KÜ BH 2004/395
KÜ BH 2004/395
2004.09.01.
A referencia ajánlat léte nem előfeltétele a szerződéskötési kötelezettségnek [2001. évi XL. tv. 39. § (1)–(2) bek., 40. § (1) bek.].
Az alperesi beavatkozó távbeszélő szolgáltatás nyújtására irányuló bejelentését a hírközlési hatóság nyilvántartásba vette, amellyel egyidejűleg az alperesi beavatkozó ajánlatot tett a felperesnek hálózati összekapcsolási szerződés megkötésére. A felperes nem vitatta, hogy az ajánlat megfelel az egyes távközlő hálózati szerződésekről és azok megkötéséről szóló 251/2001. (XII. 18.) Korm. r. (a továbbiakban: Korm. r.) előírásainak, azonban arra hivatkozással, hogy az alperes a referencia összekapcsolási ajánlatát (MARIG) még nem hagyta jóvá, a szerződéskötéstől elzárkózott.
Az alperesi beavatkozó a felperesnek a 2002. január 22-től fennálló szerződéskötési kötelezettsége megállapítását, valamint igazgatási szolgáltatási díj és eljárási költség megfizetésére kötelezését kérte az alperestől. Az alperes határozatával az alperesi beavatkozó kérelmének helyt adott. Indokolása szerint az alperesi beavatkozót, mint távközlési szolgáltatót a hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény (a továbbiakban: Hkt.) 6. §-ának (1) bekezdése alapján a hírközlési hatóság nyilvántartásba vette, igazolta a felperesnek, hogy hálózat tulajdon-, illetve használati joggal rendelkezik, ezért jogosult volt a szolgáltatás bejelentésének nyilvántartásba vétele napjától összekapcsolási szerződési ajánlatot tenni. A Hkt. 39. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes szerződéskötési kötelezettsége fermán, azt a Hkt. 39. §-ának (2) bekezdése szerinti referencia ajánlat készítési kötelezettsége, illetve az ajánlat alperesi elfogadása nem érinti.
A felperes keresetében a határozat megváltoztatásával az igazgatási szolgáltatási díj és költségviselés alóli mentesítését és annak megállapítását kérte, hogy szerződéskötési kötelezettsége csak a referencia összekapcsolási ajánlat alperes általi jóváhagyását követően áll fenn.
Az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a távközlési piac liberalizációjára vonatkozó jogalkotói szándékból, és a speciális átmeneti szabályok hiányából az következik, hogy a Hkt. 39. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettség a Hkt. hatálybalépésének napjától minden távközlő hálózat tulajdon- vagy használati jogával rendelkező távközlési szolgáltató számára fennállott, arra jogosulttól származó gazdaságilag és műszakilag indokolt ajánlat esetén. A referencia összekapcsolási ajánlat készítése és jóváhagyása ettől független, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókat érintő többletteher, amely az összekapcsolási szerződés megkötésére irányuló kötelezettséget nem érintheti. Ezzel ellentétes álláspont érvényesülése esetén a liberalizációs szabályozás folytán a távközlési piacra jutó új szolgáltatók jogosultságuk ellenére nem kezdhetnék meg tevékenységüket a referencia ajánlatok jóváhagyásáig. A Korm. r. felperes által hivatkozott címe alatti 16. §-ban meghatározott rendelkezések pedig a Hkt. 39. §-ának (1) bekezdésében szabályozott szerződéskötési kötelezettségre speciális rendelkezést nem tartalmaznak.
A felperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatásával keresete teljesítését kérte. Fenntartotta és lényegében megismételte a keresetében foglaltakat, hangsúlyozva változatlan álláspontját, hogy szerződéskötési kötelezettsége csak a jóváhagyott referencia összekapcsolási ajánlat hatálybalépését követően áll fenn.
A másodfokú bíróság Pp. 254. §-ának (3) bekezdése értelmében helyes indokai alapján hagyta helyben az elsőfokú bíróság fellebbezéssel érintett ítéletét. Egyetértve az elsőfokú bíróság indokolásával utalt arra, hogy a Hkt. 39. §-ának (1) bekezdése szerint azokat a távközlési szolgáltatást végző szolgáltatókat, akik ezen szolgáltatások nyújtásához szükséges távközlő hálózat tulajdon- vagy használati jogával rendelkeznek, egymás között összekapcsolásra irányuló, gazdaságilag és műszakilag indokolt ajánlat esetében szerződéskötési kötelezettség terheli. A (2) bekezdés értelmében az összekapcsolási szerződésnek – a 40. § szerinti esetben a referenciaajánlattal összhangban – tartalmaznia kell a 37. § (3) bekezdésében foglaltakat, valamint az összekapcsolás földrajzilag meghatározott pontjait, műszaki és minőségi jellemzőit, továbbá az interfészek megjelölését. A Korm. r.-ben ,,az összekapcsolási szerződéssel kapcsolatos szabályok referencia ajánlat készítésének kötelezettsége esetén'' cím alatt található 16. §-ban előírtak alapján a referencia ajánlat készítésére kötelezett szolgáltató a 4-15. §-okat a 17-23. §-ok szerinti eltérésekkel köteles alkalmazni. Sem a Hkt.-ban, sem a Korm. r.-ben nincsen olyan rendelkezés, amely kifejezetten előírná, hogy összekapcsolási szerződéskötési kötelezettség csak jóváhagyott referencia összekapcsolási ajánlat jóváhagyását követően keletkezik. Helytállóan állapította meg az alperes és az elsőfokú bíróság, hogy kifejezett rendelkezés hiányában az összekapcsolási szerződésre és a referencia ajánlatra vonatkozó jogszabályhelyek összevetéséből sem következik az, hogy a referencia ajánlat megléte előfeltétele lenne a szerződéskötési kötelezettségnek. A referencia összekapcsolási ajánlat összeállításának és benyújtásának kötelezettsége a Hkt. és a Korm. r. alapján független az összekapcsolási szerződéskötési kötelezettségtől. A másodfokú bíróság figyelemmel volt arra, hogy az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 2004. január 1-jén hatályba lépett [és 167. §-ának (2) bekezdése értelmében rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell], azonban a perbeli ügyre az Eht. (végrehajtási rendeletével együtt) sem ad eltérő szabályozást. (Fővárosi Ítélőtábla 2. Kf. 27.127/2003/10. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás