BÜ BH 2004/352
BÜ BH 2004/352
2004.09.01.
A pervezető végzés ellen bejelentett fellebbezést elutasító végzés ellen az erre vonatkozó általános szabályok szerint van helye fellebbezésnek [Be. 260. § (2) bek., 347. § (1) bek., 383. § (1) bek.].
Az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2004. január 22. napján hozott végzésével elutasította az I. r. és VII. r. vádlottak és védőik által a megyei bíróság 2003. november 17. napján, a tárgyalás megnyitását követően hozott pervezető végzése ellen bejelentett fellebbezését.
Az ítélőtábla e végzése ellen az említett vádlottak és védőik éltek perorvoslattal, mert álláspontjuk szerint a megyei bíróság általuk fellebbezéssel megtámadott határozata nem pervezető végzésnek minősül.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezések elutasítását indítványozta. Álláspontja szerint a védelmi indítványok egyrészt a vádirat hiányosságainak pótlására, másrészt további bizonyítás felvételére irányulnak. A Be. 228. §-a (5) bekezdése értelmében vádemelés miatt nincs helye perorvoslatnak, továbbmenően a pervezető végzés ellen sincs helye fellebbezésnek. A fentiekben írtak miatt helyesen mutatott rá az ítélőtábla arra, hogy a vádlottak és védőik által előterjesztett fellebbezés a törvényben kizárt, ezért azt az elsőfokú bíróságnak a Be. 341. § (1) bekezdése értelmében el kellett volna utasítania.
Ugyanakkor a határozatát a Be. 359. § (1) bekezdése alapján felülbíráló másodfokú bíróságként hozta meg az ítélőtábla. A legfőbb ügyészi álláspont szerint ezért tévesen biztosított mint másodfokú bíróság a Be. 383. § (1) bekezdésére utalással a végzés ellen fellebbezési jogosultságot.
A Legfőbb Ügyészség ezért indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezéssel megtámadott végzésnek a fellebbezési jogosultságra utaló rendelkezését helyezze hatályon kívül, a vádlottak és védőik fellebbezését pedig utasítsa el.
A védelmi fellebbezések alaptalanok, a Legfőbb Ügyészség indítványa azonban részben helytálló.
A törvénynek megfelelően rendelkezett a megyei bíróság, amikor az I. r. és VII. r. terheltek, valamint védőik által a vádirat hiányosságainak pótlására, egyben további bizonyítás felvételére, valamint az eljárás felfüggesztésére irányuló indítványát elutasította azzal, hogy a pervezető végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.
Ez ellen a végzés ellen jelentettek be fellebbezést az I. r. és VII. r. vádlottak és védőik, amit a megyei bíróságnak – mint törvényben kizártat – a Be. 341. § (1) bekezdése értelmében el kellett volna utasítania. Amennyiben a megyei bíróság ilyen határozatot hozott volna, az ellen a Be. 347. § (1) bekezdése alapján perorvoslatnak lett volna helye. Ám a megyei bíróság a szóban lévő végzés meghozatalát elmulasztotta és az iratokat egyenesen az ítélőtáblához küldte meg elintézés végett. Ebből adódóan az ítélőtábla hozott határozatot, amellyel a vádlottak és védőik fellebbezését, mint törvényben kizártat elutasította, rámutatva arra, hogy a Be. 260. § (2) bekezdése szerint a megyei bíróság pervezető végzése ellen fellebbezésnek nincs helye.
Megjegyzendő, a bizonyítási indítvány elutasítása ellen sincs helye a Be. 285. §-ának (3) bekezdése szerint külön fellebbezésnek, hanem azt az ügydöntő határozat ellen bejelentett perorvoslatban lehet kifogásolni.
A törvénynek megfelelően hivatkozott az eljárt bíróság tehát a Be. 359. § (1) bekezdésére, miszerint a fellebbezést elutasító végzés meghozatalára azért került sor, mert azt az elsőfokú bíróság elmulasztotta.
Ezért pedig az ítélőtábla végzése ellen a Be. 383. § (1) bekezdése alapján van helye perorvoslatnak, miért is a Legfelsőbb Bíróság a végzés fellebbezési jogosultságra utaló rendelkezése hatályon kívül helyezése iránti legfőbb ügyészi indítványt nem találta alaposnak, és a szóban lévő határozatot helyes indokainál fogva a Be. 370. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Bkf. III. 285/2004. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás