BÜ BH 2004/451
BÜ BH 2004/451
2004.11.01.
Az ,,intellektuális'' közokirat-hamisítás bűntette az igazoltatással összefüggő, annak adatait rögzítő rendőri jelentések, szabálysértési feljelentések, mint rendelkező közokiratok tekintetében, elkövethető, ugyanis ezek az igazoltatott személy által megjelölt személyi adatok valóságát bizonyítják [Btk. 274. §; 1/2004. BJE].
A T.-i Városi Bíróság, illetve a J.-i Megyei Bíróság a 2003. november 19-én jogerőre emelkedett ítéleteivel T. I. terheltet, mint visszaesőt, közokirat-hamisítás bűntette és szabálysértésre vonatkozó hamis vád vétsége miatt, halmazati büntetésül 6 hónap börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. A feltételes szabadságra bocsátásból is kizárta és a T.-i Városi Bíróság jogerős ítéleteivel kiszabott szabadságvesztések végrehajtása során alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette. Kötelezte a terheltet a felmerült 25 850 forint bűnügyi költség megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint – melyet a másodfokú bíróság csupán a feltételes szabadságra bocsátás megszüntetésével érintett egyik szabadságvesztés büntetés elvi kitöltési időpontjára vonatkozóan helyesbített, és így tekintett felülbírálatra irányadónak – a terhelt géplakatos szakképzettségű, munkanélküli. Élettársi kapcsolatban él, 3 kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Élettársa terhes. Büntetett előéletű. Utolsó két elítélése az alábbi.
A T.-i Városi Bíróság a 1999. március 22-én jogerőre emelkedett végzésével lopás bűntette miatt 4 hónap börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette. Ugyanezen városi bíróság illetve a megyei bíróság a 2000. február 29-én jogerőre emelkedett ítéleteivel az előző szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt elkövetett lopás vétsége miatt 5 hónap fogházbüntetésre ítélte, és elrendelte a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását is. Ezen utóbbi szabadságvesztés töltéséből 2001. október 5-én 1 évre feltételes szabadságra bocsátották.
A terhelt 2001. november 27-én délelőtt P. község külterületén a Tisza-töltésen kerékpárral közlekedett, amikor rendőri igazoltatására került sor. Az intézkedő rendőrjárőr tagjai közölték vele, hogy a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése miatt szabálysértési feljelentést tesznek ellene. Mivel személyi igazolványát nem tartotta magánál, személyi adatait bemondás alapján rögzítették. A terhelt azonban saját személyi adatai helyett T. L. T. F. u. 1. szám alatti lakos személyi adatait közölte. Ezt követően a szabálysértés elkövetését elismerő nyilatkozatot is T. L. névaláírással látta el.
T. L. t.-i lakos ellen a feljelentés alapján a T.-i Rendőrkapitányságon szabálysértési eljárás indult, amelynek során a szabálysértési hatóság meghallgatás nélkül hozott határozatában T. L. eljárás alá vont személyt 5000 Ft pénzbírsággal sújtotta.
A jogerős határozatok ellen T. I. terhelt élt felülvizsgálati indítvánnyal. Indítványában tételes felülvizsgálati ok megjelölése nélkül arra hivatkozott, hogy törvénysértően minősítették az eljárt bíróságok cselekményét közokirat-hamisítás bűntettének, mert ,,nála a nyomozó hatóság más személyi iratát nem találta meg'' így legfeljebb ,,hatósági személy félrevezetésével'' vádolható. Erre tekintettel kérte a jogerős határozatok fentieknek megfelelő megváltoztatását, egyben az álláspontja szerint törvénysértően súlyos büntetés enyhítését, a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre felfüggesztését, avagy szabadságvesztés helyett pénzbüntetés kiszabását.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványnak a Be. 405. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján történő vizsgálatát, egyben, mivel álláspontja szerint az indítvány alaptalan, a támadott határozatok hatályban tartását indítványozta. Az átiratban kifejtett álláspont szerint az eljáró bíróságok az irányadó tényállás alapján törvényesen minősítették a terhelt cselekményét közirat-hamisítás bűntettének és szabálysértésre vonatkozó hamis vád vétségének. Az állandó bírói gyakorlat szerint ugyanis az intézkedő rendőrök által az előírt formában készített szabálysértési feljelentés közokirat. A terhelt pedig a hamis adatokat tartalmazó nyilatkozatával közreműködött abban, hogy a közokiratba – a szabálysértési feljelentésbe – valótlan adatok kerüljenek (BH 1980/461. sz. eseti határozat). A kiszabott büntetés ugyancsak törvényes.
A nyilvános ülésen a védő a terhelt indítványának megfelelő határozat meghozatalát azzal kérte, hogy álláspontja szerint az is kétséges, miszerint a terhelti magatartás a szabálysértésre vonatkozó hamis vád vétségét megvalósíthatta volna. A legfőbb ügyész képviselője átiratukkal egyezően nyilatkozott.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatokat – az indítvány tartalmának megfelelően – egyrészt a Be. 405. §-a (1) bekezdésnek a) és b) pontjában foglalt okokból, másrészt – hivatalból – a Be. 405. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti eljárásjogi okból bírálta felül [Be. 420. § (4) és (5) bek.].
A felülbírálat során a Be. 420. §-ának (1) bekezdése szerint a jogerős határozatokkal megállapított tényállás volt irányadó.
Vizsgálatának eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
A Legfelsőbb Bíróság által a felülvizsgálati indítvány benyújtása után, 2004. március 29-én meghozott a bíróságokra irányadó 1/2004. számú büntető jogegységi határozata I. pontja szerint ugyanis ,,a Btk. 274. §-ának (1) bekezdés c) pontjában meghatározott (ún. intellektuális) közokirat-hamisítás bűntettének elkövetési tárgya lehet minden olyan közokirat, amelynek rendeltetése, hogy a benne foglalt adatok valódiságát teljes bizonyító erővel bizonyítja''.
Amint arra a jogegységi határozat az I. részében – a joggyakorlat ismertetésében – utal, ellentétes bírói gyakorlat alakult ki abban a kérdésben – amely egyezett jelen ügy tényállásával is, hogy – a hamis vád bűncselekményével halmazatban – megvalósítja-e a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettét annak az elkövetőnek a cselekménye, aki az ellene bűncselekmény, vagy szabálysértés miatt folytatott rendőri intézkedés során más létező személy nevét, személyi adatait diktálja be, ugyanakkor személyazonosságának igazolására semmilyen okiratot nem mutat fel.
A Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozata III. részében pedig a rendelkező rész I. pontjának indokolásában rámutatott, hogy az intellektuális közokirat-hamisítás az ,,ún. rendelkező'' közokiratok tekintetében, – mint amilyenek pl. a rendőrségi igazoltatások jegyzőkönyvei – is elkövethetők. Az úgynevezett rendelkező közokiratok esetében – a ,,bizonyító'' közokiratokhoz hasonlóan – a megítélés, nevezetesen: lehet-e elkövetési tárgy az adott közokirat, alapjában attól függ, hogy az elkövető közreműködésével a közokiratba foglalt valótlan gondolati tartalom a közokirat olyan adatára vonatkozik-e amelyet a rendelkező közokirat is (az ellenkezője bebizonyításáig) teljes bizonyító erővel bizonyít. Az olyan valótlan gondolati tartalomnak rendelkező közokiratba foglalásában közreműködés, mint elkövetési tevékenység, amelynek megfelelő okirati adat valódiságát rendeltetésénél fogva a közokirat nem igazolja, az intellektuális közokirat-hamisítást nyilvánvalóan nem valósítja meg. Ugyanakkor azokra az adatokra nézve, amelyek valóságát a rendelkező közokirat is bizonyítja, az intellektuális közokirat-hamisítás elkövethető.
A fentieknek megfelelően az adott esetben nem volt jogi jelentősége annak, hogy amikor a terhelt igazoltatása során más létező személy személyi adataival jelölte meg magát, ugyanakkor előadásának igazolásához semmilyen személyi okmányt nem használt fel.
E magatartása alapján, mivel az igazoltatással összefüggő, annak adatait rögzítő rendőri jelentések, szabálysértési feljelentések, mint rendelkező közokiratok az igazoltatott személy által megjelölt személyi adatokra nézve azok valóságát bizonyítják, törvényesen került sor a terhelt cselekményének a Btk. 274. §-a szerinti ,,ún. intellektuális'' közokirat-hamisítás bűntettében megállapítására. E cselekménnyel halmazatban a töretlen bírói gyakorlatnak megfelelően törvényes az eshetőleges szándékkal megvalósított hamis vád bűncselekményének, a jelen esetben a szabálysértésre vonatkozó hamis vád vétségének a terhelt terhére megállapítása is (BH 2001/97. sz. eseti határozat).
Hivatalbóli vizsgálata során a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati okot képező abszolút eljárásjogi szabályszegést (Be. 373. §-ának II-IV. tétele) sem észlelt.
Ezért a T.-i Városi Bíróság, illetve a megyei bíróság felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatait a Be. 427. §-a alapján hatályukban fenntartotta.
A felülvizsgálat során kirendelt védői díjként felmerült 3000 Ft bűnügyi költséget a Be. 428. §-ának megfelelően az állam viseli. (Legf. Bír. Bfv I. 56/2004. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás