BÜ BH 2004/314
BÜ BH 2004/314
2004.08.01.
I. A perújítási indítványt elutasító végzés ellen csak az indítvány előterjesztője fellebbezhet [Be. 400. § (1) bek.].
II. A végzést közölni kell az ügyésszel – ha nem ő az indítványozó –, de jogorvoslati joggal nem rendelkezik [Be. 399. § (2) bek.].
Az Sz. Városi Bíróság K. J. terheltet 2002-ben hamis vád bűntette és kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt többszörös visszaesőként 1 év 6 hónap börtönre, 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.
K. J. perújítási indítványt nyújtott be 2004. január 5. napján a J. N. Sz. Megyei Főügyészséghez. A főügyészség elutasítást indítványozva továbbította a terhelt beadványát a megyei bírósághoz.
A J. N. Sz. Megyei Bíróság az elítélt perújítási indítványát elutasította és a végzés ellen az indítványt előterjesztő terheltnek biztosított jogorvoslati jogot.
A megyei bíróság végzése ellen a terhelt fellebbezett, indítványának elutasítása miatt, a perújítás elrendelése végett.
A Sz. Fellebbviteli Főügyészség átiratában az elsőfokú végzés megváltoztatását indítványozta akként, hogy a másodfokú bíróság a végzés ellen az ügyésznek is biztosítson fellebbezési jogot. Álláspontja szerint, mivel a törvény kifejezetten a fellebbezési jogot nem zárja ki, a Be. 382. §-a alapján a Be. 346. § (1) bekezdésére figyelemmel a Be. 324. §-a az irányadó.
Az ítélőtábla a fellebbezést alaptalannak ítélte és nem osztotta a főügyészi átiratban foglaltakat sem. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a Be. 392. § (1) bekezdés a/1. pontja szerint perújításnak akkor van helye, ha az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni vagy büntetés helyett intézkedést kell alkalmazni, illetőleg a büntetőeljárást meg kell szüntetni.
A terhelt perújítási kérelmében új bizonyítékot nem jelölt meg, csupán a bíróságok mérlegelési tevékenységét sérelmezte, nevezetesen azt, hogy az ő védekezésével szemben a bíróságok a terhelő tanúvallomásokat fogadták el a megállapított tényállás alapjául. A terhelt érvelése szerint kiskorú M. J. és M. J.-né nem a valóságnak megfelelő vallomást tett, szavahihetőségük erősen megkérdőjelezhető.
A Be. 392. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott perújítási ok lehet, ha az alapügyben hamis vagy hamisított bizonyítékot használnak fel. A Be. 392. § (2) bekezdése alapján azonban ilyen esetben perújításnak csak akkor van helye, ha a perújítási okként megjelölt bűncselekmény elkövetését (a tanúk által elkövetett hamis tanúzás bűntettét) jogerős ítélet megállapította vagy ilyen ítélet meghozatalát nem bizonyítottság hiánya zárja ki és a bűncselekmény a bíróság határozatát befolyásolta.
Önmagában az a körülmény, hogy a vádlott ezen tanúk vallomását, illetve szavahihetőségüket vitatja, a perújítást nem alapozza meg.
Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a terhelt által csatolt, Cs. E.-tól származó írásbeli nyilatkozat sem tekinthető új bizonyítéknak, mert az az alapügyben másodfokon eljárt bíróság rendelkezésére állt a határozatának meghozatalakor, így – bár a határozatban arra kifejezetten nem mutatott rá – de döntését ennek ismeretében hozta meg.
Amennyiben pedig a bizonyítékot az alapügyben már figyelembe vették, perújításnak nincs helye, ez ugyanis a bizonyíték újraértékelését jelentené.
Mindezekre figyelemmel a törvénynek megfelelően járt el az elsőfokú bíróság, amikor a terhelt perújítási indítványát elutasította.
A terhelt perújítási kérelmében az ügydöntő határozatok végrehajtásának félbeszakítását is kérte, erre azonban a Be. 399. § (1) bekezdése szerint nyilvánvalóan csak a perújítás elrendelése esetén van lehetőség.
Nem osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség azon álláspontját, hogy a végzés ellen az ügyésznek is fellebbezési joga van.
A perújításra mint rendkívüli jogorvoslatra a Be. XVI. Fejezete speciális rendelkezéseket tartalmaz. A Be. 399. § (2) bekezdése alapján a perújítási indítvány elutasítását tartalmazó határozatot a bíróság közli azzal, aki a perújítási indítványt előterjesztette és, ha az indítványt nem az ügyész terjesztette elő, az ügyésszel is. A Be. 400. § (1) bekezdése pedig kifejezetten meghatározza, hogy a perújítás elrendelése ellen fellebbezésnek nincs helye, míg a perújítási indítvány elutasítása miatt az indítványt előterjesztő fellebbezhet. A perújítási eljárás megengedhetősége tárgyában hozott végzésre tehát ezen speciális szabályok vonatkoznak, nem pedig az általános szabályok. Abból a tényből, hogy a határozatot az ügyésszel közölni kell, az ügyész jogorvoslati joga nem származik. A közlésre vonatkozó szabály indoka nyilvánvalóan az, hogy ha a perújítási indítványt az ügyésznél kell benyújtani, s ő továbbítja azt a bírósághoz, megismerhesse a bíróság döntését.
Erre figyelemmel nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a végzés ellen csupán a perújítási indítvány előterjesztőjének, a terheltnek biztosított fellebbezési jogot.
A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezést alaptalannak ítélte, a főügyészi átiratban foglaltakat sem osztotta, ezért az elsőfokú bíróság végzését a Be. 400. § (2) bekezdése alapján eljárva, a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta. (Szegedi Ítélőtábla Bkf. I. 191/2004. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás