BÜ BH 2004/452
BÜ BH 2004/452
2004.11.01.
Pénzhelyettesítő fizetési eszközzel visszaélés bűntettének tényleges károsultjai – s így sértettjei – a bankkártya hamisítványok alapját képező bankkártyákat kibocsátó pénzintézetek, emiatt az ilyen bűncselekmény a sértettek száma szerint alkot halmazatot [Btk. 12. §, 313/C. §].
A városi bíróság a 2003. január 17-én kihirdetett ítéletével G. S. terheltet 2 rb. bankkártyával visszaélés bűntette, 6 rb. nagyobb kárt okozó, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett bankkártyával visszaélés bűntette – amely részben kísérleti szakban maradt – és 2 rb. nagyobb kárt okozó, üzletszerűen elkövetett bankkártyával visszaélés bűntettének kísérlete miatt halmazati büntetésül 2 év 3 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, egyben a feltételes szabadságra bocsátásból is kizárta.
Ugyanakkor a terheltet az ellene további 3 rb., részben folytatólagosan elkövetett bankkártyával visszaélés bűntette, nagyobb kárt okozó, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett bankkártyával visszaélés bűntettének kísérlete és nagyobb kárt okozó folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett, részben kísérletként megvalósított bankkártyával visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmentette, míg a számviteli fegyelem megsértésének vétsége miatt ellene indult eljárást megszüntette.
Rendelkezett az előzetes fogva tartás beszámításáról, a bűnjelekről, és kötelezte a terheltet a felmerült 245 413 forint bűnügyi költség megfizetésére.
Az ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása érdekében, míg a terhelt és védője felmentésért fellebbezett. A megyei főügyészség a fellebbezést a bűncselekmények megnevezésének megváltoztatása és az ítélet feltételes szabadságra bocsátásból kizáró rendelkezésének mellőzése érdekében tartotta fenn, míg egyebekben annak helybenhagyását indítványozta.
A megyei bíróság a 2003. április 24-én meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a terhelt cselekményeit 2 rb. készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés bűntettének, 6 rb. nagyobb kárt okozó üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés bűntettének – amely részben kísérleti szakban maradt – valamint 2 rb. nagyobb kárt okozó, üzletszerűen elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés bűntette kísérletének minősítette.
Az így minősített bűncselekményekért tekintette kiszabottnak az elsőfokú bíróság által halmazati büntetésként alkalmazott fő- és mellékbüntetést azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra bocsátásból történő kizárását mellőzte. Egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított és a megyei bíróság által azon kiegészítéssel, miszerint a terhelt cselekményeivel összesen 3 346 665 forint kárt okozott, amely nem térült meg, az 1973. évi I. tv. (régi Be.) 339. §-ának (2) bekezdésében írt hiányosságoktól mentesnek, ekként felülbírálatra irányadónak talált tényállás a bűnösség megállapításának alapjául szolgáló részének lényege a következő:
A terhelt gépésztechnikus szakképzettséggel rendelkezik. Árubeszerző egy magánvállalkozásnál, míg egy másik Kft.-ben ügyintézői feladatokat lát el. Havi jövedelme kb. 50 000 forint. Büntetlen előéletű.
A terhelt barátja, P. B. k.-i lakos 1998. november 9-én K.-on a P. u. 13. sz. alatt bérbe vett egy 16 m2 alapterületű üzlethelyiséget, amelyben 1999. március 1-jétől egyéni vállalkozóként dohány és ital kiskereskedést nyitott. Az induló tőke nagyobb hányadát a vállalkozáshoz a terhelt biztosította. Az üzletet a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező P. B. és a terhelt közösen kezdte működtetni.
A bolti forgalom csekély volt. A megnyitástól a terhelt 1999. szeptember 24-i őrizetbe vételéig a pénztárgépi forgalom mindössze 7587 forintot, a készpénzfizetéses számlával bonyolított forgalom 9867 forintot tett ki.
P. B. 1999. június 21-én elektronikus kártyaelfogadó terminál (POS) az üzletben telepítésére kötött szerződést az OTP Bank Rt.-vel. Ezen a terminálon 1999. augusztus 7. és 1999. augusztus 23. között a terhelt tényleges vásárlás nélkül 5 tranzakciót bonyolított le, sorrendben 17 950 forint, 28 055 forint, 119 230 forint, 30 186 forint és 19 773 forint összegben, amelyek közül az utolsó tranzakció fedezet hiányában elutasításra került. Két tranzakcióhoz saját bankkártyáját, további háromhoz – azok engedélyével – élettársa, illetve ismerősei bankkártyáját használta fel.
P. B. 1999. augusztus 30-án munkavégzés céljából külföldre távozott. Az üzlet vezetését és az ügyintézést továbbra is a terheltre bízta.
A terhelt 1999. augusztus 31-e és 1999. szeptember 24-e között az üzletben lévő terminálon különböző külföldi országok bankjai által kibocsátott eredeti bankkártyákról készített és ismeretlen módon hozzá került hamisított bankkártyákkal tényleges áruvásárlás nélkül tranzakciókat végzett.
Ezen tranzakcióknál minden esetben megállapítható volt a kérdéses, ténylegesen felhasznált bankkártya-hamisítvány kártyaszáma is, valamint az is, hogy a tranzakció ellenértékeként az OTP Bank Rt. által átutalt összeg mely számlákra folyt be. A tényállás valamennyi pont esetében tételesen rögzíti a kérdéses bankkártya hamisítványok kártyaszámait, illetve az egyéb bankszámla adatokat.
Az egyes cselekmények az alábbiak:
I. A terhelt 1999. augusztus 31-én a V. A. sértett által kibocsátott meghatározott számú bankkártya hamisítványával 65 128 forint értékben eszközölt fiktív vásárlást a kihelyezett elektronikus kártyaelfogadó terminál (továbbiakban: terminál) használatával. A bankkártya lehúzását követően a tranzakció engedélyezést nyert. A 65 128 forint P. B. az OTP Bank Rt.-nél vezetett számlájára folyt be, ahonnan a terhelt a fenti összeget egy, a számlatulajdonos által előre üresen aláírt átutalási megbízással saját bankszámlájára utaltatta, majd a pénzösszeget felvette, és saját céljaira fordította.
III. A terhelt 1993. szeptember 13-án az E. F. sértett által kibocsátott meghatározott számú bankkártya hamisítványával 175 640 forint értékű fiktív vásárlást eszközölt a terminál felhasználásával, amely engedélyezést nyert. Fenti összeg P. B. OTP-számlájára folyt be, ahonnan a terhelt az átutalási megbízással saját bankszámlájára utaltatta, a pénzt felvette, és saját céljaira fordította.
IV. A terhelt a P. N. USA sértett által kibocsátott meghatározott számú bankkártya hamisítványával 1999. szeptember 13-án, szeptember 14-én, szeptember 15-én és szeptember 16-án egy-egy, összesen négy alkalommal rendben 211 650 forint, 147 650 forint, 180 120 forint és 153 780 forint értékben fiktív vásárlást eszközölt. A bankkártya lehúzását követően a terminálon keresztül bonyolított valamennyi tranzakció engedélyezést nyert, a kérdéses, összesen 693 200 forint összeg P. B. OTP-számlájára átutalásra került. Onnan a terhelt a részére biztosított meghatalmazás felhasználásával barátnője, B. N. bankszámlájára utaltatta az összeget, majd felvétel után onnan megkapta azt, és saját céljaira fordította. Nevezett számlatulajdonos nem tudott arról, hogy az átadott pénzösszeg bűncselekmény elkövetéséből származik.
VI. A terhelt az E. A. sértett által kibocsátott, meghatározott számú bankkártya hamisítványával 1999. szeptember 14-én 247 320 forint összegű, míg szeptember 15-én 153 614 forint értékű fiktív vásárlást eszközölt a terminál felhasználásával. A tranzakciók engedélyezése után az összesen 400 934 forint összeg P. B. OTP-számlájára folyt be, ahonnan azt a terhelt átutalási megbízás felhasználásával saját bankszámlájára utaltatta. Onnan a pénzösszeget felvette, és saját céljaira fordította.
VIII/b. A terhelt a S. I. I. sértett által kibocsátott meghatározott számú bankkártya hamisítványával 1999. szeptember 16-án és szeptember 17-én a terminál felhasználásával 233 470 forint, illetve 244 310 forint értékű fiktív vásárlást, míg 1999. szeptember 18-án délben nem egészen egy óra eltéréssel két, 186 328 forint és 125 900 forint értékű fiktív vásárlást eszközölt. A terminál felhasználásával bonyolított tranzakciók minden esetben engedélyezést nyertek, így az összesen 790 008 forint P. B. OTP-számlájára átutalást nyert. Onnan a terhelt átutalási megbízás felhasználásával az összeget saját bankszámlájára utaltatta, majd felvette és saját céljaira fordította.
IX. A terhelt a B. O. USA sértett által kibocsátott meghatározott számú bankkártya hamisítványával 1999. szeptember 18-án az előző pontokban írt vásárlással azonos időben 258 608 forint értékben a terminál felhasználásával fiktív vásárlást eszközölt. A bankkártya lehúzását követően a tranzakció a terminálon keresztül elutasítást nyert, a terhelt a kérdéses összeghez nem jutott hozzá.
X. 1999. szeptember 20-án a terhelt az I. Bank sértett által kibocsátott meghatározott számú bankkártya hamisítványával, a terminál felhasználásával 265 460 forint értékben fiktív vásárlást eszközölt, amelyet a bankkártya lehúzását követően elutasítottak, így a kérdéses összeget felvenni nem tudta.
XII. A terhelt a V. B. L. sértett által kibocsátott meghatározott számú bankkártya hamisítványával 1999. szeptember 20-án a terminál felhasználásával 234 270 forint értékben fiktív vásárlást eszközölt, amely engedélyezést nyert, és a kérdéses összeg P. B. OTP-számlájára átutalást nyert. Azt a terhelt onnan átutalási megbízással saját számlájára utaltatta, majd a pénzt felvette, és saját céljaira fordította. Ugyanezen bankkártya hamisítványával 1999. szeptember 23-án 189 640 forint értékben ugyancsak fiktív vásárlást eszközölt, amelyet azonban a terminál felhasználásával folytatott tranzakció során az OTP Bank Rt., a gépen ,,vonja be a kártyát, hamis'' kiírást közölve elutasított. Ezen utóbbi összeghez így a terhelt nem jutott hozzá.
A terhelt a kérdéses sértett bankkártyájának hamisítványával összesen 423 910 forinthoz kísérelt meg hozzájutni, amelyből ténylegesen 234 270 forintot szerzett meg.
A terhelt az I. E. N. sértett által kibocsátott meghatározott számú bankkártya hamisítványával 1999. szeptember 20-án 204 325 forint összegű fiktív vásárlást eszközölt a terminál útján, amely engedélyezést nyert. A kérdéses pénzösszeg átutalásra került P. B. OTP-számlájára, ahonnan a terhelt a korábban megjelöltekkel azonos módon azt számlájára utalta, majd felvette, és saját céljaira fordította. 1999. szeptember 23-án ugyanezen bankkártya hamisítvány felhasználásával a terhelt 177 920 forint értékű fiktív vásárlást eszközölt, amelyet az OTP Bank Rt. a terminálon keresztül elutasított, egyben indokként ,,vonja be a kártyát, hamis'' kiírást is közölt. Ezen utóbbi pénzösszeghez így a terhelt nem jutott hozzá.
A terhelt a sértett pénzintézettől összesen 38 245 forintot kísérelt meg megszerezni, amelyből ténylegesen 204 325 forinthoz jutott hozzá.
XIV. A terhelt az A. GROUP (Írország) sértett által kibocsátott meghatározott számú bankkártya hamisítványával 1999. szeptember 23-án két óra eltéréssel 259 360 forint és 240 850 forint értékű, míg 1999. szeptember 24-én
282 950 forint összegű fiktív vásárlást eszközölt a terminál felhasználásával. A bankkártya lehúzását követően a tranzakciók minden esetben engedélyezést nyertek, így az összesen 783 160 forint P. B. OTP-számlájára átutalást nyert. Onnan azt a terhelt a korábbiakhoz hasonló módon B. N. számlájára utaltatta, aki a pénzt felvette.
B. N.-től a nyomozó hatóság az 1999. szeptember 24-én délben megtartott házkutatás során 553 000 forintot lefoglalt.
A terhelt a megjelölt pénzintézeteknek a tényállás fenti pontjaiban írt cselekményeivel az alábbi összegű károkat okozta, amelyek nem térültek meg.
Tényállás I. pont: 65 128 forint, III. pont: 175 640 forint, IV. pont: 693 200 forint, VI. pont: 400 934 forint, VIII/b) pont 790 008 forint, XII. pont: 234 270 forint, XIII. pont: 204 325 forint és XIV. pont: 783 160 forint.
A terhelt cselekményével összesen 3 346 665 forint kárt okozott.
A jogerős határozatok ellen a terhelt védője nyújtott be a Be. 405. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján felülvizsgálati indítványt, amelyben elsődlegesen a terhelt felmentését, másodsorban cselekményeinek az OTP Bank Rt. sértett sérelmére megvalósított 1 rb. készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés bűncselekményének minősítését – ezen belül a kísérleti szakban maradt cselekményeknek alkalmatlan tárgyon, illetve alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérletként értékelését – és, mivel álláspontja szerint 1 rb. cselekmény megállapítása esetén a kiszabott büntetés a halmazat mellőzése miatt törvénysértően súlyos, annak lényeges enyhítését kérte.
Az indítvány indokolása szerint a két ízben történt – első esetben a terhelt bűnösségét megállapító, míg a második esetben a terheltet az ellene emelt vád alól felmentő határozatokat érintő – hatályon kívül helyezést követően harmadjára lefolytatott megismételt eljárásban a K.-i Városi Bíróság a felmentést eredményező második eljáráshoz képest újabb körülményeket feltárni nem tudott. Az ügyben ugyanis a terhelt védekezésére – kiemelten az általa eszközölt, a valós értékesítés alapját biztosító árubeszerzésekre, a felhasznált bankkártyák lefoglalásának hiányára, azoknak részben még a terhelt letartóztatása után is más városokban, sőt az országhatáron kívül vásárlásokhoz történt felhasználására – figyelemmel nem nyert megnyugtatóan bizonyítást az, hogy a terhelt a terhére megállapított 10 rb. bankkártyával visszaélés bűncselekményét megvalósította volna. Az elsőfokú bíróság ezen eljárásban sem derítette fel az ügyet megfelelően, és a tényállást a bizonyítékok téves mérlegelésével állapította meg. A bizonyítékok értékelése során kétséget kizáróan nem bizonyított tényeket értékelt a terhelt terhére, ekként megsértette az ítélethozatalkor hatályos 1973. évi I. tv. (régi Be.) 61. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket is.
A megyei bíróság pedig felülbírálata során tévesen találta megalapozottnak, a másodfokú határozat meghozatalára alapot képezőnek az ekként megállapított tényállást.
Amennyiben pedig valamely ügyben fenti szabályszegések fennforognak, és azok folyományaként az ítéletek megalapozatlansága állapítható meg, a terhelt vagy terheltek bűnösségének ezen tényállás alapján történő kimondása a védői álláspont szerint a Be. 405. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt, felmentést indokoló felülvizsgálati okot alapoz meg.
A cselekmények téves jogi minősítését, és az azzal összefüggően törvénysértő büntetéskiszabást állító részében pedig az indítvány arra hivatkozott, hogy nem nyert kellően tisztázást, hogy a cselekményeknél valójában a bankkártyákat kibocsátó egyes pénzintézetek vagy a terminált a kereskedők rendelkezésére bocsátó, és – a számítógépes ügyintézés keretében gépi úton elfogadott bankkártyák alapján – tranzakciók összegét átmenetileg fedező OTP Bank Rt. tekintendő-e a sértettnek. Oly esetben ugyanis, ha az egyes pénzintézetekkel kötött szerződések szerint az OTP Bank Rt. szerződésben írt különböző okokból a kifizetett összeg megtérítésére nem tarthat igényt – és jelen ügyben az adott tényállásokból erre kell következtetni – akkor valamennyi részcselekménynek az OTP Bank Rt. a sértettje. Ebben az esetben pedig a cselekmény 1 rb. – és nem 10 rb. – készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés bűncselekményét képezi, ennek megfelelően halmazati büntetés kiszabásának sem lehet helye. Ezért a minősítés-változtatás iránti kérelemnek helyt adás esetén a büntetés enyhítése indokolt.
Ehhez kapcsolódóan fejtette ki a védő azt is, hogy a kísérletek vonatkozásában a Btk. 17. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel alkalmatlan tárgyon, illetve alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérlet megállapításának van helye, ami kihatással bírhat a büntetés mértékére is.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartva, a jogerős határozatok hatályukban fenntartását indítványozta. Az ügyészi álláspont szerint a tényállás alapulvételével a bíróságok mindenben az irányadó jogszabályoknak megfelelően jártak el. A terhelt cselekményeit törvényesen minősítették és a büntető jogszabályoknak megfelelő joghátrányt alkalmaztak vele szemben. A felülvizsgálati indítványnak az elutasított tranzakciók esetében a kísérleti stádium megállapítását sérelmező, alkalmatlan kísérlet megállapítását célzó érvelése sem alapos.
A védő a nyilvános ülésen felülvizsgálati indítványát azzal tartotta fenn, hogy az indítvány felmentést célzó részében sem a megállapított tényállást támadja, hanem annak alapulvétele mellett sérelmezi, hogy bűnösség megállapítására megalapozatlan ítéletekkel került sor. A legfőbb ügyész képviselője átiratukkal egyezően nyilatkozott, míg a terhelt csatlakozott védőjének indítványához, és annak megfelelő határozat meghozatalát kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a támadott határozatokat a terhelt bűnösségét megállapító részükben egyfelől a Be. 405. §-a (1) bekezdés b) pontja alapján, másfelől – hivatalból – az eljárásjogi okok tekintetében a Be. 405. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján vizsgálta felül [Be. 420. § (4) és (5) bek.].
Ennek során az indítványnak a jogerős határozatok megalapozatlanságát állító, a tényállás felderítetlenségét, a bizonyítékok téves értékelését sérelmező érveivel amellett sem foglalkozott, hogy az indítvány szerint megalapozatlan tényállás mellett a bűnösség megállapítása és a büntetés kiszabása felülvizsgálati okot képező anyagi jogi törvénysértést jelenthet.
Az 1998: XIX. tv. (Be.) a felülvizsgálatra vonatkozó XVII. Fejezetében foglalt rendelkezések között az 1973: I. tv. (régi Be.) rendelkezéseivel tartalmilag azonosan, – szövegezésében pedig még egyértelműbben – akként rendelkezik, hogy ,,a felülvizsgálatban a jogerős határozattal megállapított tényállás az irányadó'' [Be. 420. § (1) bek.]. E rendelkezésből következően a felülvizsgálati eljárásban az ítéletek megalapozottsága, a tényállások hiányos, vagy hiánytalan volta és a bizonyítékok mérlegelése eredménnyel nem vitatható. A jogerős határozatokban rögzített tényállástól eltérő más tényállást helyesnek tartva, és a felülvizsgálati érveket arra alapozva, felülvizsgálat érdemben nem kezdeményezhető.
Az indítvány helytállóan utalt arra, hogy törvénysértő az ítélet, amely a Be. 376. §-a szerint megalapozatlan, amely tehát azt ügy érdemében téves, hiányos, felderítetlen stb. tényállás alapján állapítja meg valamely terhelt bűnösségét, és így alkalmaz vele szemben büntetőjogi joghátrányt. A megalapozatlanság azonban nem anyagi jogi, hanem eljárásjog fogalom [Be. 351. § (1) és (2) bek., 352. § és 376. §]. A felülvizsgálat intézménye pedig nem valamennyi törvénysértőnek állított határozat vizsgálatára nyújt módot, hanem csak azon határozatok tekintetében, amelyekre nézve a törvényben írt felülvizsgálati okot állítanak. Érdemi, megváltoztató felülvizsgálati határozat pedig természetszerűen csak azon döntések tekintetében hozható, amelyiknél valamelyik törvényben írt felülvizsgálati ok ténylegesen fennforog.
Jelen ügyben azonban a felülvizsgálati indítvány a Be. 405. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott felülvizsgálati okra is hivatkozott, amikor azt állította, hogy a terhelt cselekményeinek törvénysértő minősítése miatt vele szemben törvénysértő büntetés kiszabására került sor.
Az irányadó tényállás alapulvételével a terhelt bűnösségének megállapítására – a másodfokú elbíráláskor hatályos büntetőjogi szabályokat a Btk. 2. §-ára figyelemmel a terheltre kedvezőbbnek találva – a jogerős határozatokkal a Btk. 313/C. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott 10 rb. – kisebb, illetve nagyobb értékre megvalósított – készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés bűntettében, illetve annak a Btk. 16. §-a szerinti kísérletében került sor azzal, hogy a terhelt valamennyi cselekményét – a Btk. 137. §-ának 9. pontjára is figyelemmel – a 313/C. § (2) bekezdésének b) pontja szerint, üzletszerűen valósította meg.
Ekként a Btk. 85. §-a szerinti halmazati büntetés kereteit meghatározó legsúlyosabb minősítés a Btk. 313/C. § (4) bekezdés b) pontja volt, a (4) bekezdés szerint pedig ezen cselekmények büntetési kerete 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés, amelynek felső határa a halmazatra tekintettel felével emelkedik.
Ezen minősítések helyett a védői indítvány indokaiból kitűnően 1 rb. az OTP Bank Rt. sérelmére nagyobb értékre, üzletszerűen, részben kísérletként, folytatólagosan megvalósított készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés bűntettének megállapítását célozta.
Az irányadó tényállásban egyértelműen szerepel az, hogy az egyes cselekmények károsultjai, ekként sértettjei a kérdéses bankkártya hamisítványok alapját képező bankkártyákat kibocsátó pénzintézetek. Olyan adat a tényállásban nem nyert rögzítést, amely szerint az OTP Bank Rt.-t kár érte volna. Így az 1 rb. cselekményként minősítés nem merülhet fel.
Ugyanakkor az indítvány nem tért ki arra, hogy 1 rb. cselekmény esetén az okozott, illetve okozni szándékolt kárra tekintettel ténylegesen a terhelt cselekménye hogyan minősülne. Márpedig a cselekmények összevontan 3 346 660 forintos tényleges kárt okozó, illetve a kísérlettel érintett cselekményeket is figyelembe véve, összesen közel 5 000 000 forintot érintő voltára tekintettel – és a cselekménynek 1 rb. folytatólagos bűncselekmény esetén is az üzletszerű elkövetésnek mindenben megfelelő jegyeire is figyelemmel – a védő által célzott 1 rb.-nek minősítés – az indítvány helytálló volta mellett – valójában a Btk. 313/C. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott, de a (2) bekezdés b) pontjára tekintettel az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő jelentős kárt okozó, folytatólagosan, üzletszerűen, részben kísérletként elkövetett készpénz-fizetési eszközzel visszaélés bűntettének minősítést eredményezne. Ezen bűncselekmény büntetési tétele pedig az alkalmazottnál súlyosabb, 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés büntetés [Be. 313/C. § (5) bek.].
A ténylegesen okozott kárhoz képest két cselekmény maradt részben kísérleti szakban, illetve két cselekmény volt kísérlet, és összességében a kísérletekkel érintett kár mértéke kerekítve 890 000 forintos összeget jelentett.
A részben kísérleti szakban maradt cselekményeknél (tényállás XII. és XIII. pontjai) egyetértett a Legfelsőbb Bíróság azzal a védői jogi állásponttal, hogy részben alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérletekről [Btk. 17. § (2) bek.] van szó, mivel gépi úton történő adatfeldolgozás, adategyeztetés keretében kerültek meghamisított bankkártyák felhasználásra, és ez esetben az ellenőrző számítógépes rendszer a hamis adatokat felismerte, a hamis kártyákat kifizetés engedélyezéséhez nem találta alkalmasnak. Ennek azonban a fentebb feltárt körülmények között a büntetéskiszabásra jelentős kihatása a 3 346 665 forintos tényleges károkozás mellett nem volt és nem is lehetett. Utalni kell azonban arra is, hogy a bírói gyakorlat szerint a részbeni kísérletnek, mivel az értékhatárt nem érintett, a minősítésben nem kellett volna szerepelnie.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 405. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti felülvizsgálati ok fennforgását az ügyben nem találta megállapíthatónak.
Azt, hogy abszolút eljárásjogi felülvizsgálati ok [Be. 405. § (1) bek. c) pont, Be. 373. § II-IV. tétele] nem valósult-e meg, hivatalból vizsgálta. Ilyen okot azonban ugyancsak nem észlelt.
Ezért a támadott határozatokat a Be. 427. §-a alapján hatályukban fenntartotta. Legf. Bír. Bfv. I. 2425/2003. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás