441/B/2004. AB határozat
441/B/2004. AB határozat*
2008.07.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az egyes, tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásról szóló 267/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó az egyes, tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásról szóló 267/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 2. § (3) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének a vizsgálatát kezdeményezte. Az R. e szabálya értelmében nem jogosult juttatásra az a személy, aki az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében való részvétel miatt kitüntetésben részesült. Az indítványozó szerint ez a szabály az Alkotmány 70/A. §-ába foglalt diszkrimináció tilalmába ütközik. Az indítványozó álláspontja, hogy az R. alapvetően azon kényszerintézkedések után nyújt juttatást, amelyek 1944. és 1956. között történtek, véleménye szerint az R. által kárpótolandó időszak az 1956-os eseményeket megelőzi. Előadta, hogy korábban őt a Szovjetunióba kényszermunkára hurcolták, majd 1956-ban a rendőrség fegyveres állományába lépett. Véleménye, hogy az R. 2. § (3) bekezdés c) pontja – azzal, hogy kimondja nem jogosult juttatásra az, aki az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében való részvétel miatt kitüntetésben részesült – megvonja tőle a szovjet kényszermunka után egyébként jogosan járó juttatást. Minderre tekintettel a támadott szabály visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte.
II.
1. Az Alkotmány indítványozó által felhívott tételei szerint:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. Az R. vizsgálni kért szabályai értelmében:
„2. § (3) Nem jogosult juttatásra az a személy, aki
a) az államvédelmi szerveknek hivatásos állományú tagja volt,
b) karhatalmista volt,
c) az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében való részvétel miatt kitüntetésben részesült,
d) az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében önként vett részt.
e)
(4) Az (1)–(3) bekezdés kizáró rendelkezéseit a 4. §-ban meghatározott személyek esetében is alkalmazni kell.”
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az R. megalkotásának célja – mint ahogy az a preambulumából is kitűnik –, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 45. évfordulójára tekintettel, az 1945. és 1963. között törvénysértő módon elítélt, valamint az 1956-os forradalommal és szabadságharccal összefüggésben elítéltek, továbbá az egyes, személyes szabadságot tartósan korlátozó intézkedések hatálya alatt állt személyek részére külön juttatást biztosítson. Ennek megfelelően a jogosult személyi kört meghatározó 1. § az (1) bekezdés a) pontjában elsőként arról rendelkezik, hogy az R.-ben szabályozott juttatásban részesül az, akinek elítélése az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról rendelkező 1989. évi XXXVI. törvény, vagy az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról rendelkező 1990. évi XXVI. törvény alapján semmis. Szemben az indítványozó állításával, az R. által meghatározott juttatás alapvetően az 1956-os forradalom és szabadságharc sérelmeinek orvoslásához kapcsolódik. Az R. 2. § (3) bekezdése nemcsak azt zárja ki a juttatásból, aki – a vizsgálni kért c) pont szerint – az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében való részvétel miatt kitüntetésben részesült, hanem a d) pontjában azt is, aki az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében önként vett részt. Ezek a rendelkezések az R. eredeti szövegében már benne lévő szabályok, így e személyi kört érintően egyáltalán nem beszélhetünk a juttatás – indítványozó szóhasználatával élve – megvonásáról: e személyi kör az R. alapján elve nem jogosult.
2. Az indítványozó az R. 2. § (3) bekezdés c) pontjával összefüggésben az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmére hivatkozott. Az Alkotmánybíróság már több döntésében kifejtette, hogy az R.-ben szabályozott juttatás, az alkotmányossági megítélés szempontjából hasonlít az életüktől és szabadságuktól politikai okból megfosztottak kárpótlásához. „Az [R.] ex gratia, alapvetően szociális jellegű juttatást biztosít a jogosultaknak a múlt rendszerben politikai okból elszenvedett szabadságelvonás miatt. Bár az [R.] nem tekinthető újabb kárpótlásnak, alkotmányosságának vizsgálatakor – tekintettel az érintetti körre és a juttatás jogalapjára, vagyis az elszenvedett sérelemre – megkerülhetetlen az Alkotmánybíróságnak a személyi sérelemokozásért nyújtott kárpótlással kapcsolatosan kialakított gyakorlata” [11/2003. (IV. 9.) AB határozat, ABH 2003, 153, 165.; legutóbb a 860/E/2003. AB határozatot, ABK 2007, július–augusztus, 784, 785.)]. Az Alkotmánybíróság a kárpótlással, majd az R. szerinti juttatással kapcsolatban a kezdetektől fogva úgy ítélte meg, hogy az állam nem jogi igényeket elégít ki, hanem méltányosságból juttat javakat a kedvezményezetteknek [1/1995. (II. 8.) AB határozat (ABH 1995, 31, 45.), vagy 886/E/2003. AB határozat ABK 2007, november 1175, 1176.]. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a diszkrimináció Alkotmányban meghatározott tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, alkotmányellenes megkülönböztetésről csak akkor lehet szó, ha a jogszabály egymással összehasonlítható, a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. Nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138.; 408/H/1998. AB határozat, ABH 2000, 760, 763.].
Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megítélése szerint nem sérti az Alkotmány 70/A. §-át, hogy nem tartoznak az R.-ben meghatározott ex gratia juttatás jogosulti körébe az R. 2. § (3) bekezdés c) pontjában meghatározott személyek. Az R. megalkotásának egyik célja – mint ahogy a fentiekből is kiderül – épp az 1956-os forradalom és szabadságharc sérelmeinek orvoslása, ezért értelemszerűen nem tartoznak azonos csoportba az R. hatálya alá tartozó sérelmet szenvedettek és azok, akik az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében való részvétel miatt kitüntetésben részesültek. Még akkor sem tekinthetők azonos csoportba tartozónak, ha egyébként az R. valamelyik – más időszakra vonatkozó – jogosultságot meghatározó rendelkezésének megfelelnek. Mivel az R. ex gratia juttatás, ezért a jogalkotó szabadon dönthetett arról, hogy az R. 2. § (3) bekezdés c) pontjában olyan kizáró okot határoz meg, amely alapján az ott megjelölt személyek az R.-ben szabályozott juttatásban nem részesülhetnek.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az R. 2. § (3) bekezdés c) pontja megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2008. július 7.
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||
|
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||
|
|
||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||
|
alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás