BÜ BH 2004/308
BÜ BH 2004/308
2004.08.01.
A testi sérülés reális előidézésének hiányában a pusztán dologrongálódással járó baleset (ütközés) résztvevője a cserbenhagyás vétségét akkor sem követi el, ha a megállási és meggyőződési kötelezettségének nem tesz eleget – Az ilyen magatartás a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértésének szabálysértéseként bírálandó el [Btk. 190. §; KRESZ 58. § (1)–(2) bek.; 218/1999. (XII. 28.) Korm. r. 54. §].
Az elsőfokú bíróság 2002. március 23-án kelt ítéletében a terheltet cserbenhagyás vétsége miatt 240 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egynapi tétel összegét 200 Ft-ban állapította meg. A terheltet a ,,B'' kategóriába tartozó járművek vezetésétől 1 év időtartamra eltiltotta.
Az ügyben másodfokon eljáró bíróság 2002. március 27. napján kelt és jogerős ítéletében az elsőfokú határozatot megváltoztatva a terhelttel szemben a mellékbüntetés kiszabását mellőzte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet tényállása szerint a terhelt 2001. július 23-án kora délután, esős, borult időben vezette tehergépkocsiját a 6-os sz. fő közlekedési úton. Az út másik sávjában, vele szemben haladt tehergépkocsijával F. J. A. Miután mindketten az elválasztó sáv közelében vezették járművüket, egymás mellé érve külső visszapillantó tükrük egymásnak csapódott. A terhelt tükre megrepedt és elhajlott, a sértett visszapillantó tükre behajlott és a gépkocsi ablaküvegének vágódott. A tükör az erőhatásra megrepedt.
A tükrök ütközésekor erős csapódási zaj keletkezett. Az ütközést követően a sértett néhány 10 méteren belül megállt és kiszállt azért, hogy járművének sérülését megvizsgálja. A terhelt nem állt meg, tehergépkocsijával továbbhaladt. A sértett elhatározta, hogy követni fogja őt. Később – a helyszíntől nagyobb távolságra – megállapította a terhelt járművének rendszámát és a rendőrségen ennek alapján bejelentést tett.
A terhelt meghatalmazott védője a terhelt javára felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, amely 2002. október 17-én érkezett a Legfelsőbb Bíróságra. Erre tekintettel a felülvizsgálati eljárásban – az új Be. 603. § (7) bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezése alapján – a régi Be. szabályai szerint kellett eljárni.
A terhelt védője felülvizsgálati indítványában a terhelt bűnösségének megállapítását anyagi jogszabálysértés okából sérelmezte. Hivatkozott arra, hogy a cserbenhagyás vétségének törvényi tényállása szerint a baleset résztvevőjének akkor van megállási és meggyőződési kötelezettsége, ha a baleset reális következményeként kell számolnia valamely érintett személy sérülésének lehetőségével. Ilyen sérülés objektív lehetőségének hiányában azonban a vétség megállapítására nincs lehetőség. Érvelését a védő az ügyben tartott nyilvános ülésen is megerősítette.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában – majd a nyilvános ülésen felszólaló ügyész – a védői kérelemben támadott határozatok hatályban tartására tett indítványt. Okfejtése szerint adott esetben a tehergépkocsi vezetőjének személyi sérülésére tényleges lehetőség volt, ezért a terhelt cserbenhagyás vétségében való bűnösségének megállapítására törvényesen került sor.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a terhelt védője által előterjesztett indítvány a (régi) Be. 284. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott felülvizsgálati okra alapítottan a jogerős ítélet anyagi jogszabálysértését sérelmezi, ezért a felülvizsgálati eljárás jogalapja adott.
A Legfelsőbb Bíróság a sérelmezett anyagi jogi törvénysértés ténybeli alapját szükségszerűen áttekintve megállapította, hogy sem az elsőfokú, sem a másodfokú ítéletének tényállása nem tartalmaz megállapítást arra vonatkozóan, hogy a terheltnek felrótt esemény során milyen körülmények között, ki és miként sérülhetett volna meg. Felderítetlen és hiányos az ítélet tényállása tehát a tekintetben, hogy a terhelt megállási és meggyőződési kötelezettségét milyen objektív körülmények alapján belátható baleseti sérülés lehetősége alapozta meg.
Az ítéleti tényállás megalapozott voltának vizsgálata természetesen nem tárgya a felülvizsgálati eljárásnak, erre a Legfelsőbb Bíróság csupán e tényállásnak az eldöntendő jogkérdéssel való releváns összefüggése miatt utalt.
Mindemellett az alapügyben hozott első- és másodfokú ítélet a terheltnek felrótt cselekmény jogi értékelésének indokolását sem tartalmazza. A terhelt bűnösségére vont következtetésből kiindulva azonban alappal feltételezhető, hogy az eljárt bíróságok a cselekmény megvalósulása objektív feltételeként a balesettel összefüggésben bekövetkező személyi sérülés lehetőségének releváns – jogi – jelentőséget nem tulajdonítottak.
E felfogás azonban téves.
A Btk. 190. § szerint a közlekedési balesettel érintett jármű vezetőjének a baleset helyszínén megállási kötelezettsége van azért, hogy meggyőződjék arról, hogy valaki megsérült-e, nem szorul-e bárki életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra. E kötelezettség – közvetve – tehát a balesettel összefüggésben keletkezhető személyi sérülések ellátásának – s következményei elhárításának – célját szolgálja, s kizárólag akkor áll fenn, ha a baleset jellegéből, körülményeiből adódóan személyi sérülés objektív lehetősége fennáll.
A KRESZ 58. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak szövegét összevetve állapítható meg, hogy a közlekedési szabályok megkülönböztetik a személyi sérüléssel járó, illetve ilyen többletkövetkezményt nem okozó (nyilvánvalóan dologrongálással járó) balesetet. Az idézett törvényhely (2) bekezdése szerint ,,ha a baleset halált vagy személyi sérülést nem okozott...'' megfogalmazásából kitűnik, hogy a pusztán dologrongálódással járó baleset (ütközés stb.) közlekedésjogi értelemben ugyancsak balesetnek számít, ám testi sérülés reális előidézésének hiányában e baleset résztvevője a cserbenhagyás vétségét akkor sem követi el, ha – a KRESZ 58. § (1) bekezdésében megfogalmazott – megállási és meggyőződési kötelezettségének nem tesz eleget.
Mármost a balesetek sokféleségét tekintve nyilvánvaló, hogy a csekély erejű vagy felszínes ütközés, kisebb járműsúrlódás, koccanás, a jármű külső alkatrészeinek összeütődése általában nem jár személyi sérüléssel, s ez a gépjármű vezetője számára az ütközés objektív körülményeiből általában jól megítélhető. A cserbenhagyás vétségében megfogalmazott szigorú büntetőjogi parancs indokolatlan kiterjesztését és megszegésének széles körű pönalizálását jelentené egy olyan bírói gyakorlat kialakítása, amely szerint minden felszínes, személyi sérülést nyilvánvalóan nem okozó balesetben részt vevő cserbenhagyás vétségéért felelne a helyszín megállás nélkül történő elhagyásáért. Az ilyen magatartás egyébként az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) számú Kormányrendelet 54. §-ába ütköző a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértésének szabálysértéseként bírálandó el.
A vizsgált ügyben a terhelt és F. L. A. járműveinek külső visszapillantó tükre ütközött, s bár az egyik tükör elrepedt, a másik behajolva a szélvédőüvegnek csapódott, – a külső járműalkatrészek mérete, s az ütközés ereje nyilvánvalóvá tette, hogy az utasfülkében védett helyen tartózkodó járművezető személyi sérülést ettől nem szenvedhetett. (Az ütközés mechanizmusából adódóan egyébként az is nyilvánvaló, hogy a szélvédőüvegnek vágódó visszapillantó tükörre a balesetben ható erő ellenkező irányú volt, s nem az ütközési erő, hanem a feltehetően behajlítható tükör rugalmassága miatt került sor annak visszacsapódására.)
Mindezt egybevetve a baleset körülményeit tekintve a terheltnek nem volt, nem lehetett olyan objektív tényekre vonatkozó észlelése, amelyből a másik jármű vezetőjének bármiféle sérülésére kellett következtetni. Ezt erősítette az általa észlelt körülmény is: F. A. L. maga is továbbhaladt, majd – a forgalmi viszonyoknak megfelelően – szabályszerűen leállt, hogy járművének esetleges sérüléseit szemügyre vegye. Maga sem gondolt arra, hogy a balesettel érintett másik jármű vezetője – a továbbhaladó terhelt – sérülést szenvedett volna, hiszen a baleset körülményeit észlelve ennek reális lehetősége számára is világosan hiányzott.
A Legfelsőbb Bíróság tehát megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéletekben a terhelt cserbenhagyás vétségében való bűnösségének megállapítására anyagi jogsértéssel került sor, ezért a régi Be. 284. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt okból, a régi Be. 291. § (3) bekezdésében foglaltak szerint mindkét ítéletet hatályon kívül helyezte, és a terheltet az ellene emelt vád alól a Be. 214. § (3) bekezdés a) pontja alapján – bűncselekmény hiányában – felmentette. Megállapította, hogy a terhelt vádbeli cselekményével megvalósított, a közlekedési szabályok kisebb fokú megsértésének szabálysértése elévült (1999. évi LXIX. törvény 7. §), ezért e tekintetben az eljárást e törvény 84. § (1) bekezdés g) pontja alapján megszüntette. (Legf. Bír. Bfv. I. 3100/2002. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás