BÜ BH 2004/396
BÜ BH 2004/396
2004.10.01.
I. Ha – az egymással quasi halmazati viszonyban álló – szabadságvesztések közül a rövidebb tartamú büntetés teljes elenyészése nem indokolt: a csökkentés a rövidebb büntetésnek akár a háromnegyedét meghaladó részéig is terjedhet.
II. A csökkentés mérvének a megítélésénél – többek között – azt is vizsgálni kell, hogy a több eljárásban elbírált cselekmények jellegükben azonosak vagy hasonlók-e; elkövetési magatartásuk időbelileg egybeeső vagy közeli-e; a cselekmények egymással összefüggésben állnak-e [Btk. 93. §; 3/2002. BJE h. II/3.].
A Sz. Megyei Bíróság 2004. év április hó 13. napján az alábbi jogerős és végrehajtandó szabadságvesztés büntetéseket foglalta összbüntetésbe:
1. A Ny.-i Városi Bíróság 2001. év szeptember hó 4. napján kelt ítéletével, amely a Sz. Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság végzése folytán 2002. év február hó 19. napján emelkedett jogerőre, súlyos testi sértés bűntette miatt 1 év 6 hónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. Elkövetési idő: 2001. év január hó 11. napja.
2. A Sz. Megyei Bíróság 2002. év április hó 10. napján kelt ítéletével, amely a Legfelsőbb Bíróság ítéletével 2003. év április hó 9. napján emelkedett jogerőre, halált okozó testi sértés bűntette miatt 5 év, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte a terheltet. Elkövetési idő: 2000. év augusztus 31. napja.
Az összbüntetés tartamát az elsőfokú bíróság 6 év fegyházbüntetésben állapította meg.
Az elsőfokú bíróság összbüntetési ítélete ellen Sz. F. elítélt jelentett be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség átiratában az elítélt fellebbezését alaposnak tartva, az összbüntetés tartamának mérséklését indítványozta.
Az elítélt fellebbezése alapos, a fellebbviteli főügyészség indítványa helytálló.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az összbüntetésbe foglalás törvényes előfeltételei fennállnak, mert az elítélt mindkét alapítélettel érintett bűncselekményt a legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedését – 2002. év február hó 19. napját – megelőzően követte el. E vonatkozásban az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását csak annyiban egészítette ki a másodfokú bíróság, hogy az elítélt mindkét cselekményét a legkorábbi elsőfokú elítélését megelőzően követte el. Sz. F. a jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetéseket folyamatosan tölti.
Ítéletének indokolásában helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság a 3/2002. BJE határozat II/3. pontjára, azonban pontatlanul idézte azt a tekintetben, hogy ez alapján ,,a rövidebb tartamú büntetés majdnem fele részének elengedésével látta kiküszöbölhetőnek azt a hátrányt, mely a bűncselekmények egy eljárásban történő elbírálásának az elmaradásából fakad. Ezen megállapítással szemben az elsőfokú bíróság ténylegesen nem a rövidebb tartamú szabadságvesztés felét, hanem annak csak harmadát engedte el.
Az elsőfokú bíróság által felhívott jogegységi döntés szerint ugyanakkor, ha a terhelt nem az elsőfokú elítélése után követte el az újabb bűncselekményt (a jelen esethez hasonlóan) és ,,a rövidebb tartamú büntetés teljes elenyészése nem indokolt: a csökkentés a rövidebb büntetésnek akár a 3/4-ét meghaladó részéig is terjedhet''.
A fentiek alapján az ítélőtábla az 1. pontbeli rövidebb tartamú börtönbüntetés valamivel több mint 3/4-ét – 1 év 2 hónapot – engedett el. Ezáltal került az elítélt olyan helyzetbe, mintha a terhére rótt bűncselekmények egy eljárásban kerültek volna elbírálásra. Egyebekben helyesen, a Btk. 94. § (1) bekezdés törvényes alkalmazásával döntött az elsőfokú bíróság, hogy az összbüntetést a szigorúbb végrehajtási fokozatban kell végrehajtani.
Észlelte az ítélőtábla, hogy az alapügyben hozott jogerős határozat szerint Sz. F. az 1. pontbeli elítéléséből feltételes szabadságra nem volt bocsátható. A 2. pontbeli alapügyben az elítélésekor bekövetkezett jogszabályváltozás folytán azonban már feltételes szabadságra bocsátható volt. Az összbüntetés megállapítása során helyesen mellőzte az elsőfokú bíróság a feltételes szabadságra bocsátás kizárását, mert a 2003. évi II. tv. 88. § (1) bekezdés e) pontja 2003. év március hó 1. napjával hatályon kívül helyezte a Btk. 47. § (4) bekezdésének c) pontját (a többszörös visszaeső a korábbi törvény szerint nem volt feltételes szabadságra bocsátható). Egyben a törvény 88. §-ának (4) bekezdése elrendelte, ,,ha az elítélt esetében a bíróság a Btk. 47. § (4) bekezdésének c) pontja alapján rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátásból való kizárásról, a törvény hatálybalépését követően a büntetés-végrehajtási bíró a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. 8. §-ának megfelelő alkalmazásával a büntetés-végrehajtási intézet előterjesztésére határoz a feltételes szabadságról''. Ezen jogszabályi rendelkezés folytán tehát az 1. pontbeli ítéletből utóbb lehetővé vált a feltételes szabadságra bocsátás alkalmazása.
Ezért Sz. F. az összbüntetéséből büntetésének legalább 4/5 részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra a Btk. 47. § (2) bekezdés I. tétele alapján.
A fentiek alapján a másodfokú bíróság a Be. 360. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen az elsőfokú bíróság ítéletét az összbüntetés tartama tekintetében, az előzőek szerint a Be. 372. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta. (Fővárosi Ítélőtábla 1. Bf. 807/2004. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás