BÜ BH 2004/305
BÜ BH 2004/305
2004.08.01.
I. Jogellenesség hiányában nem valósul meg a rágalmazás vétsége, ha az amatőr sportszervezetben funkciót betöltő vezető (versenybíró) e feladatkörében a magánvádló sportszakosztályi vezetőre olyan negatív tényközlést tartalmazó jelentést tesz, amelyet nyilvánvalóan a közérdek indokol [Btk. 10. §, 179. § (1) és (2) bek. b) pont].
II. A szervezett amatőr sporttevékenységben funkciót ellátó csoportvezetők nem hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyek, sportigazgatási feladatkörükben tett jelentésük kapcsán az eljárásuk nem hivatalos eljárás [Btk. 137. § 1-2. pont].
I. Az elsőfokú bíróság a 2002. január 2. napján kelt végzésében a társtettesként, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt indult büntetőeljárást az I. r., a II. r. és a III. r. feljelentettel szemben megszüntette.
A határozat tényállásából kitűnően a terheltek ellen a sértett terjesztett elő magánindítványt, melyben az általuk aláírt és a szakosztályi intézőhöz címzett, postai úton kézbesített levél tartalmát sérelmezte. A levél szövege szerint a feljelentettek, mint sportszövetségi versenybírók jelentették, hogy a magánvádló a 2000. november 5. napján lejátszott sportmérkőzésen ,,erősen kifogásolható, sportszerűtlen, rendbontó magatartást tanúsított, az érvényben lévő versenyszabályok ismeretének és önfegyelmének teljes hiányában kétségbe vonta a versenybíró szakszerű és pártatlan intézkedéseinek tartalmát és jogosságát, fékezhetetlen hangosságával megbontotta a mérkőzés rendjét és megpróbálta tudatosan aláásni a versenybíró tekintélyét. Vélt igazának versenytársait gátlástalanul zavaró hangoskodásával kívánt érvényt szerezni.'' A levél aláírói a magánvádlót a szabályok hiánytalan betartására, különös tekintettel a ,,játékosok magatartása'' című fejezet szabálypontjainak figyelembevételére hívták fel. Hangsúlyozták, hogy egy visszaesőként elkövetett hasonló rendbontás fegyelmi tárgyalást és – az eset súlyosságától függően – rövidebb-hosszabb eltiltást vonhat maga után.
A megszüntető végzés jogi indokolása szerint a vád tárgyává tett cselekmény rágalmazás megállapítására nem alkalmas. A sportszövetség által létrehozott versenybíróság hatáskörében eljárva tett jelentést a sportversenyen két játékos – köztük a magánvádló – sportszerűtlen magatartásáról. A levél kizárólag a sportversenyen történtekről tesz jelentést, s olyan kérdésben, amely ehhez az eseményhez nem kapcsolódott, – emberi méltóságot sértő, lealacsonyító tényállítást nem fogalmazott meg. A terheltek levélben tett jelentésének tartalmát az elsőfokú bíróság jogellenesség hiányában nem találta alkalmasnak rágalmazás vétségének megállapítására, mert – hivatkozása szerint – azt nevezettek, mint arra illetékes személyek (versenybírók) ,,hivatali ügyintézésük körében'', hatáskörük és feladatkörük gyakorlása során tették.
A másodfokú bíróság 2002. március 4-én kelt és jogerős végzésében az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
II/1. A jogerős másodfokú végzéssel befejezett bűnügyben a magánvádló terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben részint a másodfokú bírósághoz intézett fellebbezésében korábban előadott hivatkozásokra utalt, részint további jogi sérelmeit részletezte. Mindezt egybevetve felülvizsgálati kifogásai az alábbiakban voltak összegezhetők:
– sérelmezte az első fokon eljárt bíró ellen beterjesztett elfogultsági kifogása elbírálásának szabálytalanságait,
– kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság kizárólag a feljelentésben rögzítettek vizsgálatára alapozta döntését, semmiféle bizonyítást nem folytatott le,
– kifogásolta az elsőfokú végzésben rögzített tényállás hiányos, iratellenes, felderítetlen voltát, vagyis annak megalapozatlanságát.
– Törvénysértőnek találta az elsőbírós végzésben foglalt jogi indokolást. Okfejtése szerint bizonyítás felvétele nélkül megalapozottan nem volt megállapítható, hogy az inkriminált levelet a feljelentettek hatáskörükben és feladatkörüket szabályszerűen gyakorolva írták, s részletezte mindazokat a sportigazgatási eljárási hibákat, amelyeket nevezettek a sérelmezett jelentés megfogalmazása és továbbítása kapcsán elkövettek. Mindezek összegzéseképpen arra a következtetésre jutott, hogy a feljelentetteknek, mint versenybíróknak a sérelmezett levél megírására hatáskörük nem volt, ezért az a bírói jogkövetkeztetés, miszerint nevezettek sérelmes tényállításaikat ,,hivatali hatáskörükben'' tették – téves. Hatásköri felhatalmazottság hiányában pedig – a magánvádló érvelése szerint – a jogellenesség hiányáról sem lehet szó.
Egyebekben kétségbe vonta, hogy a rágalmazás vétsége tényállási elemeinek megvalósulása esetén jogellenesség hiányáról egyáltalán szó lehetne. Érvelésében kifejtette, hogy a büntető anyagi jog kizárólag a társadalomra veszélyesség hiányát ismeri, ám ennek következményei csakis a Btk. 28. és 36. §-ában szabályozott normák szerint alakulhatnak és a bűnösség megállapítását nem zárják ki.
Az anyagi jogsértéssel összefüggésben az emberi méltóság védelmével és a jó hírnévvel kapcsolatos alkotmányi előírásokra is utalt. Hangsúlyozta, hogy a feljelentettek által aláírt levél elmarasztaló és becsület csorbítására alkalmas megállapításai alkotmányos alapjogait sértik.
A magánvádló felülvizsgálati indítványában a másodfokú határozat – vélekedése szerint – törvénysértően lakonikus, a vitatott tény- és jogkérdéseket nem érintő indokolását is kifogásolta. Ismét utalt az elsőfokú eljárásban előterjesztett elfogultsági kifogással kapcsolatos érveire, ezen túlmenően a másodfokú végzés formai hibáit is elemezte.
II/2. A feljelentettek védője a felülvizsgálati kérelemre írásbeli észrevételt is tett. A magánvádló jogi kifogásait alaptalannak találta, és javarészt a felülvizsgálati eljárásban törvényesen nem értékelhető hivatkozásként értékelte. A magánvádlónak a feljelentettek, mint sportszövetségi versenybírók eljárásával összefüggő – és a jogellenesség hiányát vitató – érvelését tévesnek, a sportszövetségi szabályzat előírásaival ellentétesnek találta. Részletezte a sakkszövetségi versenybírók szabályozott jogkörét, amely a versenyen résztvevő játékosok elleni fegyelmi eljárás lefolytatását is magában foglalja. Az e jogosultságnál enyhébb versenybírói intézkedés (levél útján történő jelzés) jogellenességének megállapíthatóságát kétségbevonta. Indítványozta a felülvizsgált jogerős bírói döntés hatályban tartását.
A felülvizsgálati indítvány elbírálására – a Legfelsőbb Bíróságra történt érkezésének időpontját figyelembe véve – a régi Be. szabályai szerint került sor [új Be. 603. § (6) bekezdés].
E jogszabály a felülvizsgálat törvényi okait a Be. 284. § (1) és (2), valamint a Be. 284/A. § (2) bekezdésében határozza meg. Azok az eljárásjogi sérelmek, amelyeket a magánvádló a kérelmében részletezett, nem esnek a felülvizsgálat törvényileg elfogadott okai közé. Sem a bírósági eljárás jogszerűen választható formája, sem az elfogultsági kifogás elbírálásának módja, a másodfokú végzés indokolásának hiányosságai nem képezhetik a határozat érdemi felülvizsgálatának alapját. A téves hivatkozásokkal érintett kérdésekkel a Legfelsőbb Bíróság – a törvényi akadályokat figyelembe véve – nem foglalkozott.
A magánvádlónak a sérelmezett határozatokkal kapcsolatos anyagi jogi természetű sérelmeit vizsgálva a Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt leszögezi, hogy a felülvizsgálati eljárásban a megtámadott határozat tényállása (megalapozatlansága, iratellenessége, felderítetlensége) nem vitatható. Az elbírált cselekmény anyagi jogi értékelésének alapjául tehát a felülvizsgálati eljárásban is az alapeljárásban meghatározott tényállás irányadó.
E tényállás lényege szerint a feljelentettek, mint sportszövetségi versenybírók elégségesnek tartották a magánvádló sakkversenyen tanúsított rendbontó magatartása miatti esetleges figyelmeztetését, kioktatását eredményező jelzésük megírását. Nem vonható kétségbe, hogy tágabb, szigorúbb jogkövetkezményekkel járó ténykedést is lehetővé tevő hatáskörüket nem lépték túl e jelzés megírásánál. Téves tehát a magánvádlónak a versenybírók hatáskörét és feladatkörét részletező, ám lényegében a sportfegyelmi eljárás részletes szabályaira hivatkozó érvelése: a feljelentettek nem kezdeményeztek és nem is folytattak vele szemben fegyelmi eljárást, ezért annak eljárási formaságai intézkedésük megtétele kapcsán nem is kérhetők számon.
Mindettől függetlenül a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az amatőr sportszervezetekben funkciót betöltő személyek eljárása – büntetőjogi értelemben – nem tekinthető hivatali eljárásnak. A Btk. szabályozásában hivatalos eljárásként csak a hivatalos személyek (lásd 137. § 1. pont) e minőségben folytatott tevékenysége, illetve
– bizonyos korlátok között – a közfeladatot ellátó személyek (Btk. 137. § 2. pont) egyes intézkedései jöhetnek figyelembe. A szervezett amatőr sporttevékenységben funkciót ellátó sportvezetők (így a versenybírók) nem hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyek, sportigazgatási feladatkörükben tett jelentéseik kapcsán az eljárásuk nem értékelhető hivatali eljárásként.
Mindennek az eljárás tárgyát képező cselekmény jogellenességét érintően van anyagi jogi relevanciája.
Az elsőfokú határozat okfejtése szerint a magánvádló által sérelmezett cselekmény azért nélkülözi a jogellenességet, mert az elkövetők hivatali hatáskörüknek megfelelően rögzítették és jelentették a sportversenyen részt vevők (köztük a magánvádló) rendbontó magatartását.
A Legfelsőbb Bíróság a jogellenesség hiányát érintően lényegében egyetértett a sérelmezett határozatban kifejtett bírói állásponttal.
A rágalmazás bűntette kapcsán kialakult bírói gyakorlat hosszú ideje következetes abban, hogy a jogellenesség hiánya kizárja a bűncselekmény megállapíthatóságát. Mindennek alapja pedig az, hogy egyes tevékenységek, eljárások során a személyek magatartását, esetleg becsületét, jó hírnevét érintő negatív tartalmú tényközlések megtétele elkerülhetetlen. Így nélkülözi a jogellenességet a feljelentésben, a tanúzási kötelezettség során, hatósági eljárásban tett ügyfél-nyilatkozatban, ténymegállapításokat rögzítő hivatalos határozatokban, nyilvános bírósági tárgyalásokról adott sajtótudósításokban, valós közérdek vagy jogos magánérdek védelme céljából az állami vagy társadalmi szervekhez eljuttatott panaszban, bejelentésben rögzített negatív tartalmú tényállítás (BJD 3052, BJD 1195, BH 1994. évi 295. stb.).
Nem tévedett tehát az alapügyben eljárt bíróság, amikor megállapította, hogy a feljelentettek cselekménye nélkülözi a jogellenességet, ám ennek alapja nem nevezettek ,,hivatalos eljárása'' volt, hanem egyszerűen az a tény, hogy sportvezetői feladatkörükben olyan jelzéssel éltek a magánvádló szakosztályi vezetőjéhez, amelyet nyilvánvalóan a közérdek – a sakkversenyek nyugalmának és szabályosságának biztosítása érdekében teendő preventív intézkedés megtétele – indokolt.
Ebből adódóan a Legfelsőbb Bíróság a jogi indokolás korrekciója mellett törvényesnek találta a felülvizsgálati indítványban támadott első- és másodfokú határozatot, ezért azokat a régi Be. 291. § (7) bekezdése alapján hatályukban fenntartotta.
A magánvádló ugyanezen ügyben ismételt felülvizsgálati indítvány előterjesztésére nem jogosult [régi Be. 284/A. § (5) bek.]. (Legf. Bír. Bf. II. 1224/2002. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás