Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

281/B/2004. AB határozat

281/B/2004. AB határozat*

2010.11.30.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

1. Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 71. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben visszautasítja.


I n d o k o l á s

I.

1. Az indítványozó a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 71. § (3) bekezdése, a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban 1973. évi Be.) hetvenegy pontban megjelölt rendelkezése, valamint a büntetőeljárás során keletkezett iratokból másolat adásáról szóló 4/1991. (III. 14.) IM-BM együttes rendelet alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése, továbbá az 1973. évi Be.-ben a nyomozó hatóság, illetve az ügyész számára előírt határidők elmulasztása miatti hatékony jogorvoslat hiányával összefüggő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása iránt nyújtott be indítványt.
Az Alkotmánybíróság az indítványban megjelölt jogszabályi rendelkezéseket – a tárgyukra tekintettel – öt csoportra osztotta, és vizsgálatukat az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (2) bekezdése alapján elkülönítette.
Az 1271/B/1997. AB határozatban (ABH 2004, 1183.) az Alkotmánybíróság elbírálta az 1973. évi Be.-nek a hatóságok tájékoztatási kötelezettségével, illetve az eljárás résztvevőinek tájékozódási jogával összefüggő rendelkezései, valamint a 4/1991. (III. 14.) IM-BM együttes rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványi részeket.
A nyomozó hatóság, illetve az ügyész számára előírt határidők elmulasztása esetén a hatékony jogorvoslat hiányával összefüggő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványi részről az Alkotmánybíróság – más ügyekkel egyesítés után – a 62/2006. (XI. 23.) AB határozatban (ABH 2006, 697, 699.) döntött.

2. A jelen határozatban az Alkotmánybíróság a Btk. 71. § (3) bekezdése (V/3.), valamint az 1973. évi Be.-nek az állami büntető igény érvényesítésével összefüggő, az indítvány V/4. pontjában tételesen megjelölt szabályai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló részeket bírálta el.
Az indítványozó az Alkotmány 57. § (2) bekezdésében megfogalmazott ártatlanság vélelmével ellentétesnek tartotta, hogy a Btk. 71. § (3) bekezdése alapján nem csupán a bíróság alkalmazhat büntetőjogi szankciót, hanem más hatóság (az indítvány benyújtásakor a nyomozó hatóság és az ügyész) is. Az 1973. évi Be. megjelölt rendelkezései egy részének alkotmányellenességét és megsemmisítését is a megrovás alkalmazhatóságával összefüggésben sérelmezte.
Az indítványozó álláspontja szerint ugyancsak az ártatlanság vélelmét sértik a büntetőeljárás azon intézményei és szabályai, amelyek lehetővé, illetve kötelezővé teszik, hogy az eljárás ne jusson el a jogerős bírósági döntésig. Így alkotmánysértőnek tartotta a nyomozás megtagadása, a nyomozás részbeni mellőzése, felfüggesztése, megszüntetése indítványban megjelölt eseteit, a vádemelés részbeni mellőzését, a fiatalkorúaknál a vádemelés elhalasztását, illetve a bírósági eljárásban az eljárás felfüggesztésének és megszüntetésének meghatározott eseteit, valamint a bizonyítás mellőzését.
Az indítványozó nem önálló Btk. rendelkezésként, hanem az állami büntető igényről való „időelőtti” lemondás eljárási szabályai részeként kifogásolta, hogy a kábítószerrel visszaélés esetén a törvényhozó lehetőséget biztosít a büntetőjogi felelősségre vonás kiváltására kábítószer-függőséget megelőző vagy gyógyító kezeléssel. [Btk. 282/A. § b) pontjának sérelmezése az 1973. évi Be. 137. § (2) bekezdése és 169. § (5) bekezdése szövegében]
Az indítványozó hivatkozott a 40/1993. (VI. 30.) AB határozatnak az állam büntetőmonopóliumáról és a sértett kívánságának korlátozott hatásáról szóló megállapításaira (ABH 1993, 288, 289-290.). Véleménye szerint az Alkotmánybíróság határozatában leírtak alapján az állam esetleg lemondhat a büntetőjogi felelősségre vonásról, de a nyomozásról nem, amennyiben megkezdésének vagy folytatásának hiánya mások érdekét sérti, például polgári jogi, azaz kártérítési igény esetében. Álláspontja szerint a nyomozóhatóság, valamint az ügyész nyomozási monopóliuma egyben nyomozási kényszert is jelent.
Mindezek alapján az indítványozó tételesen megjelölte a támadott jogszabályi rendelkezéseket, valamint egyes esetekben a helyesnek ítélt szabályozásra is javaslatot tett.

3. Az indítvány benyújtását követően a szabályozás megváltozott.

3.1. Az ítélőtáblák és a fellebbviteli ügyészi szervek székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló 2002. évi XXII. törvény 2. § (6) bekezdése alapján 2003. július 1-jével hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.). A Be. 605. § (7) bekezdése az 1973. évi Be.-t hatályon kívül helyezte. Az indítványozó a szabályozás megváltozására figyelemmel hozzá intézett, az indítvány módosításával kapcsolatos alkotmánybírósági felhívásra nem nyilatkozott.
Módosult a Btk.-ban a megrovás szabályozása is. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi LI. törvény 265. §-a átfogalmazta a Btk. eredeti rendelkezéseit: a törvényhozó a megrovást elválasztotta a büntethetőségi akadályoktól. Ugyancsak módosult a kábítószerrel visszaélés esetén a felelősségre vonás alóli mentesülés szabályozása, az eljárási szabályok szövegeként kifogásolt anyagi jogi rendelkezést jelenleg a büntető jogszabályok és a hozzájuk kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2003. évi II. törvény 21. §-ával megállapított 283. § (1) bekezdés f) pontja tartalmazza.

3.2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 20. §-a szerint az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el – és főszabályként – csak a hatályban lévő jogszabály alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel lehet, ha az eljárás az Abtv. 38. §-a alapján bírói kezdeményezés, vagy a 48. §-a alapján alkotmányjogi panasz tárgyában folyik. [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.; 335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.] Ugyancsak sor kerül a hatályon kívül helyezett rendelkezések érdemi vizsgálatára akkor is, ha az indítványozó által támadott jogszabály az új jogszabályban is változatlan tartalommal jelenik meg. Amennyiben az időközben hatályát vesztett jogszabály helyébe lépő új jogszabály – azonos jogi környezetben – szintén tartalmazza a vitatott normát, az Alkotmánybíróság az eljárást az új rendelkezés tekintetében folytatja le. (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 157/B/2003. AB határozat, ABH 2008, 1921, 1922.)
A Be. szabályozási koncepciója – egyes szabályok módosulása mellett – lényegében nem változott, az 1973. évi Be. támadott szabályaiban az indítványozó által sérelmezett alkotmányossági probléma a Be. szabályaiban is értelmezhető. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben tehát a Be. rendelkezéseit vizsgálta, valamint a Btk.-nak a támadott 71. § (3) bekezdéssel azonos szövegezésű 71. § (2) bekezdését, illetve – az eljárási szabályozással összefüggésben – az indítvány benyújtásakor hatályos Btk. 282/A. § b) pontjával azonos tartalmú 283. § (1) bekezdés f) pontját.


II.

Az indítvány elbírálásakor figyelembe vett jogszabályi rendelkezések:

1. Az Alkotmány rendelkezése:
„57. § (2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.”

2. A Btk. rendelkezései:

2.1. A Btk.-nak az indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezései:
„71. § (1) Megrovásban kell részesíteni azt, aki a cselekménye társadalomra veszélyességének csekély foka (28. §) vagy csekéllyé válása (36. §) miatt nem büntethető.
(2) Megrovásban részesíthető az is, aki a cselekménye társadalomra veszélyességének megszűnése (36. §) miatt nem büntethető, vagy akinek a büntethetősége a törvényben meghatározott egyéb okból [32. § e) pont] szűnt meg.
(3) A megrovással a hatóság rosszallását fejezi ki, és az elkövetőt felhívja, hogy a jövőben tartózkodjék bűncselekmény elkövetésétől.”
„282/A. § Nem büntethető, aki (…)
b) kábítószer fogyasztásával összefüggő – kétévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő – bűncselekményt követett el;
feltéve, hogy az elsőfokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget megelőző vagy gyógyító kezelésben részesült.”

2.2. A Btk. rendelkezése:
„71. § (1) Megrovásban kell részesíteni azt, akinek a cselekménye az elbíráláskor már nem veszélyes, vagy oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása, vagy más intézkedés – ide nem értve az elkobzást és a vagyonelkobzást – alkalmazása is szükségtelen.
(2) A megrovással a hatóság a rosszallását fejezi ki, és az elkövetőt felhívja, hogy a jövőben tartózkodjék bűncselekmény elkövetésétől.”
„283. § (1) Nem büntethető kábítószerrel visszaélés miatt, (…)
e) az a kábítószerfüggő személy, aki
1. jelentős mennyiséget el nem érő mennyiségű kábítószert saját használatára termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz [282/C. § (1) bek. és (5) bek. a) pont], (…)
f) az a kábítószerfüggő személy, aki az e) 1. alpontban meghatározott bűncselekménnyel összefüggésben – kétévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő – más bűncselekményt követ el,
feltéve, ha az első fokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban részesült, vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt.”

3. A büntetőeljárási szabályok:

3.1. Az 1973. évi Be. rendelkezései:
„13. § Büntetőeljárást nem lehet indítani, és a már megindult eljárást meg kell szüntetni vagy felmentő ítéletet kell hozni, ha (…)
c) büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok áll fenn;”
„18. § (1) Az ügyész a nyomozás törvényessége feletti felügyelet körében (…)
e) a nyomozást megszüntetheti; és a nyomozó hatóságot a nyomozás megszüntetésére utasíthatja; (…)
(4) Az ügyész az e törvényben meghatározott feltételek esetén vádat emel, és a bíróság előtt – magánvád esetét kivéve – a vádat képviseli. Az ügyész a vádat elejtheti vagy módosíthatja. Az ügy iratait a bírósági eljárásban megtekintheti, a bíróság döntése előtt az ügyben felmerülő minden kérdésben indítványt tehet.”
„127. § (1) A nyomozást határozattal meg kell tagadni, ha a feljelentésből vagy a feljelentés kiegészítése során szerzett adatokból megállapítható, hogy (…)
b) a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok áll fenn; (…)
(4) Ha a nyomozás megtagadásakor a terheltet megrovásban (Btk. 71. §) részesítik, a megrovásban részesített panasza esetén a nyomozást el kell rendelni, kivéve, ha a nyomozás megtagadásának más oka áll fenn.”
„128. § A nyomozást nem lehet megtagadni, ha (…)
b) elkobzásnak, vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezésnek a büntethetőségtől függetlenül helye van, kivéve, ha az elkobzásra, illetőleg vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére való kötelezésre irányuló eljáráshoz a bizonyítékok rendelkezésre állnak.”
„129. § (1) A nyomozás megtagadásáról a nyomozó hatóság, a Btk. 22. §-ának e) pontjában meghatározott büntethetőséget kizáró ok, a Btk. 32. §-ának d) pontjában meghatározott büntethetőséget megszüntető ok fennállása esetén, illetőleg ha a feljelentést az ügyésznél tették, az ügyész határoz.”
„136. § (1) A gyanúsított kihallgatása után a további nyomozást mellőzni lehet olyan bűncselekmény vagy szabálysértés miatt, amelynek az elkövetett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.”
„137. § (1) A nyomozást fel kell függeszteni, ha (…)
d) az eljárás folytatását a gyanúsítottnak a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége akadályozza.
(2) Ha a Btk. 282/A. §-ának a) és b) pontjában meghatározott okból a nyomozás megszüntetésének lehet helye, a kábítószer-élvező gyanúsítottal szemben indított nyomozást, egy ízben, egyévi időtartamra fel kell függeszteni, ha a gyanúsított vállalja a folyamatos gyógykezelést. (…)
(3) A nyomozást fel lehet függeszteni, ha (…)
b) a gyanúsított elmeállapotának megfigyelése szükséges;
c) a gyanúsított súlyos betegsége miatt az eljárás vele szemben nem folytatható;”
„139. § (1) A nyomozást határozattal meg kell szüntetni, ha (…)
c) a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok áll fenn;”
„141. § (2) Az eljárás folytatását – ha a nyomozást a 139. § (1) bekezdésének a), c) vagy d) pontja alapján szüntették meg – az ügyész, ha pedig a nyomozást az ügyész szüntette meg, a felettes ügyész rendelheti el. Ha a gyanúsítottat megrovásban részesítették (Btk. 71. §), az ügyész, illetőleg a felettes ügyész a nyomozást megszüntető határozatot hatályon kívül helyezi.”
„147. § (1) Az ügyész mellőzheti a vádemelést az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége. Erre a vádiratban utalni és ezt a sértettel közölni kell.
(2) Az (1) bekezdés megfelelően irányadó a bűncselekménnyel összefüggő szabálysértésre is.”
„169. § (5) A kábítószer-élvező vádlottal szemben, ha a Btk. 282/A. §-ának a) és b) pontjában meghatározott okból az eljárás megszüntetésének lehet helye – amennyiben a nyomozást ebből a célból a 137. § (2) bekezdése alapján nem függesztették fel – az elsőfokú bíróság az eljárást egy ízben, egy évre felfüggeszti, ha a vádlott vállalja a folyamatos gyógykezelést. (…)”
„170. § (1) A bíróság az eljárást megszünteti, (…)
c) ha a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok áll fenn; (…)
f) az olyan bűncselekmény vagy szabálysértés miatt, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.”
„205. § Ha a vádlott ellen több bűncselekmény, illetőleg bűncselekmény és szabálysértés miatt folyik az eljárás, a bíróság mellőzheti a bizonyítást azzal a csekélyebb súlyú bűncselekménnyel vagy azzal a szabálysértéssel kapcsolatban, amelynek a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.”
„207. § (3) Az eljárás a tárgyalás megkezdése után is felfüggeszthető [169. §, 182. § (2) bek.]. Ha a bíróság az eljárást a vádlott ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodása, illetőleg a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt függeszti fel, elkobzást rendelhet el, vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezheti.”
„214 . § (3) A bíróság a vádlottat a vád alól felmenti, ha (…)
c) büntethetőségét kizáró ok áll fenn, kivéve a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély fokát és a magánindítvány hiányát.”
„303/A. § (1) Az ügyész a vádemelés feltételeinek fennállása esetén ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel büntetendő bűncselekmény miatt – a fiatalkorú helyes irányú fejlődése érdekében – a vádemelést egy évtől két évig terjedő időre elhalaszthatja.
(2) Az ügyész a vádemelés elhalasztása esetén megállapítja, hogy a fiatalkorú pártfogó felügyelet alatt áll.
(3) A vádemelést elhalasztó határozatot a sértettel, a feljelentővel és a magánindítványt előterjesztővel is közölni kell.
(4) Ha a határozat ellen a fiatalkorú panasszal él, az ügyész – amennyiben a nyomozás megszüntetésének feltételei nem állnak fenn – vádat emel.
(5) Ha a fiatalkorút a vádemelés elhalasztásának tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt elítélik vagy vele szemben a bíróság javítóintézeti nevelést vagy próbára bocsátást alkalmaz, illetve a fiatalkorú a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi, az ügyész vádat emel.
303/B. § (1) Ha a vádemelés elhalasztásának tartama eredményesen eltelt, az ügyész a nyomozást megszünteti.
(2) Az (1) bekezdés esetén a hatóság ugyanabban az ügyben az eljárást nem folytathatja, kivéve, ha a 303/A. § (5) bekezdése alapján vádemelésnek van helye.”

3.2. A Be. rendelkezései:
„6. § (3) Büntetőeljárást nem lehet indítani, a már megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, vagy felmentő ítéletet kell hozni, ha (…)
c) – az e törvényben meghatározott kivételekkel – büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok áll fenn,”
„28. § (4) Ha a nyomozó hatóság önállóan végez nyomozást vagy egyes nyomozási cselekményeket [35. § (2) bek.], az ügyész felügyel arra, hogy azt e törvény rendelkezéseit megtartva végezzék (nyomozás feletti felügyelet), az eljárásban részt vevő személyek a jogaikat érvényesíthessék. Ennek érdekében az ügyész (…)
d) a feljelentést elutasíthatja, a nyomozást megszüntetheti, a nyomozó hatóságot a nyomozás megszüntetésére utasíthatja,
(…)
(7) Az ügyész az e törvényben meghatározott feltételek esetén vádat emel, és a bíróság előtt – a magánvád és a pótmagánvád esetét kivéve – a vádat képviseli, vagy dönt a közvetítői eljárásra utalásról, a vádemelés elhalasztásáról, illetőleg részbeni mellőzéséről. Az ügyész a vádat elejtheti vagy módosíthatja. Az ügyész az ügy iratait a bírósági eljárásban megtekintheti, és indítványtételi jog illeti meg az ügyben felmerült minden olyan kérdésben, amelyben a bíróság dönt.”
„174. § (1) Az ügyész a tudomására jutott feljelentést három napon belül határozattal elutasítja, ha magából a feljelentésből megállapítható, hogy (…)
c) a büntethetőséget kizáró ok (Btk. 22. §) állapítható meg,
d) eljárás halál, elévülés vagy kegyelem [Btk. 32. § a)–c) pont] folytán nem indítható,
e) a magánindítvány, kívánat vagy feljelentés hiányzik, (…)
(2) Az (1) bekezdés a)–b), valamint d)–f) pontjában meghatározott esetekben, továbbá, ha a büntethetőséget a gyermekkor zárja ki [Btk. 22. § a) pont], a feljelentés elutasítására a nyomozó hatóság is jogosult.
(3) A feljelentést nem lehet elutasítani, ha (…)
b) elkobzásnak, illetőleg vagyonelkobzásnak a büntethetőségtől függetlenül helye van, kivéve, ha az elkobzásra, illetőleg vagyonelkobzásra irányuló eljáráshoz a bizonyítékok rendelkezésre állnak.”
„187. § (1) A gyanúsított kihallgatása után az ügyész a további nyomozást határozattal mellőzheti az olyan bűncselekmény miatt, amelynek az elkövetett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.”
„188. § (1) Az ügyész határozattal felfüggeszti a nyomozást, ha (…)
b) a gyanúsított tartós, súlyos betegsége vagy a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt az eljárásban nem vehet részt, (…)
h) a kábítószer-élvező gyanúsított önként alávetette magát a kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen, kábítószer-használatot kezelő más ellátáson vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvételnek, és az a büntethetőség megszűnését eredményezheti, feltéve hogy további nyomozási cselekmény elvégzése nem szükséges.”
„189. § (1) A nyomozó hatóság határozattal felfüggesztheti a nyomozást a 188. § (1) bekezdésének a), c), e) és h) pontjában meghatározott esetekben. A nyomozást felfüggesztő határozatot a nyomozó hatóság az ügyésznek haladéktalanul megküldi.”
„190. § (1) Az ügyész a nyomozást határozattal megszünteti, (…)
d) ha büntethetőséget kizáró ok állapítható meg, kivéve, ha kényszergyógykezelés elrendelése látszik szükségesnek,
e) a gyanúsított halála, elévülés, kegyelem miatt,
f) a törvényben meghatározott egyéb büntethetőséget megszüntető ok miatt,
g) ha a magánindítvány, kívánat vagy feljelentés hiányzik, és az már nem pótolható, (…)
j) és megrovást alkalmaz, ha a gyanúsított cselekménye már nem veszélyes, vagy oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés kiszabása, vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen.
(2) Az (1) bekezdés a), b), e), g) és h) pontjában meghatározott esetekben, továbbá, ha a büntethetőséget a gyermekkor zárja ki [Btk. 22. § a) pont], a nyomozás megszüntetésére a nyomozó hatóság is jogosult. A nyomozást megszüntető határozatot a nyomozó hatóság az ügyésznek haladéktalanul megküldi.”
„191. § (2) A nyomozás folytatását az ügyész, ha pedig a nyomozást az ügyész szüntette meg, a felettes ügyész határozattal rendeli el. Ha a gyanúsítottat megrovásban (Btk. 71. §) részesítették, a felettes ügyész a nyomozást megszüntető határozatot hatályon kívül helyezi. A nyomozás folytatásáról szóló határozat ellen nincs helye panasznak.”
„220. § (1) Az ügyész határozattal mellőzheti a vádemelést az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége. Erre a vádiratban utalni kell, és a vádemelés részbeni mellőzését a sértettel közölni kell.”
221. § Az ügyész a határozatban tájékoztatja a sértettet, hogy a polgári jogi igényét egyéb törvényes úton érvényesítheti, valamint, hogy annak a cselekménynek a tekintetében, amely miatt a vádemelést részben mellőzte, pótmagánvádnak van helye.”
„222. § (1) Az ügyész a vádemelés helyett háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel büntetendő bűncselekmény miatt – a bűncselekmény súlyára, és a rendkívüli enyhítő körülményekre tekintettel – a vádemelést egy évtől két évig terjedő időre határozattal elhalaszthatja, ha ennek a gyanúsított jövőbeni magatartásában mutatkozó kedvező hatása feltételezhető.
(2) Ha a Btk. 283. §-ában meghatározott büntethetőséget megszüntető okból az eljárás megszüntetésének lehet helye, az ügyész a vádemelést egyévi időtartamra elhalasztja, ha a kábítószer-élvező gyanúsított vállalja a kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen, kábítószer-használatot kezelő más ellátáson vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvételt.
(3) Az ügyész a vádemelést tartás elmulasztásának vétsége miatt egy évre elhalasztja, ha ettől az elmulasztott kötelezettség teljesítése várható.”
„266. § (6) Ha a Btk. 283. §-ában meghatározott büntethetőséget megszüntető okból az eljárás megszüntetésének lehet helye, és az ügyész a vádemelést a 222. § (2) bekezdése alapján nem halasztotta el, a bíróság az eljárást egyévi időtartamra felfüggeszti, feltéve, hogy a kábítószer-élvező vádlott vállalja a kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen, kábítószer-használatot kezelő más ellátáson vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvételt.”
„267. § (1) A bíróság az eljárást megszünteti, (…)
b) ha a vádlott gyermekkorú,
c) a vádlott halála, elévülés, kegyelem, vagy a törvényben meghatározott egyéb büntethetőséget megszüntető ok miatt, (…)
f) ha az ügyész a vádat elejtette és pótmagánvádnak nincs helye,
g) az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége,
h) és a vádlottat megrovásban (Btk. 71. §) részesíti, ha a bűncselekmény már nem veszélyes, vagy oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása, vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen,
i) ha az eljárást a 266. § (6) vagy (8) bekezdése alapján függesztette fel, és a vádlott igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban részesült vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt, illetve, ha a tartás elmulasztása vétségének vádlottja a tartási kötelezettségét teljesítette,”
„306. § A bíróság a bizonyítást mellőzheti az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.
307. § Az eljárás a tárgyalás megkezdése után is felfüggeszthető (266. §). Ha a bíróság az eljárást a vádlottnak a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt vagy azért függesztette fel, mert a vádlott ismeretlen helyen tartózkodik, elkobzást, illetőleg vagyonelkobzást rendelhet el.”
331. § (1) A bíróság a vádlottat a vád alól felmenti, ha a vádlott bűnössége nem állapítható meg, és az eljárást nem szünteti meg. (…)
(3) Az ítélet indokolása a 258. § (3) bekezdésében írottakon kívül tartalmazza azoknak az okoknak a feltüntetését, amelyek a bíróságot az ítélet kialakításában vezették, különösen a bűncselekmény hiányára, a bűncselekmény bizonyítottságának hiányára, illetőleg a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető okokra való utalást.
(4) Ha a felmentés alapja büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok, a bíróság elkobzást, illetőleg vagyonelkobzást rendelhet el.”
„459. § (1) Az ügyész a vádemelés feltételeinek fennállása esetén ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel büntetendő bűncselekmény miatt – a fiatalkorú helyes irányú fejlődése érdekében – a vádemelést elhalaszthatja.
(2) Az ügyész a vádemelés elhalasztása előtt pártfogó felügyelői vélemény beszerzését rendeli el. Az ügyész a vádemelés elhalasztásáról szóló határozatában a fiatalkorút magatartási szabályok megtartására vagy más kötelezettségek teljesítésére kötelezheti. A fiatalkorú részére nem írható elő a 225. § (2) bekezdésének c) pontjában írt kötelezettség.
(3) A közvetítői eljárásban a fiatalkorú törvényes képviselőjének részvétele kötelező.
(4) Ha a közvetítői eljárás eredményes, a fiatalkorú a vállalt kötelezettségeinek eleget tett, és a Btk. 107/A. §-a alkalmazásának van helye, az ügyész az eljárást megszünteti. Ha a fiatalkorú a közvetítői eljárás eredményeként létrejött megállapodás teljesítését megkezdte, az ügyész az öt évet meg nem haladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt egy évtől két évig terjedő időre a vádemelést elhalaszthatja.”


III.

Az indítvány részben nem megalapozott, részben alkalmatlan az érdemi elbírálásra.

1. Az indítványozó az ártatlanság vélelmének alkotmányos alapjogával ellentétesnek ítélte, hogy a megrovást nem csupán a bíróság alkalmazhatja.
A megrovás a legenyhébb büntetőjogi szankció. Alkalmazását a Btk. 71. § (2) bekezdése a „hatóság” számára teszi lehetővé, a Be. azonban a bíróságon kívül csak az ügyészt jogosítja fel a megrovásra a nyomozás megszüntetése mellett, ha az eljárás alá vont személy cselekménye már nem veszélyes, vagy oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés kiszabása, vagy más intézkedés alkalmazása is szükségtelen [190. § (1) bekezdés j) pont].
Az Alkotmánybíróság az ártatlanság vélelmét a jogállam egyik alapelvének, az alkotmányos büntetőjog olyan alapintézményének tekinti, amelyet nem lehet más alkotmányos jog miatt korlátozni, de fogalmilag sem lehetséges nem teljesen érvényesíteni [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 83.].
Az Alkotmánybíróság több határozata értelmezte az ártatlanság vélelmének alapjogát az állam büntető hatalmával összefüggésben [pl.: 26/1999. (IX. 8.) AB határozat, ABH 1999, 265, 271.; 41/2003. (VII. 2.) AB határozat, ABH 2003, 430, 436.]. Az ártatlanság vélelme alapvetően magában a büntetőeljárásban érvényesül, a bűnösség megállapításának folyamatára korlátozódik, és a bűnösség kérdésében való jogerős bírói döntésig tart. Az ártatlanság vélelméből a büntetőeljárás folyamatában a bűnösként kezelés tilalma (330/D/2007. AB határozat, ABH 2007, 2609, 2611-2612.), valamint a bizonyítási eljárás sikertelenségének állami kockázata [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 70.] következik. Ugyanakkor következik belőle az is, hogy azzal a személlyel szemben, akinek büntetőjogi felelősségét jogerős bírósági határozatban nem állapították meg, nem alkalmazható olyan jogkövetkezmény, amelyet a jog egyébként a bűnössé nyilvánításhoz kapcsol (401/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 528, 532.). A bűnösség megállapítása esetére a jogalkotó által meghatározott jogkövetkezmények, a büntetett előélethez fűződő joghátrányok csak a bűnösséget megállapító jogerős bírósági ítélet esetén érvényesülhetnek.
Ezek a követelmények irányadóak mindazon esetekben, amikor a törvényhozó a büntető igény késedelem nélküli érvényesítését elősegítő, a bíróságok munkaterhének csökkentését szolgáló intézményeket emel be a büntetőeljárásba. Az Alkotmány nem rendelkezik kifejezetten a büntető igény ésszerű időn belül való elbírálásának követelményeiről, azonban az Alkotmánybíróság a büntetőeljárás egyszerűsítését szolgáló jogintézmények (büntető parancs, távollevő terhelt elleni eljárás) alkotmányossági vizsgálata kapcsán megfogalmazta, hogy az állami büntető igény megfelelő időn belüli érvényesítése és elbírálása a büntetőeljárás szabályozásával szemben a jogállamiság normatív tartalmából és a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos alapjogból levezethető alkotmányos követelmény. [67/1995. (XII. 7.) AB határozat, ABH 1995, 346, 349.; 49/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 372, 377–378.; 14/2004. (V. 7.) AB határozat, ABH 2004, 241, 254.]
Az ezt szolgáló jogintézmények egyike az ügyész hatásköre a nyomozás során feltárt bűncselekmény társadalomra veszélyességének önálló értékelésére és ezen értékelés eredményeképp a megrovás alkalmazására. A támadott jogintézmény nem ellentétes az ártatlanság vélelméből fakadó követelményekkel. Ebből az alkotmányos alapjogból ugyanis nem következik, hogy a büntetőjogi szankció-rendszer minden elemét csak bíróság és csak bűnösséget megállapító jogerős ítéletben alkalmazhatja. A megrovás olyan intézkedés, amely nem jelent megbüntetést; a megrovott személy nem válik büntetett előéletűvé. Az ügyész általi megrovás esetén a bűnügyi költséget az állam viseli [Be. 190. § (4) bekezdés, 226/A. §]. A nyomozást megszüntető határozatban alkalmazott megrovás szabályozása érvényesíti a büntetőeljárás alá vont személy rendelkezési jogát: a büntetőeljárást folytatni kell, ha a gyanúsított a nyomozást megszüntető határozat ellen benyújtott panaszában a megrovás alkalmazását sérelmezi, és a büntetőeljárás megszüntetésének más oka nincs. [Be. 197. § (2) bekezdés].
Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel megállapította, hogy a megrovás alkalmazására a Btk. 71. § (2) bekezdésében implicite biztosított ügyészi jogkör nem ellentétes az Alkotmány 57. § (2) bekezdésében megfogalmazott ártatlanság vélelmével. Ezért a Btk. 71. § (2) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és a rendelkezés megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. Ugyancsak elutasította az ügyész általi megrovással kapcsolatos eljárási rendelkezések, így a 190. § (1) bekezdés j) pont, valamint a 191. § (2) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt.

2. Nem ellentétesek az ártatlanság vélelmével azok az eljárási intézmények, amelyek az igazságszolgáltatás egyszerűsítését, a bíróságok túlterheltségének megelőzését és csökkentését szolgálják. Az indítványozó ezek között „a nyomozás részbeni mellőzését” ˙[Be. 187. § (1) bekezdés], „a vádemelés részbeni mellőzését” [Be. 220. § (1) bekezdés], az indítvány benyújtásakor még csak a fiatalkorúak esetében alkalmazható, azóta a felnőttekre is kiterjesztett intézményt: „a vádemelés elhalasztását” (Be. 222. §, 459. §), valamint a bírósági eljárásban alkalmazható „bizonyítás mellőzését” (Be. 306.) kifogásolta.
A nyomozás, a vádemelés és a bizonyítás olyan bűncselekmények esetén mellőzhető, amelyeknek az elkövetett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége. E cselekményeknél a törvényhozó feljogosítja a büntetőeljárás hatóságait az állami büntető igényről való részleges lemondásra, így a bizonyítás köréből kirekesztett cselekmények miatt a bűnösség megállapítására és büntetéskiszabásra nem kerül sor. A vádemelés elhalasztása a büntető igény érvényesítésének próbaidőre történő felfüggesztése. Eredményes eltelte az eljárás megszüntetését vonja maga után a bűncselekmény miatti bűnösség megállapítása nélkül. A támadott intézmények tehát nem járnak olyan jogkövetkezményekkel, amelyeket a törvényalkotó a bíróság által jogerős ítéletben megállapított bűnösséghez kapcsol.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ügyész törvényben korlátozott diszkrecionális jogkörébe tartozó, a bíróság elé kerülő ügyek megszűrését célzó jogintézmények, valamint a bíróság jogköre a jelentős súlyú bűncselekmény mellett jelentéktelen cselekmények bizonyításának mellőzésére, nem sérti az Alkotmány 57. § (2) bekezdését. Ennek megfelelően az intézmények alkalmazásának a Be. 28. § (7) bekezdésében, 187. § (1) bekezdésében, 220. § (1) bekezdésében, 222. § (1) bekezdésében, a 226. § (1) bekezdésében, a 267. (1) bekezdés g) pontjában, 306. §-ában, valamint a 459. §-ában meghatározott szabályai alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványi részeket elutasította.

3. Az indítványozó az ártatlanság vélelmét sértőnek ítélte azt, hogy a nyomozás, illetve a bírósági eljárás felfüggesztésének, illetve a vádemelés elhalasztásának van helye, ha a kábítószer-élvező gyanúsított, illetve vádlott önként aláveti magát a kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen, kábítószer-használatot kezelő más ellátáson vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvételnek. Az eljárás felfüggesztésének, illetve a vádemelés elhalasztásának „sikere” az eljárás megszüntetését eredményezi.
A szabályozás mögötti büntetőpolitikai értékelés szerint a kábítószer fogyasztók önkéntes gyógykezeléséhez nagyobb társadalmi érdek fűződik, mint hogy kisebb súlyú bűncselekmény miatt büntetést szabjanak ki velük szemben. Az ezt szolgáló eljárási rendelkezések nem sértik az ártatlanság vélelmét. Az alkotmányos alapjogból ugyanis nem következik, hogy az állam büntető igényét mindenképpen jogerős bírósági ítéletben kell elbírálni. A büntetőeljárás megszüntetéséhez pedig nem fűződnek a bűnösség megállapításához kapcsolt jogkövetkezmények.
Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság a Be. 188. § (1) bekezdés h) pontja, 222. § (2) bekezdése, 226. § (2) bekezdése, valamint 266. § (6) bekezdése, illetve 267. § (1) bekezdés i) pontja alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti indítványt elutasította.

4. Nincs alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggésben, így nem sérti az ártatlanság vélelmének alapjogát az, hogy büntetőeljárást nem lehet indítani, a már megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, vagy felmentő ítéletet kell hozni, ha – a törvényben meghatározott kivételekkel – büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok áll fenn. A büntető felelősségre vonás akadályait a Btk. III. fejezete határozza meg. Ezek az akadályok egyben a büntetőeljárás akadályai is, amelyeket a törvényhozó az alapvető rendelkezések között átfogóan, az egyes eljárási mozzanatoknál pedig külön-külön is meghatároz.
Nem értelmezhető az ártatlanság vélelmével összefüggésben az a szabály, amely szerint a feljelentést el kell elutasítani, ha elkobzásnak, illetőleg vagyonelkobzásnak a büntethetőségtől függetlenül helye van, és az elkobzásra, illetőleg vagyonelkobzásra irányuló eljáráshoz a bizonyítékok rendelkezésre állnak [Be. 174. § (3) bekezdés b) pont], továbbá az a rendelkezés, hogy amennyiben a bíróság az eljárást a vádlottnak a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt vagy azért függesztette fel, mert a vádlott ismeretlen helyen tartózkodik, úgy elkobzást, illetőleg vagyonelkobzást rendelhet el (Be. 307. §).
Ugyancsak nincs alkotmányos összefüggés az ártatlanság vélelme és a büntetőeljárás felfüggesztésének kötelezettsége, illetve lehetősége között, amennyiben a büntetőeljárás alá vont személy utóbb elmebeteggé vált, súlyos betegsége miatt vele szemben az eljárás időlegesen nem folytatható. [Be. 188. § (1) bekezdés b) pont, 307. §]
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását vonja maga után [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653–654.; 1187/D/2004/7. AB határozat, 2010. október 12.]. Ezért az Alkotmánybíróság a Be. 6. § (3) bekezdés c) pontja, a 174. § (1) bekezdése c)–f) pontja, (2) bekezdése, továbbá a (3) bekezdés b) pontja, a 188. § (1) bekezdés b) pontja, a 190. § (1) bekezdés d)–g) pontja, a 267. § (1) bekezdés b)–c) és e) pontja, a 307. §-a, valamint a 331. § (1) és (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

5. Az indítványozó az alkotmányosságnak a sértett szempontjából történő megsértését állította a büntetőeljárás menetét ideiglenesen vagy véglegesen megakasztó rendelkezések tekintetében. Az alkotmányos büntetőjognak az Alkotmánybíróság által kimunkált azon megállapításából, hogy jogállamban a büntetőjogi igény érvényesítésének monopóliuma egyben annak kötelezettségét is jelenti, az indítványozó levezette a sértett bűncselekményből eredő kárának megtérítését megalapozó tények nyomozásának, a vádemelésnek, illetve a bírósági elbírálásnak a kötelezettségét. Az indítvány azonban e következtetést megalapozó alkotmányi rendelkezésre nem hivatkozik.
Az Abtv. 22. § (2) bekezdése előírja, hogy az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában kialakított értelmezés szerint az indítványnak tartalmaznia kell a vizsgálandó jogszabály megjelölése mellett az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyeket – az indítványozó állítása szerint – a hivatkozott jogszabályok megsértenek. [Ügyrend 21. § (2) bekezdés]
Mivel az indítványozó nem jelölte meg az Alkotmánynak olyan rendelkezését, amelyből állami kötelezettség keletkezne a sértett bűncselekményből eredő kárának a büntetőeljárás eszközeivel történő ténybeli megalapozására, az Alkotmánybíróság a Be. 6. § (3) bekezdés c) pontja, a 28. § (4) bekezdés d) pontja és (7) bekezdése, a 174. § (1) bekezdése c)–e) pontja, (2) bekezdése, továbbá a (3) bekezdés b) pontja, 187. § (1) bekezdése, 188. § (1) bekezdés b) és h) pontja, a 189. § (1) bekezdése, a 190. § (1) bekezdés d) és g) pontja, a 191. § (2) bekezdése, a 220. § (1) bekezdése, a 226. §-a, a 266. § (6) bekezdése, a 267. § (1) bekezdés b)–c) és e)–i) pontja, a 306. §, a 307. §, a 331. § (1) és (3) bekezdése, valamint a 459. §-a ilyen szempontú vizsgálatát – az Ügyrend 29. § d) pontja alapján – visszautasította.

Budapest, 2010. november 29.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

 

 

Dr. Balogh Elemér s. k.,

Dr. Bihari Mihály s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Bragyova András s. k.,

Dr. Holló András s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Kiss László s. k.,

Dr. Kovács Péter s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

Dr. Lévay Miklós s. k.,

 

alkotmánybíró

előadó alkotmánybíró

 

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró
*

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére