KK BH 2004/33
KK BH 2004/33
2004.01.01.
Az egyösszegű hadigondozotti térítésre (ellátásra) való igény feltételei; a közigazgatási határozat meghozatalát követően megjelent – kedvezőbb – rendelkezések figyelembevétele [1994. évi XLV. tv. 10. §].
Az irányadó tényállás szerint az 1942. évi március hóban született felperes édesanyja és édesapja az 1939. év júliusban kötött házasságot; a felperes édesapja mint katonatiszt (százados) a II. világháborúval összefüggésben 1944 decemberében Budán megsebesült, ezt követően nem adott magáról életjelet. A felperes édesanyja újabb házasságot nem kötött, az Anyakönyvi Hivatal halotti anyakönyvi kivonata szerint az 1992. évi december hó 14. napján özvegy családi állapotúként hunyt el. A felperes édesapját a városi bíróság végzésével holttá nyilvánította, ennek alapján a haláleset anyakönyvezése megtörtént. A Főpolgármesteri Hivatal által kiállított halotti anyakönyvi kivonat szerint a halál időpontja az 1945. évi február hó 15. napja.
A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 142-25.646-8. szám alatt küldte meg az M.-i Polgármesteri Hivatal részére a felperes édesanyjának hadiözvegyi nyugdíjával, illetőleg a felperes és 1944-ben született öccse ellátásával kapcsolatban rendelkezésre álló iratokat. Ezek szerint a felperes édesanyja 1949 októberétől özvegyi nyugdíjban, a gyermekei után nevelési járulékban, lakáspénzben részesült ideiglenes ellátás címén az 1921. évi XXXII. tc. alapján, amelynek végleges megállapítására az 1950. évi április hó 13. napján került sor a Honvédelmi Minisztérium SzÜ.fcsfség 3. osztálya 1950. évi 926.126. számú, özvegyek és árvák részére nyug- (kegy)ellátási kimutatás szerint, amelyen ,,B lista'' található. Az ideiglenes ellátásra vonatkozó iraton ,,1951. ált. megszüntetés'' bélyegzőlenyomat található.
A felperes által 1998-ban egyösszegű hadigondozási térítés iránt előterjesztett kérelmet elutasító jegyzői határozatot az alperes határozatával helybenhagyta arra hivatkozással, hogy a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény (továbbiakban: Hdt.) 10. §-ában foglaltak értelmében a felperes részére egyösszegű térítés nem volt megállapítható.
Édesapjának holttá nyilvánítását követően a felperes ismételten egyösszegű hadigondozási térítés iránti kérelmet terjesztett elő, amelyet az elsőfokú hatóság ismételten elutasított; az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta kiemelve, hogy a Hdt. 10. §-ának (4) bekezdése szerint az a volt hadiárva jogosult egyösszegű térítésre – egyéb feltételek mellett – akit az 1933. évi VII. tc. alapján hadigondozásba vettek. A felperes illetve édesanyja az 1921. évi XXXII. tc. alapján részesültek ellátásban – hivatásos katonai szolgálatot teljesítő hozzátartozójuk után –, ezért nem minősülnek a korábban már említett és hadigondozásról szóló törvény alapján ellátásban részesült vagy abból kiesett személyeknek.
A felperes keresetében az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozással, hogy édesapja halála folytán, és a holttá nyilvánítását követően annak anyakönyvezése következtében nem vitásan hadiárvának minősül, ez okból pedig a törvény értelmében részére az egyösszegű térítés jár, mivel hadiárva-ellátásban nem részesült.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a Hdt. 10. §-ában foglaltak értelmében a felperes mint hadiárva részére az egyösszegű térítés azért nem állapítható meg, mert részére hadiárva-ellátást nem állapítottak meg, és azt 1944. december 22-ét követően politikai okból nem szüntették meg, nem szüneteltették, ilyen ellátás iránti kérelmét politikai okból nem utasították el, de ilyen kérelmet nem is terjesztett elő. Egyetértett az alperessel abban, hogy a felperes a módosított Hdt. 10. §-ának (4) bekezdése szerint hadiárvának nem tekinthető, mert őt az 1933. évi VII. tc. alapján hadiárvaként hadigondozásba nem vették, ellátására a hivatásos katonai állományra vonatkozó 1921. évi XXXII. tc. alapján került sor. Az ezen ellátás körében felmerült sérelem orvoslására a Hdt. alapján nincs lehetőség, mert a Hdt. egyösszegű térítésre való jogosultságot megalapozó rendelkezése csak a már említett 1933. évi VII. tc. alapján hadigondozási ellátásba vett személyek sérelmének orvoslását teszi lehetővé.
A felperes a jogerős ítélet ellen előterjesztett és kiegészített felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését a Hdt. 10. §-ának téves értelmezése miatt kérte. Álláspontja szerint a hadigondozotti egyösszegű térítésre jogosult, mivel édesapja a II. világháborúval összefüggésben elhunyt, ő pedig ezt követően hadiárva-ellátásban nem részesült. Édesapja hivatásos katonatisztként a II. világháborúval összefüggésben hősi halált halt, gyermekeként hadiárva-ellátásban mégsem részesült (amelynek politikai indoka is volt). Álláspontja szerint nem csak az tekinthető hadiárvának, akit az 1933. évi VII. tc. alapján hadigondozásba vettek.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felperes felülvizsgálati kérelme – az alábbiak szerint – alapos.
A módosított Hdt. 10. §-ának (1) bekezdése szerint az a volt hadiárva, akinek a korabeli hadigondozó hatóság által megállapított pénzellátását 1944. december 22-ét követően politikai okból megszüntették vagy szüneteltették, illetve ilyen ellátás iránti kérelmét politikai okból elutasították, továbbá aki ez irányú kérelmét politikai okból elő sem terjesztette, az elmaradt pénzellátás kompenzálására egyösszegű térítésre jogosult. A pénzellátás politikai okból történő megszüntetése, szüneteltetése, illetve elutasítása bizonyítására dokumentumok hiányában a kérelmező írásos nyilatkozata elfogadható. A (4) bekezdés szerint pedig volt hadiárva az, akit szülője halála miatt hadigondozásba vettek, vagy aki okirattal bizonyítja, hogy ezen ellátások valamelyike iránti igénye fennállt.
A felperes holttá nyilvánításról rendelkező jogerős bírósági végzés alapján kiállított halotti anyakönyvi kivonattal igazolta, hogy édesapja 1945. február 15-én elhunyt, az alperes pedig azt nem vitatta, hogy erre a II. világháborúval összefüggésben, harci cselekmények közben került sor. A felperes továbbá a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság által megküldött iratokkal alátámasztotta, hogy 1949-től édesanyja ideiglenes ellátásként özvegyi nyugdíjban, a felperes és testvére a harci események során elhunyt katonatiszt gyermekeiként nevelési járulékban, árvák részére járó ellátásban részesültek. Az a csatolt bizonyítékokból nem állapítható meg, hogy ezen ellátások folyósítására ténylegesen meddig került sor, figyelemmel az 1951. évi megszüntetésre, illetőleg ,,B lista''-tartalomra.
A Hdt. a 2. § a) pontjában határozta meg a törvény alkalmazása során irányadó katonai szolgálat fogalmát, melybe az első és második világháború alatt teljesített hadiszolgálat és az 1945. március 31. előtt teljesített hivatásos vagy nem hivatásos állományú tényleges katonai szolgálat is beletartozik.
A Hdt. 6. § (1) bekezdése szerint hadiárva a fentiek szerint meghatározott katonai szolgálatot teljesítő személynek a gyermeke a 4. §-ban meghatározott feltételekkel. A felperes a fent idézett törvényi feltételeknek megfelelt, a Hdt. 10. § alkalmazása során a 4. §-ban meghatározottak szerint is volt hadiárvának tekintendő. A Hdt. a hadigondozotti ellátásokra és a volt hadiárvának járó térítésre való jogosultság szabályozása során nem tett különbséget a hivatásos katonák, katonatisztek és a nem hivatásos katonák hozzátartozói között.
A felperes édesapja nem vitásan mint hivatásos katonatiszt a II. világháború harci eseményeivel összefüggésben elhunyt, hősi halált halt, a felperes édesanyja hadiözvegyi ellátásban, a felperes elhunyt édesapja után ugyancsak hadiárvai ellátásban (nevelési járulékban) részesült. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor egyetértve az alperessel arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Hdt. 10. §-ában szabályozott egyösszegű térítésre csak az a hadiárva jogosult, akinek korabeli hadiárva-ellátásával kapcsolatos igénye az 1933. évi VII. tc. alapján állott fenn, és ezen igényét utasították el, illetőleg szüneteltették, vagy szüntették meg 1944. december 22-ét követően, illetőleg az 1933. évi VII. tc. szerinti ellátás iránti igényét politikai okból nem terjesztette elő, de arra vonatkozó igénye fennállott. A felperes és édesanyja hadiözvegyi illetve hadiárvai minőségét a honvédelmi hatóságok elismerték, részükre hadiözvegyi és hadiárvai ellátás folyósításáról rendelkeztek, azonban arra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre, hogy ezen ellátás folyósítására ténylegesen meddig került sor, és amennyiben a folyósítás megszüntetésre került, annak mi volt a feltehető indoka.
A Hdt. 10. §-ának a 2000. évi CIV. törvénnyel történt és a 2001. évi január hó 1. napjától hatályos, a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazandó módosítására – a módosító törvény indokolása szerint – azért került sor, mert az Alkotmány 70/A. §-ában meghatározott hátrányos megkülönböztetésnek minősült a volt hadiárvák tekintetében az a korábban hatályos jogi szabályozás, amely kizárta a törvény hatálya alól azon volt hadiárvákat, volt hadigyámoltakat, volt hadigondozott családtagokat, akik nem tudták bizonyítani hadigondozásba vételüket.
A perbeli esetben nem vitás, hogy a felperes édesapja katonatisztként a II. világháborúval összefüggésben elhunyt, az ily módon elárvult felperes részére mint hadiárva részére 1949-től ellátást állapítottak meg, de nincs arra vonatkozó adat, hogy azt felnőtté válásáig folyósították is, éppen ellenkezőleg arra van adat, hogy azt 1951-ben megszüntették a korabeli ,,B listára'' utalással. Nincs arra vonatkozó adat, hogy politikai okból megszüntették-e a felperes édesanyjának illetve a felperesnek (és testvérének) az 1921. évi XXXII. tc. rendelkezésein alapuló hadi eredetű nyug-(kegy)ellátását, és arra sem, hogy részükre további ellátást megállapítottak, vagy sem, azt meddig folyósították, illetőleg politikai vagy más okból megszüntették, vagy sem.
A közigazgatási perben a bíróság feladata a közigazgatási határozat meghozatalakori jogszerűségének vizsgálata; az időközben, a határozathozatalt követően bekövetkezett jogszabályi változás akkor hat ki a határozat mikénti bírói felülvizsgálatára, ha a jogszabály előírja, hogy rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. A perbeli esetben a közigazgatási szervek döntéseiket a Hdt. 10. §-ának módosítás előtti rendelkezéseire alapították, míg a bíróság a módosítás folytán hatályos és alkalmazandó jogszabályok alapján vizsgálta felül az alperesi határozatok jogszerűségét, azonban a módosítás felperesre kedvező rendelkezéseit figyelmen kívül hagyta. Az elsőfokú bíróság elmulasztotta továbbá figyelembe venni a Pp. 3. §-ának (3) és (5) bekezdésében írtakat, a felperest a bizonyításra szoruló tényekről és a bizonyítási teherről nem tájékoztatta, és a tényállás felderítése érdekében nem megfelelően értékelte az alperesi közigazgatási iratok között elfekvő és a korabeli ellátásra vonatkozóan a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság által megküldött iratok tartalmát.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján az elsőfokú megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a (3) bekezdés értelmében az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban a Hdt. 10. §-ában és a 113/1994. (VIII. 31.) Korm. rendelet 5. §-ában foglalt hatályos rendelkezések alapulvételével kell elbírálni a felperes egyösszegű térítés iránti igénye tárgyában hozott alperesi határozatok jogszerűségét: nem mellőzhető a (4) bekezdés alapján a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság megkeresése, illetőleg a felperes személyes meghallgatása. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot fel kell hívni annak közlésére, hogy a felperes édesanyja részére az 1921. évi XXXII. tc. alapján meddig folyósítottak özvegyi nyugdíjat, azt követően haláláig részére özvegyi nyugdíj folyósítására sor került vagy sem, az erre vonatkozó iratokat be kell szerezni. Ugyancsak be kell szerezni a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól az arra vonatkozó iratokat, hogy a felperes és öccse részére 1960. illetve 1962. évekig valamilyen árvaellátás folyósítására a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság részéről sor került vagy sem, amennyiben nem, úgy a megszüntetésre vonatkozó iratokat is be kell szerezni. Nem mellőzhető a 8250/1948. M.E. Korm. rendelet alapján a felperes és családja részére megállapított ellátás kimutatásáról szóló 1950. évi 926.126. számú iratok beszerzése és értékelése sem.
Mindezen iratok és bizonyítékok beszerzését követően lesz módja az elsőfokú bíróságnak a felperes egyösszegű térítés iránti igénye tárgyában való érdemi döntésre. (Legf. Bír. Kfv. II. 39.598/2001.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás