PÜ BH 2004/410
PÜ BH 2004/410
2004.10.01.
Az engedményezéssel kapcsolatos jogok és kötelezettségek alakulása, még le nem járt vállalkozói díj engedményezése esetén [Ptk. 328-329. §].
Az elsőfokú bíróság az ítéletével az alperest a keresetnek megfelelően 4 220 000 forint és késedelmi kamata megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint a felperes engedményezés útján jogosítottá vált az alperesnek az engedményezővel szemben, építési szerződésből eredő 9 220 000 forint összegű vállalkozói díjkövetelésre. Az alperes csak 5 000 000 forintot teljesített, és a perben nem tudta bizonyítani, hogy ezenfelül is fizetett. Annak pedig nincs jelentősége, hogy a vállalkozási szerződés teljesítését lezáró elszámolás keretében az engedményezővel milyen tartalmú megállapodást kötött.
A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet – a kereset felemelésére tekintettel – részben megváltoztatta és a marasztalás összegét 4 570 000 forintra felemelte. A másodfokú ítélet indokai szerint az elsőfokú bíróság helyes tényállást állapított meg és jogszerű döntést hozott. Az engedményezés miatt az alperes a Ptk. 328. §-ának (4) bekezdése értelmében csak a felperesnek teljesíthetett, nem tett olyan konkrét nyilatkozatot, hogy a felperessel szemben milyen kifogásokat kíván érvényesíteni és erre milyen bizonyítás lefolytatását kéri. Az alperes kifogásait ugyanakkor a vállalkozói díj elszámolása során már figyelembe vették, annak összegét módosították. A hibás teljesítésre és az anyagvásárlás összegének elszámolására vonatkozó alperesi kifogás emiatt érdemben is alaptan. A felperes a keresetét a másodfokú eljárásban a Pp. 247. § (1) bekezdése alapján jogszerűen emelhette fel, így további 350 000 forint illeti meg.
A jogerős ítélet ellen a keresetet elutasító döntés meghozatala érdekében az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelynek indokai szerint a bíróságok megalapozatlan tényállásból kiindulva az anyagi jogszabályokat is sértő döntést hoztak. A tényállást nem tisztázták az alperes védekezése tekintetében, és figyelmen kívül hagyták, hogy az alperes az engedményezési szerződés értelmében az engedményező által megjelölt számlára teljesíthetett.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a perben eljáró bíróságok az engedményezésre vonatkozóan a Ptk. 328-329. §-aiban írtak téves értelmezése miatt a jogvita eldöntéséhez szükséges tényeket nem tisztázták, a tényállás hiányos, megalapozatlan. A felülvizsgálati eljárásban érdemi döntés nem hozható, az ügyben további bizonyítás, és ennek érdekében újabb elsőfokú eljárás szükséges, az alábbi indokok miatt.
A perbeli követelés az engedményező és a vállalkozó által a Ptk. 402. §-a alapján megkötött építési szerződésből eredő vállalkozói díj, amely a Ptk. 397. §-ának (1) bekezdése értelmében a teljesítéskor vált esedékessé. Az engedményezésre az adott esetben a teljesítés előtt került sor, annak tárgya tehát még le nem járt (esedékessé nem vált) díjkövetelés volt.
A Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az engedményes a régi jogosult helyébe lép, a (3) bekezdés szerint pedig a kötelezett az engedményessel szemben érvényesítheti azokat a kifogásokat és beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket is, amelyek az engedményezővel szemben az értesítéskor még fennállott jogalapon keletkeztek. E szabályok helyes értelme szerint tehát az engedményezés az eredeti jogviszony tartalmát nem változtatja meg, a kötelezett helyzetét nem teheti terhesebbé, de az engedményes számára sem biztosít többlet-jogokat. A még esedékessé nem vált vállalkozói díj engedményezése esetén az engedményes díjkövetelést csak olyan összegben érvényesíthet, amilyen összegben az az esedékessé váláskor (a teljesítéskor) a vállalkozót megilletné. A megrendelő (a díjkövetelés kötelezettje) pedig az engedményesnek is csak olyan összegben köteles teljesíteni, amely a szerződés teljesítéskor a vállalkozót megilletné.
Az engedményezés folytán létrejött jogviszonyból az is következik, hogy vállalkozói díj elszámolása tekintetében az engedményezőnek és a kötelezettnek már nincs rendelkezési joga. Az általuk kötött megállapodás, a díj összegének leszállítása tehát a felperessel szemben hatálytalan. Ebből következően az, hogy az engedményezési szerződésben megállapított összeg a felperest megilleti-e, a peres felek közötti elszámolástól függ, amit az alperes védekezésére figyelemmel a jelen perben kellett volna elvégezni. A megalapozott döntés meghozatalához tehát le kell folytatni a bizonyítást a vállalkozói díj teljes körű elszámolása tekintetében.
A bizonyításnak azonban ki kell terjednie arra is, hogy az alperesnek az engedményezési szerződés megkötését követő részteljesítése megfelelt-e az engedményezés szabályainak, azaz a felperesnek történt fizetésként számolható-e el. Az engedményezési szerződés szerint ugyanis az alperesnek az engedményező által megjelölt számlára kellett teljesítenie. Ebben a vonatkozásban az engedményező a felperes megbízottjának minősül (Ptk. 474. §-a), tehát az engedményező rendelkezésének megfelelő részteljesítést jogszerűnek kell tekinteni, az alperes ezen összeg megfizetésére nem kötelezhető.
A kifejtett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pfv. V .20.101/202. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás