PÜ BH 2004/414
PÜ BH 2004/414
2004.10.01.
Életbiztosítási szerződés megkötése esetén a korábbi egészségi állapotra vonatkozó adatok elhallgatása a biztosító kockázatvállalása szempontjából lényeges körülményre vonatkozik [Ptk. 540. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felek között ,,Szivárvány'' életbiztosítási szerződés jött létre 1999. február 25-én. A biztosítási ajánlat részét képező egészségügyi nyilatkozat B. részének 15. pontjában a felperes arra a kérdésre, hogy volt-e öngyilkossági kísérlete az ajánlat megtételét megelőző 5 évben, nemleges választ adott. Ugyanakkor a felperes 1996-ban 10 szem Diaphilin tabletta beszedésével öngyilkosságot kísérelt meg.
A felperest 2000. június 20-án 100%-os rokkanttá nyilvánították. Az alperes a biztosítási esemény bekövetkezte ellenére nem teljesített. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes mentesült a biztosítási összeg kifizetése alól, mert a felperes a Ptk. 540. § (1) bekezdésében meghatározott közlési kötelezettségét elmulasztotta, és eltitkolt öngyilkossági kísérlete közrehatott a rokkantság, tehát a biztosítási esemény bekövetkeztében.
A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltozatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 600 000 forintot és a tőkének 2000. június 20-ától a kifizetésig járó évi 12% kamatát.
A másodfokú bíróság eltérő döntését az igazságügyi orvos-szakértő véleményére alapította, aki a felperes öngyilkossági kísérletét orvosi szempontból alkalmatlan illetve annak nem minősülő kísérletnek minősítette az alkalmazott gyógyszer fajtájára, illetve rendkívül csekély mennyiségére figyelemmel. Az elkövetés alkalmatlanságát alátámasztotta, hogy a gyógyszerek bevételét követően másnap a felperes dolgozni ment, és enyhe fejfájáson kívül a cselekménynek más következménye nem volt. A szakértő azt is kijelentette, hogy az alkalmatlan öngyilkossági kísérlet, illetve a felperes pszichiátriai megbetegedés miatti rokkantosítása között semmilyen okozati összefüggés nem volt. A felperes pszichiátriai megbetegedése csak 2000 márciusában vált észlelhetővé. Mivel az alperes nem bizonyította más módon sem, hogy a felperes rokkantosításával okozati összefüggésben áll a korábbi öngyilkossági kísérlet, a másodfokú bíróság az alperes helytállási kötelezettségét állapította meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő annak megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a 2001. június 7-ei keltű iratában felsorolt felperesi szerződésszegéseket nem vizsgálta és nem értékelte (alkoholfogyasztás, betegállomány, felperes balesete stb.). Állította, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítás szabályait tévesen alkalmazta. A felperesnek kellett volna a szakértői véleményt is figyelembe véve bizonyítani, hogy a közölni elmulasztott tények és a leszázalékolás között teljességgel kizárt az összefüggés. Már magának a szakértői kirendelésnek illetve a szakértői véleménynek sem ez volt a kiindulópontja. A szakvélemény azért sem aggálytalan, mert a pszichés megbetegedésre, illetve felismerhetőségére vonatkozóan önmagának ellentmondó állításokat tett. Az alperes sérelmezte azt is, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló viszontkeresetével a bíróság nem foglalkozott.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A felülvizsgálati kérelemben írottakkal szemben előadta, hogy az alperes a teljesítés megtagadásakor csak az elhallgatott öngyilkossági kísérletére hivatkozott, mellyel kapcsolatban a perben a bizonyítási kötelezettségének eleget tett. A további, a káreseménnyel oksági viszonyban nem álló körülményekkel kapcsolatban (alkoholizmus, baleset stb.) az alperest terhelte volna a bizonyítás. Jogi álláspontja szerint az alperes a szerződés érvénytelenségére nem alapított viszontkeresetet. Az elsőfokú bíróság azonban a megtámadási kifogását a Ptk. 540. § (3) bekezdése alapján elbírálta, ami ellen az alperes fellebbezést nem terjesztett elő.
A felül vizsgálati kérelem alapos.
Nyilvánvaló, hogy a felek között létrejött életbiztosítási szerződés megkötésére irányuló ajánlatban szereplő egészségügyi nyilatkozat kérdései a biztosítás elvállalása szempontjából lényeges körülményekre irányultak. A felperes valamennyi kérdésre, így a korábbi öngyilkossági kísérletére, balesetére, alkoholfogyasztására, betegállományára vonatkozóan nemleges választ adott. Ily módon az egészségi állapotát a kórelőzményekhez képest kedvezőbb színben tüntette fel, és az alperest tévesen tájékoztatta az életbiztosítási szerződés elvállalásával kapcsolatos kockázatáról. A perben eljárt bíróság az alperes 2001. június 7-ei keltű védekező iratát figyelmen kívül hagyva e körülmények közül csak a korábbi öngyilkossági kísérlet kérdését vizsgálta és ezzel kapcsolatban folytatott le bizonyítási eljárást. Az alperes alapos okkal sérelmezte, hogy a bíróság az ellenkérelmét nem merítette ki. Ebből a szempontból nem volt jelentősége a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében hivatkozott azon körülménynek, hogy az alperes a szerződés teljesítését csak az öngyilkossági kísérletre hivatkozással tagadta meg [Pp. 213. § (1) bekezdés, 215. §].
A Ptk. 540. § (1) bekezdése értelmében a biztosítottnak a szerződéskötéskor a biztosítás elvállalása szempontjából lényeges minden olyan körülményt közölni kell a biztosítóval, amelyeket ismert vagy ismernie kellett. A fél a közlési kötelezettségének a biztosító írásban közölt kérdéseire adott, a valóságnak megfelelő válaszaival tesz eleget.
A felperes e közlési kötelezettségét az egészségi állapotával kapcsolatos nemleges válaszokkal súlyosan megsértette. A Ptk. 540. § (3) bekezdése értelmében ez esetben a biztosító kötelezettsége nem áll be, kivéve ha bizonyítják, hogy az elhallgatott vagy be nem jelentett körülményt a biztosító a szerződéskötéskor ismerte, vagy az nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében.
Adott esetben a biztosítási esemény a felperes rokkanttá nyilvánításával és rokkantnyugállományba helyezésével bekövetkezett. A 100%-os rokkantságot megállapító határozat a felperes egészségi állapotát a valóságnak megfelelően állapította meg. A rokkantságot megalapozó pszichiátriai okok között értékelte a felperes 1996-ban (!) megkísérelt öngyilkosságát, dokumentált alkoholizmusát és ezzel kapcsolatos toxikológiai kezelését. Mindezen körülmények alapján az elsőfokú bíróság megalapozottan következtetett a Ptk. 540. § (3) bekezdésében meghatározott okozati összefüggés nyilvánvaló fennállására.
Az Országos Orvos-szakértői Intézetnek a rokkantosítást megalapozó szakvéleményével, különösen annak indoklásával szemben a másodfokú bíróság tévesen tulajdonított ügydöntő jelentőséget a perben beszerzett orvos-szakértői véleménynek. A szakértő – kirendelésének megfelelően – orvosi szempontból nyilvánított szakvéleményt abban a kérdésben, hogy az öngyilkossági kísérlet – megvalósításának körülményei folytán – alkalmas volt-e a halál előidézésére. A felperes pszichés státusza szempontjából azonban a perbeli jogvitában ennek nem volt relevanciája. Az orvos szakértő a közokirati bizonyítékokkal ellentétesen következtetett a továbbiakban arra, hogy a felperes pszichiátriai megbetegedés miatti rokkantosítása és az ,,alkalmatlan'' öngyilkossági kísérlet között nem volt okozati összefüggés.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 182. § (3) bekezdésének helyes alkalmazásával vetette el a szakértői véleményt.
Ugyanakkor a másodfokú bíróság az eljárási szabály téves alkalmazásával alapította a keresetnek helyt adó ítéletét az igazságügyi orvos-szakértő – egyébként kompetenciájába sem tartozó – szakértői megállapítására.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.276/2002. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás