BÜ BH 2004/402
BÜ BH 2004/402
2004.10.01.
I. Ha a nyomozás meghatározott személy ellen folyik, a nyomozás határidejének a meghosszabbítása legfeljebb a gyanúsítottnak kihallgatásától számított két évig terjedhet – A kétéves nyomozási határidőbe nem lehet beszámítani az ügyészi vádemelési szakot – A Be. IX. fejezete jól elkülönülten szabályozza a nyomozati szakaszt, míg a X. fejezet a vádemelés szakaszát rögzíti.
II. A vádemelés olyan önálló eljárási szakasz, amely a Be. 216. § (2) bekezdés szerint legfeljebb 90 napig tarthat akkor is, ha a nyomozás tartama a két évet elérte [Be. 176. § (2) bek., 179. § (1) bek., 216. § (2) bek.].
K. P. gyanúsított előzetes letartóztatását a F.-i Bíróság végzésével 2002. április 19-én rendelte el. A kényszerintézkedés a törvényes határidőkben meghosszabbításra került. Az elsőfokú bíróság a 2004. április 13. napján megtartott ülésen meghozott végzésével K. P. gyanúsított előzetes letartóztatását az elsőfokú bíróság tárgyalás előkészítése során hozandó határozatáig, legfeljebb 2004. június 19. napjáig meghosszabbította.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen K. P. gyanúsított és védője jelentett be fellebbezést.
A gyanúsított meghatalmazott védője az elsőfokú bírósághoz 2004. április 23. napján érkezett, a nyomozással kapcsolatos észrevételeit tartalmazó beadványában kérte, hogy azt a F.-i Bíróság saját hatáskörben bírálja el, vagy tekintse az előzetes letartóztatás meghosszabbítása tárgyában hozott végzés elleni fellebbezés mellékletének.
Az elsőfokú bíróság a beadványt felterjesztette az ítélőtáblához. A fellebbezésben foglalt indokok szerint a 2002. április 17. napja óta, a meghatározott személy ellen folytatott nyomozás határideje 2004. április 17. napján meghosszabbíthatatlanul lejárt, ezért ezen okból, valamint vádemelés hiányában a nyomozási bíró a Be. 176. § (2) bekezdésében foglalt abszolút határidő (2004. április 17. napja) elteltét követően, jogsértő módon hosszabbította meg a gyanúsítottal szemben elrendelt kényszerintézkedés tartamát. Hivatkozott a Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiumának állásfoglalására (a továbbiakban: állásfoglalás).
A fellebbezések nem alaposak.
Az elsőfokú bíróság a megtartott ülésen és az annak alapján hozott végzésében törvényes indokok alapján döntött K. P. gyanúsított előzetes letartóztatásának meghosszabbításáról.
A Be. 176. § (2) bekezdésének második mondata értelmében, ha a nyomozás meghatározott személy ellen folyik, a nyomozás határidejének meghosszabbítása legfeljebb a gyanúsítottnak a 279. § (1) bekezdése szerinti kihallgatásától (alapos gyanú közlése) – 2002. április 17. – számított két évig hosszabbítható meg. A Be. 136. § (2) bekezdése az előző időpontot mint az előzetes letartóztatás megszűnésének egyik esetét állapította meg, amely szerint az előzetes letartóztatás megszűnik, ha a nyomozás határideje – ideértve a 176. § (2) bekezdésének második mondatában szabályozott esetet is – meghosszabbítás nélkül lejárt.
A gyanúsított ügyében a Be. 179. § (1) bekezdése szerinti kihallgatásra 2002. április 17. napján került sor. A nyomozó hatóság a nyomozati iratokat vádemelési javaslattal küldte meg a F.-i Főügyészség részére, amely döntése alapján a dr. B. I. igazságügyi orvos-szakértőnek a védelem felkérésére 2003. november 24. napján előterjesztett szakvéleményét okirati bizonyítékként csatolta az iratokhoz, és a nyomozó hatóságot a korábban adott orvos-szakértői vélemények kiegészíttetésére utasította. Ennek megtörténtét követően 2004. március 30-án iratismertetésre került sor, majd az azt követő napon kelt összefoglaló jelentésével, vádemelési javaslatával a nyomozó hatóság az ügyben keletkezett nyomozati iratokat megküldte a F.-i Főügyészség részére.
A Be. 193. §-ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik az iratismertetésről: ,,A nyomozás elvégzése után az ügyész vagy – ha az ügyész másképp nem rendelkezik – a nyomozó hatóság a gyanúsítottnak és a védőnek az erre kijelölt helyiségben átadja a nyomozás összefűzött iratait. Lehetővé kell tenni, hogy a gyanúsított és a védő az esetleges vádemelés alapjául szolgáló összes iratot – kivéve a zártan kezelt iratokat – megismerhesse.''
A Be. 216. § (1)–(3) bekezdése szabályozza az iratok ismertetése utáni ügyészi intézkedések körét, ezek elvégzésére a 216. § (1) bekezdése 30 napos határidőt állapít meg, amely a 216. § (2) bekezdése értelmében kivételes esetben harminc nappal meghosszabbítható, illetve meghatározott feltételek esetén a felettes ügyész engedélye alapján legfeljebb 90 napos határidő engedélyezhető.
Mivel a nyomozás – a Be. 193. §-a (1) bekezdésének értelmezéséből is kiindulva – az orvos-szakértői vélemények kiegészíttetését követő iratismertetéssel – további nyomozati cselekmények elvégeztetése hiányában – 2004. március 30. napján befejeződött. Ezzel a büntetőeljárás nyomozati szakasza lezárult anélkül, hogy a nyomozás határideje elérte volna a Be. 176. § (2) bekezdésében írt kétéves intervallumot. Az eljárás az ügyészség előtt folytatódik – a hivatkozott 30-90 napos határidőben – a szükséges intézkedések megtétele végett. A vádemelés nem része a büntetőeljárás nyomozati szakaszának, attól a Be. rendszerében a X. Fejezetben elkülönülten nyert szabályozást. Ezen indok is a fentiekben kifejtett jogértelmezéssel áll összhangban, ezért a meghatalmazott védőnek a Be. 176. § (2) bekezdésére, és az állásfoglalásra történő hivatkozása nem alapos. Figyelemmel arra, hogy a gyanúsított ügyében a Be. 176. § (2) bekezdésében foglalt eset nem áll fenn, továbbá a Be. 136. §-ának (2) bekezdésében írtak sem következtek be, a gyanúsított előzetes letartóztatása nem szűnt meg.
Az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy a gyanúsított terhére rótt cselekmény jelentős tárgyi súlyú, mivel a testi sértés minősített esetének elkövetésével gyanúsítják, és helytállóan vette figyelembe a gyanúsított személyi körülményeit. Mindezek alapján a másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság törvényes és megalapozott végzését, különös figyelemmel arra, hogy a gyanúsított szökésének vagy elrejtőzésének veszélyére tekintettel alaposan feltehető, hogy az eljárási cselekményeknél a jelenléte másképp nem biztosítható [Be. 129. § (2) bek. b) pont]. Az a körülmény továbbá, hogy a nyomozó hatóság vádemelési javaslattal küldte meg az ügyet a F.-i Főügyészségre, és az érdemi ügyészi intézkedés megtételére a kényszerintézkedés – meghosszabbítás nélküli hátralévő határideje – nem lett volna elegendő, a fentieken túlmenően megerősítette az előzetes letartóztatás meghosszabbításának indokoltságát. (Fővárosi Ítélőtábla Bnyf. 704/2004. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás