BÜ BH 2004/450
BÜ BH 2004/450
2004.11.01.
A hatóság félrevezetésének vétségét – a büntetőeljárás megindítására alkalmatlan jellege miatt – nem valósítja meg a terheltnek a rendőrhatóság előtt tett az a valótlan bejelentése, mely szerint a személyi igazolványát és a személyi iratait vásárlás közben elhagyta [Btk. 237. §, 233. §].
A M.-i Városi Bíróság a 2001. február 28-án kihirdetett és – a kizárólag ügyészi fellebbezés visszavonása folytán 2001. szeptember 18-án első fokon jogerőre emelkedett ítéletével K. Gy. I. r. terheltet csalás vétsége és hatóság félrevezetésének vétsége miatt, halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt 8 hónap börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. A feltételes szabadságra bocsátásból kizárta és a M.-i Városi Bíróság ítéletével jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtása során alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette. A magánfél polgári jogi igényének érvényesítését a törvény egyéb útjára utasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. r. terhelt egyéni vállalkozó kb. 45 000 forint havi jövedelemmel, élettársával él, és két kiskorú gyermek tartásáról gondoskodik. Büntetett előéletű, 1990-től a M.-i Városi Bíróság az 1990-ben és 1991-ben jogerőre emelkedett két ítéletével egyaránt lopás vétsége miatt, napi tételes pénzbüntetésekre ítélte. Ezt követően a M.-i Városi Bíróság illetve a megyei bíróság az 1992. december 3-án jogerőre emelkedett határozataival társtettesként elkövetett rablás büntette és más bűncselekmények miatt, halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt 7 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Ugyanekkor a M.-i Városi Bíróság az ugyancsak 1992. december 3-án jogerőre emelkedett ítéletével társtettesként elkövetett lopás bűntette, és más bűncselekmények miatt, mint többszörös visszaesőt, 1 év 6 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A M.-i Városi Bíróság a fenti szabadságvesztés büntetéseket az 1993. március 19-én jogerőre emelkedett ítéletével összbüntetésbe foglalta és az összbüntetés tartamát 7 év 10 hónap és 15 nap fegyházbüntetésként állapította meg. Az összbüntetésből nevezettet 1997. szeptember 2-án feltételes szabadságra bocsátották, büntetését 1999. augusztus 20-án töltötte volna ki.
Ifj. Sz. G. II. r. terhelt autófényező havi 40 000 forint jövedelemmel, büntetlen előéletű.
L. A. A. III. r. terhelt üzletkötő, havi 30 000-50 000 forint jövedelemmel, büntetlen előéletű.
A terheltek cselekményeit illetően az elsőfokú bíróság az alábbiakat rögzítette:
,,1998 decemberében – közelebbről meg nem állapítható időpontban – L. A. III. r. vádlott a B. A. hirdető újságban hirdetést adott fel, melyben ajándék telefonkártya és 6000 forint megszerzésének a lehetőségét kínálta.
Az I. r. vádlott telefonon jelentkezett a hirdetésre, amikor is megbeszélte a III. r. vádlottal, hogy személyi igazolványát és tb-kártyáját, valamint egy közüzemi számlát magával visz és a m.-i villanyrendőrnél fognak találkozni 1998. december hó 15. napján.
A fenti napon az I. r. és a III. r. vádlottak a villanyrendőrnél találkoztak, együttesen elmentek a Westel 900 GSM Rt. M., Sz. utcai üzletéhez, ahol találkoztak ifj. Sz. G. II. r. vádlottal.
A bolt előtt megbeszélték, hogy K. Gy. és L. A. a boltba bemennek, K. Gy.-nak kizárólag annyi a dolga, hogy a telefon adásvétellel kapcsolatban keletkező papírokat aláírja, a telefon és az előfizetéses kártya vételárát a III. r. vádlott fogja fizetni.
Ennek megfelelően az I. r. vádlott nevére L. A. a III. r. vádlott 9000 forintért megvásárolta az előfizetéses kártyát a hozzá tartozó Alcatel Max típusú mobiltelefonnal.
A szerződéskötést követően a bolt előtt az I. r. vádlott azonnal átadta a telefonkészüléket a III. r. vádlottnak, illetve a SIM kártyát a II. r. vádlottnak és összesen 9000 forintot vett át vádlott-társaitól ennek fejében.
A II. r. és a III. r. vádlottak a számla nem fizetésével és a feltételes kedvezmény igénybevételével 153 157 Ft kárt okoztak a Westel 900 GSM Rt.-nek, amely nem térült meg.
Az I. r. vádlott a szerződéskötés napján bejelentést tett a M.-i Rendőrkapitányságon, mely szerint személyi igazolványát és személyi iratait a B. téri piacon vásárlás közben elhagyta. Annak ellenére tette ezt a bejelentést, hogy okiratait nem veszítette el.''
A jogerős határozatok ellen – a terhelt által kezdeményezett eredménytelen perújítási eljárás után az I. r. terhelt javára, bűnösségének a hatóság félrevezetése vétségében törvénysértő megállapítása miatt a Legfőbb Ügyészség a terhelt ezen cselekmény vádja alóli felmentése érdekében felülvizsgálati indítványt nyújtott be.
A Be. 405. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapított, a Be. 408. §-ának II/a) pontja alapján előterjesztett indítvány lényege szerint a városi bíróság jogerős ítéletével megállapított tényállás alapulvétele mellett törvénysértően került sor az I. r. terhelt bűnösségének hatóság félrevezetése vétségében történt kimondására.
Az I. r. terhelt ugyanis olyan bejelentést tett a rendőrségen, amely büntetőeljárás megindítására alkalmatlan. A személyi igazolvány és egyéb személyi iratok elvesztésének bejelentése ugyanis büntetőeljárás megindítására alkalmatlan.
A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője a felülvizsgálati indítványt változatlanul fenntartotta.
Az I. r. terhelt és védője az indítványhoz csatlakozva terhelt büntetésének mérséklését, illetőleg maga a terhelt enyhébb büntetési nem alkalmazását is kérte.
A Legfelsőbb Bíróság – osztva a Legfőbb Ügyészség jogi álláspontját – a felülvizsgálati indítványt az alábbiak szerint alaposnak találta.
Az anyagi jogszabályoknak és az irányadó bírói gyakorlatnak megfelelően állapította meg a városi bíróság az I. r. terhelt bűnösségét – az irányadó tényállás alapján – a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő csalás vétségében.
Viszont anyagi jogszabályt sértett, amikor fenti cselekménnyel halmazatban a terhelt bűnösségét a Btk. 237. §-ában meghatározott hatóság félrevezetésének vétségében is megállapította.
A Btk. 237. §-a szerint a hatóság félrevezetése vétségét az követi el ,,aki hatóságnál büntetőeljárás alapjául szolgáló olyan bejelentést tesz, amelyről tudja, hogy valótlan, amennyiben a 233. § esete nem forog fenn.''
Az irányadó tényállás alapján egyértelmű, hogy a Westel 900 Rt. sérelmére csalás bűncselekményét mobiltelefon vásárlásával összefüggően megvalósító, a vásárláshoz személyi okmányait bemutató és felhasználó terhelt a cselekmény elkövetése után hatóságnál – a M.-i Rendőrkapitányságon – olyan valótlan bejelentést tett, mely szerint személyi igazolványát és személyi iratait elhagyta.
Ugyanakkor bejelentésében nem állította azt, hogy okiratait bárki eltulajdonította volna.
Ilyen körülmények között a hatóság félrevezetése bűncselekményének törvényi tényállási elemei maradéktalanul nem valósultak meg. A bejelentés ugyanis nem volt alkalmas arra, hogy büntetőeljárás alapjául szolgáljon. A fenti bűncselekmény megállapítását e magatartás nem alapozhatja meg. A csalás bűncselekménye viszont kétségtelenül megvalósult.
A Btk. 237. §-ában foglalt rendelkezés ugyanis a Btk. 233. § (1) bekezdése szerinti hamis vádat kiegészítő tényállás, azaz e minősítés csak akkor állapítható meg, ha a cselekmény nem minősíthető bűncselekményre vonatkozó szándékosan elkövetett hamis vádnak. Tartalmilag a bejelentés konkrétan megjelölt bűncselekményre vonatkozó tényállítás. A hatóság előtt tett bejelentésben a bűncselekmény megtörténtére vonatkozó tényállításnak kell valótlannak lennie. Ha a bejelentő a valóságnak megfelelően közli a hatósággal a bűncselekmény tényét, de annak elkövetését ismeretlen tettesnek tulajdonítja, nem követ el bűncselekményt, mivel büntetőeljárás alapjául a bűncselekmény gyanúja szolgál és e tekintetben a bejelentés nem valótlan [Magyar Büntetőjog, Kommentár a gyakorlat számára (HVG-ORAC Könyvkiadó Kft., Budapest, 2003) a Btk. 237. §-ához fűzött magyarázata, valamint BH 1985/53; 1986/8. sz. eseti határozatok].
A kifejtettekből következően a terhelt felmentését az ellene a hatóság félrevezetésének vétsége miatt emelt vád alól a Be. 405. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján célzó felülvizsgálati indítvány eredményre vezetett.
Ezen túlmenően azonban a Legfelsőbb Bíróság vizsgálta, hogy a terhelt bűnösségének fenti cselekményben törvénysértő megállapítása, és ekként a halmazati büntetés (Btk. 83. és 85. §) törvénysértő kiszabása miatt, a Btk. 137. §-ának 16. pontja szerinti többszörös visszaeső terhelttel szemben a kiszabott szabadságvesztés büntetés törvénysértő-e vagy sem.
Ennek eredményeként arra az álláspontra helyezkedett, hogy a városi bíróság által a csalás vétsége tekintetében helyesen feltárt bűnösségi körülményekre figyelemmel a Btk. 37. §-ában meghatározott büntetési célok eléréséhez, egyben a Btk. 83. §-ában foglalt büntetéskiszabási elvek érvényre juttatásához 5 hónapi börtönbüntetés és 1 év közügyektől eltiltás alkalmazása indokolt; szabadságvesztésnél enyhébb büntetés a büntetési célokat nem szolgálhatná megfelelően.
Ezért a városi bíróság ítéletét a Be. 405. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján, a Be. 426. §-a (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásával az érintett körben megváltoztatta, és az I. r. terheltet az ellene a Btk. 237. §-ában meghatározott hatóság félrevezetésének vétsége miatt emelt vád alól a Be. 331. §-ának (1) bekezdése alapján felmentette. A terhére fennmaradó, a Btk. 318. §-ának (1) és (2) bekezdése szerinti csalás vétsége miatt pedig, mint a Btk. 137. §-ának 16. pontja szerinti többszörös visszaesőt 5 hónapi börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú bíróság ítéletének további, nem érintett rendelkezései – így az összbüntetésként jogerősen megállapított szabadságvesztés végrehajtása során alkalmazott feltételes szabadság megszüntetése is – törvényesek. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletét e terhelt tekintetében a Legfelsőbb Bíróság egyebekben hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. I. 2604/2003. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás