BÜ BH 2004/445
BÜ BH 2004/445
2004.11.01.
Társtettese és nem bűnsegédje az önbíráskodás bűntettének, aki – nem vesz részt a sértett tartozását elismerő nyilatkozatának kikényszerítése érdekében történő bántalmazásában – e történések tudatában, társaival szándékegységben a – már bántalmazott – sértettel ilyen tartalmú jegyzőkönyvet irat alá, s ezzel válik a bűncselekmény befejezetté [Btk. 20. §, 273. §].
A S.-i Városi Bíróság a 2002. november 6. napján kihirdetett ítéletével H. I. III. r. terheltet önbíráskodás bűntettében, mint bűnsegédet mondta ki bűnösnek. Ezért őt 200 napi tétel, – napi tételenként 300 forint összegű – összesen tehát 60 000 forint pénzbüntetésre ítélte, amelyből a terhelt által őrizetben töltött idővel 4 napi tételnek megfelelő 1200 forintot lerovottnak tekintett.
Kétirányú fellebbezés alapján eljárva a S. Megyei Bíróság – mint másodfokú bíróság – a 2003. január 17. napján meghozott ítéletével a városi bíróság határozatát a III. r. terheltet érintően változtatás nélkül helybenhagyta.
A jogerős ítéleti tényállás szerint – melyet a másodfokú bíróság nem érintett – Sz. T. I. r. és Sz. Z. II. r. terheltek tulajdonos-ügyvezetői voltak a Balaton déli partján szezonális jelleggel több üzletet is üzemeltető, nagy- és kiskereskedelemmel egyaránt foglalkozó J. Kft.-nek. H. I. III. r. terhelt a kft. üzleteinek a tevékenységét összefogó sz.-i telephely vezetője volt, G. L. IV. r. és K. A. V. r. terheltek pedig biztonsági őrként dolgoztak a cégnél.
A 2000. évi szezonban a havonta tartott leltárak a sz.-i telephelyen 7 millió forintot megközelítő hiányt mutattak. Okának kiderítése végett az I., II. és III. r. terheltek megállapodtak abban, hogy ún. becsületpróbának vetik alá a gépkocsivezetőket. Ennek keretében a III. r. terhelt intézkedett, hogy az áruk kiszállítását végző gépkocsivezetők járműveire az elszámolási bizonylatokhoz képest többletárut pakoljanak fel. Augusztus első napjaiban S. J. sértett a járművére pluszként felkerült margarinnal nem számolt el. A próba megismétlése végett az I., II. és III. r. terhelt útmutatásának megfelelően a raktáros 2000. augusztus 8-ról 9-ére virradó éjjel a sértett fuvarba induló gépkocsijára többletáruként egy karton Túró Rudit tett fel. A sértett az egyik üzletben a többletárut értékesítette; augusztus 9-én a délelőtti órákban visszaérkezve a sz.-i telephelyre, az irodában az elszámolást végző dolgozók előtt a többletáruról nem tett említést.
Mindezen körülményekből az I., II. és III. r. terheltek arra következtettek, hogy a leltárhiánynak a sértetti magatartás részben okozója lehetett, mert bebizonyosodott, hogy a plusz áruval kétszer nem számolt el. Emiatt az I. r. terhelt utasította a telephelyen tartózkodó IV. és V. r. terhelteket, hogy a sértettet a lopások miatt vonják felelősségre. Rendelkezett arról is, hogy a III. r. terhelt készítsen jegyzőkönyvet, amiben a sértett nyilatkozik munkáltatója meglopásáról, továbbá egy okiratot, amiben a sértett elismeri, hogy kölcsönképpen 500 000 forintot kapott a kft.-től, s annak a visszafizetését részletekben vállalja. Ezen túlmenően rendelkezett arról is, hogy írassák meg a sértettel a felmondását.
A sértett a telephelyre visszaérkezésekor a II. r. terhelt jelenlétében a göngyöleget leadta a raktárosnak, majd az irodába indult elszámolni. Ott a számlák leadásakor a III. r. terhelt rákérdezett, volt-e a gépkocsiján többletáru, amit a sértett letagadott. Minderről értesültek az I., IV. és V. r. terheltek is.
Ezt követően a mosdó felé induló sértettet a IV. r. és az V. r. terheltek közrefogták, az előkészítő helyiségbe kísérték, ahol az V. r. terhelt a sértettet tarkótájon megütötte. Őt a IV. és V. r. terheltek arról faggatták, hogyan csinálták a lopásokat, közben a IV. r. terhelt is megütötte a sértettet. Odaérkezett az előkészítő helyiségbe az I. r. terhelt is, aki a lopott sajtról kérdezgette, s amikor nem válaszolt, az V. r. terhelttől újabb ütéseket kapott. Megkérdezték azt is, mit csinált a Túró Rudival. A sértett elismerte, hogy eladta, további kérdésekre üzemanyaglopást is részben beismert. Közben megérkezett az előkészítő helyiségbe a II. r. terhelt is, akinek jelenlétében tovább folyt a sértett felelősségre vonása, majd az I. r. terhelt utasította a IV. és V. r. terhelteket, vigyék el a szeme elől a sértettet, tegyék kocsira, törjék össze kezét-lábát és dobják ki.
A sértett félelmében könyörgött az I. r. terheltnek, hogy ne bántsák, majd a II. r. terhelthez fordult segítségért, de ő azt közölte, hogy nem segíthet; megjegyezve még azt is, saját magának köszönheti, hogy ilyen helyzetbe került.
Mindezek után a II. r. terhelt a helyiséget elhagyta, az I. r. terhelt a IV. és V. r. terhelteket is kiküldte, majd az odaérkező III. r. terheltet utasította, hogy a már említett okiratokat készítsék el. Távozása után a III. r. terhelt a sértettnek lediktált egy jegyzőkönyvet, amiben különböző áruk és üzemanyag eltulajdonítását ismerte el, mintegy 500 000 forint értékben. Megíratták vele a felmondását, majd a III. r. terhelt készített egy megállapodást, amiben a sértett elismerte, kölcsönként 500 000 forintot vett fel a kft.-től és vállalta, hogy azt négy részletben visszafizeti.
Az okiratok elkészülte után az I. r. terhelt behívta M. É.-t és S. A.-t, akik előtt a sértett az őt ért bántalmazás és fenyegetések hatására elismerte a jegyzőkönyvben leírtakat, majd nevezettek azt tanúként aláírták. Ezután a sértettet kiengedték, aki visszament az irodába, ahol elszámolt. Ezután hazament, feljelentést tenni nem mert, felesége volt, aki az ügyben a rendőrséghez fordult.
A IV. és V. r. terheltek bántalmazása következtében a sértett jobb alsó szemhéj bevérzését, tarkótáj duzzanatát, nyomásérzékenységét – 3-4 napos gyógytartamú sérüléseket – szenvedett.
Az elsőfokú ítélet a bizonyítékok értékelése során további tényeket is rögzített. Így az ítélet 9. oldalának a 3. bekezdésében azt, hogy a sértettel szemben alkalmazott módszer a J. Kft.-nél bevett módja volt a dolgozók felelősségre vonásának. Továbbá, hogy az I. r. terhelt a felelősségre vonásra nem csupán utasítást adott a III., IV. és V. r. terheltnek, hanem maga is közvetlen fenyegetést alkalmazott; továbbá hogy a III. r. terhelt tisztában volt a fenti körülményekkel. Mindezek tudatában működött közre a bántalmazott és megfélemlített sértettől kikényszerített okiratok elkészítésében.
A fenti jogerős ítéletek ellen, a Be. 284. § (1) bekezdés a) pontjára alapítottan, felmentés érdekében a III. r. terhelt meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
Indokainak lényege szerint a megállapított tényállásból nem vonható következtetés a III. r. terhelt bűnösségére. Az ugyanis azt tartalmazza, hogy a III. r. terhelt az erőszak, fenyegetés alkalmazásában nem vett részt. Annak befejezése után működött közre az okiratok elkészítésében. Az önbíráskodás elkövetési magatartása az erőszak, fenyegetés alkalmazása. A bűnsegéd a bűncselekmény elkövetéséhez nyújt szándékosan segítséget. Következésképpen az elkövetési magatartás befejezése után a korábbi tevékenységhez segítséget nyújtani már nem lehet. Ezért a III. r. terhelt részesként az önbíráskodást nem követte el, és más bűncselekményt sem valósított meg.
A másik ok, ami miatt felelőssége nem lett volna megállapítható, a nyomozati iratokban fellelhető sértetti nyilatkozatból következik. Ennek lényege az, hogy a III. r. terhelt is meg volt félemlítve, s így nem volt abban a helyzetben, hogy bármibe is beleegyezzen, függetlenül attól, nem is tudott arról, miszerint erőszakra, illetve fenyegetésre kerül sor.
A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a tényállást támadó indítványt a törvényben kizártnak tartotta, ezért annak tanácsülésen történő elutasítását indítványozta.
Az ügyben kitűzött nyilvános ülésen a védő a felülvizsgálati indítványt fenntartva a III. r. terhelti szándék hiányát, az elkövetési magatartás befejezése utáni közreműködését, és az utasításra történő cselekvését hangsúlyozta.
A Legfőbb Ügyészség képviselője az indítványt részben kizártnak, más részeiben alaptalannak tartva a megtámadott határozatoknak a hatályukban történő fenntartását indítványozta.
Tekintve, hogy az indítvány az új Be. – az 1998. évi XIX. törvény – 2003. július 1. napján történt hatálybalépését követően érkezett a Legfelsőbb Bíróságra, az eljárás lefolytatására a fentebb megjelölt törvény 603. §-ának (6) bekezdése értelmében már az új eljárási szabályok szerint került sor.
Ennek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság az indítványt nem találta alaposnak.
A Be. 420. §-ának (1) bekezdése kötelező jelleggel írja elő, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A kialakult bírói gyakorlat értelmében azonban az ítélet egységes egész. Ezért, ha ítéletszerkesztési hibából adódóan a bíróság az indokolásban rögzít egyes tényeket, azokat is a tényállás részének kell tekinteni.
A fentiekből két körülmény következett. Egyfelől a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak a sértett nyomozati nyilatkozatain nyugvó érveivel nem foglalkozhatott, mert ebben a részében az indítvány eltérő tényálláson alapult, s a törvény előbb idézett rendelkezése miatt kizártnak bizonyult. Másfelől a jogi minősítés törvényességének megítélése során figyelembe vette az ítélet 9. oldalán rögzített tényeket is.
A Btk. 273. §-ának rendelkezése értelmében, aki abból a célból, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek érvényt szerezzen, mást erőszakkal, vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön, önbíráskodás bűntettét követi el.
Az alapul szolgáló tényállás szerint az I. és II. r. terheltek, mint a kft. tulajdonos-ügyvezetői a leltárhiánnyal érintett sz.-i telephely vezetőjével, a III. r. terhelttel közösen állapodtak meg a becsületpróba alkalmazásában, és közösen határozták el annak a sértettel szembeni megismétlését is. A sértettnek a második próba után történő visszaérkezése után hárman együtt állapították meg, hogy a sértett is okozója lehetett a leltárhiánynak. A sértettel szemben ezt követően alkalmazott módszer bevett módja volt a kft.-ben a dolgozók felelősségre vonásának. Ezért akkor, amikor az I. r. terhelt utasította a biztonsági őr IV. r. és V. r. terhelteket a lopások miatti ,,felelősségre vonásra'', s a III. r. terheltet az okiratok elkészítésére, mindannyian pontosan tudták, hogy a IV. és V. r. terheltek ,,feladata'' a sértettel szembeni erőszak alkalmazása, a III. r. terhelté pedig a jogosnak vélt vagyoni igény érvényesítését biztosító okiratok elkészítése és az erőszak, fenyegetés alatt álló sértettel azok aláíratása.
A terheltek szándékegységének megfelelően került sor egy külön helyiségben, az ún. előkészítő helyiségben a sértettnek a tényállásban írt módon történő bántalmazására, fenyegetésére, s ezt követően a III. r. terhelt által diktált, illetve általa készített tartalmú, anyagi felelősséget elismerő okiratok aláíratására.
Ekként pedig a III. r. terhelt bár az erőszak, fenyegetés alkalmazásában valóban nem vett részt, ám annak tudatában, társaival szándékegységben a sértettel az okiratokat aláíratta, amely magatartásával a sértettet ,,tevésre'' késztette; és ezzel törvényi tényállási elemet is kimerítve a bűncselekményt befejezetté tette.
A fentiekből következően a Legfelsőbb Bíróság a védőnek a jogi érveit nemcsak, hogy nem osztotta, hanem a III. r. terhelt esetében a helyes minősítésnek a társtettesi megjelölést tartotta.
Mindezek miatt jutott arra a megállapításra, hogy a III. r. terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására a fenti kisebb jogi korrekció mellett törvényesen került sor.
Ezért a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, hanem a megtámadott határozatokat – a Be. 427. §-a alapján – hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. I. 2062/2003. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás