BÜ BH 2004/270
BÜ BH 2004/270
2004.07.01.
I. Ha a terhelt több gazdasági társaságban kifejtett tevékenységével sérti a költségvetésnek az adóbevételhez való jogát és a folytatólagosság törvényben írt tartalmi követelményei is fennállnak, a bűncselekmények halmazata az adónemek, nem pedig a gazdasági társaságok számához igazodik [Btk. 310. § (1) és (4) bek. a) pont, 12. § (1) bek.].
II. Ha a bűncselekmény felbujtója a tettesnek a bűncselekmény elkövetéséhez bűnsegélyt is nyújt, magatartását egységesen felbujtásnak kell minősíteni [Btk. 20-21. §].
Az első fokon eljárt B. Megyei Bíróság D. L. P. I. r. és M. J. II. r. vádlottakat 4 rb., ,,részben'' felbujtóként, folytatólagosan elkövetett, az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntettében és 1 rb., folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében – a II. r. vádlottat ehhez nyújtott bűnsegélyben –, valamint az I. r. vádlottat 1 rb., számviteli fegyelem megsértésének vétségében mondta ki bűnösnek. Ezért az I. r. vádlottat 9 év börtönre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte.
Az irányadó tényállás szerint D. L. P. I. r. vádlott 1996-tól kezdődően, mint X és Y Kft. ügyvezetője, továbbá egy harmadik Kft. nevében és érdekében eljáró magánszemély, ismeretlen eredetű, de nyilvánvalóan külföldi származású – a rendelkezésre álló adatok szerint csempészett – gázolajat hozott forgalomba, túlnyomórészt a II. r. vádlott felbujtására, illetve az általa nyújtott bűn-segély mellett is, a B.-i Volán Rt.-nek való eladással. (A csempészet nem volt a vád tárgya.) Az értékesítést megelőzően, az országba való behozatalkor fizetendő fogyasztási adót és az ún. útalapot (ún. egyfázisú adók) senki nem fizette meg, továbbá az értékesítések folytán keletkezett általános forgalmi adó bevallási és fizetési kötelezettséget sem teljesítették a gazdasági társaságok nevében eljárt I. és II. r. vádlottak.
Így: – általános forgalmi adó adónemben 1996-ban 52 849 000, 1997-ben 136 038 000, 1998-ban 110 574 000, fogyasztási adóban 1996-ban 84 714 000, 1997-ben 204 158 000, útalapban 1996-ban 29 540 000, 1997-ben 78 601 000, jövedéki adóban pedig 286 374 000 forint, összesen 982 848 000 forint adóbevétel csökkenést idéztek elő.
A felmentést, illetve a büntetések enyhítését célzó védelmi fellebbezések mellett az Sz.-i Fellebbviteli Főügyészség indítványozta, hogy az ítélőtábla a bűncselekmények minősítését változtassa meg: nem csupán adónemenként, hanem az érintett gazdasági társaságoknak megfelelően társaságonként, a sértett adónemekhez igazoldó rendbeliséggel állapítsa meg a bűncselekmények halmazatát.
Indokolása szerint a vádlottak több gazdasági társaság keretén belül, illetve azok elnevezései alatt követték el az adócsalásokat, így a kialakult ítélkezési gyakorlatnak megfelelően kell cselekményeiket a rendbeliség szempontjából minősíteni.
A másodfokú bíróság az ügyész minősítés-változtatást célzó indítványát alaptalannak ítélte.
Az elsőfokú bíróságnak az adócsalás minősítése körében kifejtett anyagi-jogi álláspontját az ítélőtábla mindenben osztotta.
Kétségtelen, hogy az adócsalás elnevezésű bűncselekmény rendbelisége tekintetében általánosságban irányadónak tekinthető az az álláspont, hogy az adónemenkénti bűncselekmények a folytatólagosság egységét képezve is annyi rendbeliként is minősülnek, ahány adóbevallásra, illetve adófizetésre kötelezett gazdasági társasággal kapcsolatban követték el azt.
Az ítélőtábla álláspontja szerint azonban az adócsalási bűncselekmények minősítésénél azt is figyelembe kell venni, hogy a terhelt szándéka, cselekményéhez fűződő aktuális pszichés viszonya, mely jogi tárgy megsértését célozza elsőképpen, azaz mely jogi tárgyban okozott sérelemnek van a büntető igény érvényesítése szempontjából prioritása.
Amennyiben az elkövető szándéka az állami költségvetésnek az adóhoz való egyoldalúan kikényszeríthető joga megsértésére irányul, a gazdasági társaságok elnevezésétől és tevékenységétől függetlenül a bűncselekmény minősítésekor az elsődlegesen védett jogi tárgy megsértését kell alapul venni. A másodlagos védett jogi tárgy, az egyes adóalanyokkal szemben az adójogszabályokban megfogalmazott tényleges és adónemenkénti adóbevallási- és adófizetési kötelezettség háttérbe szorul.
Az irányadó tényállásból egyértelműen kitűnik, hogy a vádbeli gazdasági társaságok ,,tevékenysége'' fiktív volt, az kizárólag a törvénytelen adóelvonást célozta. Az első gazdasági társaság eredetileg nem erre a célra volt alapítva, de a gázolaj kereskedelem volt a fő tevékenysége, emellett gyakorlatilag más gazdasági tevékenységet ki sem fejtett. A másik két gazdasági társaságot pedig eleve arra a célra hozták létre, hogy legális cégnév és látszatra ugyancsak legitim adóalanyiság ,,mögé bújva'' a vádlottak az illegális tevékenységet ezáltal leplezzék és az adóbevételt ekként csökkentsék.
Helyes volt tehát az elsőfokú bíróság álláspontja, mely szerint figyelmen kívül kellett hagyni, hogy a vádlottak több gazdasági társaság keretén belül kifejtett tevékenységgel sértették a költségvetésnek az adóbevételhez való jogát, mert az elsődleges jogi tárgyat vették célba a látszatra legitim gazdasági a társaságok keretén belül folytatott tevékenységükkel, ezek a társaságok fő, vagy kizárólagos tevékenységüket, az adócsalást így leplezték.
Az elkövetők szándéka tehát alapvetően az egységes adóhoz való jog ellen irányult, azt sértették ténylegesen a tényállásbeli adónemekben és ezért közömbös, hogy azt hány, illegitim tevékenységet folytató, ál-gazdasági társaság keretében folytatják.
II. Az anyagi jogdogmatikában kidolgozott önállótlan részcselekmény kategóriájának maradéktalanul megfelel az a vádlotti cselekvőség, hogy a bűncselekmények elkövetésére általa eszközölt felbujtás folytán ténylegesen megvalósított bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget is nyújt. Az elkövető szándéka (tudattartalma) ilyen esetben nem differenciálódik úgy, hogy azt elkövetői alakzatként önállóan is pönalizálni lehetne, ezért – mivel a felbujtás a jelentősebb támadás a jogi tárgy ellen, hiszen ez a bűncselekmény elkövetésének kiváltó tényezője – a bűnsegélyt háttérbe szorítja a felbujtás. (Vö. Dr. Nagy Ferenc: A Magyar Büntetőjog Általános Része 305. o. Korona Kiadó, 2001.)
Amennyiben tehát a terhelt a bűncselekménynek felbujtója, majd pedig a felbujtására elkövetett bűncselekményhez bűnsegélyt is nyújt, a helyes elkövetői minősítése: felbujtás. (Szegedi Ítélőtábla Bf. II. 26/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás