GK BH 2004/28
GK BH 2004/28
2004.01.01.
Bizományos felelőssége, ha a végrehajtási lapot nem az ügyben hozott marasztaló határozatnak megfelelően állítja ki [Ptk. 301. § (1) bek., 318. §, 339. § (1) bek., 509. §; 1994. évi LIII. tv. 15. § a) pont].
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét – amely 26 590 216 Ft megfizetésére irányult – elutasította. Az ítéleti tényállás szerint a peres felek között 1991. szeptember 20-án keretszerződés jött létre az önprivatizációs program I. ütemének a végrehajtására, ennek keretében az alperes szakértőként eljárva végezte bizományosként a C. Kft.-nek az önprivatizációs program I. ütemében történt átalakítását, és az értékesítéssel kapcsolatos feladatokat. Az alperes mint bizományos a keretszerződés I/5/c. pontja értelmében a felperes képviseletében, a felperes javára, de a saját nevében eljárva a C. Kft. állami tulajdoni üzletrészét 1993. március 30-án aláírt adásvételi szerződésben értékesítette 800 000 USD vételárért. A vételárból a vevő 480 000 USD-t 1993. április 19-ig megfizetett, 320 000 USD-t pedig 1993. augusztus 1-ig kellett kiegyenlíteni. Az üzletrész tulajdonjogát a vevő a 480 000 USD megfizetésével megszerezte. Az alperes a kifizetett 480 000 USD vételárrész alapján szakértői jutalék címén 1 683 776 Ft-ról 1993. július 19-én a számlát kiállította. A vevő a második részt határidőre nem fizette meg. A felperesnek a 320 000 USD tőkekövetelése az MNB 1993. augusztus 2-ai hivatalos devizaárfolyamának megfelelően 30 800 000 Ft-nak felel meg (320 000 x 96,25). Az alperes a 320 000 USD megfizetése iránt pert indított a vevővel szemben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság előtt. A választottbíróság az 1995. július 13-án kelt ítéletében a hátralékos vételárrészt 281 616 USD-ben állapította meg, s ennek megfelelően a vevőt 281 616 USD, és ennek 1993. augusztus 2. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os kamata megfizetésére kötelezte. Az alperes az ítélet végrehajtása iránt indított eljárásban az 1996. január 15-én kiállított végrehajtási lap alapján – a végrehajtási eljárás megindítása előtti napon érvényes (1 USD = 140 Ft) árfolyamnak megfelelően – az USA-dollárban meghatározott követelést és annak kamatát forintra átszámítva, forintban érvényesítette a vevővel szemben. Ennek alapján a vevő által átutalt összegből 1996. május 7-én 7 977 170 Ft, 1996. július 4-én 35 028 500 Ft, az 1997. március 26-án az átutalt 23 130 656 Ft-ból 17 016 276 Ft érkezett be a felperes számlájára, mert az alperes az utolsó összegből 6 114 377 Ft-ot szakértői jutalék címén visszatartott. A beérkezett összegeket a pénzbeérkezés időpontjában a felperes a Ptk. 293. §-ának megfelelően elszámolta, és a 30 800 000 Ft tőketartozást és ennek 1993. augusztus 2-től számított jegybanki alapkamatot kitevő kamattartozását a befizetett összegekkel csökkentette. Az utolsó teljesítés elszámolásával (1997. március 26.) a felperes kimutatása szerint az alperes tartozása 26 590 216 Ft tőke és ennek 1997. március 27-től számított, a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő kamata volt.
A felperes a 2001. október 29-én módosított – a Ptk. 509. §-ának (1) bekezdésére alapított – keresetében
1) az adásvételi szerződésben meghatározott vételár alapján 162 195 USD és ennek 1997. március 27-től a kifizetésig járó évi 20%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Ha pedig a dollár alapú elszámolásnak jogszabályi akadálya lenne, abban az esetben 26 590 216 Ft tőke, és ennek a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő kamata megfizetésére irányult a felperes keresete.
2) Amennyiben a bíróság az elszámolásnál nem az adásvételi szerződésben, hanem a választottbírósági ítéletben megjelölt vételárrészt veszi alapul, abban az esetben az alperest 92 513 USD és ennek 1997. március 27-től a kifizetésig járó évi 20%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni.
3) Ha a követelést a választottbírósági ítéletben írt USD-ban valóban nem lehetett érvényesíteni, abban az esetben 15 151 432 Ft, és ennek a fenti időponttól járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Előadta, hogy az alperes bizományi díjra (szakértői díjra) csak a teljes vételár megfizetése után volt jogosult, ezért 1993-ban az alperes jogtalanul állította ki a szakértői jutalékról a számlát. Az alperest mulasztás terheli a tekintetben is, hogy a választottbírósági ítélet alapján indult végrehajtási eljárásban nem USD-ban, hanem forintban jelölte meg a követelését, annak ellenére, hogy az előbbit jogszabály nem tiltotta.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a választottbírósági ítéletben foglalt vételárrésszel a felperes felé elszámolt. A felperes a választottbírósági ítéletben meghatározott vételárrészre tarthatott igényt, ennek forintellenértékét késedelmi kamatokkal együtt megkapta. A végrehajtási eljárásban az adott árfolyamnak megfelelően jelölte meg a követelése összegét forintban.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak. Abból indult ki, hogy a Választottbíróság ítélete alapján a perbeli üzletrész vételára módosult, annak összege 800 000 USD helyett 761 616 USD. Az alperes ennek megfelelően ez összeg teljesítéséért volt köteles a Ptk. 509. § (2) bekezdése alapján helytállni. A vevő a végrehajtási eljárás megindítása után 53 000 USD-t és 228 616 USD-t utalt át az alperes részére önkéntes teljesítésként, erről az alperes a végrehajtót értesítette. Az alperest a Keretszerződés VI.34 pontja szerinti díjazás is megillette.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását kérte. A fellebbezésében már nem vitatta, hogy az alperes a Ptk. 509. § (2) bekezdése alapján a választottbírósági ítéletben rögzített 281 616 USD tőke, valamint annak 1993. augusztus 2-től számított évi 20%-os kamata összegével köteles elszámolni. Ebből kiindulva elsődlegesen
– 92 513 USD tőke és ennek 1997. március 26-tól a kifizetésig járó évi 20%-os kamata, valamint perköltség, másodlagosan
– 3 359 500 Ft tőke és ennek 1996. december 12-től a kifizetésig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresével számított szorzata, és 2 174 820 Ft kamat, valamint perköltség megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az elsődleges kereseti kérelmét azzal indokolta, hogy az alperes a választottbírósági ítéletben megállapított 281 816 USD-val és annak kamataival USD-ban volt köteles elszámolni. Ezzel szemben az alperes 1996. január 15-én a végrehajtási lap kibocsátása iránti kérelmében 140 Ft/USD-vel történt átszámítással forintosította a dollár-követelést. A vételárhátralékból 1996. május 7-én 7 997 140 Ft (53 000 USD), míg 1996. július 4-én 35 028 544 Ft (228 616 USD) került jóváírásra a felperes bankszámláján. A késedelmi kamat címén realizálódott 23 130 656 Ft-ból azonban az alperes csak 17 016 279 Ft-ot utalt át, a különbözetet – 6 114 377 Ft-ot – szakértői jutalék címén az alperes visszatartotta. Az alperes beszámítása jogszerűtlen, mert a keretszerződés 34., 41. és 45. pontjai értelmében az alperest mint bizományost díjazás csak akkor illeti meg – akkor jogosult a számlát kiállítani –, ha a teljes tagsági jogot vagy annak egy részét mint oszthatatlan szolgáltatást értékesíti, és a felpereshez a teljes vételár befolyik. A teljes üzletrész értékesítéséből befolyó részösszegek a keretszerződés értelmében nem minősülnek részteljesítésnek, ezért ezután nem esedékes a bizományi díj (szakértői díj).
A másodlagos kereseti kérelmét arra az esetre terjesztette elő a felperes, ha a másodfokú bíróság az alperes beszámítását jogszerűnek és megalapozottnak tartaná. Ez a követelése (3 359 500 Ft) abból az árfolyamveszteségből keletkezett, hogy az alperes a vevővel szemben a választottbíróság ítéletében meghatározott marasztalás behajtását nem USD-ban, hanem 281 616 USD-nak 140 Ft/USD-ra átszámított forintellenértéke alapján kezdeményezte. A késedelmi kamat összegét is forintosította, így a behajtás kezdeményezése és a késedelmi kamat megfizetése között bekövetkezett árfolyamváltozás folytán a felperest veszteség érte. Ennek összege az 1996. december 11-én érvényes 162,86 Ft/1 USD átszámítással 3 359 500 Ft.
A 2 174 820 Ft késedelmi kamat követelése pedig abból keletkezett, hogy az alperes a beszámítással csökkentett 17 016 279 Ft követelést, annak 1996. december 11-én történt befolyását követően csak 1997. március 25-én utalta át a felperesnek. A 104 kamatnap alapján számított jegybanki alapkamat kétszerese 2 174 820 Ft.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Az elsődleges kereseti kérelmet illetően előadta, hogy a keretszerződés 45. pontja szerint az ÁVÜ a szakértőnek járó díjazást a teljesítés arányában a teljesítéstől, illetőleg a részteljesítéstől számított 15 banki napon belül utalja át a szakértőnek, a szakértő teljesítésének pedig az ÁVÜ bankszámlájára befolyt vételár az alapja (keretszerződés 34. és 72. pont). Utalt arra is az alperes, hogy a felperes által csatolt F/36. tábla alapján nem tudta megállapítani, hogy a felperes a 92 513 USD-követelését hogyan számította ki. A felperes másodlagos kereseti kérelmével kapcsolatban az alperes a fellebbezési ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy 1996. januárban a végrehajtás csak forintban folyhatott az akkor hatályos 1995. évi XCV. tv. (devizatörvény) értelmében. A keretszerződés sem tiltotta a vételár, illetőleg a kamat forintban történő átszámítását; az alperes széleskörű mérlegelési joggal rendelkezett a C. Kft. privatizációja során a vételár fizetési feltételeinek a meghatározásában is. A választottbíróság ítélete sem tartalmazott konkrét rendelkezést arra, hogy a késedelmi kamatot USD-ban kell-e számolni. A felperes 2 174 820 Ft késedelmi-kamat – követelése is alaptalan, mert e tekintetben sem állapítható meg az alperes terhére felróhatóság, jogellenesség. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében arra is utalt, hogy az alperes felelőssége a Ptk. 509. § (2) bekezdése alapján nem állapítható meg, mert a vevő a választottbírósági ítéletben írt kötelezettségét teljesítette. Az alperes felelőssége nem lehet nagyobb, mint a vele szerződő fél kötelezettsége, az alperes az ügyben fokozott gondossággal járt el.
A fellebbezés részben alapos.
A másodfokú bíróság a felperesnek az elsődleges kereseti kérelmével kapcsolatos fellebbezési érvelését nem fogadta el. A keretszerződés 34. pontja értelmében – az alperes (szakértő) a keretszerződésben megállapított és oszthatatlan szolgáltatásnak minősülő feladatok teljesítése esetén jogosult megbízási díjra. Oszthatatlan szolgáltatásnak – a felperesi állásponttal szemben – a keretszerződés 34. és 72. pontja értelmében a szakértőnek a keretszerződésben foglalt tevékenysége – a vállalat átalakítása, a tagsági jog gyakorlása és értékesítése – minősül. A szakértő teljesítésének a 34. pont értelmében a 72. pontban írt feladatok realizálása alapján az ÁVÜ bankszámlájára befolyt vételár számít. A 34. pontban foglaltakat a 45. pontban foglaltakkal egybevetve a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a szakértő a díjazásra a teljesítés arányában (45. pont), tehát abban az arányban jogosult, amilyen arányban a vételár befolyt. Ebből következően az alperes jogszerűen járt el, amikor a befolyt vételár arányának megfelelő összegben 1993. július 19-én a számlát kiállította. A felperes az alperes által számlázott szakértői díjat a 45. pontban írt határidőben nem fizette ki, így fizetési késedelembe esett. Ezért a felperes alaptalanul sérelmezte, hogy az alperes a befolyt vételárból a felperes által ki nem fizetett szakértői díjat és annak késedelmi kamatát levonta.
A felperes másodlagos kereseti kérelmét a másodfokú bíróság az alábbiak szerint találta alaposnak.
A választottbíróság ítélete alapján a vevő 281 616 USD-t és ennek 1993. augusztus 2. napjától számított kamatát volt köteles megfizetni. A vevő az ítéletben meghatározott 30 nap alatt nem fizetett, ezért a végrehajtási eljárás megindítása indokolt volt. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv. 15. § a) pontja értelmében a végrehajtási lapot az ügyben hozott marasztaló határozat alapján kell kiállítani. Az alperes nem bizonyította, hogy a perbeli időben lett volna olyan törvényi rendelkezés, amely tiltotta, hogy az USD-ben marasztaló ítélet alapján indult végrehajtási eljárásban a követelés összegét a Vht. 15. § a) pontjában foglaltaktól eltérően ne az ítéleti marasztalás szerinti pénznemben jelöljék meg. Az alperes által a vonatkozó törvényhely nélkül felhívott devizajogszabály ilyen rendelkezést nem tartalmaz. Ennek ellenére az alperes a végrehajtási eljárásban a követelés összegét és annak kamatát nem USD-ban, hanem a végrehajtási eljárás indításakor érvényes 140 Ft/USD alapulvételével forintban határozta meg. Amikor a külföldi fél fizetett, 162,86 Ft/USD volt az árfolyam, ezért a felperest 3 359 500 Ft veszteség érte. A felek az alperestől elvárható magatartás mércéjeként a keretszerződés 30. pontjában a kimagasló szakszerűséget és gondosságot jelölték meg az alperesre bízott ügy ellátása során. Ennek az elvárhatóságnak a fentiekre tekintettel az alperes magatartása nem felelt meg. Köteles tehát a felperesnek az árfolyamveszteségből eredő kárát megfizetni [Ptk. 318. § (1), 339. § (1) bek.]. Köteles továbbá megfizetni az alperes a 17 016 279 Ft után 1996. december 12-től 1997. március 25-ig járó évi 20%-os kamatot is, mert az alperes a 17 016 279 Ft átutalásával késedelembe esett, ez az összeg a meghízót illette, tehát jogcím nélkül tartotta magánál 104 napig [Ptk. 301. § (1) bek.]. A késedelmikamat-fizetés objektív következménye a szerződésszegésnek, ezért nincsen jelentősége annak, hogy az alperes eljárása felróható volt-e, vagy sem.
A másodfokú bíróság a kamat mértékét a felperesi állásponttól eltérően a Ptk. 301. § (1) bekezdése alapján 20%-ban állapította meg. A felperes jogelődje a szerződést kötő ÁVÜ költségvetési szerv volt. A Ptk. 685. §-ának c) pontja szerint a költségvetési szerv gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira kellett alkalmazni a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó rendelkezéseket, így a 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendeletet. Az ÁVÜ-nek az állami vállalatok átalakításával és a tagsági jogok értékesítésével kapcsolatos feladata államigazgatási jellegű vagyonkezelő feladat, és az ezek ellátására adott megbízás nem minősül gazdasági tevékenységnek.
A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján a rendelkező részben írottak szerint részben megváltoztatta, részben pedig helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30.260/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás