BÜ BH 2004/351
BÜ BH 2004/351
2004.09.01.
I. Az alkalmatlan kísérlet esetén a bűncselekmény megvalósul, a törvény csupán a büntetőjogi következmények korlátlan enyhítését vagy mellőzését teszi lehetővé [Btk. 17. § (2) bek.].
II. Magánokirat-hamisítás vétsége, mint maradékcselekmény állapítandó meg, ha a terhelt a tulajdonjog bejegyzésére egyébként alkalmatlan valótlan tartalmú magánokiratot használ fel arra, hogy a vásárolt ingatlanon kívül más ingatlan tulajdonjogát is megszerezze [Btk. 17. § (2) és (4) bek., 274. § (1) bek. c) pont, 276. §; 5/2000. BJE].
III. A büntetés korlátlan enyhítésének a lehetősége önmagában nem alapozza meg a megrovás vagy a próbára bocsátás alkalmazását – Erre csak abban az esetben van lehetőség, ha ezen intézkedések különös törvényi feltételei is fennállanak [Btk. 17. § (2) bek., 71. § (2) bek., 72. § (1)–(2) bek., 87. § (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2000. február 11-én kelt végzésével megállapította, hogy a terhelt elkövette a különösen nagy kárt okozó csalás bűntettének kísérletét, és ezért 3 évre próbára bocsátotta.
A másodfokú bíróság a 2001. június 7-én kelt ítéletével az elsőfokú végzést megváltoztatta és megállapította, hogy a terhelt 1 rb. magánokirat-hamisítás vétségét is elkövette és ezért, valamint a terhére megállapított bűncselekmény miatt az elsőfokú végzésben megállapított joghátrányt alkalmazta.
A bíróságok által megállapított tényállás szerint a terhelt megvette a felszámolt vállalat vagyontárgyait (telek, lakóház, üzemi épület, ingóságok). A szerződésben foglaltak szerint a vevő a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba a teljes vételár kifizetése esetén jegyeztetheti be.
A vételár kiegyenlítésekor a terhelt legépeltette a tulajdonjog átírásához való hozzájárulást, amelyben a ténylegesen megvásárolt ingatlanokon kívül olyan ingatlant is feltüntetett, amely az önkormányzat tulajdona. Miután a bank igazolta a vételár kiegyenlítését, a felszámoló az átíráshoz való hozzájárulást annak alaposabb vizsgálata nélkül, 1993. június 28-án aláírta. A terhelt így hamis adatokat is tartalmazó hozzájárulást benyújtotta a földhivatalhoz azért, hogy a ténylegesen megvásárolt ingatlanokon kívül az önkormányzat tulajdonában álló ingatlan tulajdonjogát is megszerezze. A földhivatal azonban erre az ingatlanra nem jegyezte be a terhelt tulajdonjogát, mivel a bejegyzés az adásvételi szerződésben szereplő adatok alapján történik.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt a meghatalmazott védője útján nyújtott be felülvizsgálati indítványt. A felülvizsgálati indítványban lényegében arra hivatkozott, hogy a vételár kiegyenlítését igazoló és a földhivatalhoz benyújtott okirat, amelyben az önkormányzat tulajdonában levő ingatlan is szerepelt, nem tulajdonjog bejegyzése iránti kérelem volt, hiszen azt korábban az adásvételi szerződéssel együtt már benyújtotta, hanem csupán a vételár kiegyenlítését igazolta, amely a szerződésben szereplő ingatlan tulajdonjoga bejegyzésének előfeltétele volt. Felsorolta továbbá azokat az indokokat, amelyek szerinte kizárták annak megállapíthatóságát, hogy az önkormányzati ingatlan tulajdonjogának a megszerzése érdekében a földhivatalt szándékosan tévedésbe kívánta ejteni, és ezért a terhelt felmentését kérte.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában – valamint képviselője a nyilvános ülésen – nem látott lehetőséget a terhelt felmentésére. Hivatkozott azonban arra, hogy az ügyben eljáró bíróság figyelmen kívül hagyta a Btk.-nak a terhelt cselekménye enyhébb elbírálását lehetővé tevő módosítását és a terhelt cselekményét a Btk. 2. §-a sérelmével törvénysértően minősítette. A törvényes minősítés 1 rb. jelentős kárt okozó csalás bűntettének kísérlete, valamint közokirat-hamisítás bűntettének kísérlete, amely bűncselekményeket alkalmatlan eszközzel követte el. A Btk. 72. §-ának (1) és (2) bekezdésére figyelemmel a próbára bocsátás alkalmazása is törvénysértő. A terhelt cselekménye törvényes minősítésére és az alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérletre figyelemmel a cselekmény társadalomra veszélyessége csekély foka miatt a terhelt megrovásban részesítését indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a terhelt felülvizsgálati indítványát nem, a Legfőbb Ügyészség indítványát az alábbiak szerint találta alaposnak.
A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban szereplő azon tényállás az irányadó, amely szerint a terhelt a vételár kiegyenlítését igazoló és az önkormányzat tulajdonában levő ingatlan megvételét is feltüntető, e részében valótlan tartalmú – a tulajdonjog bejegyzésére egyébként alkalmatlan – magánokiratot azért nyújtott be a földhivatalhoz, hogy ezen ingatlan tulajdonjogát is megszerezze. Az irányadó tényállás tehát a földhivatal megtévesztésére és jogtalan haszonszerzésre irányuló szándékos magatartást rögzít, amelyet az eljárt bíróságok alkalmatlan kísérletnek tekintettek. Az alkalmatlan kísérlet esetén a Btk. 17. § (2) bekezdése csupán a büntetőjogi következmények korlátlan enyhítését vagy mellőzését teszi lehetővé, magát a bűncselekményt azonban nem tekinti meg nem történtnek. Az eljárt bíróságok ezért törvényesen állapították meg a csalási bűncselekmény elkövetését, így a terhelt felmentésére nem volt lehetőség.
Alapos a Legfőbb Ügyészség indítványa annyiban, hogy az eljárt bíróságok nem vették figyelembe, hogy az 1999. évi XIX. törvény 2000. március 1-jei hatállyal megváltoztatta a Btk. 138/A. § c) pontját, amely szerint a kár jelentős, ha 2 millió forintot meghalad, de 50 millió forintot nem halad meg. Figyelemmel arra, hogy korábban a jelentős kár felső határa 6 millió forint volt, ez a módosítás enyhébb minősítést eredményezett, mivel a terhelt cselekménye a megszerezni kívánt ingatlan 6 055 000 forint értékre tekintettel nem különösen nagy, hanem a Btk. 318. § (5) bekezdés a) pontja szerint jelentős kárt okozó csalás bűntettének minősül. Mivel a módosult törvény a másodfokú határozat meghozatala idején enyhébb elbírálást eredményezett volna, ezért a Btk. 2. §-a alapján ezt a minősítést kellett volna alkalmazni. Ebből következően a terhelt cselekménye különösen nagy kárt okozó csalás bűntette kísérletének minősítése törvénysértő.
Az 5/2000. BJE határozat indokolása szerint a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntette megállapításának van helye, ha a terhelt hamis tartalmú nyilatkozat felhasználása folytán működik közre abban, hogy az ingatlan-nyilvántartásba a tulajdoni viszonyokat illetően hamis adatokat vezessenek be. Helytálló a legfőbb ügyészségi indítvány a tekintetben, hogy a terhelt ezen cselekménye helyesen közokirat-hamisítás bűntette kísérletének minősül, amelyet alkalmatlan eszközzel követett el. A Btk. 17. §-ának (4) bekezdése szerint azonban, ha az alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérlet már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntetendő (maradékcselekmény). A terhelt azon cselekményével, hogy a vételár kiegyenlítését igazoló valótlan tartalmú magánokiratot a földhivatalhoz benyújtotta, azt felhasználta, már megvalósította a Btk. 276. §-a szerinti magánokirat-hamisítás vétségét függetlenül attól, hogy a benyújtott okirat alkalmas volt-e a tulajdonjog bejegyzésére. Minderre figyelemmel a magánokirat-hamisítás vétsége, mint maradékcselekmény, a terhelt terhére megállapítható.
A másodfokú bíróságnak a terhelt büntetőjogi felelősségének magánokirat-hamisítás vétségében való megállapítása ilyen indokolás mellett tekintendő törvényesnek.
Alapos a legfőbb ügyészségi indítvány azon részében is, hogy az eljárt bíróságok a terhelttel szemben a büntető anyagi jogi szabályainak a sérelmével alkalmaztak próbára bocsátást. A bírói gyakorlat szerint a büntetés korlátlan enyhítésének a lehetősége önmagában nem alapozza meg a megrovás vagy a próbára bocsátás alkalmazását. Erre csak abban az esetben van lehetőség, ha ezen intézkedések különös törvényi feltételei fennállnak (BH 1980/153., BH 1997/159.).
A terhelt ugyan a törvényes minősítés szerinti jelentős kárt okozó csalás bűntettének kísérletét alkalmatlan eszközzel követte el, így a Btk. 17. §-a (2) bekezdésére figyelemmel e bűncselekmény miatt alkalmazandó büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni is lehet. A Btk. 72. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint – amely a próbára bocsátás különös törvényi feltételeit határozza meg – jelentős kárt okozó csalás bűntettét elkövetővel szemben az 1 évtől 5 évig terjedő büntetési tétel miatt próbára bocsátás nem alkalmazható, így e különös törvényi feltétel hiányában a próbára bocsátás törvénysértő.
A Btk. 71. §-a szerint azonban megrovásban kell részesíteni azt, aki a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka (Btk. 28. §) miatt nem büntethető. A terheltnek a jelentős kárt okozó csalás bűntettét alkalmatlan eszközzel elkövetett cselekménye a Btk. 17. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel, illetve a magánokirat-hamisítás vétségeként értékelt cselekménye olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen, így javára a Btk. 28. §-ában szabályozott büntethetőséget kizáró ok megállapítható.
A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapítva, hogy az eljárt bíróságok a terhelt cselekményét részben törvénysértően minősítették, vele szemben törvénysértő intézkedést alkalmaztak, ezeket a határozatokat a Be. 426. §-a (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és a terheltet megrovásban részesítette [Be. 330. § (1) bek. b) pont].
A határozat ellen fellebbezésnek, valamint a felülvizsgálati indítvány előterjesztője által ismételten előterjesztett, illetőleg más jogosult által a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett felülvizsgálati indítványnak nincs helye. (Legf. Bír. Bfv. II. 1970/2003. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás