BÜ BH 2004/455
BÜ BH 2004/455
2004.11.01.
I. Az ügy másodfokú elintézéséből nincs kizárva az a bíró, aki az ügyben 2003. július hó 1-jét megelőzően, az 1973. évi I. tv. rendelkezései szerint a terhelt előzetes letartóztatásának tárgyában döntött – Az új büntetőeljárási törvénynek a nyomozási bíróra vonatkozó hatályos szabályozását ugyanis nem lehet a hatálybalépése előtti időben lefolytatott eljárásokra alkalmazni.
II. A törvénynek visszaható hatálya nincs, és az átmeneti rendelkezések szerint az új (hatályos) törvény hatálybalépésekor folyamatban levő büntetőeljárásban az ezt megelőzően a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt az új törvény már eltérően szabályozza [Be. 21. §, 373. § II/b) pont, 605. §].
A katonai tanács a 2003. április 2-án kihirdetett ítéletével B. J. volt büntetés-végrehajtási főtörzsőrmester I. r. terheltet hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette és hivatali visszaélés bűntette miatt, halmazati büntetésül 1 év 8 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.
A szabadságvesztés tartamába az őrizetben töltött időt beszámította, rendelkezett a bűnjelekről, amelyek közül a lefoglalt Siemens T35 típusú szétszerelt mobil- telefont és tartozékait elkobozta, míg a további bűnjeleket kiadta. Kötelezte a terheltet az eljárás során felmerült bűnügyi költségből 2778 forint S. M. II. r. terhelttel egyetemlegesen történő megfizetésére.
Az elsőfokú ítélet ellen B. J. volt bv. ftőrm. I. r. terhelt vonatkozásában az ügyész – a Katonai Fellebbviteli Ügyészség által fenntartottan – a büntetés súlyosítása végett, míg a terhelt és védője a tényállás téves megállapítása, téves jogi minősítés miatt, a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.
A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a 2004. január 14-i nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozott ítéletével a terhelt vonatkozásában az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A katonai tanács által az I. r. terhelt tekintetében megállapított és a másodfokú bíróság részéről a Be. 351. §-ának (2) bekezdésében írt hiányosságoktól mentesnek, ekként felülbírálatra irányadónak talált tényállás lényege szerint:
A volt bv. ftőrm. vasbetonszerelő szakképzettséggel rendelkezik. A szakmunkásképző iskola befejezése után tiszthelyettes-képző iskolát végzett. 1987-ben avatták őrmesterré. Az MH T. és A. Zászlóaljnál, mint tűzszerész járőrparancsnok teljesített szolgálatot. 1997-ben leszerelt, tartalék állományba helyezése után vagyonőrként dolgozott. 2001. november 1-jén nyert felvételt az IM büntetés-végrehajtási testülethez. Ettől kezdve körlet-felügyelőként teljesített szolgálatot. Szolgálatának tartama alatt dicsérve, fenyítve nem volt. Szolgálati viszonyát – mivel jelen üggyel összefüggően szolgálati viszonyáról és rendfokozatáról lemondott – 2002. november 18-i hatállyal megszüntették. Büntetlen előéletű.
S. M. polgári személy I. r. terhelt Magyarországon élő izraeli állampolgár, aki Magyarországon családot is alapított, jelenleg pedig élettársi kapcsolatban él, büntetett előéletű.
H. T. polgári személy III. r. terhelt d.-i lakos, büntetett előéletű.
I. S. M. II. r. terheltet a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmények miatt, halmazati büntetésül jogerősen 6 év fegyházbüntetésre, 2 millió forint pénzmellékbüntetésre, és a Magyar Köztársaság területéről kiutasításra ítélték. Nevezett 2002. szeptember 2-ig a B.-i Fegyház és Börtönben töltötte szabadságvesztés büntetését, majd átszállították a P.-i Országos Bv. Intézetbe.
2002. augusztus 23-tól 2002. szeptember 2-ig kisebb megszakításokkal az intézet B objektumában a bal I. körlet 127. sz. zárkában volt elhelyezve. Ebben a körletben az I. r. terhelt is rendszeresen szolgálatot teljesített. 2002. szeptember 1-jén a nappalos körlet felügyelői szolgálatot ellátó terheltet S. M. II. r. terhelt megkérte, hogy hívja fel egy megnevezett barátját, vegyen át tőle 25 000 forintot. Ebből a pénzösszegből 13 500 forintot postai küldeményként juttasson el utóbbi terhelt élettársának, a maradék összegből pedig mobiltelefonban használható SIM-kártyát vásároljon és azt juttassa el hozzá az új átszállítási helyére a P.-i Országos Bv. Intézetbe. Mindezekért – azzal, hogy azt büntetésének várhatóan 2003. január 5-én történő kitöltése után fizeti meg – az I. r. terheltnek 5 ezer Ft anyagi ellenszolgáltatást ígért.
Az I. r. terhelt a kérésnek eleget téve, előbb 2002. szeptember 2-án felhívta a megjelölt személyt, majd még ugyanezen a napon egy megbeszélt helyen a 25 000 forintot tőle átvette. 2002. szeptember 11-én megvásárolt egy, az ítéletben tételesen megjelölt hívószámú SIM-kártyát, amelyet megfelelő pénzösszeggel feltöltött, majd azt 2002. szeptember 12-én a terhelt élettársa nevében elküldte a II. r. terheltnek. Nevezett a küldeményt 2002. szeptember 13-án P.-án a Bv. Intézetben kézhez vette. 2002. október 8-án a korábbi megállapodásnak megfelelően K. L.-nak, a II. r. terhelt élettársának 13 500 forintot nevezett sz.-i lakcímére postán megküldött.
II. Üzletszerűen elkövetett lopás bűntette és más vagyon elleni bűncselekmények miatt többszörös visszaesőként 4 év fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélt H. T. III. r. terhelt ugyancsak a B.-i Fegyház és Börtönben töltötte szabadságvesztés büntetését, és 2002. február 22-től a B objektum bal I. körlet 131. sz. zárkájában nyert elhelyezést. Az ebben a körletben rendszeresen körletfelügyelői szolgálatot ellátó volt bv. ftőrm. I. r. terheltet H. T. III. terhelt megkérte, hogy 1 db SIM-kártya nélküli mobiltelefont csempésszen be részére a Bv. Intézetbe. Az I. r. terhelt a kérésnek eleget téve, hivatali kötelezettségét megszegve, 2002. november 9-i éjszakai szolgálata alatt kívánta a kérdéses mobiltelefont bejuttatni a Bv. Intézetbe. Ezért az általa korábban 4000 forintért vásárolt Siemens T35 típusú mobiltelefont darabokra szedte, az alkatrészeket egy cigarettás dobozba, illetve ruházatába rejtette. Szolgálatba lépését megelőzően a Bv. Intézetben biztonsági ellenőrzésnek vetették alá, amelynek során a mobiltelefont feltalálták és lefoglalták.
A F.-i Ítélőtábla Katonai Tanácsának, mint másodfokú bíróságnak ítélete ellen a terhelt felülvizsgálati eljárásra meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. A Be. 405. §-a (1) bekezdésének c) pontjára alapított indítványában a Be. 373. §-a II/b) pontjában írt abszolút eljárásjogi hatályon kívül helyezési ok megállapítását, az ítélet hatályon kívül helyezését és a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának, új eljárás lefolytatására utasítását kérte. Az indítvány indokolása szerint a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának elnökeként dr. R. R. hadbíró ezredes járt el. Ebben az ügyben azonban nevezett már nyomozati szakban is eljárt, amennyiben 2002. november 12-én határozott a terhelt előzetes letartóztatásának kérdésében.
A védői álláspont szerint a 2003. július 1-jétől hatályos 1998: XIX. tv. rendelkezéseire figyelemmel nyomozati szakbani eljárása miatt dr. R. R. hadbíró ezredes az ügynek a másodfokú eljárásából – természetszerűleg esetlegesen az elsőfokú eljárásából is – ki volt zárva. A Be. 605. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a hatályos büntetőeljárási törvényt – a jelen ügyet nem érintő, ezen ügyben számításba nem vehető kivételek mellett, amelyek körébe a védői álláspont szerint a Be. 605. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezés is tartozik – a folyamatban lévő eljárásokra is alkalmazni kell. A Be. 207. §-ának (2) bekezdése szerint az ott felsorolt intézkedésekről – és ilyen intézkedés az előzetes letartóztatás is – a bíróság, mint nyomozási bíró dönt, és a Be. 21. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint a további eljárásból ki van zárva az a bíró, aki nyomozási bíróként az ügyben eljárt.
Az iratokból egyértelműen megállapítható, hogy bár megnevezése szerint ekkor az adott bírói tevékenység még nem volt az, valójában dr. R. R. hadbíró ezredes a másodfokú tanács elnöke – még alezredesként – az ügy nyomozati szakában nyomozási bíróként járt el. Így az említett törvényhelyek szerint a további eljárásban már nem vehetett volna részt. Az új Be. koncepciója egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy a büntetőeljárás különböző szakaszaiban, így a nyomozás, az első-, és a másodfokú eljárás során az eljáró hatóságok oly módon különüljenek el, hogy az a személy ne vehessen részt a fellebbviteli eljárásban, aki bírósági döntést hozott akár a nyomozás, akár az elsőfokú eljárás során.
A másodfokon eljárt tanácsban törvényben kizárt bíró vett részt. Ez a határozat hatályon kívül helyezését és a másodfokú eljárás megismétlését indokolja.
A Katonai Főügyészség átiratában a támadott határozat hatályban tartását indítványozta. Az átiratban foglaltak szerint az indítvány nem alapos. A hatályos büntetőeljárási törvény 11. §-ának (1) bekezdése szerint ,,a büntetőeljárást a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő törvény szerint kell lefolytatni''. Ebből következik, hogy a törvénynek nincs visszaható hatálya. Ugyanezen törvény 605. §-ának (1) bekezdése értelmében a Be. hatálybalépésének időpontja 2003. július 1. napja, és rendelkezéseit a folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell.
A büntetőeljárásról szóló 2003. július 1. napja előtt hatályban volt 1973. évi I. tv. nem tartalmazta a nyomozási bíró jogintézményét. A visszaható hatály hiánya miatt tehát az indítványban rögzített jogi álláspont téves.
A nyilvános ülésen a védő a felülvizsgálati indítványt azzal tartotta fenn, hogy amikor a másodfokon eljárt tanács elnöke bíróként döntött az ügy nyomozati szakában a terhelt előzetes letartóztatásának kérdésében, nem nyomozási bíró volt a megnevezése, de tevékenysége az volt. Erre tekintettel is indokolt a felülvizsgálati indítványban kifejtett álláspont elfogadása.
A Katonai Főügyészség képviselője az átiratukban foglaltakkal egyezően nyilatkozott.
A Legfelsőbb Bíróság a F.-i Ítélőtábla Katonai Tanácsának megtámadott határozatát kizárólag volt bv. ftőrm. I. r. terhelt tekintetében és kizárólag a felülvizsgálati indítványban meghatározott, a Be. 405. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti ok alapján bírálta felül [Be. 420. § (4) és (5) bek.].
A Legfelsőbb Bíróságnak jelen ügyben a jogerős határozattal rögzített tényállás alapulvételével [Be. 420. § (1) bek,] és a felülvizsgálati indítvánnyal nem vitatott bűnösség, illetve jogi minősítés mellett azt kellett vizsgálnia, hogy az ügyben a felülvizsgálati indítványban megjelölt abszolút eljárásjogi szabálysértés – avagy más a Be. 373. §-ának II-IV. tételében írt abszolút – eljárásjogi szabálysértés – megvalósult-e vagy sem.
Ennek során a felülvizsgálati indítványt az alábbiak szerint alaptalannak találta.
Az indítvány helytállóan utalt arra, hogy a 2003. július 1-jétől hatályos 1998: XIX. tv. (Be.) vonatkozó rendelkezései szerint a büntetőeljárást a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő törvény szerint kell lefolytatni [Be. 11. § (1) bek.]. Ugyancsak megalapozottan fejtette ki azt is, hogy a vádirat benyújtása előtt a bíróság feladatait első fokon a megyei bíróság elnöke által kijelölt bíró (nyomozási bíró) látja el, aki többek között a vádirat benyújtása előtt a bíróság hatáskörébe tartozó kényszerintézkedésekkel kapcsolatos indítványokról is dönt [Be. 207. § (1) bek. és (2) bek. a) pont]. A nyomozási bíró pedig a Be. 21. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint a bíróság további eljárásából ki van zárva. A felülvizsgálati indítvány utalt arra is, hogy a Be. 602-605. §-ai az átmeneti és a hatályba léptető szabályok körében bizonyos kivételeket tartalmaznak, azonban – álláspontja szerint – ezen ügyben az átmeneti szabályoknak nincs jogi jelentősége.
Ez az álláspont alapvetően téves.
A jelenleg hatályos Be. és előtte legutóbb a módosított 1973. évi I. tv. (régi Be.) egyaránt úgy rendelkeztek, hogy a büntetőeljárásokat mindenkor a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő törvény szerint kell lefolytatni, azon kivételek mellett, melyet az éppen hatályos törvény tartalmaz. Az ennek megfelelően kialakult töretlen bírói gyakorlat szerint amennyiben új büntetőeljárási törvény lépett hatályba a továbbiakban annak rendelkezései szerint kerül sor az eljárás folytatására.
Azonban az új büntetőeljárás még hatályban nem volt szabályait egy korábbi büntetőeljárás szerint folytatott eljáráson számonkérni nem lehet. Ezért a büntetőeljárási törvények – így a jelenleg hatályos Be. is – az átmeneti és a hatályba léptető rendelkezésekben jelölik meg azt, hogy mi legyen a sorsa a korábbi büntetőeljárási törvény alkalmazásával foganatosított eljárási cselekményeknek, illetve milyen további átmeneti rendelkezések alkalmazása szükséges.
Az I. r. terhelt ellen a B.-i Katonai Ügyészség előtt indult a büntetőeljárás. Az ügyben a terheltet őrizetbe vették, majd 2002. november 12-én előzetes letartóztatását indítványozva a katonai tanácsa elé állították. A katonai tanács részéről bíróként dr. R. R. hb. ezredes járt el, az indítványt a bíróság érdemben megvizsgálta, majd a jogerős határozatával elutasította.
Ezen eljárás során a katonai tanács az akkor hatályos ,,régi'' Be. 92-96. §-ában, illetve, mivel katonai büntetőeljárásról volt szó, a Be. XV. fejezetében foglalt rendelkezéseket alkalmazta.
A katonai tanács mindenben az akkor hatályos törvényi rendelkezéseknek megfelelően járt el. A kizárási okokat a ,,régi'' Be. 35. §-a szabályozta és a töretlen bírói gyakorlat szerint az előzetes letartóztatás kérdésében a vádemelés előtti szakban határozatot hozó bírót ezen eljárási cselekménye az ügy érdemi elbírálásából nem zárta ki (BH 1995/266. sz. eseti határozat).
Dr. R. R. hb. ezredes tehát jelen ügyben a ,,régi'' Be. szabályai szerint csak akkor nyert volna kizárást a másodfokú eljárásból, ha az ügy elsőfokú érdemi elbírálásában részt vett volna. Ilyen adat azonban tekintetében fel sem merült.
Az hogy a Be. jelenleg a bíróságnak már nyomozati szakban folytatott tevékenységét külön szabályozza, és annak ellátását a további eljárásból kizárt nyomozási bíróra bízza, nem jelentheti a ,,régi'' Be. hatálya alatt nyomozati szakban előzetes letartóztatásról határozó bíró és a jelenlegi nyomozási bíró eljárásának azonosságát. Nyomozási bírói tevékenységnek ugyanis a Be. rendelkezéseiből következően az ezen jogintézményt újólag bevezető törvény hatálybalépésétől folytatott ilyen jellegű bírói tevékenység tekinthető.
Mindezek kifejtése mellett az adott helyzetet egyértelművé teszi a Be. a hatálybalépéssel kapcsolatos azon rendelkezése, amely szerint ,,ez a törvény – a 607. § kivételével – 2003. július 1. napjában lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. A 607. § hatálybalépéséről külön törvény rendelkezik. Az e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha ezt e törvény másként szabályozza'' [Be. 605. § (1) és (2) bek.].
A fentiekből megállapíthatóan a katonai tanács eljárásból a Be. hatályos rendelkezései dr. R. R. hb. ezredest jelen ügyben nem zárták ki. Így a másodfokú ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró nem vett részt. Ekként az ügyben a Be. 373. § II/b) pont I. fordulata szerinti abszolút eljárásjogi ok nem valósult meg.
Nem forog fenn más a Be. 373. §-a II-IV. tételeiben meghatározott eljárásjogi szabályszegés sem. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a támadott másodfokú határozatot a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta.
Az ismételt felülvizsgálati indítvány tilalmáról a Be. 410. §-ának (3) bekezdése rendelkezik. (Legf. Bír. Bfv. I. 205/2004. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás