PÜ BH 2004/280
PÜ BH 2004/280
2004.07.01.
Érvénytelen az élettársak között létrejött öröklési szerződés akkor, ha a szerződéses örökös élettárs az örökhagyó élettársa eltartását a saját jövedelméből vagy vagyonából részben sem képes biztosítani és az általa vállalt gondoskodás nem haladja meg az élettársi jogviszony tartalmát jelentő szolgáltatások kereteit [Ptk. 200. § (1) bek., 207. § (4) bek., 578/G. § (1) bek., 655-658. §].
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a néhai N. J. örökhagyó – aki a felperes édesapja és az alperes élettársa volt – magyar és amerikai – kettős – állampolgársággal rendelkezett és hosszabb időn át az Amerikai Egyesült Államokban élt, ahonnan 1996. év táján települt haza Magyarországra. Ezt követően előbb a felperesnél lakott és a részére egy lakást vásárolt, majd a vele való kapcsolatának a megromlását követően a perben nem álló D-Cz. J. nevű ismerősének a fehérgyarmati lakásába költözött, akivel a romániai ismerősei révén került kapcsolatba és aki a családjával együtt az örökhagyóról az ottlakásának tartama alatt gondoskodott.
Az 1996. május 22-én kelt és közjegyzői okiratba foglalt szerződéssel az örökhagyó kk. D. M. és kk. D-Cz. D. részére 500 000 forint vételár ellenében megvásárolta a N., Á. u.-i házasingatlant a saját holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten.
Ezt követően az örökhagyó és a D-Cz. család közötti kapcsolat megromlott, ezért az örökhagyó a F.-i Városi Bíróságon pert indított a kiskorú tulajdonosok ellen az ajándék visszakövetelése iránt, a keresetét azonban a bíróság – jogerősen – elutasította. A jogerős ítélet ellen az örökhagyó a Legfelsőbb Bíróságnál felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amely az örökhagyó halála folytán félbeszakadt.
Az említett per tartama alatt ismerkedett meg az örökhagyó a jelen per alperesével, aki 1997 szeptemberétől az örökhagyó kisebb bevásárlásait intézte és a lakását takarította, majd 1998 februárjában az örökhagyó az alperessel élettársi kapcsolatra lépett. 1998. december 14-én az örökhagyó és az alperes között – ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt – olyan tartalmú öröklési szerződés jött létre, amelyben az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy az örökhagyóról életében gondoskodik, naponta meleg élelemmel ellátja őt, mos, főz és takarít rá, ápolja, gyógyíttatja, a halála esetén pedig eltemetteti őt, azzal, hogy az örökhagyó a nyugdíjával továbbra is szabadon rendelkezik. Ennek fejében az örökhagyó az alperest nevezte meg a halálakor meglévő minden ingó és ingatlan vagyon, valamint – a folyamatban lévő felülvizsgálati eljárás reá nézve kedvező kimenetele esetén – az ő tulajdonába visszakerülő N., Á. u.-i ingatlan örökösévé. Az örökhagyó a szerződésben kijelentette, hogy a felperest még életében megfelelően kielégítette, a felperes azonban róla nem gondoskodik.
Az örökhagyó és az alperes élettársi kapcsolatának kezdetekor az örökhagyó 18 500 forint magyarországi és 803 USD amerikai nyugdíjjal, az alperes pedig kb. 32 000 forint nyugdíjjal rendelkezett. A háztartás költségeit közösen viselték, az ezt meghaladó nyugdíjával azonban az örökhagyó maga rendelkezett, és azt részben a n.-i ingatlan felújítására, részben pedig a Romániában élő rokonainak a támogatására és a részére nyújtott apróbb segítségek honorálására fordította.
Az örökhagyó már a háborúban elveszítette egyik lábát, 1999 februárjában epeműtéten esett át, élete utolsó időszakában pedig teljes testére kiterjedő rákos megbetegedésben szenvedett és az alperes részéről éjjel-nappal gondoskodást igényelt. Az alperes az örökhagyóra főzött, takarított, fürdésében segített, a kórházi ápolásának tartama alatt a fiával együtt látogatta, élete utolsó hónapjaiban pedig ágytálazta is őt.
2000. március 4-én az örökhagyó meghalt és eltemettetéséről az alperes gondoskodott, az ingó hagyatékát pedig dr. P. L. közjegyző a 2000. augusztus 28. napján kelt ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzésével az alperesnek, mint szerződéses örökösnek adta át. Az örökhagyónak a N., Á. u.-i ingatlanon fennálló haszonélvezeti joga a halálával megszűnt, ezért a F.-i Városi Bíróság a kiskorú D. M. és kiskorú D-Cz. D. tulajdonosok által az alperes ellen megindított perben a 2000. május 17. napján hozott – nem jogerős – ítéletével az alperest a lakás elhagyására kötelezte. Az alperes pedig a F.-i Városi Bíróságon pert indított a kiskorú tulajdonosok ellen a ráépítés jogcímén megszerzett tulajdonjogának megállapítása iránt. Erre tekintettel a megyei bíróság az előtte az alperes ellen lakás kiürítése iránt másodfokon folyamatban lévő per tárgyalását az utóbb említett per, a F.-i Városi Bíróság pedig az előtte a kiskorú tulajdonosok ellen tulajdonjog megállapítása iránt folyamatban lévő per tárgyalását a jelen per jogerős befejezéséig felfüggesztette.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a N. J. örökhagyó és az alperes között az 1998. december 14. napján megkötött öröklési szerződés érvénytelen, mert az örökhagyó gondozása érdekében az örökhagyó saját jövedelme is felhasználásra került, a szerződés tehát a tartalma szerint valójában gondozási szerződésnek minősül.
Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult arra való hivatkozással, hogy a háztartás költségeit az örökhagyóval közösen viselték ugyan, az ezt meghaladó jövedelmét azonban az örökhagyó saját maga hasznosította és azzal belátása szerint rendelkezett.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolásának a jogi okfejtése szerint a Ptk. 655. §-ához fűzött magyarázat ugyan arra mutat rá, hogy öröklési szerződés puszta gondozás, gondviselés ellenében érvényesen nem köthető, mert öröklési szerződéssel az örökhagyó csak arra kötelezheti magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében teszi örökösévé, és 1990-ig az ítélkezési gyakorlat is töretlen volt abban, hogy a jogintézmény céljával lenne ellentétes a hivatkozott törvényhelynek az olyan kiterjesztő értelmezése, amely a gondozás, gondviselés fejében kötött öröklési szerződés érvényességét elismeri (BH 1986/147.). A Legfelsőbb Bíróság azonban a BH 1990/157. száma alatt közzétett K. törv. I. 25.114/1989. számú eseti döntésében már rámutatott arra, hogy érvényes öröklési szerződést élettársak is köthetnek és az életviszonyok változására figyelemmel nincs meghatározó jelentősége a gondozási és tartási szerződés megkülönböztetésének. Az öröklési szerződés érvényessége szempontjából nem lehet meghatározó jelentőséget tulajdonítani annak, hogy egyik szerződő fél a másik felet saját jövedelme terhére tartja el, mert adott esetben a személyes gondoskodás jelentősebb eleme lehet az öröklési, tartási szerződésnek, mint a tartás anyagi fedezetének biztosítása, tehát az eltartó saját vagyonából való tartás. Az öröklési szerződések esetében is kiemelten érvényesülnie kell ugyanis a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése szerinti szerződéses szabadság elvének.
A perbeli esetben az alperes úgy nyilatkozott, hogy az örökhagyó jövedelméhez képest viszonylag csekélyebb saját jövedelméből is képes volt az örökhagyó tartását teljesíteni. A személyes meghallgatása során ezzel ellentétben azt adta ugyan elő, hogy a háztartás költségeit az örökhagyóval közösen fedezték, ez azonban az öröklési szerződést érvénytelenné nem teszi. Az örökhagyó ugyanakkor élete utolsó idejében szinte napi 24 órás gondozást és ápolást igényelt, amelyet az alperes nagy erőfeszítésekkel, de teljesített, ahhoz pedig nem férhet kétség, hogy a fél lábát elveszített, rákos megbetegedésben szenvedő örökhagyó erre a gondozásra rászorult és ez a gondoskodás az örökhagyó szempontjából szükségesebb és nagyobb jelentőségű volt, mint az esetleges pénzbeni tartás vagy életjáradék nyújtás.
A másodfokú bíróság rámutatott arra is, hogy a felek jogvitája csak annak a jogkérdésnek az elbírálására szorítkozott, hogy a perbeli szerződés írásban rögzített tartalmával köthető-e érvényes öröklési szerződés vagy sem. Nem sértett ezért lényeges eljárásjogi szabályt az elsőfokú bíróság azzal, hogy a jogi képviselő útján eljáró felek jogvitáját a perbeli nyilatkozataik helyes tartalma szerinti értékelése és a felek által felajánlott körben lefolytatott bizonyítási eljárás adatainak okszerű mérlegelése útján megállapított tényállás alapján, a rendelkezésre álló adatok alapján bírálta el.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének pedig megváltoztatása és a keresetének helyt adó határozat hozatala iránt. A felülvizsgálati kérelmének részletesen kifejtett indokai szerint a jogerős ítélet a Ptk. 655. §-ának (1) bekezdésének olyan kiterjesztő értelmezésén alapul, amelyre a jogalkalmazás keretében nincs mód.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Ptk. 655. §-ának (1) bekezdése szerint öröklési szerződéssel az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi, a Ptk. 586. §-ának (1) és (3) bekezdése értelmében a tartás megfelelő eltartást jelent, amely a gondozásra, a gyógyíttatásra, az ápolásra és az eltemettetésre is kiterjed, a Ptk. 591. §-ának (1) bekezdése pedig az életjáradék fogalmát meghatározott pénzösszeg vagy terménymennyiség időszakonként visszatérő szolgáltatásában jelöli meg.
I. Helyes okfejtéssel mutatott rá a jogerős ítélet indokolása arra, hogy érvényes öröklési szerződést élettársak is köthetnek egymással.
A Ptk. 655-658. §-ainak az öröklési szerződésre vonatkozó szabályai a szerződő felek személyére vonatkozóan semmiféle korlátozást nem tartalmaznak, nincs jogi akadálya ezért annak, hogy szerződéses örökösként olyan személy kössön érvényes öröklési szerződést, akit az örökhagyóval szemben – a vele fennálló rokoni vagy más hozzátartozói, illetve közeli hozzátartozói viszonya folytán – törvényes tartási kötelezettség is terhel.
Más kérdés ugyanakkor az, hogy ilyen esetben a szerződés érvényességéhez az szükséges, hogy a tartást vállaló rokon, házastárs vagy élettárs saját jövedelméből, vagyonából legyen képes rokona, házastársa, illetőleg élettársa eltartására és a nyújtott szolgáltatások mértéke meghaladja a rokoni kapcsolat, a házassági életközösség, illetőleg az élettársi viszony tartalmát kitevő, az együttéléssel szükségszerűen együtt járó tevékenység kereteit.
A Ptk. 578/G. §-a (1) bekezdésének – örökhagyó alperessel fennálló élettársi kapcsolatának kezdetekor és a perbeli öröklési szerződés megkötésekor hatályos – szövege értelmében az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont, élettársnak pedig a Ptk. 685/A. §-ában foglalt értelmező rendelkezés szerint – ha jogszabály másként nem rendelkezik – két, házasságkötés nélkül, közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő személy minősül.
Az élettársakat egymással szemben sem az idézett törvényhelyek szövege, sem más jogszabály szerint törvényes tartási kötelezettség nem terheli ugyan, fogalmi eleme azonban e jogviszonynak az együttlakás, a közös háztartás, az érzelmi és gazdasági közösség fennállása, valamint az együvé tartozás kifelé, harmadik személyekkel szemben történő kölcsönös felvállalása is, és az érzelmi közösség – egyebek mellett – az egymással szembeni kölcsönös támogatási kötelezettséget is feltételezi.
Érvénytelennek minősül ezért az ítélkezési gyakorlat szerint az élettársak között létrejött öröklési szerződés akkor, ha a szerződéses örökös élettárs az örökhagyó élettárs általa vállalt eltartását a saját jövedelméből, illetve vagyonából részben sem képes biztosítani, vagy ha az általa vállalt és teljesített szolgáltatások értéke nem haladja meg az élettársi jogviszony tartalmát kitevő kölcsönös szívességi jellegű tevékenységek társadalmilag indokolt és elfogadott kereteit.
II. 1. Téves viszont a jogerős ítéletnek az a jogi okfejtése, hogy az életviszonyok változására figyelemmel már nincs meghatározó jelentősége a gondozási, ápolási, valamint a tartási szerződés megkülönböztetésének.
A Legfelsőbb Bíróság már számos eseti döntésében rámutatott arra, hogy a Ptk. 655. §-ának (1) bekezdése egyértelműen meghatározza az öröklési szerződés tartalmát, ezért annak a kiterjesztő értelmezésére – a BH 1990/157. száma alatt közzétett K. törv. I. 25.114/1989. számú eseti döntésében foglaltakkal ellentétben – jogi lehetőség nincs.
A puszta gondozás, gondviselés ellenében tehát öröklési szerződés érvényesen nem köthető (Pfv. V. 21.022/1995., Pfv. V. 20.109/1997., Pfv. V. 20.949/1997.). Ebből viszont az következik, hogy ha a szerződéses örökös saját jövedelméből az örökhagyó eltartását nem tudja biztosítani, és csak ápolását, gondozását látja el, úgy az öröklési szerződés érvénytelen. Ebből a szempontból nincs jogi jelentősége annak, hogy a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése szerinti szerződéses szabadság elvéből következően ún. élők közötti jogügyletként gondozási és ápolási szerződés is érvényesen köthető. Az öröklési szerződésre, mint a végintézkedés egyik formájára ugyanis ez a rendelkezés nem alkalmazható.
2. Más kérdés ugyanakkor az, hogy az ítélkezési gyakorlat nem csupán a teljes, hanem az ún. részleges tartás fogalmát is ismeri, és ezért – a jogerős ítélet e tekintetben helyes jogi okfejtése szerint – érvényesnek ismeri el az olyan öröklési szerződést is, amelynek a gondozás és ápolás jelentősebb eleme, mint a tartás anyagi fedezetének biztosítása, tehát a szerződéses örökös saját jövedelméből, illetve vagyonából való eltartás. Ha azonban ez az utóbbi elem teljesen hiányzik, tehát a szerződéses örökös kizárólag az örökhagyó vagyonából tartja el az örökhagyót, úgy a szerződés nem felel meg az öröklési szerződés Ptk. 655. §-ának (1) bekezdése szerinti szükségszerű tartalmára vonatkozó kógens szabálynak, ezért az a Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése értelmében színlelt szerződésnek, és ebből az okból érvénytelennek minősül, míg a színlelt szerződéssel leplezett halál esetére szóló gondozási szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésébe ütközik, és ez okból ugyancsak érvénytelen (Pfv. V. 21.022/1995., Pfv. V. 20.109/1997., Pfv. V. 20.949/1997.).
A perbeli szerződésben az alperes kizárólag arra vállalt kötelezettséget, hogy a vele élettársként együttélő örökhagyóról életében ,,gondoskodik'', naponta meleg élelemmel ellátja őt, mos, főz és takarít rá, ápolja, gyógyíttatja, a halála esetén pedig eltemetteti őt. E szolgáltatások közül csupán a magatehetetlen beteg örökhagyó folyamatos ápolásának és eltemettetésének a személyes vagy saját költségen történő ellátása minősül olyan jellegűnek, amely meghaladja az élettársi viszony tartalmát kitevő, az együttéléssel szükségszerűen együtt járó tevékenység kereteit. A felperes alperes által nem vitatott előadása szerint az örökhagyó az 1999. februári epeműtétjét követően még felépült, 1999 decemberében disznótoron vett részt, 2000. február 16-án daganatos áttétet állapítottak meg nála, majd megműtötték, de gyors lefolyású betegség után már 2000. március 4-én elhalálozott. Nem vitás tehát, hogy az örökhagyó a daganatos megbetegedése miatt csupán viszonylag rövid ideig szorulhatott folyamatos otthoni ápolásra, az ilyen betegségben szenvedők ápolása azonban életük végső stádiumában köztudomásúan teljes embert igényel.
A szerződésben a felek kikötötték ugyan, hogy az örökhagyó a nyugdíjával továbbra is szabadon rendelkezik, az alperes azonban az örökhagyó legalább részbeni eltartására szerződéses kötelezettséget nem vállalt, maga is beismerte, hogy a közös háztartásuk költségeit az örökhagyóval közösen fedezték, az pedig tény, hogy az együttélés kezdetekor az örökhagyó 18 500 forint magyarországi és 803 USD amerikai nyugdíjjal, míg az alperes csupán 32 000 forint körüli nyugdíjjal rendelkezett.
Az említett körülmények viszont arra utalnak, hogy az örökhagyó a tényleges tartását részben sem várta el az alperestől, hanem csak ápolását és gondozását kívánta a perbeli szerződés megkötése útján megoldani, az alperes pedig az örökhagyó által elvárt e kötelezettségének eleget tett ugyan, az örökhagyó legalább részbeni eltartására azonban valós lehetősége nem volt és a szerződés megkötésekor már előreláthatóan sem lehetett.
A perbeli szerződés tehát olyan színlelt öröklési szerződéssel leplezett halál esetére szóló gondozási szerződésnek minősül, amely jogszabályba ütközik, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig megváltoztatta és a felperes keresetének helyt adott. (Legf. Bír. Pfv. II. 22.066/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás