PÜ BH 2004/322
PÜ BH 2004/322
2004.08.01.
Átalánydíjas építési szerződésben meghatározott munkának a tervtől részben eltérő tartalommal való elvégzése sem ad alapot a tételes elszámolásra [Ptk. 389. §, 403. § (4) bek.; XXXII. PED].
A felperes megrendelésére I. r. alperes három szerződésben elvállalta a felperesi székház felújítási munkálatait. Az 1995. novemberi első szerződés tételes elszámolású, az 1996. január és június hónapban megkötött másik két szerződés egyösszegű (átalányáras) szerződés volt. A felperes a II. r. alperest bízta meg a műszaki ellenőri teendők ellátásával, és nevezett igazolásai alapján 1996. évben kifizetett az I. r. alperesnek összesen 10 493 832 forint vállalkozói díjat. 1998 őszén a felperes szakértőt bízott meg az I. r. alperes által végzett munka mennyiségének és minőségének megvizsgálására, és Dr. K. P. szakvéleményére figyelemmel kereseti kérelmet terjesztett elő hibás teljesítés és túlszámlázás megállapítása érdekében.
A felperes módosított kereseti kérelmében a Ptk. 305. § (1) és 361. §-a alapján 1 622 626 forint és ennek 1996. szeptember 15-étől járó évi 20%-os késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni egyetemlegesen az alpereseket. Állította, hogy az I. r. alperes összesen 8 871 156 forint értékű munkát végzett, ezért részéről túlszámlázás történt.
Az I. r. alperes 90 000 forint értékű javítási munka szükségességét elismerte, ezt meghaladóan kérte a kereset elutasítását. A II. r. alperes ellenkérelme a kereset teljes elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 90 000 forint kijavítási költséget, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Döntését a Ptk. 277. § (1) bekezdésére alapította, miszerint a szerződéseket tartalmuknak megfelelően a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. Megállapította, hogy a perbeli esetben a felek közötti elszámolás a szerződések szerint megtörtént, a felperes a munkát kifogás nélkül átvette. Az ítélet indokolása szerint az I. r. alperest az átalányár megilleti függetlenül attól, hogy tételes elszámolás esetén a díj alacsonyabb lenne; ellenkező esetben a szerződésbe vetett bizalom gyengülne. A szakértői vélemény minőségi hibaként két hibát tárt fel, ezek kijavítási költsége 90 000 forint, a bíróság ezért kötelezte az I. r. alperest a fenti összeg megfizetésére. Miután a felek jogviszonyukat szerződésben rendezték, nem találta alkalmazhatónak a Ptk. 361. § (1) bekezdésében foglaltakat. A II. r. alperes tekintetében a keresetet szerződésszegés hiányában utasította el.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletében az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében az ítéletet megváltoztatta, az I. r. alperest terhelő marasztalás összegét 1 712 676 forintra felemelte, és kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek a fenti összeg után 1996. szeptember 16-ától évi 20%-os késedelmi kamatot. A II. r. alperes vonatkozásában az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette.
A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást alapvetően helyesen állapította meg, de tévedett az abból levont jogi következtetés során. Megállapította, hogy a felek a szerződéseket több alkalommal módosították, egyes munkák elmaradtak, és új munkák is elvégzésre kerültek. Az első szerződés esetében a kivitelezőnek építési naplót kellett volna vezetnie; a másik két szerződésnek – fíx ár esetén – alapvető feltétele lett volna a részletes műszaki tartalom meghatározása. A kialakult bírói gyakorlatra utalással kifejtette, hogy még átalányáras szerződés esetében sem illeti meg a kivitelezőt az el nem végzett munka ellenértéke. A hibás teljesítés tényét mennyiségi hiányra hivatkozással megállapította; elfogadta N. L. igazságügyi műszaki szakértő véleményét, amelyben az elvégzett munka bekerülési költségét mindhárom szerződés esetében tételes felméréssel, és az anyagárak módosításával állapította meg. Eszerint összesen 1 622 676 forint túlszámlázás történt, és az I. r. alperes ezen felül hibás teljesítés miatt köteles megfizetni 90 000 forintot.
A II. r. alperes elleni kereseti kérelmet időelőttinek találta, ezért az elsőfokú ítéletet e körben hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette.
Az I. r. alperes a kereset teljes elutasítása, de tartalmilag a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú ítélet helybenhagyása érdekében terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A perben eddig tett észrevételeit fenntartva az alábbiakra mutatott rá. Az I. ütemben elvégzett munkákról tételes felmérésen alapuló számla került kiállításra, a kifizetés a műszaki ellenőr által igazoltak alapján történt. A II. és III. ütem munkáiról a megrendelő által biztosított vázlatterv alapján tételes költségvetést, árajánlatot készített, így került meghatározásra a szerződéses összeg. Szerinte tévesen állapította meg a szakértő, hogy a műszaki tartalom pontosan nem volt meghatározva, N. L. szakvéleményét aggályosnak tartotta. Kifejtette, hogy az I. r. alperes teljesítette a megrendelő által kért módosításokat, de ezek nem voltak olyan mértékűek, hogy ne fértek volna bele az átalányáras szerződés kereteibe.
Az I. r. alperes kérelmében tévesnek tartotta a másodfokú bíróság álláspontját az átalányáras szerződéssel kapcsolatban; szerinte amennyiben a megrendelt mű elkészült, úgy teljesen közömbös, hogy ehhez milyen munkálatok elvégzése szükséges, így nem kerülhet sor utólagosan tételes felmérésre. Utalt a Legfelsőbb Bíróság XXXII. sz. Polgári Elvi Döntésében foglaltakra. Állította, hogy az elvi döntés tartalmával teljesen ellentétes az igazságügyi szakvélemény; ezt aggályosnak nevezte az utólag már nem ellenőrizhető, takart munkák tekintetében is. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság megfordította a bizonyítási terhet.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Elöljáróban megállapítja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogerős ítélet II. r. alperesre vonatkozó rendelkezéseit a felek felülvizsgálati kérelemmel nem támadták, ezért a Legfelsőbb Bíróság döntése a II. r. alperesre vonatkozó rendelkezéseket nem érintette. A Pp. jelen eljárásban alkalmazandó 271. § (1) bekezdése értelmében nincs helye felülvizsgálatnak az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen, ezért az I. r. alperes a 90 000 forint megfizetésére vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést sikerrel nem támadhatta. Meg kell jegyezni, hogy az I. r. alperes a kérelem indokolásában az elsőfokú ítéletet nem is vitatta, azt megalapozottnak és jogszerűnek nevezte.
A felülvizsgálati eljárás eredményeként az volt megállapítható, hogy a feltárt tényállás adatai alapján az elsőfokú bíróság vont le helyes jogi következtetést, a másodfokú bíróság egy aggályos szakvélemény alapján a bírósági gyakorlatban kialakult elvek figyelmen kívül hagyásával döntött. Az I. ütemben elvégzett munkákról tételes számla került kiállításra, a leszámlázott munka mennyiségét a műszaki ellenőr igazolta, az egységárak a szerződéses áraknak megfeleltek.
Helytállóan hivatkozott az I. r. alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a II. és III. ütem munkáinak részletes műszaki tartalmát meghatározták, mert a felperes által megbízott magánszakértő, Dr. K. P. is megállapította, hogy a szerződéseket megelőző árajánlatok tételes mennyiségi- és költségkimutatásokat tartalmaztak, amit a szerződésekben változatlanul átvettek.
A bírósági gyakorlat azt az elvet követi, hogy átalánydíjas építési szerződés esetén a szerződésben meghatározott munkának a tervtől részben eltérő tartalommal való elvégzése esetén sem térhetnek át a felek tételes elszámolásra [Ptk. 389. §, 403. § (4) bekezdés, és XXXII. számú PED). Az egyes munkanemeken belül teljesített mennyiségi eltérés nem ad alapot az átalánydíj csökkentésére, mint ahogy a vállalkozó sem tarthat igényt többletmunka esetén többletdíjazásra; a kikötött díjon felül csak a pótmunkák ellenértéke számolható el. Az átalánydíjból levonásba helyezni csak azon költségrészeket lehet, amelyek a teljes egészében elmaradt munkarésszel kapcsolatos díjtételeket tartalmazzák. A fenti elveket kifejtő határozatot tett közzé a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteményében 2000/1/201. számon. A szerződés feltűnő értékkülönbségre alapított eredményes megtámadása hiányában a szerződésben kikötött egységárak csökkentésére sincs lehetőség, mert a Ptk. 402. §-a értelmében a megrendelő a kikötött díj fizetésére köteles. Miután a perben kirendelt szakértő nem a bírósági gyakorlatban kialakult fenti elvek alapján készítette el szakvéleményét, ezért az abban foglalt elszámolási mód az ítélet alapjául nem szolgálhat.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján a másodfokú határozatot a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályon kívül helyezte, és a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozott. A hibás teljesítés folytán igényelt összeg után a felperest megilleti a késedelmi kamat összege a Ptk. 306. § (1), és 301. § (1) bekezdése alapján. A túlszámlázás miatt előterjesztett kereseti kérelmet azonban alaptalanság miatt el kellett utasítani. (Legf. Bír. Pfv. VII. 21.531/2001. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás