PÜ BH 2004/408
PÜ BH 2004/408
2004.10.01.
Ha az ügyvezető bűncselekmény elkövetésével kárt okoz, nem hivatkozhat arra, hogy a harmadik személlyel szemben a társaság felel, mert az ügykörébe tartozó tevékenységet látott el [Gt. 207. §].
Az 1997. június 12-én létrejött szerződéssel a felperes és felesége T.-né dr. G. M. 5 500 000 forint vételárért eladták a perbeli családi házukat P. I. és felesége vevőknek. A vevők az alperessel, az ingatlanközvetítéssel is foglalkozó TS M. Kft. ügyvezetőjével abban állapodtak meg, hogy a vételárat nem a szerződés szerinti módon, közvetlenül a felpereseknek, hanem a Kft.-n keresztül fizetik meg.
A vevők az 5 500 000 forint vételárból a Kft.-hez 5 000 000 forintot fizettek be, melyből az alperes a felperesnek és feleségének csupán 2 643 000 forintot adott át. A felperes többször is kérte az alperestől a hiányzó vételár kifizetését, aki azt arra hivatkozva tagadta meg, hogy a vevők sem teljesítettek. 1998 nyarán derült ki, hogy a vevők 5 000 000 forintot már átadtak a Kft.-nek, abból azonban a felperes és felesége 2 357 000 forintot nem kapott meg. Az utolsó 500 000 forintos vételár részletet a vevők közvetlenül a felperesnek kifizették.
Az alperessel szemben folyamatban volt büntetőeljárás során a bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperest és feleségét anyagi haszonszerzés végett szándékosan tévedésbe ejtette, és ezzel nekik 2 357 000 forint kárt okozott. Polgári jogi igényüket egyéb törvényes útra utasította, megállapította azonban, hogy az alperes többek között a felperes és felesége sérelmére csalás bűntettét követte el.
A TS M. Kft. időközben felszámolásra került, a zárómérleg szerint 10 187 191 forint tartozása volt. A felszámolási eljárás során a hitelezői igények nagyobb részben kielégítetlenül maradtak, a gazdasági társaságnak felosztható vagyona nem volt.
A felperes keresetében az alperes kötelezését kérte 2 357 000 forint valamint 75 000 forint megbízási díj és ezen összeg kamatainak a megfizetésére kártérítés jogcímén.
Az elsőfokú eljárásban az alperes nyilatkozatot nem tett.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest a felperes javára 2 432 000 forint és ezen összeg 2000. június 20. napjától járó évi 20%-os kamatának megfizetésére kötelezte.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította, a felperest perköltségben marasztalta.
Jogerős ítélete indokolásában a bíróság megállapította, hogy az alperes azzal a magatartásával, mely szerint a vevők által befizetett összegeket nem adta át a felperesnek és házastársának, mint a gazdasági társaság ügyvezetője, kárt okozott. A befizetések időpontjában hatályos 1988. évi VI. tv. 207. §-a szerint azonban a társaság felelős azért a kárért, amelyet az ügyvezetői az ügykörükbe eső tevékenységükkel harmadik személynek okoztak. A felperes keresete tehát az alperessel szemben alaptalan volt, mert igényét a TS M. Kft.-vel szemben a felszámolási eljárás keretében bejelentett hitelezői igénnyel érvényesíthette volna.
A jogerős ítélet ellen – annak megváltoztatása és alperes kereset szerinti marasztalása érdekében – a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtette, hogy a másodfokú bíróság által hivatkozott Gt. 207. §-ában foglalt rendelkezés a hitelezők védelmét szolgálja. Ez abban nyilvánul meg, hogy a kár megtérülésére nagyobb esély mutatkozik a jogi személlyel szembeni fellépés esetén. A hitelezők védelmét szolgáló szabály azonban a jogerős ítéletben kifejtett jogi állásponttal a visszájára fordul. A csalárd módon eljáró ügyvezető felelőssége ugyanis feloldódik a Kft. ,,védőernyője mögött'' ez pedig a jogalkotói szándékkal, a jogszabály céljával ellentétben áll. Az alperes nem a Kft. ügykörébe eső tevékenységet látott el akkor, amikor a vevőktől felvett vételárat a Kft. pecsétjének felhasználásával csalárd módon átvette és a saját céljára használta fel.
Utalt arra is, hogy a Gt. 207. §-a működő társaságokra vonatkozóan állít fel szabályt, a TS M. Kft. Pedig felszámolásra került, vagyona nem maradt.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A jogerős ítélet a perbeli jogvita elbírálása során irányadó tényállást helyesen állapította meg, helytelen azonban az abból levont jogi következtetése.
Nem vitás, hogy a pénzösszegek átvételekor hatályban volt 1988. évi VI. tv. 207. §-a kimondja, hogy a társaság felelős azért a kárért, amelyet ügyvezetője az ügykörébe eső tevékenységével harmadik személyeknek okozott. Ezt a rendelkezést az indokolja, hogy a társaság ügyvezetői ne saját személyükben feleljenek akkor, amikor a taggyűlés rájuk nézve kötelező határozatait hajtják végre a társaság érdekeit tartva szem előtt. Méltánytalan lenne ugyanis ilyen esetben az ügyvezetőt felelőssé tenni a társaság által okozott károkért.
Az ügyvezetők azonban a személyes felelősség alól csak akkor mentesülhetnek, ha a kárt kifejezetten az ügykörükbe eső tevékenységükkel kapcsolatban okozzák, illetőleg ha ezen tevékenységük gyakorlása során az ilyen tisztséget betöltő személytől általában elvárható gondossággal jártak el. E feltételek hiányában a károsultaknak a társaság helyett az ügyvezetők tartoznak felelősséggel.
Jelen esetben nem vitásan megállapítható, hogy az alperes a felperes és házastársa sérelmére bűncselekményt követett el. Ez a magatartás pedig semmiképpen sem minősülhet az ügyvezető ügykörébe eső tevékenységnek, mert egyetlen gazdasági társaság tevékenységi körébe sem tartozhat bűncselekmény elkövetésének az elősegítése. Ezen túlmenően az alperes a felperest és feleségét megillető vételár átvétele és annak továbbítása során nem a tőle elvárható gondossággal járt el, magatartása ugyanis csalás bűncselekményének minősült. A jogerős ítélet helytelenül alkalmazta a Gt. 207. §-ában foglalt rendelkezést, ezzel jogszabálysértést követett el.
Helytelenül utalt arra is, hogy a felperes csak a tulajdoni illetőségek szerinti vételár részt követelheti az alperestől. Az alperessel szemben fennálló követelés a házastársak vagyonközösségéhez tartozik, az a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint osztatlan közös tulajdonú. Annak behajtása érdekében pedig a Ptk. 335. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes jogosult volt fellépni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a jogszabályoknak mindenben megfelelő elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. VI. 20.520/2002. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás