PÜ BH 2004/358
PÜ BH 2004/358
2004.09.01.
A tulajdonostársak körülményeire és a megosztással kialakítható ingatlanok eltérő forgalmi értékére és használhatóságára tekintettel a természetben megosztható ingatlan is egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adható [Ptk. 148. §].
A felperesnek 2/8 részben, az I. rendű alperesnek 3/8 részben, míg a II. és a III. rendű alperes jogelődje, az I. rendű alperes elhunyt házastársának ugyancsak 3/8 részben osztatlan közös tulajdonában lévő ingatlan közös tulajdonát – a felperes és az alperesek viszonylatában – az elsőfokú bíróság a közigazgatási hatóság végleges telekmegosztási engedélye alapján természetbeni megosztással akként szüntette meg, hogy a megosztás eredményeként kialakítható 335/2. hrsz.-ú, 1057 m2 területű földrészletet a felperes, a 335/1. hrsz.-ú, 3172 m2 területű földrészletet az alperesek – egyenlő arányú – közös tulajdonába adta; egyidejűleg kötelezte a felperest 125 000 forint értékkiegyenlítés megfizetésére az alperesek részére. Az elsőfokú bíróság a döntését azzal indokolta: a közös tulajdont elsősorban természetben kell megosztani, melyre jelen ügyben lehetőség van. Az egész ingatlan forgalmi értékét 900 000 forintban határozta meg az igazságügyi szakértő szakvéleménye szerint. A felperesnek a megosztás folytán 350 000 forint értékű ingatlanrész jut, azonban őt a tulajdoni hányada arányában csak 225 000 forint értékű ingatlanrész illetné meg, ezért köteles megtéríteni az alpereseknek 125 000 forintot, értékkülönbözet címén.
A II. és a III. rendű alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – a közös tulajdon megszüntetésének módjára vonatkozó részében – megváltoztatta, és a felperes 1/4 tulajdoni illetőségét a II-III. rendű alperesek – egyenlő arányú – tulajdonába adta, akiket – személyenként – 200 000-200 000 forint megváltási ár megfizetésére kötelezett. Az I. rendű alperest ennek tűrésére kötelezte. A határozatának indokolásában kifejtette, hogy a közös tulajdonosok méltányos érdekeinek az elsőfokú bíróság által alkalmazott megszüntetési mód nem felel meg, mert a közigazgatási hatóság által engedélyezett megosztás eredményeként kialakítható, szabálytalan alakzatú földrészlet jutna az alpereseknek, amelynek hátsó része alacsony fekvésű, vizes és kevésbé hasznosítható terület. Az ingatlanon lakóházat építeni kívánó II-III. rendű alperesek érdekét ez a körülmény súlyosan sérti. A megváltási ár összegét a másodfokú eljárásban kirendelt szakértő véleménye alapulvételével határozta meg, elfogadva, hogy az ingatlan egészének forgalmi értéke 1 600 000 forint.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Felülvizsgálati kérelmét arra alapította, hogy a közigazgatási hatóság végleges megosztási engedélye szerint az ingatlan természetben megosztható, azon ő is építkezne; állította, hogy az ingatlanhoz érzelmileg is kötődik. Sérelmezte: a másodfokú bíróság megalapozatlanul állapította meg, hogy az alperesek ingatlana értéktelenebb lesz a megosztást követően, ugyanakkor nem vizsgálta, hogy a közös tulajdon megszüntetésének általa alkalmazott módja a felperesnek milyen sérelmet okoz.
Az I. rendű alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a támadott ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Helyes döntést hozott a másodfokú bíróság, amikor a felperes és a II-III. rendű alperes vonatkozásában a perbeli ingatlanon fennálló közös tulajdont akként szüntette meg, hogy a felperes tulajdoni illetőségét – megfelelő mértékű megváltási ár megfizetése ellenében – a II. és a III. rendű alperes – egyenlő arányú – közös tulajdonába adta. A másodfokú bíróság megváltoztató határozata meghozatalakor helyesen mérlegelte a perben rendelkezésre álló bizonyítékokat, helyesen utalt a határozata indokolásában arra a bírósági gyakorlatban érvényesülő elvre, hogy az ingatlan közös tulajdona megszüntetési módjainak alkalmazásánál – még akkor is, ha annak természetbeni megosztása hatósági határozattal engedélyezhető – vizsgálni kell, hogy az nem sérti-e valamelyik tulajdonostárs méltányos érdekeit, nem ütközik-e az okszerű gazdálkodás követelményeibe, a természetbeni megosztás nem járna-e jelentékeny értékcsökkenéssel [Ptk. 148. § (1)–(3) bekezdés].
A perbeli esetben ezeknek az elveknek megfelelően mérlegelte a másodfokú bíróság azt: a tulajdoni illetőségnél nagyobb értékű, kedvezőbb adottságokkal rendelkező földrészletet igénylő felperessel szemben a II-III. r. alperesek alappal hivatkozhatnak arra, hogy a közös tulajdonú ingatlan nagyobb tulajdoni hányada őket illeti meg, azon a II-III. rendű alperesek lakóépületet akarnak létesíteni. A II-III. rendű alperesek igazolták fizetőképességüket, és igényelték feljogosításukat arra, hogy a felperes tulajdoni illetőségét magukhoz válthassák. Okkal volt tekintettel a másodfokú bíróság arra a bizonyított tényre, hogy az engedélyezett módon kialakítandó két ingatlan közül az alperesek tulajdonába adandó ingatlan használhatósága az alperesek számára nem volna megfelelő. Ezekkel az érdekekkel szemben kisebb súlyú az az érdek, ami a felperesnek az ingatlanhoz való érzelmi kötődéséhez fűződik.
Az előzőekben kiemeltekre tekintettel a másodfokú bíróság határozata nem tekinthető jogszabálysértőnek, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta, a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján. (Legf. Bír. Pfv. I. 21.740/2001. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás