PÜ BH 2004/363
PÜ BH 2004/363
2004.09.01.
Ha a felperes keresetét az elhunyt házastársa örökösei ellen csak közös vagyon megosztása iránti jogcímen terjeszti elő, a jogerős ítélet – a kereseti kérelemhez kötöttség elve alapján – az örökösök, mint tulajdonostársak ingatlanrészén történt értéknövelő beruházások megtérítésére nem terjedhet ki [1952. évi IV. tv. (Csjt ) 27. §, 31. §].
Az 1996. július 3-án elhunyt F. J. P. örökhagyónak a felperes a második házastársa, az I-III. r. alperesek a gyermekei. A felperes és az örökhagyó 1972-ben élettársi kapcsolatot létesítettek, 1984. március 3-án pedig házasságot kötöttek. Házassági életközösségük 1990-ben szűnt meg és ettől kezdődően azt az örökhagyó haláláig nem is állították helyre.
Az örökhagyó és a felperes az együttélésük alatt a perbeli ingatlanon, amelynek 1/2-e az örökhagyó, 1/4-1/4 az I-II. r. alperes tulajdonában állt, tulajdonjogot nem eredményező, de az ingatlan értékét 2 063 000 forinttal emelő közös beruházást eszközöltek, és a felperes az örökhagyó helyett 58 352 forint tartozást egyenlített ki. Az örökhagyó és a felperes házasságának felbontására és a házastársi közös vagyon megosztására nem került sor. Az örökhagyó tulajdoni illetőségét 2/12-2/12 arányban az I-III. r. alperesek örökölték.
A felperes a perben többirányú keresetet terjesztett elő, – egyebek mellett – a közös beruházásra alapítottan tulajdonszerzése megállapítását és alperesi magáhozváltással a közös tulajdon megszüntetését kérte, másodlagosan a közös vagyonból az ingatlanba történt beruházás értéke felének megtérítésére kérte az alperesek kötelezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I-III. r. alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 1 089 852 forintot, ezt meghaladóan a keresetet és viszontkeresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperesek a tartozásért az örökhagyótól örökölt ingatlanilletőséggel felelnek, és az ítéletnek 300 000 forint megfizetésére kötelező rendelkezését előzetesen végrehajthatónak nyilvánította.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével és a szakvélemény alapján állapította meg a házastársak által megvalósított beruházások körét és értékét. A tulajdoni igényt elutasította, a megtérítési igény jogalapját a Csjt. 27. § (1), 31. § (2) és Ptk. 361. § (1) bekezdése alapján fennállónak ítélte és annak, mint a Ptk. 677. § (1) bekezdés c) pontja szerinti hagyatéki tartozásnak a megtérítésére kötelezte az alpereseket.
Az alperesek fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezését nem érintette, fellebbezett részében megváltoztatta és a marasztalás összegét 273 000 forintra leszállította.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy az alperesek a per során a felperes követeléséből általuk elismert 300 000 forintot a felperesnek megfizettek.
A fellebbezés alapján – egyebek mellett – a másodfokú bíróság kiemelte, hogy a felperes megtérítési igényét házastársi közös vagyon megosztás jogcímére alapította és az alperesekkel szembeni követelését hagyatéki hitelezői követelés jogcímén érvényesítette. Mivel a beruházás megvalósításakor az ingatlan fele részének tulajdonosai az alperesek voltak, az ő ingatlanrészükben eszközölt beruházás nem minősül házastársi közös vagyonnak. Vagyonközösségi igényként ezért a felperes javára a beruházás értékének 1/4-ét számolta el az örökhagyó helyett a felperes által kifizetett tartozás összegével együtt, és abba beszámította az eljárás alatt az alperesek által megfizetett 300 000 forintot.
A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy a felperesnek ha lett volna az alperesekkel szemben igénye az ingatlan hányadukban a beruházás folytán előállt értékemelkedésnek a jogalap nélküli gazdagodás alapján való megtérítése iránt, az alperesek e követelés elévülésére alappal hivatkozhattak volna.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Csjt. 27. §-át és a Pp. 3. §-ában foglalt rendelkezéseket sérti. Azzal érvelt, hogy a másodfokú bíróság törvénysértő módon kereset-leszállítást alkalmazott annak ellenére, hogy a felperes ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult. Perbeli követelése házassági vagyonközösségből származó követelés, a házastársak közötti elszámolásra tartozik, a jogalap nélküli gazdagodás csak járulékos jogcím. Az ítélet helybenhagyására irányuló kérelme pedig a jogalap nélküli gazdagodás jogcímének az elfogadására is irányult.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felperes felülvizsgálati kérelmét eljárási és anyagi jogszabálysértésre alapította.
I. Eljárási jogszabálysértésként a Pp. 3. §-ában foglalt alapelvi rendelkezés megsértését állította anélkül, hogy azt konkrétan megjelölte volna. Felülvizsgálati kérelme tartalmából megállapíthatóan azt sérelmezte, hogy az ítélet nyilatkozatát nem tartalma szerint bírálta el, az ítélet helybenhagyására irányuló kérelmét a másodfokú bíróság kereset-leszállításnak tekintette.
A felperes ezen jogi álláspontja téves. A másodfokú ítélet (3. old.) az ellenkérelmet pontosan tartalmazza, miként a felperesi kereset jogalapját is (3. old.) egyezően az elsőfokú bíróság 30. sorszámú jegyzőkönyvének 2. oldal negyedik bekezdésében foglaltakkal. A felperesnek a házastársi vagyonközösségre vonatkozó igénye jogalapjára tettek az alperesek elismerő nyilatkozatot is és a jogerős ítélet az e jogcímre alapított keresetet bírálta el.
II. A felperes a fentiekkel összefüggésben azt is sérelmezte, hogy a házastársi életközösség fennállása alatti beruházások felperesre eső részének teljes összegét a jogerős ítélet megtérítési igényként javára nem számolta el és ezáltal az ítéleti döntés a Csjt. 27. § (1) bekezdését sérti.
Helytállóan foglalt állást érdemben a másodfokú bíróság a felperes igényével kapcsolatban. A házastársi közös szerzés – a Csjt. 27. § (1) bekezdés szerinti közös vagyon vélelme – csak a házastársak egymás közötti belső jogviszonyában érvényesül. A házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyra az adott jogviszonyra irányadó magánjogi, az adott esetben az alperesek beruházáskori ingatlanhányadát érintő értéknövelő beruházásokra a Ptk. szabályai az irányadók. A házastársi közös vagyonnak az életközösség megszűnését követő megosztása során a felperes a Csjt. 31. § (2) bekezdése alapján igényelhette a közös vagyonból a különvagyonra fordított beruházása megtérítését. A kereset elbírálása szempontjából pedig a házastárs jogutódainak a felelőssége is fennáll.
A házastársi közös vagyonból származó értéknövelő beruházás azonban nemcsak az örökhagyó különvagyoni ingatlanilletőségét, hanem az I-II. r. alperesek édesanyjuktól örökölt hányadát is érintette. E külső jogviszonyban nem a Csjt., hanem a Ptk. szabályai az irányadók (PK 7. sz. állásfoglalás V. pontja szerint a Ptk. 361. §), a felperesnek azonban ilyen jogcímen kereseti kérelme a fenti I. pontban részletezettek szerint – noha jogi képviselővel járt el – nem is volt. A másodfokú bíróság ítéletével keresetét az általa megjelölt jogcím alapján – helyesen – elbírálta, az ítéleti rendelkezés ezért sem eljárási, sem anyagi jogszabályt nem sért, azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 22.130/2001. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás