397/B/2004. AB határozat
397/B/2004. AB határozat*
2006.02.28.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az egyes, tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásról szóló 267/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 9. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz jogi képviselőn keresztül benyújtott indítványában az indítványozó az egyes, tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásról szóló 267/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormr.) 9. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és a hatálybalépésének napjára visszaható hatályú megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a hivatkozott jogszabályi rendelkezés „hátrányos megkülönböztetést tesz a [...] személyek között a részükre járó juttatás biztosítása során. A hátrányos megkülönböztetés a jogosultak között történik, mert csak annak járt juttatás 2001. január 1. napjától, a törvény hatálybalépésétől, aki 2001. július 31-ig benyújtotta a jogosultság iránti igényét. Aki 2001. július 31. napját követően nyújtotta, vagy nyújtja be kérelmét, csak a kérelem benyújtását megelőző hatodik hónap első napjától jogosult a juttatásra. A 267/2000. Korm. rendelet többi rendelkezése biztosítja azt az alkotmányos jogot, amely az 1949. évi XX. törvény, az Alkotmány 17. §-a alapján illeti meg az állampolgárokat. [...] Ugyancsak biztosítja a kormányrendelet az Alkotmány 70/E. § (1) és (2) bek-ben meghatározott jogot”. Az indítványozó álláspontja szerint „a fentiekben biztosított alkotmányos jogokkal ellentétes” a Kormr. 9. § (2) bekezdése. „Az a jogszabályi szabályozás, mely ugyanazon jogosultsági feltételek fennállása esetén a juttatást a kérelem beadásának időpontjához köti, »egyéb helyzet szerinti megkülönböztetést« tesz a jogosultak között. Hátrányos helyzetet teremt a jogszabályt ismerők és nem ismerők között. [...] Aki nem ismeri a jogszabályt, a juttatás lehetőségétől teljes mértékben elesik, holott a jogosultsága 2001. január 1. napjától fennáll, amiről az Államnak is tudomása van. Mindezeket a jogosultak számára méltánytalannak, a »kisebbségükön« belül hátrányos megkülönböztetésnek és alkotmányellenesnek tartom.”
II.
Az Alkotmánynak az indítványozó által hivatkozott rendelkezései:
„17. § A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.”
2. A Kormr.-nek az Alkotmánybíróság által vizsgált rendelkezése:
„9. § (2) Amennyiben az érintett a juttatás iránti kérelmét 2001. július 31. napjáig benyújtja, a juttatás – a jogosultsági feltételek megléte esetén – 2001. január 1. napjától jár. A 2001. július 31. napját követően benyújtott kérelem esetén a juttatást a kérelem benyújtását megelőző hatodik hónap első napjától kell megállapítani.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság először a kifogásolt jogszabályi rendelkezés és az Alkotmánynak a diszkriminációt tiltó, 70/A. § (1) bekezdése közötti kapcsolatot vizsgálta meg.
A Kormr. ex gratia juttatást biztosít a jogosultaknak a múlt rendszerben politikai okból elszenvedett szabadságelvonás miatt. Bár nem tekinthető újabb kárpótlásnak, alkotmányosságának vizsgálatakor – tekintettel az érintetti körre és a juttatás jogalapjára, vagyis az elszenvedett sérelemre – megkerülhetetlen az Alkotmánybíróságnak a személyi sérelemokozásért nyújtott kárpótlással kapcsolatosan kialakított gyakorlata.
„Az Alkotmánybíróság [...] hangsúlyozta, hogy szemben a tulajdoni kárpótlással az államot az elmúlt rendszerek személyi sérelemokozásáért kárpótlási kötelezettség – a jogállami [A]lkotmányt megelőző kötelezettségvállalás hiányában – még részlegesen sem terhelte. [...] Az Alkotmánybíróság tehát a vizsgálat során mindig szem előtt tartotta, hogy az állam – az Alkotmány alapján – nem volt köteles az életüktől és a szabadságuktól megfosztottaknak kárpótlást adni. [...] Ha a törvényhozás viszont jogosultságokat állapít meg, a mindenkori szabályozás összefüggései alapján az alkotmányossági vizsgálat elvégezhető. [...]
Az Alkotmánybíróság – a fentiekkel összhangban – a 3.Kpt. [az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény] vizsgálata során rámutatott, hogy mivel az állam a múlt rendszerekben elkövetett személyi sérelemokozásokért a jogállami [A]lkotmányt megelőző időre, visszamenőlegesen állapítja meg a kárpótlási kötelezettségét – éspedig úgy, hogy a kizárt, elévült és egyéb okból érvényesíthetetlen, illetőleg eredetileg nem is létezett jóvátételi igényeket a semmisségi törvényhozás során kilátásba helyezett kárpótlási kötelezettséggel közös nevezőre hozza – a kifogásolt törvénynek (3.Kpt.) meghatározó jogalapja a méltányosság. A személyi sérelemokozásokért járó kárpótlás ezért ex gratia jellegű, visszamenőleges és egységes jogalapot teremt a személyi sérelemokozások jóvátételére. Ez az egységes jogalap bizonyos személyi sérelemokozások ténye, függetlenül attól, hogy azokért járt-e eredetileg kárpótlás és az milyen okból volt érvényesíthetetlen, illetőleg, hogy a sérelemokozás a semmisségi törvények hatálya alá esik-e vagy sem. [...]
[A]mikor a 3.Kpt.-vel kapcsolatban – akár a jogosulti kört, akár a juttatás mértékét illetően – a megkülönböztetés tilalma merül fel, akkor nem alapjogok, sőt meghatározóan nem is alanyi jogosultságok közötti megkülönböztetésről van szó, a megkülönböztetés a pozitív diszkrimináción belül marad, ezen belül vizsgálandó.” [46/2000. (XII. 14.) AB határozat, ABH 2000, 353, 360–362.]
Az ex gratia juttatásoknál – a Kormr.-ben szabályozott juttatás esetében is – a jogalkotót tehát széles körű mérlegelési jog illeti meg mind a jogosulti kör, mind a juttatás mértéke és egyéb jellemzője meghatározása tekintetében, azonban ekkor is irányadóak a 9/1990. (IV. 25.) AB határozatban (ABH 1990, 46.), illetve a 16/1991. (IV. 20.) AB határozatban (ABH 1991, 58.) megfogalmazott elvek és követelmények:
„Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy [...] a törvényhozó szabadsága a részletekben való megkülönböztetésre igen nagy. Mindenekelőtt azért, mert az állam nem jogi igényeket elégít ki, hanem méltányosságból juttat javakat a kedvezményezetteknek. Ha tehát nem eleve jogosultakat különböztet meg, a megkülönböztetés korlátja a pozitív diszkrimináció elvi határa: az egyenlő méltóságú személyként való kezelés feltétlen betartása, illetve az Alkotmányban megfogalmazott alapjogok meg nem sértése. [Lásd 9/1990. (IV. 25.) AB határozat.] Ezen belül csak az követelhető meg, hogy a nem egyenlő kezelésnek ésszerű oka legyen, azaz ne minősüljön önkényesnek. Figyelembe kell venni, hogy nincs senkinek joga arra, hogy egy ex gratia juttatás meghatározott formájában részesüljön. Ugyanakkor az ex gratia juttatásnál is irányadók az Alkotmány 70/A. §-ában foglaltak. [...]
Az Alkotmánybíróság nyomatékosan felhívja a figyelmet arra a 21/1990. (X. 4.) AB határozatában kimondott feltételre, hogy a megkülönböztetés alkotmányosságának alátámasztására az Alkotmánybíróság »nem fogadhat el preferált csoportokra vonatkozó olyan érveket, amelyek nem kizárólag erre a csoportra érvényesek«.” [16/1991. (IV. 20.) AB határozat, ABH 1991, 58, 62.]
Az Alkotmánybíróság mindezekből következően azt vizsgálta meg, hogy van-e ésszerű indoka annak, hogy a Kormr. azoknak, akik 2001. július 31-ig benyújtották kérelmüket, 2001. január 1-jétől biztosította a juttatást, míg azoknak, akik ezen időpont után nyújtották be kérelmüket, csak a kérelem benyújtását megelőző hatodik hónap első napjától biztosítja azt. A 2001. július 31-éig benyújtott kérelmek esetén a juttatás a benyújtás hónapjától, és visszamenőleg a benyújtást megelőző legfeljebb hat hónap időtartamára jár (hiszen aki pl. júniusban nyújtotta be kérelmét, az visszamenőleg csak öt hónapra, aki májusban, az csak négy hónapra stb. részesült a juttatásban). A Kormr. 9. § (2) bekezdésének egészét figyelembe véve kitűnik, hogy annak megalkotásakor a jogalkotó úgy szabályozott, hogy a juttatás visszamenőleg legfeljebb hat hónapos időtartamra illesse meg a jogosultakat. Ez a szabályozás egyaránt vonatkozik a jogosultak mindegyik csoportjára: azokra is akik, 2001. július 31-e előtt, és azokra is, akik ezen időpont után nyújtották be kérelmüket.
Mivel az állam ex gratia juttatásban részesíti a személyek meghatározott csoportját, ezért a juttatás részletszabályainak megállapításában is nagy szabadság illeti meg a jogalkotót. Így például rendelkezhet arról, hogy a juttatás megállapítása és folyósítása kérelemre és nem automatikusan történik, meghatározhatja azt is, hogy a kérelem benyújtása előtti időre biztosítja-e a juttatást vagy sem és azt is, hogy ezt visszamenőlegesen milyen időtartamra biztosítja.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mivel a szabályozásnak ésszerű indokai vannak, a Kormr. 9. § (2) bekezdése nem ellentétes az Alkotmánynak a hátrányos megkülönböztetést tiltó 70/A. § (1) bekezdésével.
2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kormr. 9. § (2) bekezdése és az Alkotmány 17. §-a, valamint 70/E. § (1) és (2) bekezdése között az indítvánnyal összefüggően értékelhető kapcsolat nem áll fenn.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2006. február 20.
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Kovács Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás