.
A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy megállapította B. Zs. vádlott az életfogytig tartó szabadságvesztésből a Btk. 47/A. § (1) bekezdés II. fordulata alapján feltételes szabadságra nem bocsátható.
Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. (Fővárosi Ítélőtábla 1. Bf. 159/2003. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás