KÜ BH 2004/392
KÜ BH 2004/392
2004.09.01.
Kapcsolattartási ügyekben a gyermekjóléti és családsegítő szolgálat nem ügyfél [1957. évi IV. tv. 3. §; 1997. évi XXXI. tv. 17. §, 39. §].
A felperes házasságából két gyermek született. 1996-ban a házasság felbontásakor a bíróság a gyermekeket az apánál helyezte el és szabályozta az anyai kapcsolattartás rendjét. A felperes kérelmére a bíróság később a kapcsolattartást újra szabályozta a volt házastársak egyezségének jóváhagyásával. A kapcsolattartásokra a Cs. Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat épületében a felperes és pszichológus jelenlétében került sor.
A Cs. Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat vezetője 2000. december 19-én tájékoztatást adott a gyámhivatalnak a kapcsolattartás tapasztalatairól és indítványozták a kapcsolattartás újraszabályozását. A G. Városi Gyámhivatal az indítványra 2001. március 14-én hozott határozatával a kapcsolattartást újraszabályozta az apa jelenléte nélkül.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2001. május 2-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette és új eljárás lefolytatását rendelte el azzal az indokkal, hogy a családsegítő és gyermekjóléti szolgálat véleményére alapítva nem hozható döntés, csak a szülők valamelyikének kérelmére szabályozható a kapcsolattartás. Tisztázni kell az új eljárás során ezért, hogy a szülők valamelyike kéri-e a kapcsolattartás újraszabályozását.
Az édesanya 2001. július 4-én kérelmet terjesztett elő a kapcsolattartás újraszabályozása iránt. Az apa jelenléte nélkül, de pszichológus jelenlétében kérte kisebbik, Cs. utónevű gyermekével a kapcsolattartás szabályozását. Kérelmére a G. Városi Gyámhivatal a 2002. április 23-án kelt határozatával a kapcsolattartást hat hónapi időtartamra akként szabályozta, hogy az anya Cs. utónevű gyermekével pszichológus és az apa jelenlétében a Cs. Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat épületében találkozhat a határozatban megjelölt napokon.
A határozat ellen a Cs. Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat vezetője, valamint a pszichológus fellebbezett. Az alperes a fellebbezéseket elbírálva a 2002. június 19-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a kapcsolattartást az apa jelenléte nélkül, pszichológus jelenlétében az anya részére folyamatosan biztosította.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata és hatályon kívül helyezése iránt.
Az elsőfokú bíróság a keresetet megalapozottnak találta, ezért az alperes határozatát hatályon kívül helyezte. Ítélete indokolása szerint a gyermekjóléti szolgáltatás feladata a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 39. § (3) bekezdés b) pontja szerint a családi konfliktusok megoldásának elősegítése, különösen a kapcsolattartás esetében. Ez a feladatkör azonban nem biztosít ügyféli jogot a gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó intézménynek, ezért a Cs. Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat, továbbá az eljáró pszichológus kapcsolattartási ügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi Iv. törvény (Áe.) 3. § (4) bekezdése alapján nem minősülnek ügyfélnek. Törvénysértően járt el az alperes, amikor az arra nem jogosultaktól származó fellebbezést érdemben elbírálta.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontjára hivatkozással, abban az elvi jelentőségű kérdésben, hogy kapcsolattartási ügyekben a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatot megilletik-e az ügyféli jogosultságok. Az elsőfokú bíróság a Gyvt. 39. § (4) bekezdés b) pontját tévesen értelmezte, mert a gyermekjóléti szolgálat feladatkörébe tartozik a családi konfliktusok megoldásának elősegítése. Mivel az ügy a feladatkörét érintette, továbbá a határozat a kapcsolattartás helyszíneként a gyermekjóléti és családsegítő szolgálat helyiségét jelölte meg, ezért az Áe. 3. § (4) bekezdése alapján ügyfélnek minősült. A pszichológus feladatkörét is érintette a határozat, mert a határozat rá nézve rendelkezést tartalmazott, ezért ő is ügyfélnek minősült. Az elsőfokú bíróság – mindezek alapján – az Áe. 3. § (4) bekezdésébe és a 62. § (1) bekezdésébe ütköző döntést hozott, ezért kérte a jogerős ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálat eljárás lefolytatását elrendelte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az elvi jelentőségű jogkérdésben helyesen a jogszabályok helyes értelmezésével döntött. A Gyvt. 39. § (1)–(4) bekezdései sorolják fel a gyermekjóléti szolgáltatás – amelybe a gyermekjóléti és családsegítő szolgálat is tartozik – feladatait. E tág feladatkörön belül a gyermekjóléti szolgáltatás – a Gyvt. 39. § (3) bekezdés b) pontja értelmében – feladata kapcsolattartás esetében a kialakult veszélyeztetettség megszüntetése érdekében a családi konfliktusok megoldásának elősegítése. Ez a feladat, amelynek keretében az adott kapcsolattartás végrehajtása a gyermekjóléti és családsegítő szolgálat helyszínén történik és pszichológus segítségét igényli, csupán segítő feladat és nem olyan hatósági feladat, amely az Áe. 3. § (4) bekezdésében körülírt feladatkör alapján a gyermekjóléti és családsegítő szolgálat ügyféli jogállását megalapozná. A Gyvt. 39. § (1) bekezdése értelmében a gyermekjóléti szolgáltatás olyan, a gyermek érdekeit védő speciális személyes szociális szolgáltatás, amely a gyermek testi, lelki egészségének biztosítását szolgálja. Ez a személyes szolgáltatás abban az esetben biztosít ügyféli jogállást a gyermekjóléti és családsegítő szolgálatnak, amennyiben a Gyvt. 17. § (2) bekezdés b) pontja szerinti hatósági eljárás kezdeményezési kötelezettsége merül fel. Az alperes az előzményi eljárásban maga is azt az álláspontot foglalta el a 2001. május 2-án kelt határozatában, hogy a kapcsolattartási ügyekben a gyermekjóléti és családsegítő szolgálat nem kezdeményezheti a kapcsolattartás újraszabályozását, mert kapcsolattartási ügyekben nem ügyfél. Az alperesnek a későbbi eljárásban kifejtett ettől eltérő jogi álláspontja megalapozatlan.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint kizárólag az a körülmény, hogy a gyermekjóléti és családsegítő szolgálat biztosítja a helyszínt és a kapcsolattartásnál a pszichológus is jelen van, nem biztosít ügyféli jogállást az Áe. 3. § (4) bekezdése alapján sem a gyermekjóléti és családsegítő szolgálatnak, sem a közreműködő pszichológusnak.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az eljárása során nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. II. 39.614/2003. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás