38/2004. (X. 15.) AB határozat
38/2004. (X. 15.) AB határozat1
2004.10.15.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása iránti indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Állat-egészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 41/1997. (V. 28.) FM rendelet 1. számú melléklete 212. § (3) bekezdése, valamint 213. § (5) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
2. Az Alkotmánybíróság az Állat-egészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 41/1997. (V. 28.) FM rendelet egésze, valamint 1. számú melléklete 213. § (1)–(2), valamint (6)–(7) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság jelen határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó az Állat-egészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 41/1997. (V. 28.) FM rendelet (a továbbiakban: FMr.) egészének megsemmisítését kérte azon okból, mivel 1. §-a úgy rendelkezett, hogy az FMr. 1. számú mellékleteként közzétett Állat-egészségügyi Szabályzat (a továbbiakban: Áesz.) a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítőben került közzétételre. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 14. § (2) bekezdése lehetővé teszi azt, hogy a miniszteri rendelet melléklete kivételesen a minisztérium hivatalos lapjában is közzétételre kerülhet, kivéve akkor, ha az állampolgárokat közvetlenül érintő rendelkezéseket tartalmaz. Az indítványozó álláspontja szerint azonban az Áesz. számos, az állampolgárokat közvetlenül érintő, kifejezetten őket kötelező rendelkezést tartalmaz. Az indítványozó indítvány-kiegészítésében visszavonta ezen indítványát, arra hivatkozva, hogy az FMr. 1. számú melléklete a Magyar Közlöny 1998/46. szám II. kötetében (VIII. 15.) közzétételre került.
Az indítványozó szerint az FMr. a Jat. 12. § (1) bekezdésével ellentétesen nem határozta meg a hatálybalépése napját, ami sérti az Alkotmány 37. § (3) bekezdését.
Az indítványozó kifejtette azt is, hogy az Áesz. több rendelkezése magasabb szintű jogszabállyal ellentétes, ami ugyancsak sérti az Alkotmány 37. § (3) bekezdését.
Az Áesz. 213. § (5) bekezdése az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Áeü.) 42. § (2) bekezdés c) pontjával – amely a települési önkormányzat kötelező feladataként írja elő a védőoltás megszervezését – és a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 9. § (1) bekezdésével ellentétesen a jegyzőt ruházza fel olyan feladatokkal, amelyek tartalmilag kimerítik a védőoltás megszervezését.
Az Áesz. 213. § (2), valamint (5)–(7) bekezdése azért sérti az Alkotmány 37. § (3) bekezdését, mert az Ötv. 7. § (1) bekezdésével ellentétesen állapított meg hatósági jogkört a jegyzőnek miniszteri rendeleti szinten. Emellett az Áeü. 42. § (2) bekezdés c) pontjában települési önkormányzati kötelező feladatként meghatározott tevékenységeket jegyzői hatáskörként szabályozott. Az indítványozó hivatkozik arra, hogy az Áesz. ezen rendelkezésein alapul a jegyző bejelentett ebekkel kapcsolatos nyilvántartás-vezetési jogköre. Az Áeü. 42. § (2) bekezdés c) pontja ugyan utal erre a nyilvántartásra, de nem határozza meg, hogy annak vezetése kinek a feladata, fogalmaz az indítványozó. Arra pedig az Ötv. 7. § (1) bekezdése nem ad lehetőséget, hogy a földművelésügyi miniszter telepítsen hatósági jogkört a jegyzőre.
Az Áesz. 213. § (5) bekezdése emellett az Alkotmány 44/B. § (3) bekezdésével is ellentétes az indítványozó szerint, mert miniszteri rendelet állapított meg hatósági jogkört a jegyző számára a védőoltás megszervezésével kapcsolatos feladatok tekintetében.
Ugyancsak az Alkotmány 37. § (3) bekezdését sérti, hogy az Áesz. 213. § (1)–(2) bekezdése a Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásáról szóló 1995. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: ÁKt.) 3. § (2) bekezdés d) pontjával ellentétesen hatósági állatorvosi feladatként szabályozza a kötelező veszettség elleni védőoltást, és nem magán-állatorvosi tevékenységként.
Az Áesz. 213. § (1) és (2) bekezdése az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdését is sérti, mivel a korábban hatályos, az Állat-egészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 28/1981. (XII. 30.) MÉM rendelet még nem tartalmazott olyan rendelkezést, amely a védőoltást hatósági feladatnak minősítette volna.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályok alapján hozta meg:
„37. § (3) A Kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki. Ezek azonban törvénnyel vagy a Kormány rendeletével és határozatával nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
„44/B. § (3) Törvény vagy kormányrendelet államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört állapíthat meg a jegyzőnek, és kivételesen a képviselőtestület hivatala ügyintézőjének is.”
„70/A. § (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
Ötv.:
„7. § (1) Törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet kivételesen a polgármestert, a főpolgármestert, a megyei közgyűlés elnökét államigazgatási hatósági hatáskörrel ruházhatja fel. Törvény vagy kormányrendelet államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört állapíthat meg a jegyzőnek, a főjegyzőnek és kivételesen a képviselő-testület hivatala ügyintézőjének is.”
Áeü.:
„42. § (2) A települési önkormányzat kötelező feladatként gondoskodik
a) az állati hulladék ártalmatlanná tételével kapcsolatos feladatok ellátásáról;
b) a település belterületén a kóbor ebek befogásával, őrzésével, értékesítésével vagy ártalmatlanná tételével, továbbá az emberre egészségügyi szempontból veszélyes, valamint az állatállomány egészségét veszélyeztető betegség tüneteit mutató vagy betegségre gyanús ebek és macskák kártalanítás nélküli kiirtásával kapcsolatos feladatok ellátásáról;
c) az ebek veszettség elleni kötelező védőoltásának megszervezéséről a kerületi főállatorvos közreműködésével, nyilvántartás és összeírás alapján.
(3) A főváros belterületén a fővárosi önkormányzat gondoskodik a kóbor ebek befogásával, őrzésével, értékesítésével vagy ártalmatlanná tételével kapcsolatos feladatok ellátásáról.
(4) A jegyző hatáskörébe tartozik a bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek gyanúja esetén – a külön jogszabályban meghatározott – hatósági intézkedések megtétele, valamint a méhek vándoroltatásával kapcsolatos nyilvántartás vezetése.”
Fmr. vizsgált rendelkezése:
„3. § (1) Ez a rendelet 1997. július 1. napján lép hatályba, (...)”
Az Áesz. vizsgált rendelkezései:
„212. § (3) A jegyzőnek a bejelentett ebekről nyilvántartást kell vezetnie, amelyben az ebtartó adatain kívül (név, lakcím), az eb azonosítási adatait (fajtáját, születési évét, nemét, színét, ha van, jelölési számát) és a veszettség elleni legutóbbi védőoltás időpontját is fel kell tüntetni.”
„213. § (1) Az ebek veszettség elleni védőoltása állami állat-egészségügyi feladat. A feladat irányítását és ellenőrzését a megyei/fővárosi állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás (a továbbiakban: állomás), a védőoltás beadását – a Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magánállatorvosi tevékenység gyakorlásáról szóló 1995. évi XCIV. törvény hatálya alá tartozó – az a magánállatorvos (a továbbiakban: állatorvos) végzi, akinek kérelmére az állomás igazgatója e tevékenységet engedélyezi.
(2) Az oltási jogkört az állatorvos a székhelye szerint illetékes állomás igazgatójánál kérelmezheti az év bármely időszakában. Az állomás az oltási jogkör megadásáról – amely visszavonásig érvényes –, az állatorvos nevének, címének, elérhetőségének megjelölésével értesíti az állatorvos székhelye szerint illetékes kerületi főállatorvost és a jegyzőt.
(...)
(5) A jegyző:
a) a nyilvántartás pontosítása érdekében az ebeket szükség szerint, de legalább háromévenként összeíratja;
b) szervezett oltás esetén
1. egyezteti az oltás időpontját az oltás végzésére kijelölt állatorvossal,
2. az oltás időpontját, helyét, költségét a helyben szokásos módon közhírré teszi,
3. az oltás személyi, tárgyi feltételeit megteremti;
c) az oltó állatorvos jelentése alapján az eboltás tényét az ebnyilvántartásba folyamatosan bejegyzi;
d) az előző évi eboltást elmulasztó ebtulajdonost (ebtartót) – szabálysértési eljárás megindítása mellett – január 31-ig felszólítja a 15 napon belüli pótoltásra, valamint annak igazolására;
e) értesíti a kerületi főállatorvost a pótoltás elmulasztásáról;
f) gondoskodik az eb leölését elrendelő kerületi főállatorvosi határozat végrehajtásáról.
(6) Az oltást végző állatorvos köteles:
a) az oltás beadását a helyszínen az eboltási könyvben igazolni (az oltás időpontja, a felhasznált oltóanyag neve, gyártási száma, az oltást végző állatorvos aláírása, kamarai bélyegzőjének lenyomata);
b) az alábbi adatokról nyilvántartást vezetni, és azokat 5 évig megőrizni:
1. az ebtartó neve, címe,
2. a beoltott eb fajtája, ivara, színe, születési időpontja (év, hó), veszettség elleni védőoltás időpontja, a felhasznált oltóanyag neve, gyártási száma;
c) a beoltott ebek és az ebtartók adatait, valamint az eb oltásának időpontját, az eb tartási helye szerint illetékes jegyzőnek, az oltást követő hónap 5. napjáig a nyilvántartás kiegészítése céljából megküldeni;
d) havonta – az oltást követő hónap 5. napjáig – a beoltott eb és tulajdonosa adatait megküldeni a kerületi főállatorvosnak, mellékelve a felhasznált oltóanyag nevét, mennyiségét és gyártási számát;
e) havonta – az oltást követő hónap 5. napjáig – a beoltott eb és tulajdonosa adatait, az oltási jegyzéket, jegyzékösszesítőt az állomásnak megküldeni, az ebenkénti 250 Ft-ot az állomásnak befizetni.
(7) A kerületi főállatorvos feladata:
a) a beküldött jelentés alapján legalább negyedévente ellenőrzi az oltó állatorvost (a jelentési és befizetési kötelezettségek határidejének betartását, vakcinarendelés, -felhasználás és ezek nyilvántartásának szabályszerűségét);
b) évente egy alkalommal egyezteti a jegyzőnél az ebnyilvántartás folyamatosságát;
c) szervezett oltás esetén kijelöli az oltás helyét, idejét, az oltó állatorvos személyét, figyelemmel a kamara javaslatára;
d) a jegyző értesítése alapján, a pótoltás elmulasztása esetén határozatban elrendeli az eb állami kártalanítás nélküli leöletését.”
III.
Az indítvány részben megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az FMr. tartalmaz-e hatályba léptető rendelkezést. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az FMr. 3. § (1) bekezdése rendelkezett a jogszabály hatálybalépéséről (1997. július 1. napjával). Ezért az FMr. formai alkotmányellenessége nem állapítható meg, és az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy az Áesz. 213. §-ában meghatározott egyes jegyzői hatáskörök megállapítása alkotmányellenes-e.
Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy a jegyzőnek a bejelentett ebekre vonatkozó nyilvántartási kötelezettségét az Áesz. 212. § (3) bekezdése szabályozza, ezért a vizsgálatot – szoros összefüggés alapján – erre a rendelkezésre is lefolytatta.
Az Áeü. 42. § (2) bekezdés c) pontjában utal arra, hogy a szervezett veszettség elleni védőoltásra nyilvántartás és összeírás alapján kerül sor, de nem határozza meg, hogy a nyilvántartás vezetése kinek a feladata. Az Áeü. 42. § (4) bekezdése a jegyzőnek a méhek vándoroltatásával kapcsolatos nyilvántartási feladatát nevesíti; valamint azt, hogy a bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek esetén külön jogszabályban meghatározott hatósági tevékenységeket végezzen. Ezeket a hatósági tevékenységeket az egyes állatbetegségek gyanúja esetén, a települési önkormányzat jegyzőjének hatáskörébe tartozó ideiglenes hatósági intézkedésekről szóló 247/2002. (XI. 28.) Korm. rendelet szabályozza. Az Áeü. 5. § (1) bekezdés b) pontja az állattartót kötelezi arra, hogy állomány-nyilvántartást vezessen meghatározott fajtájú és létszámú állat esetén; a jegyzőt tájékoztassa a tartott állatok fajtájáról, létszámáról, az állatok tartási helyéről, és az ezekkel kapcsolatban történt változásokról. Az Áeü. azonban nem tartalmaz arra vonatkozóan rendelkezést, hogy a bejelentett ebekről a jegyzőnek nyilvántartást kell vezetnie.
Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Átv.) 49. § (3) bekezdés b) pontjában a Kormánynak adott felhatalmazást arra, hogy megállapítsa a jegyző állatok védelmével, és az állatok nyilvántartásával kapcsolatos részletes feladat- és hatáskörét. E felhatalmazás alapján a települési önkormányzat jegyzőjének az állatok védelmével, valamint az állatok nyilvántartásával kapcsolatos egyes feladat- és hatásköreiről szóló 245/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet szabályozta a jegyző nyilvántartási kötelezettségét az önkormányzat területén tartott veszélyes állatokkal kapcsolatban.
Az Alkotmány 44/B. § (3) bekezdése, valamint az Ötv. 7. § (1) bekezdése alapján államigazgatási feladatot, hatósági jogkört törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg a jegyző részére.
Az Áesz. 212. § (3) bekezdésében meghatározott nyilvántartás vezetésére vonatkozó jogkör szabályozására miniszteri rendeleti szinten került sor. Ugyancsak miniszteri rendelet: az Áesz. 213. § (5) bekezdés a) pontja szabályozza a nyilvántartás pontosítása érdekében az ebek összeíratására vonatkozó jegyzői jogkört, az Áesz. 213. § (5) bekezdés c) pontja pedig az eboltás tényének folyamatos bejegyzésére vonatkozó jogkörét az oltó állatorvos jelentése alapján.
Az indítványozó a jegyzőnek a szervezett oltással összefüggésben az Áesz. 213. § (5) bekezdésében meghatározott jogköreit is támadta. Az Áeü. 42. § (2) bekezdés c) pontja a települési önkormányzat kötelező feladataként szabályozza az ebek veszettség elleni kötelező védőoltásának megszervezését a kerületi főállatorvos közreműködésével. Az Áeü. nem rendelkezik a jegyző szervezett oltással kapcsolatos jogköreiről. Az Áesz. 213. § (7) bekezdés c) pontja tartalmazza a kerületi főállatorvos ezzel kapcsolatos feladatait. A kerületi főállatorvos jelöli ki szervezett oltás esetén az oltás helyét, idejét, az oltó állatorvos személyét. Az Áesz. 213. § (5) bekezdés b) pontja a jegyző szervezett oltással kapcsolatos feladatait szabályozza, miniszteri rendeleti szinten. Az Áesz. 213. § (5) bekezdés d)–f) pontja további jegyzői hatásköröket állapított meg a veszettség elleni oltás végrehajtásával összefüggésben.
Ez a szabályozási mód az Alkotmány 44/B. § (3) bekezdését, valamint az Ötv. 7. § (1) bekezdését, és ezért az Alkotmány 37. § (3) bekezdését sérti. Ezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Áesz. 212. § (3) bekezdése, valamint a 213. § (5) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt megsemmisítette.
Miután az Alkotmánybíróság a 213. § (5) bekezdését megsemmisítette az Alkotmány 44/B. § (3) bekezdésébe, valamint az Ötv. 7. § (1) bekezdésébe és ezért az Alkotmány 37. § (3) bekezdésébe ütközése miatt, ezért az Alkotmánybíróság nem vizsgálta az Áesz. 213. § (5) bekezdés egyes rendelkezéseinek az Ötv. 9. § (1) bekezdésével, valamint az Áeü. 42. § (2) bekezdés c) pontjával való ellentétét.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapította, hogy az Áesz. 213. § (2), (6) és (7) bekezdése nem a jegyzőnek állapított meg hatáskört, hanem az állomás, az állatorvos és a kerületi főállatorvos egyes jogköreit, feladatát szabályozta. Így – értékelhető alkotmányjogi összefüggés hiányában – ezek alkotmányellenessége nem állapítható meg az Ötv. 7. § (1) bekezdésével, és ennek alapján nem ellentétes az Alkotmány 37. § (3) bekezdésével. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
3. Az indítványozó kifogásolta, hogy az Áesz. 213. § (1)–(2) bekezdése a kötelező védőoltást hatósági állatorvosi feladatként szabályozza. Ez ellentétes az ÁKt. 3. § (2) bekezdés d) pontjával, ami a védőoltást, mint magán-állatorvosi tevékenységet szabályozza. Emellett sérti az Áeü. 36. § e) pontját, amely a hatósági állatorvos kötelező védőoltásra vonatkozó jogköreit szabályozza, miszerint a hatósági állatorvos többek között a védőoltás végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellenőrzését és irányítását látja el, és kivételesen részt vesz a végrehajtásában.
Az Áesz. 213. § (1) bekezdése az ebek veszettség elleni védőoltását mint állami állat-egyészségügyi feladatot határozza meg, amely feladat irányítása és ellenőrzése az állomás feladata, míg a védőoltás beadását az oltási jogkörrel rendelkező magán-állatorvos végzi. A 213. § (2) bekezdése az oltási jogkör megadására vonatkozó egyes szabályokat tartalmazza. Eszerint az ÁKt.-ben meghatározott feltételeknek megfelelő, az oltási jogkört kérelmező magán-állatorvosnak az állomás e jogkört megadja. Mindezekből következik, hogy az Áesz. 213. § (1)–(2) bekezdésének alkotmányellenessége nem állapítható meg azon az alapon, hogy akár az Áeü. 36. § e) pontjával, akár az ÁKt. 3. § (2) bekezdés d) pontjával ellentétesen hatósági állatorvosi feladatként szabályozta volna a veszettség elleni védőoltások beadását. Erre tekintettel nem állapítható meg az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésének sérelme azon az alapon, hogy a korábbi szabályozás nem hatósági feladatként minősítette a kötelező védőoltást, a hatályos pedig hatósági feladatként.
Miután az indítványozó által felvetett probléma és az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése között értékelhető alkotmányossági összefüggés nincsen, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
Az Alkotmánybíróság jelen határozatának Magyar Közlönyben történő közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 1083/B/1997.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás