PÜ BH 2004/325
PÜ BH 2004/325
2004.08.01.
Dokumentumfilm szerzőinek azok tekinthetők, akik a film elkészítésében alkotó módon vettek részt – A riporter tevékenysége akkor minősül alkotó részvételnek, ha az interjúkból álló film (filmvázlat, forgatókönyv hiányában) a riporter kérdései által irányítottan nyeri el tartalmát [1969. évi III. tv. 5. §, 41. §].
Az I. r. alperes bejegyzett társadalmi szervezet, amelynek az I. r. felperes, illetve a II. és III. r. alperesek is tagjai. Az I. r. alperes alapszabályának megfelelően elhatározta, hogy az 1956-os eseményeket követő deportálásokról dokumentumfilmeket készít. A filmek elkészítésében az I. r. felperes, illetve a II. és III. r. alperesek vettek részt. E munkálatok során mintegy 30 órányi vágatlan videofilm (nyersfilm) készült, amit az I. r. felperes tartott birtokában. A nyersfilmből az I. r. felperes, vágás útján létrehozott egy filmet, amelyet két részre bontott. A filmalkotás vetítését az I. r. felperes a video-folyóiratban 1996. október 26-ára meghirdette. A film készítőjeként az I. r. alperest, önmagát rendező operatőrként, a II. és III. r. alpereseket pedig közreműködésük minőségének megjelölése nélkül tüntette fel. Ezt követően ugyanezt a filmalkotást az I. r. felperes 1997 februárjára benevezte a 28. magyar filmszemlére is, a nevezési lapon önmagát a film rendezőjének, operatőrének és gyártásvezetőjének, a II-III. r. alpereseket pedig író, illetve forgatókönyvíróként tüntette fel. Nevező, gyártó stúdióként a II. r. felperes egyesületet jelölte meg.
Ilyen előzmények után az I. r. alperes vezetősége 1997. május 17-én ülést tartott, amelyen – mások mellett – az I. r. felperes, illetve a II. és III. r. alperesek is részt vettek. A vezetőségi ülésen elhangzottakat, illetve az ott létrejött megállapodást ,,emlékeztető'' elnevezéssel írásba foglalták és azt valamennyi fél aláírta. Eszerint a felek tudomásul vették: az I. r. alperes határozta el filmek forgatását a deportálásokról azzal, hogy a film készítője és forgalomba hozatalára jogosultja az I. r. alperes, míg szerzőtársak a peres felek. Rögzítették a filmek elkészítésével kapcsolatos költségek viselésére vonatkozó megállapodásaikat azzal a végső közös akaratnyilvánítással, hogy ,,az eddigi anyag mindenféle felhasználása közös megegyezés alapján történik''. Az I. r. alperes vállalta az általa indított (a filmek jogosulatlan felhasználásával kapcsolatos) perek visszavonását.
Az emlékeztető felvételét követően az I. r. felperes a birtokában tartott korábbi film- és nyersanyag ismételt felhasználásával létrehozott egy más című filmet, amelyet 1997. október 6-án mutattak be moziban. Az erről készített ismertetőkön a filmet az I. r. felperes filmjeként tüntették fel és alkotói minőségűk megjelölése nélkül szerepeltették a II. r. felperest és az I. r. alperest is. A filmszalagon az I. r. felperes önmagát ugyancsak a film alkotójaként tüntette fel. A II. és III. r. alperesek a film végén úgy szerepelnek, mint akik néhány részletnél riporterként működtek közre.
Az elkülönített, majd egyesített perben az I. r. felperes annak megállapítását kérte, hogy ő a filmnek kizárólagos szerzője. A II. r. felperes pedig annak megállapítását kérte, hogy a filmek kizárólagos felhasználói joga őt illeti. Kérték az alperesek eltiltását jogaik gyakorlásának akadályozásától és az I. r. alperes kötelezését nyilvános elégtétel adására. Ezen túlmenően a II. r. felperes kérte az alperesek egyetemleges kötelezését 1 080 000 forint kártérítés és járulékai megfizetésére.
Az I. r. alperes pedig viszontkeresetében annak megállapítását kérte, hogy az érvényes felhasználói szerződés alapján a filmek felhasználói joga megilleti, és a felperesek a filmek felhasználásával e jogait megsértették. Kérte a felperesek eltiltását a további jogsértéstől.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a filmalkotások szerzője az I. r. felperes. Az alpereseket a jövőre nézve eltiltotta attól, hogy az I. r. felperest, mint a filmalkotások szerzőjét, személyhez fűződő és vagyoni jogai gyakorlásában akadályozzák. Kötelezte az I. r. alperest, hogy 30 napon belűi meghatározott napilapokban az ítéletnek az I. r. felperesre tett megállapítását három ízben a saját költségén tegye közzé. Ezt meghaladóan az I. r. felperes keresetét, továbbá a II. r. felperes keresetét és az I. r. alperes viszontkeresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy ki minősül a filmek szerzőjének. A Szerzői Jogi Szakértői Testületnek (Szjszt.) az alperesek feljelentése folytán az I. r. felperes ellen indult büntetőeljárásban keletkezett alap és kiegészítő szakértői véleménye alapján megállapította, hogy a filmek szerzője kizárólag az I. r. felperes, mert azok létrehozásában a II. és III. r. alperesek szervező, előkészítő munkálataikkal alkotó módon nem vettek részt. Ezen túlmenően azt vizsgálta, hogy kit illet meg a művek felhasználói joga. A szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv. (Szjt.) 42. §-a és a megfilmesítési szerződések feltételeiről és a szerzők díjazásáról szóló 12/1970. (VI. 30.) MM r. előírásai alapján megállapította, hogy az emlékeztető sem tartalmilag, sem alakilag nem felel meg a megfilmesítési szerződés feltételeinek. Ezért az alperesek hivatkozásával ellentétben úgy foglalt állást, hogy az I. r. alperes a filmeken forgalmazói jogosultságot szerződés hiányában nem szerezhetett. Ugyanezen okból elutasította a II. r. felperes keresetét is, megállapítva, hogy a szerzővel a II. r. felperes sem kötött olyan érvényes, írásba foglalt felhasználói szerződést, amely részére vagyoni jogokat biztosított volna. Ennek megfelelően az Szjt. 52. §-a alapján eltiltotta az alpereseket az I. r. felperes felhasználói jogai gyakorlásának akadályozásától és kötelezte az I. r. alperest megfelelő nyilvánosság biztosításával elégtétel adására.
Az ítélet ellen az I. és II. r. alperesek fellebbeztek, kérve az ítélet megváltoztatását, az I. r. felperes keresetének a teljes elutasítását és az I. r. alperes viszontkeresetének való helytadást. Fellebbezési álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság az Szjszt. által a büntetőeljárásban készített szakértői vélemény alapján tévesen állapította meg az I. r. felperes kizárólagos szerzőségét és a felhasználói szerződés tartalmát rögzítő, írásba foglalt emlékeztetővel szemben tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az I. r. alperest a filmek felhasználói joga nem illeti meg.
A III. r. alperes által benyújtott fellebbezést az elsőfokú bíróság elutasította. A Legfelsőbb Bíróság ezt a rendelkezést helybenhagyta.
A felperesek az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérték, lényegében annak helyes indokai alapján.
Az elsőfokú bíróság ítéletének az a rendelkezése, amellyel az I. r. felperes meghaladó keresetét, illetve a II. r. felperes keresetét teljes egészében elutasította, fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást lényegében helyesen állapította meg. Tévesen jutott ugyanakkor arra a következtetésre, hogy az I. r. felperes kizárólagos szerzője a perben vitatott filmeknek, illetve tévesen utasította el az I. r. alperesnek a filmek felhasználói jogával kapcsolatos viszontkeresetét.
A perben alapvetően eldöntendő kérdés az volt, hogy az I. r. felperes által összeállított filmeknek kik voltak a szerzői, illetve a szerzők e művek felhasználására harmadik személynek, azaz az I. r. alperesnek engedtek-e felhasználói jogosultságot.
A felek jogviszonyában alkalmazandó Szjt. 41. § (1) bekezdése értelmében a film szerzői (egyebek mellett) azok, akik a film egészének kialakításához alkotó módon járultak hozzá.
Dokumentumfilmek esetén a riporteri tevékenység is lehet olyan alkotó tevékenység, amely szerzői jogokat alapoz meg. Ennek megállapítása különösen akkor indokolt, ha az interjúkból álló film (filmvázlat, forgatókönyv hiányában) a riporter kérdései által irányítottan nyeri el tartalmát.
A perben irányadó tényállás szerint az I. r. alperes (tagjain keresztül) elhatározta, hogy a tudomására jutott 1956-os deportálásokkal kapcsolatos eseményekről és tényekről filmet, illetve filmeket készít. Ez megállapítható egyrészt az I. r. alperes alapszabályából, másrészt igazolja e tényt az I. r. felperes által csatolt és az egyesület gyűlését bemutató videofelvétel is, amelyen a II. r. alperes a filmeknek az egyesület által való elkészítéséről beszél. E tényen nem változtat az a körülmény, hogy az I. r. felperes esetleg már e megbeszélést megelőzően el is kezdte a forgatást. A film készítése tehát az I. r. alperes elhatározásán alapult, amit ténylegesen az egyesület tagjai, tehát az I. r. felperes, illetve a II-III. r. alperesek, valamint részben a riportalanyok valósítottak meg. Nincs adat arra, hogy akár az egyesület, akár a II. és III. r. alperesek megbízták volna az I. r. felperest, hogy kizárólag egyedül készítse el a filmeket.
Tényként állapítható meg továbbá, hogy az I. r. felperes, illetve a II. és III. r. alperesek együttesen elkészítettek mintegy harmincórás filmanyagot, amely a készítendő filmek alapját képezte. Az a tény, hogy e nyersfilm elkészítésében mindhárom fél részt vett, senki által nem volt vitatott. Maga az I. r. felperes is elismerte a per során, hogy a munkálatokban mindkét alperes részt vett (más kérdés, hogy részvételüket nem minősítette alkotó teljesítménynek). E közös tevékenységnek a lényege az volt, hogy a felkutatott szereplők (a filmek riportalanyai) megkeresése, ismereteik feltárása után a felek együttesen elkészítették az adott szereplővel a riportot. A közös munka során a kamerát az I. r. felperes kezelte, míg a II. és III. r. alperesek riporterként, a III. r. alperes pedig részben riportalanyként tevékenykedtek. A filmváltozat megtekintése alapján megállapítható, hogy az egyes riportalanyokkal a riportok elkészítésében különösen a II. r. alperes aktívan vett részt; a riportalanyokkal interjút készített, a helyszínnek és a közölt tényeknek megfelelően irányította a felvételeket.
Nem vitás tény továbbá, hogy a filmek alapját képező nyersfilm elkészítését megelőzően egyik fél részéről sem készült filmvázlat, forgatókönyv vagy egyéb írásos anyag, amely – az operatőr munkáját leszámítva – meghatározta volna, hogy a riporterek mikor, kitől mit kérdezzenek, hogyan készítsék az interjút. Nyilvánvaló, hogy ezt a felvételek elkészítésében éppen közreműködő személyek szóbeli megbeszélés alapján, illetve az adott körülményekhez igazodóan rögtönözve tették. Az egyes felvételek elkészítése ezért a riporterektől is aktív, alkotó munkát igényelt. Ennek ellenkezőjét az I. r. felperes a perben nem bizonyította és adat sem merült fel arra, hogy a nyersfilm felvétele során mindent kizárólag maga határozott meg és a II-III. r. alperesek kizárólag csak az utasításait teljesítették.
A fenti tevékenység ezért nem tekinthető kizárólag szervező, előkészítő vagy technikai részvételnek. Az I. r. felperesnek a perben kifejtett álláspontja, mely szerint a II-III. r. alpereseknek a riporteri munkája jelentéktelen és különösebb alkotó tevékenységet nem igényelt, valójában nem minősül a tény tagadásának. Az kizárólag a tevékenység színvonalának szubjektív minősítése, amely önmagában a kérdés érdemi megítélését nem érinti.
Összességében értékelve a bizonyítás anyagát nem lehet kétséges, hogy a nyersfilm elkészítésében alkotó módon a II. és III. r. alperesek is részt vettek, azaz a nyersfilmnek ők is szerzői. Ezzel ellentétes megállapítást az Szjszt. sem tett, mert a szakértő sem vitatta a II. és III. r. alperesek közreműködését, csak általában minősítette a szervező, előkészítő, technikai részvételt a szerzői jog védelmétől függetlennek.
Mindezeket egyértelműen megerősíti az emlékeztető tartalma, amelyben az I. r. felperes kétséget kizáró módon elismeri szerzőtársainak a II. és III. r. alpereseket. Az I. r. felperes nyilatkozatának bizonyító erejét nem gyengíti, hogy az emlékeztető a természetes személyeken kívül az I. r. alperest is szerzőnek minősíti. Ez a jogi tévedés a felek akaratának megítélésén nem változtat. Az I. r. felperes az emlékeztető aláírásával nem ténytartalom nélkül, hanem a való tényeknek megfelelően ismerte el szerzőtársaknak egyesületi társait, azaz nem állítható, hogy az I. r. felperes a II. és III. r. alperes tényleges alkotó részvétele nélkül tette meg nyilatkozatát.
A kifejtettekből következően tehát tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a nyersfilmek alapján készített filmeknek kizárólag az I. r. felperes a szerzője. Nyilvánvalóan nem vált az I. r. felperes a nyersfilmből összeállított filmek kizárólagos szerzőjévé önmagában azáltal, hogy a filmeket ő vágta meg és állította össze. Ez a megállapítás vonatkozik a ,,Semmisnek kell tekinteni'' című filmre is. E film a ,,Majd a történelem bizonyít'' című filmnek olyan változata, amelyben az I. r. felperes a riporterként tevékenykedő II. r. alperes fizikai megjelenését további vágás útján kiiktatta. Ettől sem minősül ez a film a kizárólagos alkotásának, mert létrehozásában az alperesek alkotó módon részt vettek. Mindezekből eredően az Szjt. 4. §-ának (1) bekezdése és 5. §-ának (1) bekezdése alapján az elkészített filmeknek az I. r. felperes, illetve a II. és III. r. alperesek szerzőtársai, azaz őket a szerzői jog együttesen, és az ellenkező bizonyításáig egyenlő arányban illeti meg. A pernek nem volt tárgya a felek szerzőségi arányainak a megállapítása. Ezért az I. r. felperesnek azon keresetét, amelyben kizárólagos szerzőségének a megállapítását kérte, el kellett volna utasítani.
Az Szjt. 5. §-ának (1) bekezdése alapján a szerzőtársak maguk jogosultak meghatározni a mű felhasználásának feltételeit, közösen jogosultak eldönteni, hogy kinek engednek a művön felhasználói jogokat. Ezt a jogot a szerzőtársak együttesen gyakorolhatják.
A szerzők éltek ezzel a jogukkal, azáltal, hogy az 1997. május 17-i egyesületi ülésen történt szóbeli megállapodást az emlékeztetőben írásba foglalták, és azt valamennyien aláírták. Miután e megállapodás a felhasználással kapcsolatos jogra vonatkozó egyező akaratnyilvánítást írásba foglaltan meghatározza, megfelel az Szjt. 27. §-ában megkívánt alakiságnak, felhasználói szerződésnek, melynek alaki érvényességét nem érinti az, hogy azt a feleken kívül álló további személyek is aláírták. A fellebbezési eljárásban már maguk az alperesek sem vitatták, hogy az emlékeztető nem az Szjt. 42. §-a szerint minősülő megfilmesítési szerződést hozta létre. Ebből következően alapos volt az I. r. alperesnek az a lényegi és a fellebbezésében is fenntartott viszontkeresete, amelyben a felhasználói joga megállapítását kérte az azt kétségbe vonó felperesekkel szemben. A per során az I. r. felperes lényegében nem vitatta, hogy az emlékeztetőben felhasználói jogot engedett az I. r. alperesnek, csak állította, hogy e megállapodást nem tartotta magára nézve kötelezőnek, mert az I. r. alperes a költségei megtérítése elől elzárkózott (31. sorsz. jkv.). Amennyiben ez így történt, az sem tette lehetővé az I. r. felperesnek, hogy elálljon a szerződéstől, mert erre alapítottan az Szjt. a szerző részére elállási jogot nem biztosít. Követelheti az I. r. felperes, hogy – amennyiben a műveket felhasználásra az I. r. alperesnek átadta – az I. r. alperes a szerződésben vállalt költségtérítési kötelezettségének tegyen eleget. Miután ez a kérdés nem volt tárgya a pernek, ezért a bíróságnak ebben döntenie nem kellett.
Mindezek alapján megállapítható, hogy az I. r. alperes a felperesekkel szemben alappal kérte – jogai megóvása érdekében – felhasználói minőségének a megállapítását, ezért viszontkeresetét ebben a tekintetben tévesen utasította el az elsőfokú bíróság.
A felperesek az emlékeztető aláírását követően is felhasználták a filmet, amivel megsértették az I. r. alperesnek a felhasználói jogait. Ezért az Szjt. 52. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján alappal követelhette az I. r. alperes a felperesek eltiltását a további jogsértéstől.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezéseit megváltoztatta, az I. r. felperes keresetét teljes egészében elutasította és helyt adott az I. r. alperes viszontkeresetének. (Legf. Bír. Pf. IV. 25.402/2002. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás