BÜ BH 2004/397
BÜ BH 2004/397
2004.10.01.
Nincs ,,különös visszaesőként'' elkövetett minősített esete az emberölés előkészülete bűntettének, de a büntetést a különös visszaeső terhelttel szemben kell kiszabni [Btk. 166. § (3) bek., 97. § (1)–(2) bek.].
A Cs. Megyei Bíróság G. J. vádlottat 2 rb. emberölés előkészületének bűntette miatt halmazati büntetésül főbüntetésként 6 év börtönre, mellékbüntetésként 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Korábbi életfogytig tartó szabadságvesztésére vonatkozó feltételes szabadságát megszüntette és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 6 évre elhalasztotta.
Az ítéleti tényállás szerint G. J.-t a Sz. Megyei Bíróság 1981. augusztus 5. napján kihirdetett ítéletével, amely a Legfelsőbb Bíróság végzésével 1982. január 6. napján emelkedett jogerőre, előre kitervelten, több emberen elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.
E büntetésből a vádlott 2001. január 27. napján feltételesen szabadult. Feltételes szabadsága 2011. január 26. napján telt volna le.
Szabadulása után nem kereste a kapcsolatot volt házastársával és lánygyermekével, mert neheztelt rájuk, őket tette felelőssé azért, hogy korábban börtönbe került.
Fogva tartása során megismerkedett a szintén büntetését töltő K. M.-mel, akivel szabadulása után felvette a kapcsolatot. 2001. június 24-én telefonon hívta fel, közölte, hogy munkát tud szerezni részére és másnapra egy találkozót beszélt meg vele Sz. városban egy vendéglőben.
K. M. egy ismerősével annak gépkocsijával érkezett. A vendéglőben a vádlott közölte vele, hogy feleségét és lányát kellene megölni, ez a ,,munka'' amit ígért, s ezért felajánlott 1 millió forintot.
K. M. látszólag elvállalta a feladatot. G. J. azt is közölte, a ,,munkát'' akkor kell elvégezni, amikor alibit biztosít magának, mégpedig azzal, hogy befekszik egy kórházba. Közölte azt is, hogy ennek időpontjáról majd értesíti K. M.-t. Ezután gépkocsiba ültek és a vádlott megmutatta az útról is jól látható, volt felesége által lakott tanyát.
Miután a vádlott kiszállt az autóból, K. M. és társa elment T.-né S. I.-hoz, a vádlott volt házastársához. Beszámoltak a sértettnek arról, mivel bízta meg őket volt férje, G. J. vádlott.
Két nap múlva K. M. és társa a b.-i körzeti megbízottat szolgálati lakásán felkereste és elmondták a velük történteket.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést, a vádlott bizonyítottság hiánya okából való felmentése végett. A fellebbezési nyilvános ülésen a védő másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítését is kérte.
Az ítélőtábla a fellebbezéseket nem ítélte alaposnak, ugyanakkor osztotta a Legfőbb Ügyészség azon álláspontját, hogy a vádlott különös visszaesőnek minősül, így vele szemben a büntetést a Btk. 97. § (1) bekezdése alapján kell kiszabni.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján felülbírálva eljárási szabálysértést nem észlelt és arra figyelemmel, hogy az elsőfokú bíróság hiánytalan és megalapozott tényállást állapított meg, az a másodfokú eljárásban is irányadó volt.
A tényállást támadó és a vádlott felmentése érdekében bejelentett fellebbezések a bizonyítékok mérlegelése ellen irányultak. Azt sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott következetes tagadását elvetve, az elsőfokú ítéletben részletesen taglalt terhelő bizonyítékokat fogadta el tényállása alapjául. Az elsőfokú bíróság álláspontját részletesen indokolta és kifejtette, hogy a vádlott tagadásával szemben mely bizonyítékokat miért tekintett aggálytalannak és a tényállás alapjául azokat miért fogadta el.
A magyar Büntetőeljárási Törvény – mind az elsőfokú eljárás során alkalmazott, mind az elbíráláskor hatályban lévő Be. – az elsőfokú bíróság feladatává teszi a bizonyítékok mérlegelését. Az elsőfokú bíróság észleli közvetlenül a bizonyítékokat, hiszen ő hallgatja meg a vádlottat, hallgatja ki a tanúkat, így az elsőfokú bíróság feladata és kötelessége ezen rendelkezésre álló bizonyítékok összevetése, mérlegelése. Az elsőfokú bíróság ezen kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, indokai helytállóak, logikusak és mindenben megfelelnek az iratokban rögzítetteknek.
Megalapozott tényállás esetén a másodfokú eljárásban a bizonyítékok eltérő értékelésére nincs törvényes lehetőség. Így a tényállást támadó és kizárólag a bizonyítékok mérlegelése ellen irányuló fellebbezések eredményre nem vezethettek.
A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is törvényes. Az csupán annyiban szorul kiegészítésre, hogy a vádlott az emberölés előkészületének bűntettét azon magatartással valósította meg, hogy mást az emberölés bűntettének elkövetésére felhívott.
Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülmények kiegészítésre, illetve helyesbítésre szorultak. Az ítélőtábla további enyhítő körülményként értékelte az időmúlást, hiszen a cselekmény elkövetésétől számítottan több mint kettő év már eltelt. Ugyanakkor mellőzte súlyosító körülményként értékelni – a feltételes szabadság alatti elkövetés helyes értékelése mellett – a vádlott büntetett előéletét, hiszen ez az egy elítélésének kétszeres értékelését jelentené. Ugyanakkor további súlyosító körülményként értékelte a halmazatot, mert a később kifejtendőkre figyelemmel a büntetési tételkeretet nem a halmazatra figyelemmel kell alkalmazni, így az súlyosító körülményként értékelhető.
A büntetés kiszabása vonatkozásában az ítélőtábla a Btk. 2. §-ára figyelemmel az elbíráláskor hatályban lévő törvényt alkalmazta, mert a középmértékre vonatkozó szabály hiányában a vádlottra ez az enyhébb. Erre ugyan az elsőfokú bíróság ítéletében nem hivatkozott, de azt nyilvánvalóan alkalmaznia kellett.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor nem állapította meg, hogy a vádlott a Btk. 137. § 15. pontja szerinti különös visszaeső. A vádlottat ugyanilyen bűncselekmény miatt a bíróság korábban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre ítélte, mely büntetéséből feltételes kedvezménnyel szabadult, jelen cselekményét a feltételes szabadság alatt követte el. Figyelemmel tehát arra, hogy a vádlott a korábbi végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó ítélet jogerőre emelkedése után, a büntetés végrehajtásának befejezése előtt valósította meg a cselekményt, különös visszaesőnek minősül. Ezért az ítélőtábla a büntetést különös visszaesővel szemben tekintette kiszabottnak és alkalmazta a Btk. 97. § (1) bekezdését, mely szerint a büntetés felső határa a felével emelkedik és e büntetési tételkeretek között vizsgálta a kiszabott büntetés tartamát.
A cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyára és a halmazatra figyelemmel úgy ítélte, hogy a különös visszaeső vádlottal szemben az elsőfokú bíróság által kiszabott 6 év börtön arányos, annak enyhítése nem kerülhet szóba.
A törvény kötelező rendelkezésének megfelelően járt el az elsőfokú bíróság, amikor a feltételes szabadság próbaideje alatt elkövetett bűncselekmény miatt elítélt vádlottal szemben a feltételes szabadságot megszüntette és a törvényben meghatározott mértéknek megfelelően határozta meg, hogy az újabb feltételes szabadságra bocsáthatóság időpontját 6 évre halasztja el.
Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek, de az időközben 2003. július hó 1. napján hatályba lépett Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény szerint a bűnjelekre vonatkozó rendelkezés a Be. 155. § (1), (2) és (8) bekezdésén, a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés pedig a Be. 338. § (1) bekezdésén alapul.
Rámutatott a másodfokú bíróság arra, hogy az elsőfokú bíróság szükségtelenül rendelkezett a jövőben esetleg felmerülő bűnügyi költség megfizetéséről, mert az ilyen bűnügyi költségre kötelezésre az általa alkalmazott és a jelenleg hatályos Be. szerint is a másodfokú eljárásban, vagy különleges eljárás keretében van lehetőség (Be. 578. §).
A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a fellebbezéseket alaptalannak ítélte, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. § (1) bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta. (Szegedi Ítélőtábla Bf. I. 14/2003. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás