PÜ BH 2004/407
PÜ BH 2004/407
2004.10.01.
Nem ,,jóerkölcsbe ütköző'' a gyámhatóság által is jóváhagyott ingatlan adásvételi szerződés pusztán azért, mert az az eseti gondnok által képviselt cselekvőképtelen személy és a gondnoka közt jött létre, ha az egyébként a szerződéskötéskor a cselekvőképtelen személy érdekeinek megfelelt [Ptk. 200. §].
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint az I. r. felperes és az I. r. alperes testvérek, egyben a II. r. alperes gyermekei. A II. r. alperest a városi bíróság az 1997. május 15. napján jogerőre emelkedett ítéletével a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte, a gyámhatóság pedig a gondnokául az I. r. alperest rendelte ki.
Az I. r. felperes és az I. r. alperes 1995-ben szerezte meg a perbeli ingatlanok 1/4-1/4 tulajdoni illetőségét a II. r. alperes haszonélvezeti jogával terhelten és akként, hogy mindkét ingatlan másik felének a tulajdonosa a II. r. alperes volt. 1997. november 13-án az I. r. alperes olyan tartalmú életjáradéki szerződést kötött a II. r. alperessel, amelynek alapján a II. r. alperes 400 000 forint egy összegben történő kifizetése, valamint havi 5000 forint életjáradék fizetése ellenében az I. r. alperesre ruházta át a k.-i ingatlannak a saját tulajdonában álló 2/4 tulajdoni illetőségét. Ezt követően a városi bíróság a jelen per I. r. alperese által a jelen per I. r. felperese ellen közös tulajdon megszüntetése iránt indított perben olyan tartalmú egyezséget hagyott jóvá a felek között, amely szerint a felek a k.-i ingatlanon fennálló közös tulajdonukat megszüntették akként, hogy az I. r. alperes az I. r. felperes 1/4 tulajdoni illetőségét a II. r. alperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten 1 000 000 forint összegű megváltási ár ellenében magához váltotta.
Ezt követően, 1999. augusztus 4. napján az I. r. alperes olyan tartalmú adásvételi szerződést kötött a II. r. alperessel, amellyel a II. r. alperes a f.-i ingatlannak a saját tulajdonában álló 1/2 illetőségét a haszonélvezeti jogának fenntartása mellett 1 600 000 forint vételárért az I. r. alperesnek eladta. Az adásvételi szerződés megkötése után, 2000. január 22-én az I. r. alperes pert indított az I. r. felperes ellen a városi bíróságon a f.-i ingatlanon fennálló közös tulajdon akként történő megszüntetése iránt, hogy az I. r. felperes 1/4 tulajdoni hányadát 600 000 forint megváltási ár ellenében adja a bíróság az ő kizárólagos tulajdonába. Az utóbbi perben érdemi döntés még nem született.
Az I. r. felperes keresetében az alperesek között létrejött életjáradéki és adásvételi szerződések, az I. r. felperes jogainak előmozdítása érdekében a perbe II. r. felperesként belépett megyei főügyészség pedig az alperesek között létrejött adásvételi szerződés semmisségének a megállapítását, valamint az eredeti állapot helyreállítását kérte arra való hivatkozással, hogy az I. r. felperes álláspontja szerint mindkét szerződés, a II. r. felperes érvelése szerint pedig az adásvételi szerződés nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.
Az I. r. és II. r. alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítélet ellen az I. r. felperes fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolásának a jogi okfejtése szerint a II. r. alperes mindkét vitatott szerződés megkötésének időpontjában cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt állott ugyan, és a gondnoka a vele szerződő I. r. alperes volt, önmagában annak azonban nincs jogi akadálya, hogy a gondnokolt a gondnokával szerződést kössön és az ilyen szerződés megkötése az általánosan elfogadott erkölcsi normákat sem sérti akkor, ha a szerződés tartalma a gondnokolt érdekeivel nem ellentétes. Miután a gondnokság alá helyezett személy tulajdonában lévő ingatlan tulajdonjogának átruházására vonatkozó jognyilatkozat érvényességéhez a Ptk. 19. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, a gyámhatóság kötelessége az eset körülményeit mérlegelve annak a vizsgálata, hogy a jognyilatkozat mennyiben szolgálja a gondnokság alá helyezett érdekeit. A perbeli esetben mindkét szerződés gyámhatósági jóváhagyása megtörtént, és a gyámhatóság mindkét szerződéssel kapcsolatos eljárása során ügyvédet rendelt ki eseti gondnokként a II. r. alperes részére, aki a gondnokolt érdekeinek a szem előtt tartásával járt el, hiszen az 1997. november 13-án kelt életjáradéki szerződésben az I. r. alperes eredetileg csupán 200 000 forint életjáradék egy összegű megfizetését vállalta, ezt az összeget azonban a felek éppen a gyámhatósági eljárás hatására 400 000 forintra emelték fel. A gondnokolt a perbeli ingatlanhányadok tulajdonjogának az átruházása fejében havonta folyósított, illetve egy összegű életjáradék és vételár formájában megfelelő ellenszolgáltatásokhoz jutott, az őt megillető ellenszolgáltatás gyámhatósági fenntartásos betétkönyvben került elhelyezésre, amely az érdekeinek megfelel, hiszen kamatozik és ezáltal a jogosult vagyonát gyarapítja, mindkét ingatlanon fennmaradt ugyanakkor a II. r. alperes haszonélvezeti joga is, amely az említett ingatlanok lakás, illetve üdülő céljára történő használatának, valamint a hasznosításának a lehetőségét is változatlanul biztosítja a részére, anélkül, hogy az ingatlanokkal kapcsolatos rendkívüli javítási és helyreállítási költségek arányos részét viselni lenne köteles. Mindezekből viszont az következik, hogy a perbeli szerződések nem sértették a gondnokolt II. r. alperes érdekeit.
Az I. r. felperes a városi bíróságon folyamatban volt perben a közös tulajdon megszüntetése tárgyában egyezséget kötött az I. r. alperessel anélkül, hogy az életjáradéki szerződés semmisségére hivatkozott volna, azzal pedig alaptalanul érvelt, hogy az I. r. alperes abból a célból kötötte volna meg a perbeli szerződéseket, hogy a II. r. alperes hagyatékát egymaga szerezze meg. A Ptk.-nak a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó 147-148. §-ai nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely a nagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező társtulajdonos részére bármiféle előnyt biztosítana, az I. r. alperes által a perbeli szerződések alapján a II. r. alperestől megszerzett ingatlanhányadok pedig nem feltétlenül képezik a II. r. alperes majdani hagyatékának tárgyát. A hagyaték leendő tárgyaival, mint tulajdonnal minden tulajdonos szabadon rendelkezhet, és e jogának gyakorlása során előfordulhat az is, hogy a hagyaték leendő tárgyaiban értékcsökkenés következik be, az erre irányuló jognyilatkozat azonban önmagában ebből az okból nem ütközik nyilvánvalóan a jóerkölcsbe. A konkrét esetben ugyanakkor az is csupán a mai értékviszonyokon alapuló egyfajta feltételezés, hogy a II. r. alperes majdani halálakor az általa átruházott tulajdoni illetőség akkori értéke magasabb lenne, mint az általa felvett vételár kamatokkal növelt összege, hiszen teljes bizonyossággal ez nyilvánvalóan nem állapítható meg.
A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatása és az alperesek kőzött létrejött életjáradéki, valamint adásvételi szerződések érvénytelenségének a megállapítása és az eredeti állapot helyreállítása iránt.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert az I. r. alperesnek, mint a gyámhatóság által kirendelt gondnoknak a legfőbb kötelezettsége az, hogy a gondnokolt II. r. alperes érdekeit szem előtt tartsa, és az ő javára tevékenykedjen a vagyoni ügyleteknél. A perbeli szerződések megkötése során azonban az alperesek között vevő-eladó viszony alakult ki, amely egyben az érdekek ellentétét is magában hordja, és e szerződések nem a gondnokolt, hanem a gondnok érdekeit szolgálták. Az utóbbi években az ingatlanárak köztudomásúan lényegesen nagyobb mértékben emelkedtek, mint a pénzbetétek kamata, így a II. r. alperesnek sem 1997-ben, sem 1999-ben nem állott érdekében az, hogy a meglévő ingatlanait értékesítse, hiszen a megfelelő megélhetése e nélkül is biztosítva volt, az életjáradék havi összegét azonban az I. r. alperes ennek ellenére is a II. r. alperes által felélt összegként számolta el. Az I. r. alperes ezzel szemben a perbeli ingatlanhányadokat haszonélvezettel csökkent értéken szerezhette meg, a k.-i ingatlan forgalmi értéke irreálisan alacsonyan nyert meghatározást és az életjáradéki forma az I. r. alperesnek további előnyt jelentett. Az említett ingatlanon az I. r. alperes leánya nagyarányú építkezésbe kezdett, a f.-i ingatlan értékéhez képest a felperesnek felajánlott összeg irreálisan alacsony, a perbeli szerződések megkötése után pedig az I. r. alperes mint többségi tulajdonos visszaélésszerűen indított pert a tulajdonközösség megszüntetése iránt is.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
I. A Pp. 270. §-ának (1) és 271. §-ának (1) bekezdésében foglaltakból az következik, hogy a felülvizsgálati eljárásnak, mint rendkívüli perorvoslatnak csak az lehet a tárgya, ami a fellebbezési eljárásnak, mint rendes perorvoslatnak is tárgya volt, a Pp. 273. §-ának (5) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni, a 275. §-ának (1) bekezdése pedig kimondja azt is, hogy a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt.
A Pp. 273. § (2) bekezdése a) pontjának az analóg alkalmazása alapján mellőzte ezért a Legfelsőbb Bíróság az I. r. felperes felülvizsgálati kérelmében, valamint annak a kiegészítéseiben hivatkozott mindazon kérelmek, tények, körülmények és okirati bizonyítékok érdemi elbírálását, amelyeket az I. r. felperes csak a jogerős ítélet meghozatala után terjesztett elő, továbbá amelyek az említett időpont után következtek be, illetőleg merültek fel. Ennek megfelelően nem foglalt állást – egyebek mellett – abban, hogy a perbeli szerződésekben kikötött szolgáltatás és ellenszolgáltatás között a II. r. alperes terhére feltűnő értékaránytalanság fennáll-e vagy sem.
II. Helyes okfejtéssel mutatott rá a jogerős ítélet indokolása arra, hogy a Ptk.-t módosító 1991. évi XIV. törvény miniszteri indokolása szerint nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközőnek az a szerződés minősül, amelyet jogszabály nem tilt, az azzal elérni kívánt cél azonban a vállalt kötelezettség jellege, vagy azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetőleg a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat vagy szokásokat nyilvánvalóan sérti és ezért azt az általános társadalmi megítélés egyértelműen tisztességtelennek, elfogadhatatlannak minősíti.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében is rámutatott már arra, hogy a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése szerinti szerződési szabadság elvéből az következik, hogy a felek szabadon dönthetnek abban, hogy kötnek-e, kivel és milyen tartalmú szerződést, mert a Ptk.-nak a szerződésekre vonatkozó rendelkezései csak akkor és annyiban érvényesülnek, ha a felek másként nem rendelkeznek, feltéve, hogy jogszabály az eltérést nem tiltja. A Ptk. tiltja azt, hogy a felek társadalmi és gazdasági rendeltetésükkel ellentétes érdekeket érvényesíthessenek szerződéseikkel, ezért semmisnek nyilvánítja az ún. tilos szerződéseket: azokat, amelyek kifejezetten valamely jogszabály rendelkezéseit sértik, amelyeket jogszabály megkerülésével kötöttek, és amelyek a közérdekbe ütköző törekvéseket fejeznek ki. Utóbbiakhoz tartoznak azok a szerződések is, amelyek tartalma, illetőleg amellyel elérni kívánt eredmény nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik [Ptk. 200. § (2) bekezdés]. A ,,jóerkölcs'' olyan jogi kategória, amely a társadalom általános értékítéletét fejezi ki. Ebből következően a szerződés jóerkölcsbe ütközőségének megállapítása során nem a szerződő fél érdeksérelmét, hanem azt kell vizsgálni, hogy maga a jogügylet társadalmilag elítélendő-e.
A cselekvőképtelen személyt a Ptk. a szerződési szabadságától nem fosztja ugyan meg, a jognyilatkozatát azonban – ide nem tartozó kivételektől eltekintve – semmisnek nyilvánítja azzal, hogy nevében főszabály szerint törvényes képviselője jár el, a törvényben meghatározott esetekben a törvényes képviselő jognyilatkozatának érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, meghatározott tartalmú jognyilatkozatokat pedig érvényesen, még a gyámhatóság jóváhagyásával sem tehet meg, a cselekvőképtelenségen alapuló semmisségre azonban csak annak érdekében lehet hivatkozni, akinek cselekvőképessége hiányzik (Ptk. 18-21. §).
A cselekvőképtelen személyekkel kötött szerződésekkel szemben a társadalom általános erkölcsi felfogása – a fokozott jogszabályi védelmüknek megfelelően – az átlagosnál lényegesen szigorúbb erkölcsi követelményeket támaszt: a teljesen cselekvőképes személyek egymással kötött ügyleteitől eltérően elvárja azt is, hogy a szerződés tartalma a cselekvőképtelen fél érdekeit ne sértse.
Helyesen járt el tehát mindkét fokú bíróság akkor, amikor a perbeli szerződések jóerkölcsbe ütközőségének a mikénti megítélése során elsődlegesen azt vizsgálta, hogy azok mennyiben szolgálták a gondnokolt érdekeit és csak másodlagosan volt figyelemmel arra, hogy azok megkötése folytán a felperest milyen hátrány érte.
Helyes jogi okfejtéssel mutatott rá a jogerős ítélet indokolása arra, hogy a perbeli szerződések a jogszabályoknak megfelelően, a gondnokolt képviseletében eljáró eseti gondnok közreműködése mellett jöttek létre, a szerződések gyámhatósági jóváhagyása megtörtént, és a szerződések tartalma – a jogerős ítélet által helyesen részletezett szerződési feltételek és körülmények folytán – a gondnokolt II. r. alperes érdekeinek maradéktalanul megfelelt.
A társadalom általános erkölcsi felfogásával ugyanakkor nem áll ellentétben önmagában az, ha a gondnokolt szülő a két gyermekével közös tulajdonában álló ingatlanhányadát a haszonélvezeti jogának fenntartása mellett megfelelő ellenérték fejében arra a gyermekére ruházza át, akit a részére a gyámhatóság gondnokul rendelt ki, feltéve, hogy a szerződés a gondnokolt szülő érdekeit nem sérti.
Nem minősíti a visszterhes jellegű ilyen szerződést az általános társadalmi megítélés tisztességtelennek, illetve elfogadhatatlannak akkor sem, ha akár a jelenlegi értékviszonyok alapulvételével, akár az értékviszonyok esetleges jövőbeni megváltozása folytán a gondnokolt szülő majdan bekövetkező halálakor az általa átruházott ingatlanhányad hagyaték megnyíltakori értéke, előre láthatóan meghaladná az általa megszerzett készpénz időközi kamatokkal növelt összegét.
A szerződés érvénytelensége, és ebből következően a jóerkölcsbe ütközősége csak olyan okból állapítható meg, amely a szerződés megkötésének időpontjában fennállott. Nem érinti tehát a perbeli szerződések érvényességét az a körülmény, hogy az I. r. alperes röviddel a perbeli szerződések megkötését követően többségi tulajdonosként indított pert az I. r. felperes ellen a tulajdonközösség megszüntetése iránt, még akkor sem, ha az említett jogát valóban visszaélésszerűen gyakorolná. A jelen per tárgyát ugyanakkor nem az I. r. felperes és az I. r. alperes között fennálló tulajdonközösség megszüntetése, hanem az alperesek között létrejött szerződések érvénytelenségének megállapítása képezi, nem a jelen perben, hanem a közös tulajdon megszüntetése tárgyában folyamatban lévő perben lehet tehát állást foglalni abban, hogy az I. r. alperes joggyakorlása joggal való visszaélésnek minősül-e vagy sem, az általa felajánlott megváltási ár pedig reális vagy irreális-e.
A haszonélvezeti joggal terhelt ingatlanhányadok forgalmi értéke a piac általános értékítélete szerint köztudomásúan nem éri a tehermentes ingatlanhányadok forgalmi értékét, ezért az általános társadalmi felfogásnak is minden tekintetben megfelel az, hogy a haszonélvezeti joggal terhelt ingatlanhányadok átruházására a tehermentes ingatlanhányadokénál alacsonyabb ellenszolgáltatás fejében kerül sor.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.270/2001. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás