MK BH 2004/29
MK BH 2004/29
2004.01.01.
A kérelmező jogosult a jogszabályban meghatározott juttatásra, ha 1945 januárjában a Szovjetunióba kényszerrel elhurcolták, és onnan – a szabadsága korlátozását követően – csak 1949 decemberében térhetett vissza Magyarországra [267/2000. (XII. 26. ) Korm. r. 1. §].
Az 1922. március 29-én született felperes a keresetében az alperes jogerős határozatának – amelyben a 267/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet (R.) 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján előterjesztett igényét elutasította – megváltoztatását, és a jogosultsága megállapítása alapján 2001. január 1-jétől a részére járó juttatás folyósítását kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperes másodfokú határozatát – az elsőfokú határozatára is kiterjedően – megváltoztatta, és a felperes részére az egyes tartós szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatás címén 2001. január 1-jétől havi 20 000 forint jutatást állapított meg.
Az ítélet tényállása szerint a felperes az alpereshez 2001. január 31-én benyújtott kérelmében 1945. január 1. és 1949. november 5. között a Szovjetunióban kényszermunkatáborban eltöltött idő alapján az egyes tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatást igényelte. Az alperes mind az első-, mind a másodfokú határozatával elutasította a felperes kérelmét azzal az indokolással, hogy az R. 1. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételeknek nem felelt meg. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperest mint magyar állampolgárt politikai okból, a sváb származása miatt az orosz katonai parancsnokság a Vörös Hadsereg 1944. december 22-én kelt parancsára a Szovjetunióba elhurcolta, ahol szénbányában dolgoztatták, és fegyveres őrizet mellett, zárt táborban fogva tartották. A jogtalanul elszenvedett szabadságelvonás 1945. január 1-jétől 1949. november 5-éig tartott.
Az előbbiekre tekintettel a bíróság jogszabálysértőnek találta az alperesnek a felperes igényét elutasító határozatát, azt megváltoztatta, és megállapította a R. 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a felperesnek a R. 3. § (1) bekezdés a) pontja szerinti juttatásra való jogosultságát 2001. január 1-jétől.
Az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte a R. l. § (1) bekezdésének b) pontjába ütköző jogszabálysértésre hivatkozással. Álláspontja szerint a jogtalan szabadságelvonás nem jogosítja a felperest a R.-ben szabályozott jutatásra, mert azt nem valamely szovjet büntetőhatóság által kiszabott büntetésként szenvedte el.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Alkotmánybíróság a 11/2003. (IV. 9.) AB számú határozatával a R. 1. §-a (1) bekezdésének b) pontját megsemmisítette, és annak d) pontját a következő szöveggel tartotta hatályban:
[1. § (1) Az életvitelszerűen Magyarországon élő – Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező – magyar állampolgár, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, vagy a munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette, ha]
,,d) 1944. október 1-jét követően a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcolták'' (és három évet elérő, illetőleg meghaladó szabadságvesztést vagy szabadságkorlátozást szenvedett el, juttatásra jogosult).
Ugyanezen határozat szerint ,,a R. 1. § (1) bekezdésének b) pontja alkalmazására jelen határozat közzétételének napjával nem kerülhet sor, mivel azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Ehelyett a jogalkalmazó szerveknek az R. 1. § (1) bekezdés d) pontját kell alkalmazniuk''.
Az irányadó tényállás alapján, és a R.-nek az ügyben alkalmazandó 1. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a felperes a R. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti juttatásra jogosult, mert 1945. január 1-jén a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcolták, és onnan 1949. december 5-én tért haza, három évet elérő szabadságkorlátozást elszenvedve.
Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a munkaügyi bíróság jogerős ítéletét – részben módosított indokolással – hatályában fenntartotta, és a pervesztes alperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.099/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás