PÜ BH 2004/413
PÜ BH 2004/413
2004.10.01.
Az út megépítésére irányuló szerződés oszthatatlan szolgáltatásra irányul – A szerződésszegés jogkövetkezményei is az egész szolgáltatásra alkalmazandók [Ptk. 403. §].
Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság által helybenhagyott ítéletével kötelezte az I. r. alperest 2 212 500 forint és járulékai, a II. r. alperest 2 950 000 forint és járulékai megfizetésére a felperes javára.
A II. r. alperes beszámítási kifogását elutasította.
Megállapította, hogy a felperes szerződést kötött az I. r. alperessel a Gy. és A. közötti összekötő út földmunkáinak az elvégzésére, a II. r. alperessel ugyanezen út útépítési munkáinak a kivitelezésére. Az I. r. alperes a munkát az 1992-ben létrejött megállapodás alapján megkezdte, majd az 1995. augusztus 4-én kötött szerződés alapján csökkentett műszaki tartalommal folytatta. Az I. r. alperes a munkák I. osztályú minőségben való elvégzését vállalta. A tervezett csőátereszt és padkaszivárgót nem építette meg. A munkát 1995. szeptember 25-én átadta a II. r. alperesnek, aki az útépítési munkát 1995. november 18-ával befejezte. Az 1996. április 19-i garanciális szemlét követően az I. r. alperes vállalta, hogy az árok megfelelő lejtését, a padkát és a rézsűt kialakítja a terv szerint, illetve megépíti a padkaszivárgókat és a korábban kihagyott csőátereszt. A II. r. alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy az út süllyedéseit zúzott kővel kijavítja. Az alperesek által végzett javításokkal az út hibái nem szűntek meg, a további kijavítástól az alperesek elzárkóztak.
A bíróság megállapította, hogy az alperesek az ismert csökkentett pénzügyi keret ismeretében is I. osztályú minőségű munka elvégzésére vállalkoztak. A II. r. alperes három év jótállási kötelezettséget is vállalt. Az alperesek által kivitelezett út azonban a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan. A hibákért részben a tervező, illetve az I. r. alperes 30% arányban, a II. r. alperes 40%, a felperes 30% arányban felelős. A bíróság ennek arányában kötelezte a Ptk. 306. § (3) bekezdése alapján az alpereseket a megállapított javítási költség megfizetésére.
Az alperesek fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság a fellebbezés indokaira tekintettel az elsőfokú ítélet indoklását kiegészítette. Megállapította, hogy a munka a szerződésben kikötött tulajdonságoknak nem felelt meg.
A szakértői vélemények alapján az I. r. alperes felelősségét illetően megállapíthatóvá vált, hogy az általa készített földalap nem volt megfelelő. Az útnak nem volt megfelelő lejtése, vízelvezetése sem készült el. A felperes műszaki ellenőrének nem megfelelő ellenőrzési tevékenysége az I. r. alperes felelősségét nem zárta ki, ugyanúgy ahogy a II. r. alperes hibás teljesítése sem. Ezt értékelte a bíróság a közrehatások arányának a megállapításával.
A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és az első- vagy a másodfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében. Kifejtette, hogy a felperessel osztható szolgáltatásra irányuló szerződést kötött az 1992-ben, illetve az 1995-ben kötött megállapodás alapján. Az első szakasznak megfelelő földmunkák az egész vállalási értékhez viszonyítva 77%-ot képviselnek.
A Ptk. 403. § (2) bekezdése szerint a szerződésszegés jogkövetkezményei csak az ezt meghaladó munkavégzés tekintetében érvényesülhetnek. Az első szakasz hibás teljesítése miatti szavatossági igényérvényesítés határideje három év után ugyanis lejárt. Ebből következően a felperes szavatossági jogait csak az 1 705 000 forint értékű földmunkával kapcsolatban érvényesíthette a perben.
Ez utóbbi felelősség alóli kimentése érdekében a felperes magatartásával összefüggésben a Ptk. 4. § (4) bekezdésére, 305. § (3) bekezdésére, 316. § (1) bekezdésére, 392. § (3) bekezdésére és 405. § (1) bekezdésére hivatkozott. Előadta, hogy a felperes csökkentett műszaki tartalmat írt elő.
Tudta, hogy az a szabványtól eltér. A munkát 1995. szeptember 25-én a szerződésszegésről tudva jogfenntartás nélkül átvette.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Az I. r. alperessel 1995-ben kötött vállalkozási szerződés 18. pontjára hivatkozva állította a két szerződés egységét, mivel az utóbbi az előző szerződés módosítása volt. Az alperes kötelezettségét a csökkentett műszaki tartalom nem befolyásolta, az I. r. alperes hibás teljesítését a szakértők egyértelműen megállapították. Előadta, hogy a jogfenntartásnak jogi jelentősége nincs a szavatossági jogok egyértelmű jogszabályi meghatározottságára figyelemmel.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes helyesen hivatkozott felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy a peres felek a perbeli összekötőút megvalósítása érdekében kötöttek szerződést.
Az I. r. alperes 1992-ben az önkormányzattal kötött írásbeli és szóbeli megegyezés alapján abban bízva kezdte meg a munkát, hogy a földmunkák egészére megkapja majd a felperestől a megbízást. A korábban elvégzett munkálatokat a peres felek az 1995. augusztus 4-én kötött szerződésbe foglalták, megállapítva az I. r. alperes addig elvégzett munkájának az értékét. Az I. r. alperes I. osztályú kivitelezést vállalt, amely a szolgáltatás természetéből következően a teljes munkára vonatkozott. Az útépítés egyes fázisainak a véglegesen elkészült mű hibás teljesítésében játszott szerepe a perben nem volt elkülöníthető.
A beszerzett igazságügyi szakértői vélemények alapján azonban az a következtetés vonható le, hogy az I. r. alperes hibás teljesítése a teljesítés teljes tartamára jellemző volt. Nyilvánvalóan a földmunka kezdeti szakaszától eredeztethető az a szakértő által megállapított hiányosság, hogy az I. r. alperes a 0 és 600 közötti szelvényszakaszon a földművet folyamatos lejtés helyett vízszintesre építette.
Ezen a szakaszon jelentkezett az a nagyfokú kátyúsodós, ami jelentős károsodást okozott, mivel a víz megállt a 0-600-ig szelvényig tartó szakaszon. A szakértő ebben a tekintetben az I. r. alperes felelősségét kétséget kizáró módon megállapította, mivel az I. r. alperes a nem megfelelő árok kialakításával és a fenékszint hibájával a hibát kizárólag maga idézte elő. Az árok hiányát állapította meg a szakértő a 600-1200 szelvényig terjedő szakaszon is, ami szintén kizárólag az I. r. alperes felelősségi körébe tartozott.
A Ptk. 403. § (2) bekezdésében meghatározott alapelv, hogy az építési szerződésben megállapított szolgáltatás oszthatatlan, ha a szolgáltatás természetéből más nem következik. A felek már az eredeti, 1992-ben kötött megállapodással is az út teljes megépítését tűzték ki célul.
A szolgáltatást a felek az 1995. augusztus 4-én kötött szerződéssel sem tették oszthatóvá, ellenkezőleg, a szerződésmódosítás útján a korábbi szerződés alapján elvégzett munkákat is az utóbb kötött szerződés hatálya alá vonták. Ebből kővetkezően az I. r. alperes alaptalanul hivatkozott a szolgáltatás oszthatóságára, és a hibás teljesítés ebből fakadó jogkövetkezményeire is.
A felperes az I. r. alperes által elvégzett földmunkát egységesen 1995. szeptember 25-én vette át. Ebből következően az I. r. alperes alaptalanul hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a felperes részéről a szavatossági igényérvényesítésnek a Ptk. 308. § (2) bekezdésében írott határideje eltelt.
A továbbiakban a perben eljárt bíróság helyesen helyezkedett arra a jogi álláspontra, hogy az I. r. alperes teljesítése a szerződésben vállalt kötelezettségének nem felelt meg [I. osztályú minőségű munkavégzés – Ptk. 305. § (1) bekezdés]. Az I. r alperes terhére eső szerződésszegés jogkövetkezményei alól az I. r. alperes nem menthette ki magát azzal, hogy a felperes csökkentett műszaki tartalmú munka végzését kérte, mivel ez az I. r. alperes munkavégzésének minőségével nem állt összefüggésben.
A felperesnek, illetve a II. r. alperesnek a hibás teljesítésben játszott szerepét az eljárt bíróság a felelősség és ennek megfelelően a javítási költség megosztásával megfelelően értékelte. Az aggálytalan szakértői véleményekkel szemben az I. r. alperes alaptalanul hivatkozott tehát arra, hogy a hibás teljesítés kizárólag a felperes, illetve a II. r. alperes mulasztásaira volt visszavezethető.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. IX. 20.632/2002. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás